2007. május 31.

Puzzle Quest



Vegyünk egy ultraaddiktív játékot (Bejeweled), ami úgy aránylik az az Aknakeresőhöz, mint a heroin a tortabevonóhoz. Öntsünk hozzá egy másik, addiktív játéktípust (RPG), ami csak azért jutalmazza a játékost, mert nagyjából ugyanazt csinálja újra, meg újra. Az eredmény: videójáték crack cocaine, másnéven: Puzzle Quest - Challenge of the Warlorlds (PSP, Nintendo DS, XBox Live Arcade)

Az alapjáték az, hogy páros Bejeweled meccsben győzzük le ellenfelünket egy táblán úgy, hogy koponyák egymás mellé pakolásával, illetve a színes kövekből összegyűjtött 4 féle manna felhasználásával, különböző varázslatokkal pörköljük szét az életeréjét, szívhatjuk le az ő mannáját. Hogy fájjon.

Erre aztán épül egy fokozatosan egyre mélyebb szerepjáték. Vásárolhatunk és készíthetünk cuccokat, foglyul ejthetünk ellenfelet, akiktől eltanulhatjuk a varázslataikat, szerezhetünk hátast, elfoglalhatunk várakat, fejleszthetjük kastélyunkat, karakterünket és mindegyik ad valamiféle bónuszt, amiket aztán egymással kombinálva egyre erősebb pályákat (ellenfeleket) tudunk leküzdeni.

Az alap Bejeweledhez képest jobban résen kell lenni, mert muszáj több lépést előre gondolkoznunk, különben olyan magas labdát adunk ellenfelünknek, hogy az egy gyilkos kombinációval könnyen kicsinál bennünket.

A fő csaták mellett az összes többi tevékenység is a Bejeweled egy variánsára épül. De míg az hangulatában leginkább egy sakk/dáma dologra emlékeztet, van passziánsz-szerű (varázslatkutatás) és van igazi rejtvény (kb. mint az Atomix), amiben nincs szerepe a szerencsének (ellenfél foglyulejtése).

Ronggyá játszottam a PC-s demót és most úgy várom a postást, hogy meghozza a Nintendo DS változatot, mint egy kisgyerek a Mikulást.

Mikor langyos a sör, értetlenek az emberek, nem találom a bugot, szorít a határidő és dugó van az autópályán, akkor kellenek az ilyen addikciók néha-néha, mert különben begolyózik az ember. Van aki agresszív lesz, van aki iszik, én inkább elvonulok és nyomok egy ilyet, aztán egyszer csak elég "és aztán megint mehet, minden tovább".

Idevágó Penny Arcade comic egy és
kettő.

2007. május 29.

Televíziós létező demokrácia

2003-ban mikor közelről láttam hogyan készült az USA az iraki háborúra, kiábrándultam az amerikai létező demokráciából.

Nemcsak a kormány kúrta el. Nem működött sem a törvényhozás, sem a sajtó, sem az ellenzék, sem a közvélemény.

Al Gore írt most arról egy könyvet, hogyan mondott csődöt az amerikai rendszer. Nemcsak irakkal, de a fogolykínzásokkal, a globális felmelegedéssel és még sok egyébbel kapcsolatban is. Először is idéznék a Time cikkéből egy rövidet, ami jól összefoglalja a dolgot:


how the participatory democracy envisioned by our founders has gone awry -- how the American marketplace of ideas has gradually devolved into a home-shopping network of 30-second ads and mall-tested phrases, a huckster's paradise that sells simulated participation to a public that has all but lost the ability to engage.

Az idealizált kép, ami a demokráciáról él itt az emberekben, egyszerűen hamis. Egy olyan országban, ahol 5 évvel 9/11 után még mindig a lakosság fele gondolja, hogy Szaddamnak köze volt a merénylethez, ott nem működik a sajtó. A demokrácia működéséhez pedig elengedhetetlenek a tájékozott választók.

Egy olyan országban, ahol a politikai muníció alapegysége a 30 másodperces fizetett televíziós hirdetés egy politikus megválasztása nem azon múlik, hogy mit hisz, vall, igyekszik elérni, vagy mi mellett áll ki, hanem hogy mennyi pénzt tud a kampányra előkeríteni és azt marketingstábja milyen hatékonyan és mennyire jól célzottan tudja elkölteni, nem demokrácia lesz. Saját 1984-es szenátusi kampányáról így ír Gore:

Ellenfelem, Victor Ashe [...] kezdte ledolgozni hátrányát a közvéleménykutatási adatok szerint. A felmérések adatainak részletes áttanulmányozása, a potenciálisan bevethető televíziós reklámok alapos tesztje, az ellenfél várható válaszreakcióinak és az arra adható viszontválaszunk mélyelemzése után tanácsadóim olyan javaslattal és előrejelzéssel álltak elő, amelynek meghökkentő volt a specifikussága: "Ha ezt a reklámot ezeken a pontokon sugárzod, amire Ashe az általunk várt módon válaszol, aztán pedig ennyi és ennyi 'pont'-ot vásárlunk meg a viszontválaszhoz, akkor a végeredmény 8,5%-os népszerűségi növekedés lesz."

Jóváhagytam a tervet és döbbenten tapasztaltam, hogy 3 hét múlva az előnyöm pontosan 8,5%-kal növekedett.
Mivel ennyire az elköltött dollárokon múlik az eredmény, a politikusok teljesen kiszolgáltatottak lesznek szponzoraiknak. Az az abszurd szituáció állt elő, hogy mindkét párt egyre inkább olyan jelölteket keres, aki már eleve dollármilliomosok, vagy méginkább milliárdosok, mert nekik nem kell annyit kuncsorogni a nagyvállalatok pénzeiért, hogy aztán kormányra kerülve leróhassák hálájukat.

És ide halad Magyarország is.

Gore egyébként itt lakik Nashville-ben. Az új könyvének címe: The Assault on Reason

Amazon eyecandy



Ez fogadott ma az Amazon címlapon. Tagadhatatlan az iTunes hatás. Állóképen nem látszik, de a borítók a nyilakkal forgathatók körbe.

2007. május 25.

Jimmy Wales on The Colbert Report



Colbert: "I actually do think Wikipedia is an amazing thing. It is the first place I go when I'm looking for knowledge or when I wanna create some." :)

Update: replaced YouTube video with the Comedy Central version.

2007. május 24.

Kempingezés

Előző hétvégén életében először elvittem a fiamat kempingezni. Más hangolatú volt, mint saját gyerekkorom sátrazásai. Először is a komfortfokozat összehasonlíthatatlan.

20 dollár volt egy éjszakára a kemping a folyó partján, interneten kellett előre lefoglalni a konkrét sátorhelyet. Minden sátornál van 3 különböző konnektor, csap, étkezőasztal padokkal, kerti grill, mosómedve/mókusbiztos kuka és elég sok hely.

Magát a sátrat nem ám csak úgy a fűre kell felverni, mint az állatok, hanem erre külön kialakított kavicsos alapra kellett rátenni (hogy mi értelme ennek pontosan, nem tudom, talán nem lesz sáros?)

A kempingben légkondícionált vécé és zuhanyzó, mosoda, egész komoly játszótér, kosárpálya volt. Közel voltunk a vízhez, ha a sátramat a másik irányba fordítom, akkor bentről tudtam volna pecázni. Ennek ellenére szúnyog egyáltalán nem volt.

Persze mi a kis bohóc sátrainkkal kispályások voltunk, az igazi bennszülöttek mind magyar szemmel hihetetlen méretű lakókocsikkal jöttek. A standard megoldás a pickup végére felakasztott, azt nyerges vontatóként használó kamion méretű lakókocsi volt. Két terepjáróval családonként. Lásd kép.

SUVs and RVs in a camping near Ashland City, TN

Emellett legtöbbször állt még egy extra autó. Jellemző volt a jetski és a motorcsónak használata is.

Én ott rontottam el, hogy kihasználva a privát sütőhelyet, gyakorlatilag napi 3-szor grilleztünk és sikerült felszednem kb. 3 kilót.

A gyerekeknek pedig megvolt a kaland. Játszótéren lehetett betyárkodni, volt kosárlabdázás, esti tűzrakás, fagyűjtés, sátorban alvás, pecázás, walkie-talkie-zás, palackpostaküldés, marshmallow sütés (szalonnasütés helyett smores-t csinálnak itt a gyerekek nyárson: félig olvast marshmallow (mályvacukor?) + csoki + édes keksz).

Legszívesebben elvinném a fiamat így egy teljes hétre, csak az a baj, hogy nem könnyű úgy játszótársat találni, mint ahogy most sikerült.

2007. május 22.

Megvan a Wii

Hétvégén bementem a bótba (germanizmus, eredetiben das Bot) venni faszenet a grillezéshez és csodák csodája, lehetett kapni Wii-t, ami egyből beficcent a kosaramba persze. A kempingezés után tegnap a Wii Sports és a Wii Play teszt ment. Mindenki arcán látni a mosolyt, mikor először játszik. Erről szól ez az egész.



A fiam a boxra pörgött rá nagyon (leizzad! videójátéktól!), de játszottunk ketten sok kacsavadászatot is, meg tankosat illetve teniszt.

Megfogadtam, hogy Wii-re nem veszek annyi játékot, mint GameCube-ra (egyelőre nem nehéz, mert jelenleg van vagy 3 ami egyáltalán szóba jönne). Wario Ware, Rayman, DDR, Mario Galaxy, illetve a Square-Enix RPG-k fognak befigyelni várhatóan, illetve bármilyen jó gyerekbarát coop cucc, mint amilyen a Tak vagy a Lego Star Wars volt.

2007. május 16.

Ubuntu upgrade



Tegnap nem is tudom mennyi idő után megint bebootoltam az Ubuntut az otthoni gépen, mert rámtört megint a Linux nosztalgia.

Próbáltam nagymami-felhasználóként lejátszani a dolgot. Igaziból nem volt semmi probléma, persze az (Linuxon suxxorz) ATI kártyámon fájdalmasan lassú az X (viszont nem fagy és mennek a kockaforgatós, meg kocsonya-ablakrázós effektek!), a kamera beüzemelése nemtriviális stb. Az internetrádiót nem tudta kapásból lejátszani, de mikor letöltöttem egy helyi MP3 filet felajánlotta, hogy letölti a megfelelő codeceket. Utána ment a rádió is (sok sikert nagyinak, hogy rájöjjön erre a trükkre).

3 lépcsőn lehetett upgradelni, és mindegyikkel egy picit jobban nézett ki a desktop.

Az viszont meglepett, hogy ezek a GNOME-osok tényleg teljesen kiherélték a GUI konfigurációt, gyakorlatilag semmit nem lehet állítgatni (nehogy nagyi öszzezavarodjon). Lehet, hogy legközelebb a Kubuntu-t próbálom majd.

Nagyiként viselkedve nem találtam triviális módot, hogy csak az egeret használva kiderítsem a videókártyám pontos típusát, sőt, azzal is időt kellett töltenem, hogy kiderítsem, hogy akkor most nekem pontosan milyen Ubuntu verzió is van aktuálisan a gépen. De az összélmény ennek ellenére pozitív volt.

Nekem a használhatóság egy családi PC-n ott kezdődik, hogy megy a Skype, az összes Flashes site és pluszpontokért gyerek CD-ROM-jai is, ezenkívül az összes vicces videót le tudja játszani a gép, akár weben van, akár letöltöm.

Nem tudom ezek közül melyik reménytelen az én gépemen és melyik az, amelyikhez csak időbefektetés kell, de majd még játszom vele.

Hajrá Free software, hajrá Linux, a szívemben még izzik a Mozgalom parazsa! :)

2007. május 15.

Angolul gondolkodik a gyerek

A múltkor, mikor számolt valamit magyarul, kérdeztem a gyereket és mondta, hogy fejben angolul szokott számolni és gondolkodni is.

Nem csoda, a napja nagy részét az iskolában tölti, ahol minden angol, vagy angol nyelvű könyveket olvas, tévéműsorokat néz. Csak a szülei beszélnek hozzá magyarul. Mi viszont kizárólag magyarul szólunk hozzá, amikor egymás közt vagyunk. A másik magyar betyárral viszont azonnal átváltanak angolra, mikor meglátják egymást.

Nagyon jól nyomja a srác, beül a vécére egy 60-100 oldalas könyvvel és addig nem áll fel, amíg el nem olvasta. :) Ha a számítógépen olvasást nem számolom, akkor többet olvas naponta, mint én.

Ez a Magic Treehouse sorozat a favorit most, van belőle neki vagy 20.

2007. május 14.

Wii helyett Pokémon

Tegnap végleg eldőlt, hogy a családnak muszáj beszereznie egy Nintendo Wii-t. Az Asszony egyszerűen megdőlt az érveim súlya alatt, pontosabban inkább elunta hallgatni, hogy mennyire kell...

El is mentünk a fiammal a legközelebbi Toys'R'Us-ba, illetve mikor ott nem volt a mellette lévő Circuit City-be, de ott se volt. Az egész országban nem lehet hozzájutni még a mai napig. Gyaníthatóan a Nintendo-t is meglepte a konzol sikere, hónapok óta nem bírnak belőle eleget gyártani.

Vigasztalásul vettünk helyette egy Pokémon Diamond-ot Nintendo DS-re. A gyerek teljesen rákattant, ennyire még nem jött izgalomba egyetlen játéktól sem, pedig 2 éves kora óta gamer.



Azt reméltem én is tudok majd vele játszani, de kiderült, hogy csak egy játékállást tud tárolni a kártya, ami abszolút suxxorz.

A hétvégén befigyelt még egy szilvapálinkás grillezés, egy görkori és vettünk egy sátrat is, mert a gyerök még nem volt kempingezni életében. Nagy volt az izgalom, fel is állítottuk a szobájában, abban alszik.

Gamer love



A Tripod együttes énekel. Na'on jó. :)

2007. május 11.

World of Warcraft az autószerelőnél

Az autószerelőnél az irodában látom, hogy a monitoron a tauren sámán vakarja magát.

Elképzelem, hogy mikor nincs ügyfél, Joe-t, az autószerelőt power leveling-re, vagy gold farming-ra utasítja a főnöke. :) Haha.

Mindenesetre a videójátékok tagadhatatlanul részévé váltak a mindennapjainknak.

2007. május 10.

Játék: Phoenix Wright: Ace Attorney




A Phoenix Wright: Ace Attorney című japán gyártmányú ügyvédes játékot nyomattam a utóbbi időben szabadidőmben (mikor az Asszon nem nyúlta le a DS-t Brain Age-ezni). A bírósági perek hollywoodi szűrőn átértelmezett változatának japán rajzfilmeken át szűrt videójátékosított verzióját lehet nyomkodni.

Ügyvédet alakítunk, akinek gyilkossági ügyekben kell bizonyítékokat gyűjteni, majd bírósági perekben addig izzasztani a tanúkat, amíg azok össze nem roppannak a vallomásuknak ellentmondó bizonyítékok súlya alatt.

Vannak benne aranyos ötletek, pl. mikor ujjlenyomat gyűjtésénél fémport kell szórni a tett helyszínén a tollal, aztán a mikrofonba fújva le kell fújni és ottmarad az ujjlenyomat. Vagy a tanú vallomása közben bele lehet ordítani a mikrofonba, hogy Tiltakozom! Nyilvános helyen különösen vicces. :)

Az első 2 ügyet nyomoztam végig, az utolsót sajnos félbe kellett hagynom, mert vissza kell adnom a kölcsönvett cuccot.

Mikor kiabálják, hogy "Objection", meg eltorzul a tanúk feje, ahogy a keresztkérdéseimmel sarokba szorítom őket, az nagyon ott van.

A játéknak nagy kultusza lett. Itt lehet generálni "Objection!"-öket online.

2007. május 9.

Google Analytics Facelift

Szeretem a Google Analytics-et, van Dashboard Widget-em is hozzá.

Most felújították a felületét és nagyon látványos. Szinte már kedvem lenne reklámokat tenni a lapjaimra, csak hogy nézegethessem a grafikonokat. :)

Ingyenes, látványos, jó.

Demó.

2007. május 8.

02007



A The Long Now alapítványnál, akik a hosszútávú gondolkodást propagálják, az a szokás, hogy nullával kezdődő ötszámjegyű évszámokat írnak pl. 01984 formában.

Ez tetszik nekem, arra emléleztet, mikor Commodore-os időkben a Plus 4 és a C64 kazettáimat majd később lemezeimet négyszámjegyű sorszámmal láttam el: 0013, 0014 stb.

Más perspektívába helyezi a dolgokat. :)

2007. május 7.

Cseh nyelvlecke

A tegnapi grillpartyn hamburgerforgatás közben felfigyeltem arra, hogy csehül a hoppá, az hoppá (nem tudom, hogyan írják).

Apdét:

Über jó Mézga család intró csehül. Köszi Szónak a linket!

2007. május 5.

Viták és érvelések

Mostanában sok, sokszor szenvedélyessé váló televíziós vitát néztem meg különböző témákban és azt vettem észre, hogy hiába érvel valaki olyan dolog mellett, amivel én is egyetértek, ha rosszul csinálja, iszonyatosan zavar.

Lehet, hogy a Wikipédiás viták eredménye, de ha valaki irreleváns érveket használ, terel, vagy más érvelési hibát követ el, akkor attól függetlenül, hogy álláspontjával egyetértek-e morogni kezdek magamban és nem fogok tudni az adott személlyel szimpatizálni az adott esetben.

Azt hiszem nem lennék jó politikus.

Már javában folyik a 2008-as elnökválasztási kampány



Azt bírom az amerikaiakban, hogy elég szar a plutokratikus politikai rendszerük, de sokszor olyan őszinteség csillan meg vele kapcsolatban, ami nagyon szimpatikussá teszi az egészet.

És ez egyáltalán nem új dolog. Pár hete néztem a Manchurian Candidate című 1962-es (poszt-McCarthy de pre-Nixon!) filmet és abban is annyira nyíltan mutatták be az idióta manipulálható és egyben demagóg szenátort és elnökjelöltet, hogy leesett az állam.

Néhány idézet a mostani kampányról:

"Ezen a héten közös televíziós vitára gyűlik össze valamennyi republikánus politikai jelölt Kaliforniában a Ronald Reagab könyvtárban. Ezt követően az Exxon-Mobil kiválasztja a nyertest."
-- Jay Leno (az amerikai Fábry)

"Ma este folyt kaliforniában az elnökjelöltek vitája, amin 10 jelölt vett részt. A politikai szakértők szerint a republikánus jelöltek képviselték valamennyi nemzetiséget, meggyőződést és bőrszínt ... a gazdag fehér férfiak közül." (represented all races, creeds, and colors of rich white men)
---Conan O'Brien
via dailykos

"Azt kérdezik tőlem felkészült-e Amerika egy női, vagy egy fekete elnökre. Nos, egy retardált elnökünk pont most volt..."
-- Chris Rock

Nekem John McCain érvelése volt igazán fura a politikai vitában, hogyaszongya: "nem vonulhatunk ki Irakból, mert akkor veszítettünk. Káosz lesz, népirtás és utánunk fognak jönni és megtámadnak minket itthon."

A következőket nem értem ennél az okfejtésnél: amennyire én látom káosz van, népirtás és az USA enyhén szólva nem áll nyerésre és évek óta egyre rosszabb a helyzet, igazi megoldási terv pedig évek óta nincs.
Ezenkívül nem látom be, hogy azok a terroristák mondjuk akik hajlandóak és képesek megint merényletet elkövetni itt az USA-ban, miért ne jönnének ide, ha tudnak és akarnak most.

McCain 5 és fél évig hadifololy volt Vietnamban. Nem hiszem, hogy nem érti.
"Ha egyszer csak egy mély és sötét gödör alján találod magad, akkor az első és legfontosabb dolog, hogy hagyd abba az ásást."

Kár ezen tovább pörögni. Még elhúzzák addig, hogy ne a Bush legyen aki hazasunnyogtatja a csapatokat, hanem rákenhesse az utódra az elkúrást (az meg őrá), kb. mint Mao-n a megszorító intézkedéseket.

2007. május 4.

A Colbert-rajongó Wikiben Magyarország a címlapon

A Stephen Colbert rajongói által működtetett Wikipédia-paródiában most éppen a Magyarországról szóló szócikk van a címlapon.



Colbert régen is csipáztam, de azóta ő nekem az Isten, mióta megmondta Bushnak pár méterről a tutit még mielőtt igazán divat lett itt fikázni.

Meglepően sokszor szerepel a műsorában magyar téma, nem is tudom, van-e másik olyan ország, amelyikkel ennyit foglalkozott. Szép teljesesítmény ez ahhoz képest, hogy hardcore izolacionista és nemcsak falat és szögesdrótot szeretne a határra, de konkrétan egy búrát is szeretne az ország fölé. :)

Mindig elfelejtem, megnézni az abc-ben, a róla elnevezett jégkrémet, na majd most hétvégén.

ui. Colbert-t a magyar trónra!!11

2007. május 2.

Sam Harris a vallásról és a társadalmi párbeszédről

Megnéztem a God Who Wasn't There című filmet. Az eleje és a zenéje, jó, a vége nem tetszett, túl személyes.

Viszont volt benne Sam Harris, aki itt beszél okosakat:



1 dolgot emelnék ki a mondanivalójából (mert megfogadtam, hogy törekszem a rövidebb posztokra).

Ha szomszédom azt mondja, hogy ő úgy gondolja, hogy egy fridzsider méretű gyémánt van elásva a kertjében. Megkérdezem tőle, miért hiszi ezt. Erre ő azt mondja, hogy

  • ez a gyémánt értelmet ad az életének
  • az egész családja imádja a kerti összejöveteleket, amikor mindenki összegyűlik és együtt ásnak a gyémánt keresése közben, minden vasárnap. Ezt ne akarja senki elvenni tőlük!
  • ő nem akar olyan univerzumban élni, amelyikben nincs a kertjében egy böhöm nagy gyémánt
Normális esetben ilyen és ehhez hasonló válaszokat nem tartunk elfogadhatónak és aki így érvel, azt megérdemelten őrültnek vagy idiótának nézzük.

Viszont ha ugyanilyen gondolatmenettel, ugyanilyen érvekkel beszél valaki a vallásáról, akkor nagy tisztelettel kell bólogatni, sőt az Egyesült Államokban egyszerűen nem választják meg semmilyen politikai tisztségre azt az személyt, aki nem hangoztat ilyeneket (az USA-ban nincsen nyíltan ateista képviselő).

Harris szerint, valami félresiklott a társadalomban, ha ennyire készek vagyunk mércét váltani, mikor vallásra terelődik a szó, aminek súlyos hatásai és komoly veszélyei vannak.

Okos ember, jól beszél (szerintem jobban, mint Dawkins), felvettem a könyvét a listámra.

Apdét: f.adam írja a kommentekben, hogy, Pete Stark, az amcsi mércével nem túl vallásos Kaliforniában 18-szor újraválaszttot 75 éves képviselő, most márciusban szakított a politikai tabuval és nyíltan felvállalta, hogy nem hisz egy felsőbb lényben. Érdekes lesz megnézni, hogy követik-e mások a példáját és mennyire minősül politikai öngyilkosságnak.

2007. május 1.

Linux 3D desktop

Már jó régóta nem bootoltam Linuxot desktopon, de nemrég a kollégám megmutatta a 3D desktopját (Beryl/XGL) a HP laptopján. Na nem volt ilyen érintőképernyős, mint ez itt lent, de azért elég látványos volt, mindent tudott, amit Mac-en az Exposé és a több desktop kezelésében szokás szerint sokkal jobb volt, mint a Tiger.



Kérdeztem hangkártyáról, kameráról, mert tudtam, hogy az az amivel gondok szoktak lenni (pl. Skype beüzemelése stb.) Nos, beletrafáltam, mert a beépített kamerája nem megy. Viszont felkeltette az érdeklődésemet, lehet, hogy megpróbálom frisíteni az otthoni Ubuntut és belőni az XGL-t az ATI kártyámon.