2009. május 18.

Hogyan működik az ima?

Azt hiszem az igazi feketeöves imádkozás mestere mindenképpen Stephen Colbert:

The Colbert ReportMon - Thurs 11:30pm / 10:30c
Clasp Your Hands Say Yahweh
colbertnation.com
Colbert Report Full EpisodesPolitical HumorGay Marriage

Tudjuk, hogy lehet jól és rosszul is csinálni, de hogyan is működik tulajdonképpen a dolog? Tgr megosztásai között találtam meg a választ: How does prayer work?

Megtudhatjuk, hogy pl. mikor valaki intenzíven imádkozik egy munkahelyért, de a sorsában meg van írva egy 5 éves munkanélküli szakasz, akkor az imára válaszul egy alacsonyabb szintű istenség áttolhatja ezt az előírt szakaszt egy későbbi időpontra. Ima ide vagy oda, ugyebár a sorsunkat nem kerülhetjük el. Az életünkben történő események 65 százaléka előre meg van írva.


Nemcsak az számít, hogy milyen telítettségű a spirituális szintünk (lásd ábra), hanem hogy a felsőbb lényt milyen frekvencián és testtartással érjük el. A Spiritual Science Research Foundation kutatásai szerint a következő testtartással lehet a legkevesebb veszteséggel eljuttatni a frekvenciákat az istenséghez.

Nagyon ajánlom mindenkinek a cikket, akik fokozni szeretnék imáik hatékonyságát.

2009. május 13.

Üdvözülhetnek-e a D&D játékosok?

Még nem múlt el a Dungeons & Dragons mániám. Szabadidőm egy jó részében DM-nek képzem magamat.

Ugyanakkor nem kevés veszélyt rejt magában ez a fajta elfoglaltság, amint az az alábbi keresztény képregényből (Dark Dungeons) kiderül:


Később szerencsére sikerül a kislányt visszahozni az Igaz Útra...


Then according to Acts 19:19 you should gather up all your occult parapernalia like your rock music, occult books, charms, Dungeons and Dragons material. Don't throw them away. Burn them! We'll do that here tonight.

Teljes felvilágosító képregény megrendelhető a Chick Publications oldaláról, sajnos a minimum példányszám 10000 (gondolom repülőről való szórásra van belőve) de én eddig csak 2 játékost ismerek a városban. Talán a játékbolt előtt lehetne osztogatni a járókelőknek.

REPENT!

ui. először gyanús volt, hogy Poe törvényét látom működésben de komolynak tűnik.

2009. április 29.

Én és a D&D (17 év)

 
Sok sok évvel a World of Warcraft és az internet előtt, még a 8bites időkben az általános iskolám előtt újra és újra elolvastam a Commodore Világ 8. számában található Curse of the Azure Bonds leírást. Akkor még nem is volt 64-esem, vagy lemezmeghajtóm már nem emlékszem, mindenesetre nem tudtam vele játszani, de így is megéreztem a menüleírásokból, hogy itt valami mély dologról van szó. (Az újság szélét és gerincét mindig celluxszal ragasztottam végig óriási precizitással, hogy tovább tartson.)

Aztán már a PCs korszak elején gimi elsőben angolóra után valami ilyesmit mondott nekem a kolléga, hogy "játszunk D&D-t" mondom "nemszámítógépen? deháthogy, meg kell venni a szabálykönyveket meg minden". A vakáció kezdetén aztán megvalósult ambíciózus tervünk, hármunk összegyűjtött zsebpénzével a zsebemben felmentem Budapestre az azóta is működő Silverland nevű boltocskába. Megvettem a kockákat, a 3 Advanced Dungeons and Dragons 2nd Edition alapszabálykönyvet, meg talán a Complete Book of Dwarves nevű kiegészítőt, mert a törpék voltak nálam a favoritok. Már nem emlékszem a számokra, de 91 környékén az akkor forintban valami brutális összegbe kerültek. A boltosnéni meg is kérdezte, hogy "jól sikerült a bizonyítvány"?

Tinédzserkorom meghatározó élményei közé tartozott a D&D. Első kocsmázás, első szerelem, első C program, szüzesség elvesztése, grunge rock flanelingben és D&D. Izgalmas idők voltak. A gyermekeim majdani anyjának már 16 éve arról magyaráztam, hogy mi is az, hogy szintet lépni. Már akkor látszott, hogy übernörd vagyok, nem árultam neki zsákbamacskát. Szegény elég jól tűrte és tűri azóta is.

Igaziból nem tudtunk nagyon sokat játszani, de azért volt pár társaság, akikkel kvázi rendszeresen összegyűltünk. Hol a megyei könyvtárban, ahol túl hangosak voltunk, hol a gimi büféjében, kocsmában, vagy valakinél otthon. (Bevillan, hogy a Dungeon Master szimatszatyorban hozta a szabálykönyvet a kricsmibe.)

17 év után visszatértem a Silverlandbe. Sokkal kisebb mint emlékeztem. Mellbeverően nosztalgikus érzés volt. Említettem a boltosnak mikor voltam utoljára, azt mondta, hogy gyakrabban kéne járni.

Most a 9 éves fiammal játszunk 4th Editiont. Ellentétben velem, neki nem kell szótárazni, hogy megértse az angol nyelvű könyveket. Ő már egy szebb, boldogabb világban fog felnőni.

2009. április 27.

D&D stratégia és az édesség


Pár hete elkezdtem Dungeons and Dragons-t játszani a fiammal (én gimiben játszottam utoljára). Nekem teljesen elborította az agyamat, hetek óta az összes szabadidőmet a D&D könyvek olvasásának szentelem.

A negyedik kiadásban nagy szerepe van a taktikának úgyhogy kis terepasztalon/térképen játszuk le a csatákat. Van pár műanyag figuránk, de nem minden szörnyre van elég/megfelelő, úgyhogy ezeket a blogokban olvasott tippek alapján M&M's cukorkákkal jelképezzük, amiket, amikor a hősök legyőzik őket, a fiam megehet.

Azt vettem észre, hogy ebben a felállásban a pusztán taktikai megfontolásokat háttérbe szorítja, hogy melyik szörny ehető, mert azokat körülményektől függetlenül szisztematikusan levadásszák a hősök. :)

Másik okosság: a koboldokat a háttérből irányító titokzatos valaki üzenetét a megszerezte a főhős. Egyszerű Cézár kódolással volt titkosítva, de a fiam feltörte, mint a mogyorót.

2009. március 26.

Academic Earth - kiváló (egyetemi) előadások online

Academic Earth - kiváló egyetemi előadások online, ingyen. Akinek bejön a TED Talks, a Talks@Google vagy a Mindentudás Egyeteme, annak ez is tetszeni fog. (Régebben néztem MIT-s tananyagokat is, mert át akartam ismételni pár egyetem óta nem használt dolgot illetve kiváncsi voltam miben más egy ottani előadás, mint amilyet én kaptam annak idején.)

Mélyebb, hosszabb és eddigi mintavételezésem alapján színvonalasabb mint a fentiek (kivéve MIT), de agy is kell hozzá, a TED Talks-szal ellentétben nem lehet 10-20 perc alatt péppé fárasztott fejjel megnézni egyet kikapcsolódásképpen.

Viszont akit fűt a tudásszomj, az tobzódhat. Néha egy egész szemeszter fent van. Nemcsak a legkiválóbb egyetemek oktatóitól, de sikeres üzletemberektől, szerzőktől is lehet videókat nézni.

Én az Origins of the Financial Mess című princetonos videót emésztem most, de csak darabokban jut rá időm.



Apdét: és máris itt az újabb okosság-videó gyűjtemény: YouTube EDU

2009. március 24.

A magyar politika egy mondatban

A politika sajátos hazai viszonyait jelzi, hogy a hitelesség és a támogatottság között látványos ellentmondás van.

Ez a mondat kiválóan összefoglalja, hogy miért tart itt Magyarország. :) A választók nem szeretik az igazat hallani.

Vagy ahogy Rollins mondja:

you meet me
and you whole world changes
because everything I say is everything you`ve ever wanted to hear
so you drop all your defenses and you drop all your fears
and you trust me completely
I`m perfect
in every way
cause I make you feel so strong and so powerful inside
you feel so lucky
but your ego obscures reality
and you never bother to wonder why
things are going so well

2009. március 20.

Meta-állóképesség

Nem az az igazi kihívás, hogy mikor felvesszük a tornacipőt, meddig bírunk elfutni, hanem hogy hányszor acélozzuk meg az akaratunkat és vesszük olyan napon is a cipőt, mikor nem érzünk magunkban erőt/kedvet hozzá.

Nem vádlira meg bicepszre kell gyúrni, hanem akaraterőre és önmotivációra.

2009. március 18.

Páuörszangz

Sportoláskor nálam óriási jelentősége van annak, hogy milyen zene szól. A megfelelő időpontban beütemezett powersong átsegít a nehéz szakaszokon. Nálam aktuálisan ilyen célra használt zenék:

Fluke: Atom Bomb



Lunatic Calm: Leave You Far Behind



Foo Fighters: All My Life


Foo Fighters: Pretender


Foo Fighters: DOA



Foo Fighters: Stacked Actors



"Line up the bastards, all I want is the truth"

Pantera: Vulgar Display of Power - tulajdonképpen az egész album jó, példának mondjuk itt a Rise:



Sok-sok éve a matekszigorlatra is ez segített felkészülni... :) (Nameg a Prodigy és a legjobb motivátor-dal a Shine).

Jó power song javaslatokat szívesen veszek kommentben.

2009. március 11.

kutiman is da man

thru-you.com kutiman izraeli csákó projektje. Zenészek YouTube-ra feltöltött videóiból kever számokat és döbbenetes a végeredmény.

Meg kell hajolni, egy zsenivel állunk szemben.



Érdemes megnézni a többi videóját is. Agyam elszáll.

Via 43folders.com

A létező demokrácia mint döntéshozatali módszer

Folytatnám is akkor a konyhafilozófiai sorozatomat.

A pénzen kívül van egy másik dolog amivel kapcsolatban szerintem őszintébbnek kellene lennünk önmagunkkal és ez a létező demokrácia, mint döntéshozatali folyamat.

A Wikipédiás közösségben töltött időben ábrándultam ki végképp a szavazás intézményéből. Képzeljük el, hogy valamilyen szervezet (cég, nonprofit, ország, emberiség) tagjai vagyunk és több fontos kérdésben kell súlyos döntéseket hoznunk. Dobhatunk kockával, kijelölhetünk egy teljhatalmú vezért, aki a legfontosabb kérdésben egyszemélyben dönt, csinálhatunk egy vezetői tanácsot, megkérdezhetjük a szervezet összes tagját vagy kombinálhatjuk ezeket.

Melyik módszer eredményezi a legjobb minőségű döntéseket?

Megkérdezzük a létező demokrácia gépet, hogy ki legyen az amerikai elnök 2001-től. Kidobja, hogy George Walker Bush. Elégedettek vagyunk-e a géppel? Jó minőségű döntést hozott? (És 4 évvel később?) És ha gázáremelésről, büntetésvégrehajtásról, védővámokról, EU bővítésről kérdeznénk?

Én azt állítom, hogy a Létező Demokrácia Gép fos döntéseket hoz, de mindenképpen rosszabbakat, mint egy jól képzett és fizetett vezérigazgató. Ha nem így lenne, akkor a Pepsi kóla már rég üzembehelyezett volna egy ilyen Döntéshozó Gépet és elsöpörte volna a konkurenciát. A hadseregek sem használnak ilyen gépeket, pedig háborúban aztán nagyon fontos a döntések (és döntéshozók) minősége.

Csak 1 kiragadott példa arra, hogyan működik ez a Gép. Az USA-ban a kongresszus munkájával elégedettek aránya évek óta majdnem mindig 50% alatt van (most 31%). Ennek ellenére a képviselőket több mint 90%-ban újraválasztják. (Ezt elvileg lehetne éles területi ellentétekkel magyarázni, de nem erről van szó.)

Mégis miért használjuk ennek ellenére a Létező Demokrácia Gépet?

Azért mert "a népet" sokkal nehezebb az embereknek úgy gyűlölni, mint egy konkrét személyt, aki megtestesíti minden keservüket. A rossz döntést hozó "népből", "a választókból" sokkal nehezebb bűnbakot csinálni így a lakosság könnyebben fogja elviselni a meghozott döntés következményeit.

Tehát potenciálisan rossz minőségű döntést fognak hozni, ám az eredménnyel a résztvevők sokkal elégedettebbek lesznek. Kevesebb lázongás, hőbörgés, bűnbakképzés, irányított gyűlölet -> rosszabbul vezetett, de stabilabb társadalom.

A Létező Demokrácia Gép ismérvei a kicsi RAM (rövid memória), érzelmi és személyközpontú politizálás és ami a legfontosabb, a tájékozatlan szavazók.

Házi feladat: képzeljük el, hogy az összes jövőbeli poltikai választáson és népszavazáson csak akkor fogadjuk el a szavazatokat, ha ahhoz nyelvtanilag értelmes 2 mondatos indoklást sikerült fűzni. Ezeket egy feltöltjük egy központi szerverre és mindenki számára elérhetővé tesszük, akárcsak a választási számadatokat (név nélkül).

  • "Azért tartom az ország vezetésére legalkalmasabbnak X elnököt / Y pártot, mert..."
  • "Azért tartom Z képviselőt a legalkalmasabbnak arra, hogy érdekeimet a városházán / országgyűlésben / Európai Parlamentben képviselje, mert..."
  • "Azért tartom jó ötletnek a tandíj / kettős állampolgárság / vizitdíj / 13. illetve 14. havi nyugdíj eltörlését / bevezetését mert..."
Milyen kategóriába esne az indoklások többsége (feltéve, hogy őszinték és nem mindenki egy betanított sablonszöveget ír)? Válaszát indokolja. :)

2009. március 10.

Miért nem értem, hogy mit is jelent a pénz

Mikor friss érkeztem az Egyesült Államokba elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy miért 3x annyi az egy főre jutó amerikai GDP, mint a magyar.

Miért van az amerikai nővérnek, általános iskolai tanárnak, kamionsofőrnek a magyarénál sokkal nagyobb és szebb háza, autója stb, mikor nem tűnik sem okosabbnak, sem szorgosabbnak a keleti kollégáinál (na jó, motiváltabb, de nem 3x).

A reáltudományok művelői szemforgatva szoktak beszélni arról, hogy az átlagembereknek fogalma sincs arról, hogyan működnek olyan hétköznapi eszközök, mint az autó, a tévé meg a számítógép. Én évek alatt sem bírtam megérteni, hogy hogyan működik és tulajdonképpen miről szól a pénz.

A kedvenc példám az volt, hogy van egy falu a sztyeppén, ahol a lakosság mobiltelefonos csengőhangokat állít elő és egymásnak adja el, darabját 1 millió dollárért. Akkor ebben a faluban ugyebár minden tranzakció növeli a GDP-t. Amiből azt a következtetést vontam le, hogy a GDP legalábbis részben egy bullshit.

És, hogy nem teljesen jártam tévúton, Izland példája bizonyítja:

You have a dog, and I have a cat. We agree that they are each worth a billion dollars. You sell me the dog for a billion, and I sell you the cat for a billion. Now we are no longer pet owners, but Icelandic banks, with a billion dollars in new assets.

(Kib***ott jó cikk az ottani abszurd világról. Nem bírtam abbahagyni az olvasást: Vanity Fair: Wall Street on the Tundra).

Szintén az Egyesült Államokat figyelve jöttem rá egy másik dologra. Az USA-ban a lakosság egy icipici töredéke dolgozik az iparban és a mezőgazdaságban. A túlnyomó többség szolgáltatást végez: zenél, pincérkedik, perel, hitelt bírál el, marketingtanácsadást folytat. És az a helyzet, hogy erre a 70-80 vagy mittoménmennyi százalékra tulajdonképpen az emberiség túléléséhez nincsen szükség. Kell ház, kell kaja, kell szállítás (hogy a házba eljusson a kaja), de nem kell sem új Britney Spears album, Axe reklámkampány, kickbox aerobic, egzotikus nyaralás, válóper, Quake IV, vagy a tavalyitól kicsit eltérő Hummer. Tulajdonképpen a foglalkoztatottak 80%-át haza lehetne holnaptól küldeni (engem is beleértve). Mert igaziból, bolygóközi szinten, amit csinálunk, az csak faszverés.

Azért kell ennyi embernek mégis munkát adnunk, mert különben fellázadnak, elkezdenek kukákat rugdosni. Ha megnézhetik a tévésorozatukat, csináltathatnak drága frizurát, elmehetnek (minél drágább) koncertre és kapnak új generációs iPhone-t, akkor boldogok lesznek lenyugszanak. (Főleg akkor, ha nagyobb a házunk és a tévénk, drágább a frizuránk, újabb a telefonunk és menőbb a kedvenc együttesünk mint a szembeszomszédé, akit lenézünk és az önigazolásunkhoz szükséges hogy gazdagabbnak/erősebbnek/okosabbnak/műveltebbnek/erkölcsösebbnek/szebbnek/trendibbnek (jelöljön meg legalább egyet) érezzük magunkat tőle.)

És ez az egész azért annyira kontraintuitív, mert mi emberek, racionálisabbnak hisszük magunkat, mint amilyenek vagyunk.

Végezzünk el egy gondolatkísérletet. Feltalálnak tudósok egy kvantumszámítógépet, amely másodpercek alatt tetszőleges szempontok alapján optimálisan szét tudja osztani az egész bolygó erőforrásait, a nyersanyagtól a szabadidőig. Nem kell többet tőzsde, bank, pénzügyminisztérium, Wall Street sőt mostani értelemben vett pénz sem kell. A gép követi minden ember tevékenységét, figyeli a kívánságaikat és a központi algoritmus alapján megmondja, hogy akkor most elmehetünk-e Tahitire a tengerparta, vagy még dolgoznunk kell egy kicsit.

Mit mondanánk ennek a gépnek, hogyan működjön, mik lennének az alapszabályok?

The answer may surprise you.

ui: Majdnem elfelejtettem. 1932-ben alakult egy technokrata mozgalom, akik valami hasonló dolgokra jutottak. Egy egész napot töltöttem egyszer azzal, hogy hogyan akarták feloldani konkrétan a dilemmát, de nem lett világos, hogy pontosan miben különbözik amit ők akartak a klasszikus értelemben vett tervgazdaságtól. Elvileg még nem haltak ki, a honlapjuk: http://www.technocracy.org/

2009. március 3.

Szubjektív vegyes - 2009.03.

Akkor valami énblog rész is legyen, necsak folyton a pénzügyi doomerkedés.

  • Amerikából érkezve Svájc teljesen olyan mint Magyarország. Ezt én is éreztem, de a fiam mondta ki. Ugyanolyan klíma, dohányosok, drágaság, tömegközlekedés, nyárfák, évszakok, hulló levelek illata, déli harangszó, építészeti megoldások. Van járda, sétálóutca, Tschibo és Mister Minit. Jó is van ebben és rossz is, nekem nehéz levetkőznöm azt az érzést, hogy vissza kellett lépnem pár mezőt a társasjátékban és Kalifornia lett volna inkább az előre. De aztán látom a híreket az ottani költségvetési összeomlásról és a csődbement iskoláikról és már hirtelen nem vagyok biztos. Egy tuti: az időjárás itt (és Mao-n is) nagyon gáz ha megszokta az ember a fényt.
  • Eldöntöttem, hogy formába hozom magam. Év eleje óta nyomatom a térdkímélő elliptikus gépet 3x egy héten hetenként 1 perccel növelve az adagot. Néha még így is fáj. Tegnap meg elkezdtem újra a 100 pushups-ot, meg a 200 sit ups-ot. Most atom izomláz van a sörhasamban. Remélem tovább bírom, mint tavaly.
  • Flower a PS3-ra a legnagyobb királyság, töltsétek le a nőknek. Nem is igazi játék, nem lehet meghalni, lőni, nem jár le az idő. Olyan érzés, mint mezítláb sétálni a fűben.
  • Killzone 2: Ha befejezem a Valkyria Chronicles-t, akkor vagy ez, vagy a GTA IV lesz a következő a listán. De csak akkor, ha meg bírom szokni az irányítást, mert most valamiért teljesen gáznak érzem a demóban. 2-4 órát játszom hetente átlag.
  • Nincs időm tévét nézni. Egyre kevésbé van idegzetem gazdasági híreket olvasni, a többi meg most hidegen hagy.
  • Még mindig nem kezdtem el németet tanulni.
  • Gyereknek 2 hét síszünet volt, pár napra voltunk fenn a hegyekben egy Grindelwald nevű helyen, ami tele volt főleg brit turistákkal. Az Alpok lenyűgöző, ezt el kell ismerni tényleg. A fiam szólt, hogy Grindelwald nevű figura szerepel a Harry Potterben is. 
  • Kezdem megszokni a brutális árakat.
  • Permanens küzdelmet folytatok az alváshiánnyal, a koffeinnel és a testsúlyommal. Egy 3 kg-os sávban tudom lebegtetni, de lejjeb kéne még nyomni kb. 4 kg-mal, ami nehezen megy.
  • A trónörökössel a Settlers of Catan kártyajátékot nyomatjuk (mert a társasjáték változattal ellentétben ezt lehet 2-en). Most vettem hozzá 3 kiegészítő paklit. Hosszú egy meccs, hétvégenként 1-et játszunk. A kártyák németül vannak, mostmár mindketten tudjuk hogyan kell mondani olyanokat, mint fűrésztelep, járvány meg vályogtégla.

2009. március 2.

Frontline: Inside the Meltdown, Crisis of Credit Visualized

Frontline: Inside the Meltdown - teljes dokumentumfilm megnézhető online. Szokásos kiváló Frontline minőség.

Mit tanulunk belőle:

  • nincsenek egyszerű válaszok
  • igen, tényleg egy globális méretű piramisjáték a pénzügyi rendszer
  • nem is szükséges hozzá túl sok pancserkedés, hogy összeomoljon az egész
Hogyaszongya:

On Thursday, Sept. 18, 2008, the astonished leadership of the U.S. Congress was told in a private session by the chairman of the Federal Reserve that the American economy was in grave danger of a complete meltdown within a matter of days. "There was literally a pause in that room where the oxygen left,"



Másik jó kis megnéznivaló: The Crisis of Credit Visualized

2009. február 13.

The Emacs of the future

Jó régen leválasztottam a durván kocka dolgokat egy külön blogba, ami aztán visszavágyott a fjordokhoz. Majdnem 1 éve nem volt ott bejegyzés.

De annyira szédítő tempóban fejlődik a tudomány, hogy tényleg nem lehet nem észrevenni.

Csak ma:

  • Hinni sem merem, de egyelőre nem nyilvános oldalprojektembe mintha bekapcsolódott volna pár kolléga, ha nem lesznek/leszünk túl elfoglaltak akár még egyszer fel is szállhat a földről a gép.
  • Kipróbáltam Androidról a friss Google Spreadsheet szerkesztést
  • Leteszteltem a friss voice searchöt
  • Olvasom, hogy beindul a fizetős App Market
És akkor itt van ez:

Szemünk előtt válik valóra a jövő, félve mondom ki, de megdőlni látszik a Hofstadter-törvény.

2009. február 9.

Amerikai munkaerőpiac: zuhanórepülés

A munkaerőpiac alakulása az 1990-es, a 2001-es (dotcomlufis) és a mostani recessziók hónapjai során. Kiindulási pont mindhárom esetben a foglalkoztatás lokális csúcsa.

Jól látszik, hogy ez a recesszió kicsit más, mint a többi. (via BoingBoing)



Ez az egyik oka, hogy a pénzügyi az utolsó pillanatig hülyeségeket beszéltek és 95%-ban azt tanácsolták ügyfeleiknek, hogy tartsák meg, illetve vegyenek még többet a szabadesésben zuhanó részvényekből. Az utóbbi recessziók tapasztalat ugyanis az volt, hogy a visszaesés viszonylag rövid és átmeneti, aztán pedig az összes értékpapír szépen visszakapaszkodik.

Ilyen mértékű válság egyszerűen nem volt benne a pakliban, sem az élettapasztalatukban, sem a számítógépes modellekben.

Két favorit link a témában:

Global recession - where did all the money go? - The global financial pyramid scheme explained

Axioms, downturns, and a global (computer?) crash

In computer science terms, you could say that both Taleb and Mandelbrot, in a recent and very scary interview with Charlie Rose, have essentially argued that the current global system is in an "undefined state."

2009. február 5.

Svájci dialektusok

Az már világos volt, hogy a svjájci német nyelv nem német.
A rádióban hallottam, hogy sok német és osztrák dolgozik Svájcban, de a munkahelyen nem könnyű nekik megküzdeni a nyelvi akadályokkal. (Nálunk a cég szervez a németül már beszélő alkalmazottaknak svájci német tandolyamot is.)

Emellett nagyon erős a különbség az egyes svájci dialektusok között is. Van külön Berndeutsch, Züridüdsch ésatöbbi. A kollégám azt mondta, hogy mikor másik vidékre költözött, először még kávét sem tudott kérni, mert nem értették mit mond.

Egy videó, ami talán jól érzékelteti mennyire hardcore dialektusokról beszélünk, tényleg előfordul, hogy még egymást sem értik.



Továbbá:

Züridüdsch - Német kisszótár

2009. február 2.

The Great Recession

"If you believe that the world economy will turn the corner at the end of this year, or in [the first quarter] of 2010, I tell you we have not turned the corner, we can't see the corner, we don't even know where the corner is."

Davos finds no answers to crisis

Magyarország meg még akkor is szarul állna, ha nem lenne globális recesszió. Bokros azért hat olyan frissítően, mert kimond olyan dolgokat, ami a mainstream politikusok és rajongóik körében tabu lett:

2009. január 16.

A pénzügyi válság valódi oka

Semyon Dukach az MIT híres pókerblackjackcsapatának egykori vezetője ír cikkében arról, mi szerinte a pénzügyi válság valódi oka.

Van a szerencsejátékosok körében Martingale módszerként ismert technika (én D'Alembert-módszerként ismertem), mikor egy kb. 50%-os esélyű játékban először egy kis téttel indítunk és ha veszítünk, akkor megduplázzuk a következő körben a tétünket, ha nyerünk, akkor újrakezdjük alacsony tétről.
A módszer jól működik, egészen addig, amíg egyszer elő nem fordul az az alacsony valószínűségű esemény, hogy mondjuk tízszer egymás után veszítünk és már nincs elég tőkénk, hogy ismét duplázzunk: így elveszítünk mindent.

Dukach szerint a befektetési piacokon számos példa létezik ehhez némileg hasonló, ám jóval bonyolultabb konstrukciókra, amelyek látszólag nagyon jól működnek egészen addig, amíg akár többévnyi sikeres működés után be nem következik egy alacsony valószínűségű esemény -- mondjuk nagymértékű piaci válság -- és összeomlik az egész stratégia, a befektetők pedig elveszítenek mindent.

Ha egy befektetési alap egy ilyesmi konstrukcióval növeli a hozamát (mondjuk sokszoros áttétellel arra fogad, hogy sosem fuccsol be egyszerre az amerikai jelzáloghitelek több mint x%-a) és így pár százalékkal jobb teljesítményt tud elérni mint konkurensei, akkor a pénz hozzá fog áramlani, versenytársai pedig csődbe mennek, hacsak nem alkalmaznak hasonló technikákat.

Nem kell ehhez rosszindulatúnak lenni, egyszerűen a mostani rendszer sajátsága, hogy egyre bonyolultabb pénzügyi konstrukciók jelennek meg, amelyek már annyira komplexek, hogy a velük kapcsolatos kockázatokat még a legképzettebb pénzügyi befeketetők sem értik igazán. A szerző arra figyelmeztet, hogy fennáll a veszélye annak, hogy egyszercsak akkora válságot sikerül így generálni, aminek helyreállításához még a legnagyobb pénzügyi mentőcsomag sem elég és a globális pénzügyi piac jár úgy, mint Albánia 97-ben.

Javaslom az eredeti cikket (nem hosszú):

The real cause of the financial crisis, and the real solution
-- An MIT Blackjack Team perspective

Hol van a válság Svájcban?


Olvasom, nézem, hallgatom a gazdasági híreket Amerikából: minden nap arról van szó, melyik cég megy csődbe, mennyi embert építenek le. Nyelvtanulás céljából a svájci hírekbe is belehallgatok (Echo der Zeit) illetve a buszmegállóban található ingyenújságokba is belelapozok. Döbbenettel tapasztalom, hogy Amerikához képest olyan, mintha nyoma sem lenne válságnak: szinte szó sincs elbocsátásokról, csődökről, gazdasági problémákról. Nemtom miért.

2009. január 8.

2009: Szűk esztendő

Elszabott év lesz ez a 2009.



Beállítottam egy apró visszaszámlálót a Dashboardra, ami a hátralévő napokat mutatja. Hogy mennyit kell még túlélni. Aztán 2010-re vagy kiérünk az alagútból, vagy nem.

Mikor alaposan beindult a válság, elkezdtem sokkal több (főleg amerikai gazdasági) hírt fogyasztani, de most már azon gondolkodom, hogy abbahagyom az egészet

2008. december 31.

Új játékaim: Valkyria Chronicles, Android

Úgy látszik, jó gyerek voltam, mert nagyon jó ajándékokat kaptam a jézuskától. (Itt már megint Jézuska / Christkind hozza az ajándékot, nem a Santa.)

Mivel lebetegedett a család, nem vállaltuk be a sztrájkos hazamenést, hanem ittmaradtunk Zürichben karácsonyozni. (Ha így folytatom, a végén még meglesz a 3 év magyarországi hazatérés nélkül...)

Ebben az volt a jó, hogy sikerült összerakni további bútorokat. 2009-re már csak a nappali marad.

PS3-ra kaptam Valkyria Chronicles-t és atomjó játék, ezidáig a kedvencem Playstation 3-ra. Japán, a szokásosnál sokkal kevésbé debil sztorival. Alapvetően a Laser Squad - X-COM taktikai vonalat viszi tovább, csak 2008-as igényekhez igazítva. Félig körökre osztott, de nincs rács és valós időben kell szaladni meg célozni. Okos, nem időtrabló, jól kiegyensúlyozott rendszer, lehet stratégiázni.

A történet egy párhuzamos univerzumban játszódik, egy 30-as években kitört európai háború a témája. A grafika gyönyörű, amin elsősorban nem a magas poligonszámot, hanem a művészeti munkát kell érteni. A 3D motor úgy van megcsinálva, hogy a végeredmény kézzel rajzolt animének tűnjön. Látni kell, nagyon szép. Külön említést érdemel, hogy minden egyes szereplőnek részletesen kidolgozott háttértörténete van, nem egydimenziós figurák. A "jók" között is van bosszúszomjas illetve rasszista nem is egy.

Annyit azért sajnálok, hogy az amerikai PS3-at nem tudom egyszerűen átkapcsolni német nyelvűre, szívesen játszottam volna vele úgy.



A fiam programozható Lego Mindstormja sajnos nem érkezett meg, helyette viszont kaptam egy Android telefont, amit lehet bütykölni. Az utóbbi pár napban doksikat olvasgattam, sokáig nem tudtam eldönteni, hogy mit fejlesszek rá először, végül egyelőre egy flashcard alkamazás mellett döntöttem tanulásképpen. Nemlétező szabadidőmben ezt fogom bütykölgetni.

A telefont nagyon izgalmasnak találom, nem elsősorban azért amit most tud, hanem a platform jövője miatt. Mindenesetre már most is tetszik benne sok minden: a képernyő, a böngésző, a fejlesztőkörnyezet és a minden alkalmazásban működő back gomb.

Kéne még 2 hét szünet, hogy ki tudjam élvezni az új játékszereket...

2008. december 18.

Bele a vasutassztrájkba...?

6 éve nem voltam Magyarországon télen. Tennessee-ből nézve a Magyarországi tél nedves, hideg és ami legrosszabb: sötét (a svájci ugyanolyan, csak itt könnyebb síelni).

2 és fél éve nem voltam egyáltalán Magyarországon, úgyhogy most úgy döntöttünk, ha már ennyire közel vagyunk, akkor meglátogatjuk karácsonykor a nagyszülőket 1 hétre. Az volt a nagy ötlet, hogy kipróbáljuk az éjszakai vonatot, mert amellett, hogy olcsóbb, mint a repülő, az országokon keresztülvonatozás mekkora nagy európai dolog és még talán kaland is a gyerekeknek. Pár hete meg is vettük a jegyeket négyünknek a jobbik fajta hálókocsiba. Zürich-Budapest-Miskolc: jó hosszú, de ha összejön, kialudhatjuk magunkat menet közben.

2 nap múlva, szombat este indulnánk, de a vasutassztrájk miatt nem tudom mi lesz belőle. Mikor ezt írom, az olvasható az Indexen, hogyaszongya:

A távolsági gyorsok, az IC-k és a nemzetközi vonatok közlekedése lényegében leállt. Egyes vonalakon két-három óránként járnak vonatok.
 Továbbá:
Üres a miskolci Tiszai pályaudvar, egyetlen egy utas sem volt a váróteremben és a peronokon csütörtökön este.

Illetve:
A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) határozatlan ideig folytatja a vasárnap óta tartó országos vasúti sztrájkot, miután a szakszervezet vezetői csütörtök reggel sem jutottak megállapodásra a MÁV képviselőivel - jelentette be Gaskó István, a VDSZSZ elnöke.

Holnap megkérdezem az itteni utazási irodát, hogy mit tudnak ígérni, de ha hasonló marad a helyzet, akkor két gyerekkel kicsit kockázatosnak tűnik a dolog.

 
Fotó: Index.

2008. december 14.

Hétvége


Apró sikereim a napokban:
  • Leültem egy köteg számlával és befizettem szépen mindet. Nem nyomasztanak már.
  • Beszereztem pár aprócska ajándékot és új fülest az iPodhoz.
  • Beszereztem az utazási kedvezmény igénybevételéhez szükséges kártyát.
  • Összeraktam a fent látható tévés polcot (Benno). (Ráment a délelőtt főzéssel, gyerekfelügyelettel, pelenkacseréléssel stb.)
  • Félig összeraktam 2 további szekrényt a gyeröknek.
  • Fiammal gyakoroltam német szavakat (150-et néztünk át ma) plusz szorzótáblát.
  • Szépen megnyomtam a "Mark all as read" gombot a Google Readerben. (RSS bankruptcy.)
  • Lemondtam arról, hogy használható időkövető alkalmazást találok a Blackberryre. Ehelyett a Mac-en kezdtem el (ismét) követni, mire megy el az időm egy szuperegyszerű alkalmazással (Time Tracker).
  • Levadásztam egy makacs hibát a szoftverben. Erre sajnos a vasárnapom egy jó része ráment, de ha nem csinálom meg, akkor beleőrülök.
További apró örömök:
  • Kiderült, hogy a régi amerikai CRT tévénk mégis tudja kezelni a 230 voltot. Jó lesz a gyerek szobájába Wiizni.
  • A recesszió ellenére még van állásom.
  • A kalóriabevitelt és az alvási ciklust sikerült kontroll alatt tartanom, péntek reggel óta ismét koffeinmentes vagyok.

2008. december 12.

Senki nem kívánja a halálos ágyán, hogy bárcsak több időt töltött volna a gyárban


Kezdenek összecsapni a fejem felett a hullámok, nem haladnak úgy a dolgaim, ahogy szeretném.
  • A gyárban nem kicsit becsültem alá az egyik projektemhez szükséges időt. Lehet, hogy elég lenne úgy abbahagyni, ahogy van, de hiányoznak belőle funkciók, amiket nagyon szeretnék beletenni év vége előtt, közben pedig már máson kéne dolgozni. A rendszer megtanulása, kitapasztalása sokáig tartott, és éppen most fogyott el az időm, mikor már gyorsan tudnék beépíteni új dolgokat. Karnyújtásnyira a győzelem, nagyon frusztráló itt megállni.
  • Mindenféle adminisztratív dolgok halmozódtak fel, amiket folyamatosan tűzoltás-jelleggel csinálok. Megpróbálom a nap végén intézni őket, mikor agyasabb feladatokhoz már nincs energiám, de ez azzal a veszéllyel jár, hogy már egyáltalán nincs semmire energiám és elhalasztódik.
  • A lakásban még mindig vannak a szoba közepén a kicsomagolatlan IKEA bútorok...
Mikor ennyire be vagyok havazva, többek közt 2 dolog történik velem:
  • alvási problémáim vannak
  • a stressztől mindenféle hülyeségeket zabálok össze
  • a közérzetem megszenvedi, hogy folyton a tűzoltandó feladatokon jár az agyam, nem tudok leereszteni
Számítottam én arra, hogy az első pár hónap keményebb lesz, viszont azt is látom, hogy ez így nem mehet tovább. A következő évben időt kéne szakítanom a következő dolgokra pl:
  • német tanulás: Most egyáltalán nem látok, hallok német beszédet, a gyárban angol minden, tévézni nincs időm, az iPodomhoz kéne új fülest venni, hogy legalább a buszon hallgathassak német podcastokat. Tanfolyamra is szeretnék járni, de csak úgy van értelme, ha van időm készülni az órákra.
  • lakás berendezése: Elvileg megvannak a bútorok, csak össze kellene őket rakni. (Nehezítő körülmény, hogy csak nagyon korlátozott időkben lehet kalapálni a morcos szomszédok és a házirend miatt.) Szőnyegeket, lámpákat kell még beszerezni, mindenféle kábeleket végigvezetni, bekötni rendesen.
  • több idő a családdal: 6:30-kor kelek, segítek a fiamnak elkészülni az iskolába és még gyorsan gyakorolunk pár német szót reggel. Este aztán sokszor olyan későn érek haza, hogy megint csak egy pár perc szógyakorlásra van idő, aztán már megy is aludni. Ez hosszútávon nem működik. (That ain't no way to live!)
  • sport: Nyáron eljutottam odáig, hogy minden nap bohóckodtam valami sportszerűséget. Mióta itt vagyunk ez megszakadt. Pedig nagyon jó lenne elővenni, nem igazán a fizikai része az ami hiányzik, hanem azt vettem észre, hogy az attitűdömet változtatta meg pozitív irányba. (Bár nem tudom, hogy ez a sportnak, vagy a közben hallgatott Foo Fightersnek volt ez inkább köszönhető, haha.)
Ma reggel több hétnyi koffeinmentesség után elővettem egy diétás kólát (európaiul kóla fényt) és a következő akciótervet dolgoztam ki:
  • Mérnöki megközelítés: hogy optimalizálni tudjam, mire megy el több idő mint kellene, keresek egy time tracker alkalmazást a Blackberryre és pontosan mérni fogom minden nap, hogy mennyi idő megy el a különböző munkaprojektekre, ebédszünetre és minden másra. Lefogadom, hogy nagyon tanulságos lesz. De eddig még arra sem volt időm/energiám, hogy összekapcsoljam a laptoppal a telefont és kipróbáljam, hogyan lehet rá szoftvert telepíteni.
  • Újra végigolvasom a Getting Things Done és a Seven Habits könyveket. Ezúttal tényleg filctollal válogatva szét a bullshitet és a nekem fontos/hasznos dolgokat.
  • Mivel úgyis jóval korábban érek az irodába, mint a munkatársaim, itt fogom kihasználni az időt valami sportra az épületben található fitness teremben.
  • Szerzek fülest az iPodomra, enélkül közel napi 1 óra nyelvgyakorlás esik ki.
  • Szigorúan korlátozom a gyárban töltött időt. Ha nem férek bele, akkor nem maradok bent, hanem felállok és pont.

2008. november 23.

JMemorize - szógyakorláshoz (Leitner - módszer)

Harmadikos voltam, amikor a napköziben kis papírcetlikkel kezdtük el gyakorolni az angol szavakat. A tanárnéni szónyelveknek hívta őket, egyik oldalon angol nyelven, másik oldalon magyarul voltak leírva a szavak és konkrétan beleraktuk őket egy kis szütyőbe, ami olyan volt mint az uzsonnászsákunk.

A módszer pofonegyszerű: kihúzok egy véletlen szót, ha tudom, mi van a hátoldalán, akkor kiveszem, ha nem tudom, akkor megpróbálom megjegyezni és visszateszem.

Szókincsépítésre, évszámok, egyéb dolgok biflázására nagyon jó módszer. Angolul flashcard-nak hívják az ilyet és rengeteg program, sőt közösségi site is van, ami erre épül. Mindegyik kezem ügyébe kerülőt kipróbáltam és egyik sem volt jó. A leggyakoribb hiba, amit elkövetnek, hogy kötelezővé teszik, hogy az ember bepötyögje a megoldást, ami rendkívüli módon lelassítja a tanulási folyamatot (főleg ha mondjuk idegen nyelven kéne gépelni, ahol nem ismerjük a billentyűzetkiosztást).

Végül megtaláltam az egyetlen kézreálló szoftvert, a Java-alapú jMemorize-ot. Ez a Leitner-módszert követi, aminek a lényege az, hogy több, sorszámozott kártyapaklit tartunk fenn és minden alkalommal, mikor sikeresen tudtunk egy megoldást, akkor a hozzá tartozó kártyát egyre nagyobb sorszámú pakliba rakjuk. Ha egy, a k-ik pakliban lévő kártyán lévő választ tudjuk, akkor áttesszük a k+1-ik pakliba, ha nem tudjuk, akkor visszakerül az elsőbe. A nagyobb sorszámúakat tudjuk a legjobban, ezeket elég ritkábban elővenni.

 
Pár hete kezdtünk a fiammal német szavakat és kifejezéseket tanulni és mostanra már túl vagyunk a 300 megtanult kártyán.


Akárcsak nekem annak idején, angol és magyartudással neki is az egyik legnagyobb kihívás a névelők memorizálása. Ez a német nyelv legnagyobb rákfenéje az agyhalál szórend mellett.

2008. november 21.

Pénzügyi megmondóemberek (2006-2007)

Nem tudnak semmit. Sírva nevetek azon, milyen vicces visszanézni, ahogy a két agyatlan kiröhögi Peter "Mindmeghalunk" Schiffet.

Különösen megmosolyogtam Ben "Intelligens Tervezés" Stiller Stein befektetési tanácsát tavalyról: vegyetek pénzügyi cégeket, főleg Merrill Lynchet, mer ócsó. Aham.



Bullshit vudu az egész.

2008. november 17.

The End of Wall Street's Boom


Michael Lewis: The End of Wall Street's Boom

Az általam eddig látott legérdekesebb és legolvasmányosabb összefoglaló arról, hogyan sikerült ekkora gödröt ásni.

Ajánlom mindenkinek, aki szeretné megérteni, miért fogja elveszíteni az állását a következő hónapokban.

(Spanyol munkatárs mesélte, hogy náluk az autógyárakban már csak heti két órát dolgoznak, annyira vissza kellett fogni a termelést.)

2008. október 28.

Tennessee megint hozza a formáját

Korábbi lakóhelyem Tennessee állam, progresszívnek nem igazán mondható hely. Ott alapították a Ku Klux Klánt (1865), illetve gyilkolták meg Martin Luther Kinget (1968) és ott volt pl. a majomper is (1925).

Most pedig ez a legújabb rasszista agyalágyult öregbíti az állam jó hírnevét: feketéket akart leöldösni és lefejezni, mesterművét pedig Obama meggyilkolásával megkoronázni.

2008. október 24.

Heidi

A gyárban hagyomány, hogy minden péntek este van egy kis informális összejövetel. Lehet kérdezni a vezetőket dolgokról, lehet társalogni kollégákkal és van ingyen sör meg mulatschag.

Minden péntek öt órakor, mikor eljön ennek az ideje, megszólal a Heidi nevű dal a hangosbemondóban, így hívják a munkásokat a földszintre sörözni:



Nekem nagyon bejön (bár nem pont úgy éneklik, mint a videóban). Megpróbálom majd beállítani csengőhangnak. A Heidi Johanna Spyri svájci írónő 1880-as regénye, amiben az alpesi kiscsaj Tarzanként bekerül a nagyvárosba.

A dal arról szól, hogy Hédi menjen vissza a hegyekbe, mert ott a jó.



És a szöveg:

Heidi

Holadio, Holadio
Heidi - Heidi!
Deine Welt sind die Berge
Heidi - Heidi!
Denn hier oben bist du zu Haus

Dunkle Tannen
Grüne Wiesen im Sonnenschein
Heidi, Heidi brauchst du zum glücklich sein

[Jodeln]

Heidi, Heidi kommt doch Heim
Find dein Glück
Komm doch wieder zurück

Sok más feldolgozás között, 70-es években japán rajzfilmsorozat is készült Hédiről.

Ennek az intrója elég japán, de azért jódlizás van benne:

2008. október 18.

Mindenfélék Svájcról és a nyelvekről

Nem néztem utána, de nekem új volt, hogy a Svájc negyedik hivatalos nyelvét beszélő romansok tulajdonképpen cigányok. Spanyol kolléga viszont elmondta, hogy mára a Svájcban élő spanyol anyanyelvűek száma mára meghaladja a romansokét. Én sosem láttam semmit felismerhetően kiiírva romansul. Amerre én jártam ott nagyjából a használt nyelvek német, angol, francia és olasz kb. ebben a sorrendben.

Angolul tényleg nagyon sokan beszélnek, társadalmi helyzettől függetlenül. Talán a délről érkezett bevándorlók azok, akik legnagyobb eséllyel nem tudnak. Azért meg tudok lepődni a mai napig, mikor az IKEÁban az angolt csak törve beszélő eladó folyékonyan vált ügyféltől függően a német olasz és francia között, vagy mikor a villamoson megszólított idősebb emberek is teljesen jó angollal válaszolnak, a kis dugó helyi önkormányzatunknál (lakosság: 15000) az ügyintéző kiscsajszi abszolúte jó folyékony angollal segít kitölteni a regisztrációs űrlapot.

Az itt (egymástól eltérő helyi dialektusokban beszélt) beszélt svájci német a közelmúltig írásban egyáltalán nem létezett. Emiatt viszonylag gyorsan változik generációról generációra és pl. az elsősorban Dél-Európából (Olaszország, Portugália) ideérkezett bevándorlók nagy hatással voltak rá. Érdekes módon csak az utóbbi években kezdte el a lakosság -- elsőként a fiatalok -- írásban is használni, az SMS és az email elterjedésének köszönhetően. Mivel helyesírása nem létezik, fonetikusan írják le. Engem a sok torokhang miatt leginkább a holland nyelvre emlékeztet egyébként.

Német nyelvvel a gyerekek először az iskolában találkoznak. Egyáltalán nem könnyű megtanulniuk, gyakorlatilag majdnem olyan mint egy teljesen idegen nyelv (angolt is tanul mindenki). Akinek gondja van az különórákat vesz.

És mégvalami: Svájcban jelenleg 3 százalék alatt van a van a munkanélküliség.

2008. október 15.

A vak programozó kollégám

Van egy programozó kollégám aki vak. Fehér bottal jár. Mielőtt teljesen megszoknám, le szeretném írni, hogy még mennyire fura érzés ez. Nem is találom rá a megfelelő szavakat.

Döbbenetes, hogy mennyire jól boldogul mindennapi feladatokkal, amikről azt gondolnám, hogy egy vak személynek nagyon nehéz. Pl. majdnem tátott szájjal néztem amikor kávét főzött (meg nem próbálnám csukott szemmel), vagy mikor gondolkodás nélkül lecsúszott velünk a tűzoltópóznán.

Persze a legmeghökkentőbb munka közben látni.

Svédországból jött Svájcba, három lánya van és nagyon jó fejlesztő, open source díjat is nyert, látom az asztalán.

Kissé szerénységre int, mikor olyan valaki ül velünk szemben, aki nagyjából mindent elért az életben amit mi (sőt-sőt-sőt), de úgy, hogy nem lát.

2008. október 9.

Új lakás, bútorok

Tegnap átköltöztünk az új lakásba. Eleinte úgy tűnt, hogy csak 2 hálózsák lesz az összes bútorunk, de végül az IKEA mégis kiszállította a megrendelt székeket, asztalt ágyakat. Sajnos semmi szerszámunk nem volt, így nem tudtuk összerakni őket (nem mintha lett volna rá idő este). Mindenesetre legalább a matracoknak máris hasznát vettük.

Az IKEA-s vásárlás 2 gyerekkel elég tikkasztó bír lenni, főleg mikor teljesen nulláról kell berendezni egy lakást. 1 nappal a költözés előtt rohantam este még az áruházba, hogy zárás előtt legalább ágyakat tudjak venni. Kocsim még nincs, de ha lenne se fért volna bele ennyi cucc, úgyhogy házhozszállítást kértünk (kb. 20kHUF volt, szerintem nem drága, tekintve, hogy nekünk semmit nem kellett csinálni.)

Az erkélyünkről nem csak lovakat de legelő teheneket is látni. A kanapét csak 6 hét múlva szállítják ki és a kábeltévé/internet is még vagy 3 hét mire megérkezik.

A ház egy domb tetején van, nem tudom mennyire izzad le az ember míg felteker oda biciklivel.

Jópár dolgot kell még vásárolnunk a zuhanyozófüggönytől, a ruhásszekrényen át a csillárig. A csomagjaink az USA-ból még mindig nem érkeztek meg, de azért szép lassan haladunk előre.

2008. október 2.

Iskolával kapcsolatos élményeink az USA-ban és Svájcban

Mikor ide készültünk az egyik legnagyobb aggodalmunk a megfelelő iskola megtalálása volt a fiunknak. Az USA-ban az iskolakerületek úgy működnek, hogy a gazdag környéken a helyi adókból fizetett iskola magas színvonalú, a szegény környéken pedig trutymó. Ezért minden szülő igyekszik a megfelelő zónába küldözni, az iskolakerületek határai pedig az ingatlanárakból is leolvashatóak valamelyest. Vannak ún. "magnet school"-ok is, ahova az egész városból lehet menni (ha felvételt nyer az ember, amit legnagyobb megrökönyödésemre lottósorsolással döntöttek el ott, ahol láttam) viszont akkor autóval kell furikázni a gyereket a város másik végébe. Ráadásul számunkra nem is volt túl meggyőző, hogy ezek bármiben jobbak lennének. Persze akinek jobban megy, az magániskolába járatja a gyerekét és akkor majdnem garantáltan nem lesznek fekete osztálytársai. A fekete gyerekek létszáma az osztályban sajnos még a mai napig erősen korrelál az iskolai teljesítménnyel, úgyhogy a fehérek menekülni szoktak az elfeketedő környékekről. (Ismerős Mao-n is a helyzet...)

A fiam odaát eléggé unta az iskolát. Sok gyengébb képességű gyerek is járt az osztályba és a tanárnak nem volt ideje külön foglalkozni vele, akinek jobban mentek a dolgok. Járt ugyan egy tehetségesebb gyerekek számára létrehozott intézménybe, de ez ha jól emlékszem csak egy délután volt egy héten. Volt egy jó program még, az "Accelerated Reader". Olvasónapló helyett egy elektronikus tesztet lehetett kitölteni az otthon olvasott könyvekről, és a számítógép a könyv bonyolultsága és a helyes válaszok száma alapján pontokat adott a gyerekeknek. A fiam brutális pontszámot ért el, ha jól tudom, az iskolájában csak 2 negyedikesnek volt több. Nagyon jó volt a bizonyítványa is, kitüntetéseket is kapott, de ezzel együtt unta.

Na.

Mikor itt, Zürichben lakást kerestünk, akkor amerikai attitűddel azt mondtuk, hogy először nézzük meg az iskolát, aztán az ahhoz tartozó kerületben keressünk majd lakást. Mint kiderült itt erre nem igazán van szükség, ezen a környéken legalábbis nincsenek az USA-hoz hasonló színvonalkülönbségek az iskolakerületek között.

Mivel a fiunk egy szót nem beszélt németül, természetesen megnéztük a nemzetközi iskolákat is. Tipikusan mikor a nagy cégek (bank pölö) behozzák ide az embereiket pár évre, akkor a költözéshez felajánlott csomagban legalább az elején benne van, hogy megtérítik a gyerekeknek a nemzetközi (angol nyelven, angol tananyag szerint működő) iskolát. Mikor aztán bankárunk hazatér pár év után Ausztráliába vagy az USA-ba, akkor a kis lurkók ott folytathatják, ahol abbahagyták.

Ennek az ára kb. 25000-30000 frank (3,8-4,5 millió forint) egy évben.

Vannak kétnyelvű (1 héten angol, 1 héten német) iskolák is, kb. 13000 franktól (~2 millió forint) évente. Nekem nem térít ilyesmit a cég, de szükség esetén bevállaltuk volna, bár úgy tűnt 40 percet kell hozzá vonatozni minden nap. Viszont az angol nyelvű fórumokon bíztatókat mondtak: ilyen idős korban a gyerekek 6 hónap alatt tanulják meg gond nélkül a nyelvet és 1 év múlva nem, vagy alig látszik különbség a helyi gyerekekhez képest.

Úgyhogy eldöntöttük, megpróbáljuk a helyi állami iskolát és ha nem megy, akkor majd váltunk esetleg. Nagyon féltünk, hogy mivel egy kukkot sem ért majd a fiunk az elején, könnyezve fog majd hazajárni és nemcsak a konkrét sulit, de az iskolát, mint intézményt is megutálja majd.

Ehelyett óriási kellemes meglepetés ért bennünket. Három nap után azt mondta, hogy alig várja már hogy visszamehessen és hogy az amerikai iskola unalmas, ez meg teljesen jó. A tanárok kedvesek, beszélnek angolul. A gyerekek is tanulnak angolt, úgyhogy legalább egy minimális szinten tudnak kommunikálni. Az első napon dobozt festettek, a másodikon a jégkorongoztak (cipőben), a harmadikon palacsintát sütöttek és ettek. Persze a rendes tanulmányok mellett. A fiam élvezi, mi meg boldogok vagyunk.

2008. szeptember 28.

8 ok amiért nem tetszik Zürich (Nashville után)

2 fontos lakehelyváltás volt életemben: vidékről Budapestre, onnan Nashville-be. Emlékeim szerint az előző kettőt sokkal pozitívabban éltem meg már legelejétől.

Ha megkérdeztek volna fél éve, hogy melyik európai országban szeretnék élni, akkor rávágtam volna, hogy Hollandia vagy Svájc.

Kimondom: előzetes elvárásaimhoz képest eddig csalódás Zürich.

1. Időjárás: sötét, hideg

Ha nem lenne itthon trutyi az internetkapcsolat, akkor idetennék egy grafikont a hőmérsékleti görbékről és egy statisztikát a napsütéses órák számáról.

Nashville Marokkóval van egy szélességi körön, hat éve nem láttam telet. Az itteni ősz, tél, sötét, hideg -> depi.

Könnyezve fogok visszagondolni a medencénkre is.

2. Árak

Röviden: picsa drága minden. (Ez főleg európai sajátosság, de svájc még a környező országokhoz képest is drágább.) Egy nagyjából ugyanakkora lakásért, amekkorát odaát béreltünk majdnem 3x annyit fizetek. Minden jóval drágább: kaja, ruha, háztartási eszköz. Akár az is lehet, hogy minden jobb minőségű (és nem ahogy gyanítom, ugyanaz a kínai szar), de nem annyira, hogy ennyivel drágább legyen. A fizum több, de nem arányosan. Eredmény: sokkal jobban a fogunkhoz kell verni a garast, ami visszalépésnek érződik. (Kivéve a Mao-ra utazást, kb ötödannyi és egy négytagú családnál már jelentős tétel tud lenni.)

3. Épületek: lakótelephangulat

Kimondom: Zürich a legbelső belvárost kivéve nekem rusnya, ha finomabban akarok fogalmazni, akkor pedig: nem szép. (Igaz NY sem.) Pontosítok: Nashville nem-gettó környékein sokkal szebbek voltak az épületek. Kinézek a négyezer frankos havi bérletű átmeneti lakásom ablakán és úgy érzem magam, mint egy BAZ-megyei (nem panel) lakótelepen a 80-as években.

Ha melléteszem még a graffitit is, akkor tisztára putri (amíg meg nem szokom). Kb. mint egy vidéki magyar város, csak sokkal jobb állapotú és tisztább.

4. Nyelv, beilleszkedés

Nem gondoltam, hogy ennyire rossz a helyzet. A helyi ún. "sváci német", vagy még pontosabban "zürichi német" érthetetlen még a német anyanyelvűek számára is. A bennszülöttek át tudnak ugyan kapcsolni Hochdeutschba, de még akkor is lesznek megértési nehézségek (beszélőtől függően), plusz alig kisebb eséllyel át tudnak kapcsolni angolra is -- legalábbis itt, a városban. Osztrák kollégám pl. egy kukkot nem értett a svájci szomszédaiból, első beszélgetésük alkalmával, pedig ők -- legalábbis saját tudomásuk szerint -- Hochdeutschot beszéltek. A svájciaknak németül és angolul beszélni is extra energia és emiatt ritkán fogják megcsinálni pár külföldi kedvéért (legalábbis nem olyan szívesen mint pl. É-Európában). Eredmény: a külföldiek viszonylag tűrhetően elevickélnek angollal vagy Hochdeutsch-csal, de pár százalék veszi csak a fáradtságot, hogy egy néhány millió(?) beszélővel rendelkező, a világ más részein teljességgel használhatatlan, effektíve helyesírás nélküli nyelv elsajátításába energiát öljön. A 4 éve svájcban élő, kizárólag angolul beszélő brit kolléga szerint kb. olyan lenne az itteni nyelvet megtanulni, mintha egy külföldi nekiállna walesiül tanulni Walesben. Annyit tud németül, hogy "nein".

Mindez azt jelenti, hogy a külföldiek nagyon ritkán integrálódnak teljességgel a helyiekkel az óriási energiaigény miatt. Az mindenkit villámgyorsan asszimiláló USA után ez rendkívül erős kontraszt.

Személyes problémám még, hogy nagyon kevés angol anyanyelvi beszélő van körülöttem így sajnos mindenképpen leromlik majd az angoltudásom.

5. Dohányzás

Jóval több dohányossal találkozom mint Amerikában (pl. a bevásárlóközpont étterménél az egész emeletet összefüstölik). Persze valószínűleg nincs olyan sok mint Magyarországon, de így is balkáni hangulatot kölcsönöz a helynek. (Láttam a jövőt New Yorkban, ahol még a bárokban sem lehet dohányozni.)

6. Mosógép

Erről írtam már és fogok is még. Közös mosókonyha órarend szerint kiosztva a lakók között. Nagy szívás.

7. Szolgáltatások

Elsőként az internetes dolgok hiányoztak, Hulu, Pandora nem megy, az itteni (pontosabban németországi) Amazon drágább (naná) és nem olyan jó a kínálat. A külföldről rendelt dolgokkal van valami extra vámkezelős szopacs, de ezt nem volt még időm kitapasztalni.

Eddig a bank szolgáltatást láttam közelebbről, de ez a Nashville-ben megszokotthoz képest drágább és gagyibb, pl. a debit-számlánkhoz nem jár dombornyomott VISA kártya, a hitelkártya még 10 nap után sem érkezett meg és mindenféle költséget felszámolnak, ami odaát ingyen volt, pl. a második hitelkártya az Asszonynak stb.

8. Autós közlekedés

Ha valami, akkor a közlekedés az, ami 100x jobb it, mint odaát. Eleve nem nagyok a távolságok, jó a lefedettség és tényleg percre pontosan jár minden. A Google Maps nagyszerűen megtervezi az útvonalakat átszálásokkal stb.

Deazonbanviszont az autózás nagyobb szopás. Akárcsak máshol Európában, itt is jóval drágább autót venni és fenntartani (hogy pontosan mennyivel azt még nem látom) mint az USA-ban. Az utcák, sávok szűkek, a többi vezető türelmetlen és közel lehetetlen parkolni. Odaát könnyű volt megszokni, hogy minden bolthoz és szolgáltatáshoz tágas ingyen parkoló tartozik.

Konklúzió

Európa többi részeiből valószínűleg más idejönni: az időjárás, az árak, a szolgáltatások nem vagy nem sokkal rosszabbak. Ha Zuglóból költöztünk volna ide annak idején, akkor földi mennyországnak érezném. De pl. Kaliforniából csak akkor jönnék ide, ha kitoloncolnak. (Ami nem áll messze a valóságtól, haha.)

Még csak két hete vagyok itt, valószínűleg nem volt alkalmam látni az itteni élet összes előnyét. Az Asszony szerint a gyereknek jobb lesz az iskola, nekem jobb a munkahely, közelebb vagyunk a nagyszülőkhöz.

Úgyhogy majd igyekszem megszokni és nem gondolni a cégen belüli transzfer vagy a zöldkártyalottó lehetőségére. Ebben segít az USA aktuális pénzügyi összeomlása is. ;)

2008. szeptember 15.

Első félnap a gyárban, Zürich megszeretése

Reggel szépen elsétáltam 15 perc alatt a gyárba, hogy hivatalosan is elkezdjem a munkát. Ma félnapos (!) ünnep van Zürich kantonban, úgyhogy délután csak a no-life kockák maradtak bent a cégnél (mint én). Én nem nagyon vágom még ezeket a svájci dolgokat, de az ünnep arról szól, hogy gyerekek lődöznek versenyt különböző dolgokra és lehet nekik drukkolni, plusz bazi nagy búcsút rendezni. (német Wikipédia szócikk: Knabenshiessen).

Elkövettem azt a hibát, hogy a New York-London járaton megnéztem az In Bruges című filmet, aminek az egyik fő vonulata, hogy a gyönyörűszép belga várost fikázza ezerrel a főszereplő, hogy így trágyadomb, úgy földi pokol stb. Zürich is részben azért vonzó, mert nagyon szép a belvárosa, de a mostani kialvatlan állapotomban ez egyelőre nem kárpótol a drágaságért, az USA-hoz képest lassabb és körülményesebb ügyintézésért és a rossz időért. Azt remélem, a munkahely illetve a munka lesz majd az ami végleg átbillent Zürich- és Európa-hívővé. :)



Megkaptam ma a céges laptopomat (persze a munkaállomásom mellé) és végre véget ért a 2 fájdalmas MacBook Pro nélküli hét. Az iroda atomjól felszerelt, egy mérnök 2008-ban aligha kívánhat többet.

Kiszámoltam és 425 napja döntöttem el, hogy belevágok és megpróbálom megszerezni ezt az állást. Eddig még nem bántam meg... :) Ha a város (még) nem is, a gyár az tetszik.

Mindenképpen vannak pozitív oldalai is Zürichnek:

  • életszínvonal-felmérésekben rendszeresen nagyon előkelő helyet ér el -- remélem hamarosan én is ráérzek, hogy mire fel ;)
  • könnyebb hazajárni, barátokat, családot meglátogatni, nincs időeltolódás sem
  • 25 nap szabadság 15 nap helyett -- még belegondolni sem bírok, hogy ez mit is jelent majd, de a tekintetem a mindenképpen a Földközi-tenger irányába vetül...
  • végre megtanulhatok németül, ha jut rá energiám (bár a helyi dialektus valami rémálom). Persze csak munkaidőn kívül, merhogy a gyárban angol minden
  • a világon itt (pontosabban Svájcban) a legnagyobb az egy főre jutó csokifogyasztás (11,6 kg/év)

2008. szeptember 12.

Lakásvadászat Zürichben

Egy erre specializált cég alkalmazottja segít bennünket négy napig a zürichi élet beindításában. Regisztráció a városházán, bankszámlanyitás és ami a legfontosabb a bérlakás felkutatása.


Az asszisztensünk elmondása szerint elég cudar a lakáshelyzet Zürichben, állítólag kevesebb mint 1% kiadó. Gyakran pár nap alatt el is kapkodják a jobbakat. Családi házak nem nagyon vannak, a tipikus lakás 3-4 szintes épületben van.

Próbálunk több meghirdetett ingatlant is felkeresni, de nem ám úgy van, hogy aztán ha tetszik, akkor beköltözünk, mint az állatok, hanem meg kell pályázni és ha az épületet kezelõ ingatlanügynökségnek, vagy esetleg a tulajdonosoknak valamiért nem (mi) tetszünk (nemzetiség, kor, gyerekek száma, fizetés, akármi) akkor nem kapjuk meg. Emiatt az lesz, hogy megpályázunk többet is és reméljük, hogy a hónap végére legalább 1 összejön.

Nashville-bõl nézve érdekesek a különbségek, kezdem a negatívumokkal.

A bérlakásokban nincs központi légkondi. Persze a hidegebb éghajlat miatt ez nem igazán gond. Az ott szinte alapszolgáltatásként járó medence és konditerem szintén nincs. Ingyen parkolóhely szintén nincs, erre rá kell fizetni még 40-150 frankot. Nem is igazán vannak parkolóhelyek, fogalmam sincs, mondjuk, hogy egy házibuliba meghívott, kocsival érkezõ vendégek hol parkolnának.

Mosógép ritkán szerelhetõ be a lakásba. Ehelyett az épületek aljában van egy mosókonyha, de azt sem úgy használjuk ész nélkül, mint az állatok, hanem be van osztva, hogy melyik nap melyik család kapja meg (pl. heti 1 nap, vagy 2 hetente 2 nap).

A szemét sem úgy van, hogy pár centes mûanyagzsákban hordja le az ember a nagy konténerekbe barbár módon, hanem csakis a város által forgalmazott, önkormányzattól függõ árú, de mindenhol méregdrága "hivatalos" szemeteszsákban szabad kidobni a dolgokat. Ahol most lakunk, ott 3 frankba kerül egy 60 literes "Züri Sack". Jó kis bevétel ez a városházának, de az is tény, hogy végiggondolja az ember, hogy mennyi szemetet generál.

A lakbér egy ugyanakkora lakásért nagyjából 3x akkorák mint egy Nashville-i lakóparkban. (És nem, az fizum nem 3x annyi...) Az ügynökünk mondta is, hogy az ideérkezõ külföldiek sokallni szokták, hogy a fizetésük harmada elmegy lakbérre. Nemcsak a lakás drága egyébként, megélhetés szempontjából Zürich a világ legdrágább városai között van (felméréstől függ, de legtöbbször benne szokott lenni az első tízben a világon).

És a pozitívumok. Létezik járda, létezik kiváló tömegközlekedés. Az egyik kedvenc lakásunknál 5 percre van az iskola, 10 perc a bolt illetve a hév állomás, ahonnan 15 perc körül visz oda a közvetlen járat a gyárhoz. Nem kell triatlonistának lenni, hogy biciklivel járhasson az ember az irodába minden nap. A ház elõtti játszótéren játszanak a gyerekek. Mindez magyar szemmel egyáltalán nem földrengetõ, de Nashville-ben, a mi környékünkön sajnos elképzelhetetlen volt.

Nagyon szép kilátás egy gyönyörû völgyben. Az egyik helyen birkák, a másik helyen lovak legeltek a házak mellett.

2008. szeptember 11.

Megérkeztünk Zürichbe

Először is, másodszor átköltözni új országba már nem akkora izgalom, mint először.

Első benyomások:

  • Minden pici (amerikai szemmel). Pici autók, szűk utcák, telefonfülke méretű lift. Az emberek is picik, ami alatt úgy értem, hogy kövéret még nem láttam. (Feketét sem, Harlem után különösen erős a kontraszt persze.)
  • Kicsit meglepett, de láttam graffitit. Elszoktam már tőle, effektíve sem Nashville-ben, sem New Yorkban (!!!) nincsen. (Harlemben van kb. annyi vagy kevesebb, mint itt.)
Spekuláció: vásárlóértéken az amerikaiak szerintem gazdagabbak mint a svájciak. Ezt persze 1 óra sétálgatás után mondom.

Beköltöztünk az átmeneti lakásunkba, amit a cég bérelt, amíg nem találunk sajátot. Be van rendezve, 2 hálószoba, telefon, internet, 42 colos plazmatévé, sétatávolságban a cégtől. Zürich állítólag egyetlen bevásárlóközpontja van mellettünk, segít tompítani a sokkot. :)

Vacsorát és prepaid mobiltelefont sikerült idáig venni, mielőtt a jet-lagtől elájultam volna. A mobilos helyen a fiatal srác teljesen jó angolt beszélt, ezt bíztató jelnek veszem. Mindenhol nagyon durva árakra készültem, de egyelőre nem találtam meg azt a terméket, ami felháborítóan drága az USA-hoz képest. (Na jó, az olcsó mobilt New Yorkban harmadennyiért vettem...)

2008. szeptember 9.

Szabadság-szobor 2 évesen

A hajókiránduláson megnéztük közelről is a Szabadság-szobrot és a lányom (2 éves) úgy hívta, hogy "néni bábu".

2008. szeptember 4.

Ügyintézés

Egy jó dolog, amit nagyon könnyű volt megszokni Amerikában: szinte mindent el lehet intézni telefonon. Lemondtam a közműveket, kábeltévét, Tivot stb. és egyik sem tartott tovább 5 percnél. Ráadásul mindenki nagyon udvarias, segítőkész. Itt az ügyfél a király, még akkor is, ha éppen távozik. ;)

2008. szeptember 2.

Házi: az öregek bölcsessége

A fiam házija az volt, hogy tanulni kell az idősektől. Ennek egyik része az volt, hogy le kellett írni 3 tanácsot szülőktől, nagyszülőktől, ami segíti őket az életben.

Én az egyik kedvenc idézetemet mondtam neki:

There are two kinds of people who never amount to much: those who cannot do what they're being told and those who can do nothing else.
Magyarul kb.:
Kétféle ember van, aki nem viszi sokra az életben: az, akik nem tudja megcsinálni, amit mondanak neki és az, aki semmi másra nem képes.

Ez az amount to much dolog láthatóan ismeretlen volt számára, mert mikor leírta, az lett belőle, hogy there are two kinds of bad people, azaz kétféle rossz ember van. :)

2008. augusztus 25.

Több hitelt

jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, bassza meg
A mostani cégem az előző üzleti út árával tartozik, a következő pedig a költözés költségeit téríti meg majd utólag. Mivel a megtakarításaim nagy részét már kimenekítettem az országból,  kicsit aggódni kezdtem, hogy likviditási gondjaim adódhatnak, úgyhogy vasárnap délután rákattintottam a bankom websiteján a "hitelkeret növelése" feliratú gombra. 2 szövegmezőt kellett ezután kitöltenem:
  1. Mennyi az éves fizum.
  2. Mennyire szeretném növelni a keretet.
Kb. 2-3 havi fizetésnyi összeget pöttyintettem be (soha nem volt rá szükségem eddig, minden hónapban visszafizetem a hitelkártyám aktuális egyenlegét).

3 óra múlva jött a levél, hogy hajrá, kész, már költhetem is.

Úgyhogy most egyszerűbb lesz a seggére verni a tengerentúlon értéktelen dollárjaimnak. ;) Bárcsak minden ilyen gyorsan és egyszerűen működne...

2008. augusztus 22.

The Soup Nazi

Sosem bírtam igazán a Seinfeld-et. Lehet, hogy jó stand up komikus, de pocsék színész szerintem. Idegesített a levakarhatatlan félmosolya.

A The Soup Nazi című epizód viszont gyakran idézett, kötelező darab. Nem azért kell megnézni, mert vicces, hanem mert fontos, mint a Moby Dick vagy az Ulysses. És a fentiekkel ellentétben 10 perc alatt végignézhető.



Angol Wikipédia szócikk.

"No soup for you!"

2008. augusztus 21.

14 dolláros autó

Pár hete parkolás közben végignyomta valaki a kis 2000-es évjáratú Hyundai-om oldalát. Gagyi autóimhoz gagyi biztosításom van, ami a felelősségbiztosításon kívül alig fedez bármi mást. Van egy olyan kategória, ami (kötelező) biztosítással nem rendelkező vezetők ellen véd. Tipikusan az illegális bevándorlók például olyanok, akiknek nincs biztosítása (az egyik ok, ami miatt érdemes inkább őket legalizálni; úgy végeredményben kevesebbe kerülnek az országnak...).

Felhívom a biztosítót, hiperudvarias a néni, mondja hogy csak akkor fedezi a csomagom a dolgot, hogyha jelentem a rendőrségnek, hogy legyen dokument arról, hogy nem volt biztosítása a másik félnek. Felhívom a rendőrséget, felveszik az adataimat, adnak egy számot. Üzleti útról hazatérve elkérem az azonosító alapján a rendőrségi jelentést, elmegyek a biztosító websitejára, feltöltöm PDF-ben. Az oldalon található üzenődobozban megkérdezem, hogy jó nyomtatványt küldtem-e el. Pár perc múlva (!) csörög a telefonom, nagyon kedves, udvarias gyorsan beszélő néni elmondja, hogy igen, jó a dokumentum, a következő lépés az, hogy elvigyem az autómat kárbecslésre. Ezek és ezek lehetséges szerződött kárbecslők a környékemen, mondom, hogy itt, Nashville-ben lenne jó. Azonnal megállapodunk egy következő reggel 9-es időpontban.

Elmegyek a kárbecslőhöz következő reggel. Kérdi, hogy akkor megcsinálják-e most azonnal, vagy csak a kárbecslést szeretném ma. Mondom, hogy az utóbbi. Nézegeti, kicsit tapogatja az autót, lefényképezi, bepötyögi a számítógépébe. Kiderül, hogy kb. 2200 dolláros a kár, szerinte "majdnem totálkáros" a kocsi. Először kicsit megijedek, mert az autó még nagyszerűen megy, csak szegény bal oldala egy kicsit ronda. 200 dollár az önrészem, ezt levonja. Kicsit nem figyelek oda, azonnal ír nekem 1986 dollár 56 centről egy csekket. Ha elviszem más szerelőhöz és mégis többe kerül, akkor menjek vissza és kifizetik a különbözetet.

Fütyörészve azonnal elviszem a csekket a bankba és beváltom (nulla sorbanállás, az egész kb 5 perc a parkolóból számolva).

Az autót 2000 dollárért vettem és eszem ágában sincs megjavítattni. Most vezethetem a maradék két hétben, nem kell aggódni, hogy kinek, hogyan és mennyiért adom el.

Pénzem is van, autóm is van: jelenleg GEICO biztosítótársaság legelégedettebb ügyfele vagyok. :)

2008. augusztus 20.

Búcsú Amerikától: miért és hova

Kb. egy éve kis családom közelíteni kezdett egy válaszúthoz. A fiam egyre nagyobb (most 8), kezdte közelíteni azt a kort, ami után már nem lesz majd egyszerű egyik ország iskolarendszeréből csak úgy hipsz-hopsz átrakni egy másikba és elvárni, hogy ott is teljesíteni tudjon. A mostani amerikai vízumomon ketyeg az óra, 2010 nyarán lejár, ha maradni akarok, akkor zöld kártyát kell igényelni, ami hosszadalmas folyamat, főleg az én esetemben (a részletektől megkímélem az olvasókat).

Az Asszony mindig is haza akart menni, szinte 6 éve minden évben maradunk "még egy évet". Mostanra megpuhult annyira, hogy meggyőzhettem volna, hogy maradjunk Amerikában. Beadtam egy jelentkezést egy céghez, amit ismerősöm ajánlott és mivel tudtam, hogy elég kemény az interjú elkezdtem magamhoz készülni. Nagyon jót tett nekem az a kb. fél év, mert az utóbbi években kicsit eltunyult az agyam, ami az intenzív tanulást illeti (értsd: könyvolvasás, jegyzetelés, feladatokon gyakorlás). Két telefonos és egy helyszíni interjú után kaptam kb. február magasságában egy ajánlatot a cégtől, amit aztán el is fogadtam.

Lehetett választani, hogy New Yorkba vagy Kaliforniába megyek. Hosszas gondolkodás után Kaliforniát választottam, mert személyes benyomásaim alapján családbarátabbnak tűnt (és az időjárás is sokkal jobb). Sajnos az ország legdrágább környékén van a cég ottani irodája, már előre aggódtam, hogy hogyan fogom kifizetni a lakást, egy olyan helyen, ahol 700.000USD (kb 110 millió HUF) körül kezdődnek a házak.

Megtudtam menet közben, hogy van egy kis gebasz a vízumommal, merthogy amivel a kutatóintézetnél dolgozom, az egy ún. "Academic H1B". Ennek az az előnye, hogy nem fogyasztja a törvényben meghatározott éves vendégmunkás-kvótát ezért könnyű megkapni. A hátránya pedig az, hogy ha az ember munkáltatót vált, akkor igényelni kell nulláról egy teljesen új H1B-t. (amit informatikusok és divatmodellek használnak tipikusan.) A 65000 fős éves kvótáért április 1-től lehet sorakozni. Semmi gond, a cég által felbérelt ügyvédi iroda intézte az ezzel kapcsolatos összes papírmunkát.

Az alábbi bibik vannak ezzel:

  • az első napon kimerítik a jelentkezők a teljes évi kvótát
  • Kb. 3-szoros volt az idén a túljelentkezés
Túljelentkezés esetén lottóval döntik el, melyik beadványokat fogadják el. Az enyém a "Sajnos nem nyert" feliratú dobozban végezte.


Az Economist erről szóló cikkében idiokráciaként jellemzi a jelenlegi szabályozást, merthogy az USA lábonlövi magát azzal, hogy nem engedi be a képzett munkaerőt legálisan. A Microsoft pl. a felvett külföldi dolgozók 1/3-át tudja csak behozni, a maradékuk részben a barátságosabb szabályozást kínáló Kanadában növeli az ottani GDP-t...

Ezután júniusban jött egy nagyon stresszes időszak, ugyanis a H1B vízumhoz tartozik egy vészesen közelgő 6 éves limit, ezután munkáltatótól függetlenül nem lehet hosszabbítani, csak ha eljut az ember a zöldkártya-procedúra egy bizonyos stádiumáig. Az ügyvédek mindenféle feketemágiákat vettek elő: volt szó kanadai, budapesti kiruccanásokról a szükséges pecsétek beszerzéséhez, illetve pl. olyanokról, hogy Indiában vagy Oroszországban letöltött 18 hónap(!!!) után varázsolnak át az USA-ba a bevándorlási jog sámánjai.

Végül azonban kiderült, hogy van hely a cég svájci irodájában és oda nekem magyarként egyszerűbb munkavállalói engedélyt szerezni. Svájcban elsősorban az a vonzó, hogy közelebb van Magyarországhoz, úgyhogy rábólintottam.

Dióhéjban ennyi. Ha minden jól megy, szeptember 5-én elutazunk pár napra New Yorkba a családdal, onnan pedig szeptember 9-én indulunk Zürichbe.

Most jön az a rész, amikor a maradék két hétben fel kell számolni az itteni életünket.

2008. augusztus 19.

6 év után búcsú Amerikától

Sokmindent szerettem volna még leírni ezelőtt a bejegyzés előtt, de nem tudom jut-e rá időm. Essünk hát túl rajta: 6 év után családommal búcsút mondunk Nashville-nek és Amerikának. 2002 óta itt volt az otthonunk és hiányozni fog. Nem sokon múlott, hogy végleg ebben az országban maradunk, de aztán mégis másképp alakult.

Kicsit szomorúak vagyunk, de talán a következő helyen még jobb lesz.

Úgyhogy had' szóljon (folytatva a szentimentális vonalat):


Pál Utcai Fiúk - Az idegen from Nyenyec on Vimeo.

2008. augusztus 18.

Terepteszt videó


DARPA Coordinators Field Exercise - ISI Team - 2008 from Nyenyec on Vimeo.

Most először készítettem ilyesféle videót (régi iMovie-t használtam). Ha lesz erőm, írok erről a 17 napról, de majd csak ha kialudtam magam.