2007. szeptember 29.

Ajándék Pokémon + 80-as évek nosztalgia



Elvittem ma a fiamat a Toy'R'Us nevű játékáruházba, mert csak ma(!) 12-15 óra között le lehet tölteni egy bónusz 50-es szintű Pokémont Wi-Fin.

Megszereztük, küldetés teljesítve.

(Most jöhetne egy sztori, hogy bezzeg az én időmben szalagos egységen vittük a Commodore-os játékokat és mindenkinél volt kis csavarhúzó, amivel állítgattuk a magnófejet, tökéletes beállítás esetén pedig lelakkoztuk körömlakkal, hogy ne mozogjon. Csikorgó, kereten színesen scrollozó turbóprogram. Kézzel írt privát játékkatalógus kockás füzetbe. Angol kifejezések kiejtése angoltudás nélkül. Commodore Világ magazin szélének celluxozása, hogy ne szakadjon szét a sok olvasástól. De aki ezt nem élte át ott és akkor, annak hiába mondanám...)

2007. szeptember 24.

Túl hangos-e a DDR egy bérházban?



Ezen a héten fog megjelenni a Dance Dance Revolution Hottest Party a Nintendo Wii-re.

A Dance Dance Revolution sorozat a Star Wars-hoz mérhető dorky cucc, csak másképpen.

Arról szól, hogy szól valami tüctüc zene, ritmusra nyilacskák repülnek és mikor egy vonalhoz érnek, akkor a játékhoz mellékelt szőnyeg, vagy drágább megoldásnál platform megfelelő sarkára kell lépnünk a lábunkkal.

Óriási kultusza lett Ázsiában és itt, az Egyesült Államokban is. Vannak tinédzserek, akik irtó komolyan veszik (mint mondjuk a gördeszkázást), léteznek nemzetközi versenyek, sztárjátékosok.
Mások fogyókúrára használják, néhány éve a szoftverbe már be van építve a kalóriaszámláló, ami mutatja mennyi energiát használtunk el az ugrabugrálással.

Már nagyon rég ki szerettem volna próbálni ezt a dolgot úgy alaposabban, egyszer odáig jutottam, hogy licitáltam egy PS2-re az eBayen, hogy DDR munkaállomásként használhassam.

Most, hogy kijön végre Nintendóra is egy rendes DDR már alig várom, hogy megvehessem a fiamnak, viszont sokan mondták, hogy a szomszédok nem fogják bírni a dübörgést. (Bérházban lakom, ami ráadásul fából épült. 3 szintes!)

2007. szeptember 21.

Politikai preferenciák és a családi háttér

Már régen észrevettem, hogy az ismerőseim pártválasztását, politikai preferenciáit, főleg azokét, akik ezt fontosnak tartják és szilárdan elkötelezettek, majdnem mindig a családi háttér befolyásolja elsődlegesen (szülők, nagyszülők élményei).

Kérdeztem az amerikai munkatársamat, hogy náluk is így van-e ez (pl. a gyerek konzervatív lesz, ha a szülők is azok) és azt mondja igen, majdnem mindig.

Utána kéne nézni tanulmányoknak erről, de most nincs időm.

2007. szeptember 19.

YouTube kommentek a valóságban

Hogyan nézne ki, ha egy valóságos értekezleten YouTube (fórum) stílusban szólnának hozzzá a részvevők a témához. via LifeHacker via reddit

2007. szeptember 17.

Szovjet propagandaposzter-blog



Egyik kedvenc új blog a feed-readeremben az A Soviet Poster A Day című blog. Minden bejegyzés egy propagandaposztert mutat be, ahol megadják a szöveg fordítását és röviden a történelmi hátteret.

Pl. a fenti poszter felirata: Vietnam él, harcol és győzni fog! (1970)

via BoingBoing

2007. szeptember 14.

Soha többet

Emlékeim szerint a Yahoo Music-on tetszett meg először az ötlet. Hallgatom a véletlenszerűen, de az ízlésemet figyelembe véve összeállított zenecsatornát és kapok egy olyan gombot, hogy: ezt a számot soha többé nem akarom hallani. Ami még ennél is jobb: ettől az előadótól soha semmit nem akarok hallani.

Nem nehéz továbbgondolni ezt a nagyszerű funkciót. Kiválóan kiterjeszthető volna pl. hírsziteokra:

  • Soha többet nem akarok olyan hírt olvasni, amiben Paris Hilton/Britney Spears/etc szerepel.
  • Soha nem akarok semmilyen focival/kosárlabdával/atlétikával/operával/balettel/szappanopera-színésszel kapcsolatos hírt olvasni.
  • Soha nem akarok olyan filmet kapni az ajánlatokban amiben Val Kilmer játszik.
  • ésatöbbi
Tudom, érzem, hogy mindez még a mi életünkben megvalósul. (A Last.fm-en már most is naponta használom, a Tivo-n is szépen be van lőve már, hogy milyen műsor az, amit eszébe ne jusson felvenni többet (3 thumbs down)).

Godwin-törvény



A Godwin-törvény az egyik kedvenc ellen-mémem az online viták infantilizálódásának nehezítésére. Azt mondja ki, hogy

Egy online vita hoszzának növekedésével annak az esélye hogy valaki a nácikhoz, vagy Hitlerhez hasonlítja a másikat, tart az egyhez.
Egy külön érdekesség, hogy névadója, Mike Godwin pár hónapja a Wikimedia Alapítványnak dolgozik.

2007. szeptember 12.

Meet the Engineer (Team Fortress 2)



Erre a játékra már biztos nem lesz időm, de a videók bejönnek (via BoingBoing).

Idétlen időkig (1919-1945)

Számtalanszor van az az érzésem a magyar politikával és a hétköznapi politikai témájú megbeszélésekkel kapcsolatban, hogy bármilyen kiindulópontról, legyen az költségvetési hiány, társadalombiztosítás, oktatáspolitika, környezet- vagy fogyasztóvédelem 3, de inkább 2 lépésben eljutnak a vitázó felek a "fasiszta-kommunista-zsidó" Bermuda-háromszögig.

Kb. olyan, mintha a magyar fejekben végtelen ciklusban pörögnének körbe a 40-es (20-as, 30-as) évek, mint Bill Murray Idétlen időkig című filmjében a Groundhog Day.

Uj Péter nagyon jól megfogamazta ezt az érzést:


Hétfő este már arra riadtam föl a békés irodai szendergésből, hogy Máté Kriszta hangja hasít végig a terem légterén, mondja a Tények parlamenti tudósításának fölvezetőjét: "Sólyom az árpádsávról, Gyurcsány az új rendről, Semjén a zsidókról." Oké, itthon vagyunk, 1922-ben, veszem a darutollas nemezkalapomat, oldalamra kötözök egy műanyag kardot, megyek a kaszinóba ultizni és kadarkázni hajnalig, részegen húzatni a cigánnyal a Prónay- Héjjas legszebb dalait, színésznőcskék körömcipőjéből románvért inni, és hajnalban a plafonba lövöldözni Mauserral.
Tóta W blogjának kommentjei között lehet megfigyelni ezt nagyon szépen. Akik találnak olyan bejegyzést, ahol legalább 100 hozzászólás van és a kommentek között nincs szó se fasisztákról, se kommunistákról, se zsidókról, azok között értékes nyereményt sorsolok ki.

A múltkor eszembejutott, hogy ellen-mémként lehetne készíteni egy FKZS faktort, ami azt mutatná, hogy egy vita hány hozzászólásig jut el, mielőtt először említik-e három téma valamelyikét. Ezt akár automatikusan számítani is lehetne és táblázatos formában megtekinteni.

Tudom én, hogy feldolgozatlan múlt, meg miegymás, de ez most már tényleg röhej. 2007 van. Hahó!

2007. szeptember 10.

Így vásárol majd köbüki

Ebbe beletrafáltak. Figyeld oda, hogy csóválja a fejét az Embör, hogy mennyit shoppingolt az Asszony online. És tollal írja az emailt. 1967-ben ez már mind látszott.



Paleo Future: 1999. A.D.

via BoingBoing

iPhone

Ha nem ér neked 600$-t az iPhone, akkor ne fizess érte 600 dollárt. Hülyegyerek.

2007. szeptember 7.

A tolerancia nehézségei

Nem gondolom, hogy létezik olyan, hogy egy nép felsőbbrendűbb lenne egy másiknál (bár kultúra igen). Toleránsnak, nyitottnak tartom magam, és nagyra értekelem, hogy itt a bennszülöttek tolerálják a furcsa szokásaimat, a fülkaristoló kiejtésemet, hogy leveszem a cipőm a nappaliban ésatöbbi.

Ma egy előadást hallgattam egy doktorandusztól, aki az Apple-nél volt a nyáron gyakornok és az OpenGL drivert túrta. Érdekes volt, de majdnem kirohantam, mert egy meg nem nevezett kisebbséghez tartozó munkatárs mögöttem 2 méterrel olyan kib***ott jóízűen, k**va hangosan csámcsogott teli szájjal az ilyen alkalmakkor közönségcsalogatónak osztott ingyenpizzán, hogy majdnem megmartam magam. Komolyan mondom, hallottam én már Guiness-kisérlet büfögést, recsegve fingást, mindent, de ezt az ultrahardcore masszív csámcsogást Jack Bauer is bevethetné a terrorpisták vallatásakor.

Szerintem ilyen alapon meg kéne tagadni a zöld kártyát. Vagy akár utólag elvenni.

2007. szeptember 6.

Ob's stürmt oder schneit: Panzer Tactics DS



Volt nekem egy szanaszéjjel játszott kedvenc játékom még a 386-os időkben, a Panzer General. Hatszöges, körökre osztott stratégiai játék volt, amiben a Wehrmacht egyik tábornokának szerepét játszhattuk el. Ha jól kevertük a lapot, akkor nemcsak Moszkvát, de Washingtont is bevehettük.

Nagyon sokszor végigcsináltam a kampányt, a végén már fejből tudtam hol fognak hátbatámadni a partizánok és egyetlen hadosztály veszteség nélkül nyomtam végig a cuccot. Rendszeresen.

Úgy látom, nem csak engem kapott el a hatszöges, tankos nosztalgia és ki fog jönni Nintendo DS-re a hozzám hasonló megszállottaknak egy remake-szerűség Panzer Tactics DS néven. Nem mondom, hogy nem lehet elrontani a dolgot, mindenesetre a DS a tökéletes platform az ilyesmi játékra és abszolút KELL státuszú a szoftver.

2007. augusztus 24.

New York 1. nap

Fél órát pöcsöltek a poggyászokkal a JFK-n, mielőtt kiadták őket. Én csak azért nem vittem magammal az utastérben, mert volt benne egy üveg magyar bor és azt nem lehet felvinni.

Meglátogattam a Google New York-i irodáját belülről, de minden titkos, aláiiratnak a vendégekkel valami ijesztő izét.

Első séta Manhattanben a 15. utcától a 8. sugárúton, első bár (olcsó a sör!!), kiinai negyed, malajziai étterem (nem drága), olasz negyed, Union Square. Pörgés van, sok fiatal, nem látok se öregeket, se gyerekeket. Van tömegközlekedés!! Az első amerikai város, ahol metrót látok, nehéz levetkőzni az érzést, hogy ez európai hely, pedig nem.

Este még egy jamaikai gyömbérital a Central Park szélén.

2007. augusztus 21.

Napsütés-szünet az iskolában

37 fok van folyamatosan, az állami iskolák nem bírják fizetni a légkondit, úgyhogy ezen a héten inkább csak fél napot vannak a gyerekek.

Hihetetlen.

Télen meg leesik 2 centi hó, egyből hószünetet csinálnak, mert ahhoz Nashville már túl délen van, hogy legyen téligumi, meg hókotró.

Mi meg, messziről jött emberek csak csóváljuk a fejünket.

2007. augusztus 17.

Terroristák, méhek és fürdőkád

A nemzetközi terrorizmusnak nagyjából annyi halálos áldozata van egy évben, mint a méhcsípéseknek, vagy a fürdőkádba fulladásnak.

Ahhoz, hogy az USA-ban a repülés ugyanolyan veszélyes legyen, mint az autózás, minden hónapban be kéne következnie egy 9/11-nek.

Dehát túl nagy és csábító zsírosbödön került elő itt ahhoz, hogy ne érje meg folyton a terrorizmussal ijesztgetni a népet.

Security Theater by Zack Phillips via digg

2007. augusztus 15.

5 év mobil nélkül

Személyes véleményem szerint az USA-ban az alábbi okokból van elmaradás a mobiltelefonok területén:

  • Bazi nagy és Európánál 3x ritkábban lakott az ország, macerásabb a teljes lefedettséget megcsinálni.
  • Ingyenes, korlátlan helyi hívás kb. havi 4000 forinttól.
  • Itt úgy döntöttek, hogy a drótnélküli használat pluszköltségét nem a hívó, hanem a hívott fizeti ki. Ennek eredménye, hogy a mobiloknak is helyi száma van, azaz ingyenesen hívhatóak, viszont a gazdájuk ekkor is fizet az 'air time'-ért (Mao-n ugyanezt a költséget ugyebár a hívó perkálja ki.)
Mikor kijöttem 5 éve Nashville-be, nem vettem mobilt. A munkahelyen és otthon is volt vonalas telefon, mindkettő ingyenes korlátlan helyi hívással. Az ismerősi körömmel naponta találkoztam, egyszerűen nem volt szükségem rá, hogy azok alatt a rövid időszakok alatt, amikor nem vagyok sem otthon, sem a gyárban, a saját költségemre elérhetővé tegyem magam.

Otthon van üzenetrögzítő, a cégnél talán hetente egyszer kapok hívást a telefonomra, az is sokszor téves. A kollégákkal személyesen, emailben, Google Talkon, Wikin, Jira-n (régebben Groove-on is) kommunikálunk, a projekt távoli tagjaival pedig a rendszeres telefonos értekezleteken.

Az Asszony vett pár éve egy olcsó szecskamobilt, mikor a gyerek iskolába kezdett járni, hogy tudják riasztani, ha valami gáz van. Nem hív róla senkit és igaziból őt sem hívja nagyon senki (ami nem baj, tekintve, hogy olyankor is fizet).
Prepaid, gyakorlatilag a minimumot fizeti, hogy elérhető maradjon, ami 90 naponta 20 dolcsi.
Nagyon ritkán kölcsönkérem tőle, pl. legutóbb, mikor Vegasban voltam, jól jött, vagy mikor koncertre megyek pl. és egyeztetni kell, hogy hol vannak a többiek.

A távolsági és nemzetközi hívásokat egy Pannon Telecom hívókártyával intézzük (olyat is tud pl. hogy minket hívnak miskolci számon és mi fizetjük). A nagyszülőkkel én Skypeon, az Asszony MSN-en tartja a kapcsolatot, mert a Windows PC-n a Skype valamiért nem szereti a kamerát.

A vonalas telefon korlátlan ideje lehetővé teszi, hogy órákat trécseljenek rajta a csajok, de néha én is, sőt a fiam is nagyon hosszan dumálunk valakivel (cordless szerencsére, el lehet vonulni).

Egyszerűen nem hiányzott nekem a mobil. Hagyjanak nekem békét. Ha kell valami, hagyj üzenetet a rögzítőn, vagy írd meg emailben, vagy IM-en. Se karórám, se mobilom, felszabadultan, stresszmentesen éltem.

...egészen mostanáig.

2007. augusztus 14.

Egy kínos vizsga: SCJP



Szóval van egy olyan törekvésem, hogy az életemből kipipálom a lezáratlan dolgokat, amikbe egyszer (vagy többször) belevágtam, illetve elhatároztam, hogy megcsinálom, de aztán nem lett lezárva a dolog. Ilyenek pl.:

  • Elolvasni a befejezetlen könyveket
  • Elmenni Finnországba
  • Elvinni Kevin kollégámat cicibárba, mert még sosem volt
  • stb.
A projektek között volt már lassan 6-7 éve egy Sun Certified Java Programmer minősítés megszerzése. Ezt még akkor kezdtem fontolgatni, mikor az volt a tervem, hogy majd Németországban fogok dolgozni és az akkori főnököm, aki hosszabb ideig volt Ausztriában azt mondta, hogy a németeknek nem elég, hogyha tudsz valamit (programozóként) kell, hogy legyen papír, hogy elvégeztél tanfolyamot és/vagy levizsgáztál belőle.

3, a vizsgára felkészítő könyvet is megvettem az évek során, amik aztán hamar elavultak, ahogy kijöttek az újabb verziók és frissítették a kérdéseket.

Most legutóbb egy 800 oldalas könyvől készültem, amit nem volt időm/energiám végigolvasni, hanem inkább a próbateszteket csinálva kijegyzeteltem azokat a dolgokat, amiket nem, vagy rosszul tudtam és ezeket néztem át. Kb. olyan 2 hetet töltöttem a dologgal, olyan átlag napi 1 órával számolva. Csináltam a könyvhöz adott CDROM-ról telepített szimulált vizsgát, de hamar ismerőssé vált az összes kérdés.
Ezen a ponton aztán regisztráltam a weben, kifizettem kártyával a 200 dolcsit (38kHUF) és kerestem egy hozzám közeli vizsgaközontot. A Prometric-nek szervezte ki a Sun Microsystems a vizsgák lebonyolítását (sok-sok más cégnek is csinálnak ilyet). A Prometric pedig itt pl. egy helyi iskolával szerződött le, ők bonyolítják a cuccot.

Elmentem viszonylag korán, mert nem tudtam, milyen gáz lesz a forgalom malmoztam legalább 1 órát a recepción, aztán aláírtam, hogy nincs nálam fegyver (lőfegyver), meg puska (csaláshoz a vizsgán), nem mondom el, mik voltak a kérdések másoknak, meg ilyenek. 2 fényképes igazolvány stb. Mondja a néni (aki 100:1-hez, hogy azt sem tudja mi az a Java és 10:1-hez hogy nem tudja mit csinál a Sun Microsystems), hogy menjek ki vécére, mert vizsga közben tilos. Mondom, hogy nem kell, rendben vagyok, kezdjük.

Semmit nem lehetett bevinni, kaptam 2 ceruzát és 2 üres lapot firkálgatni, amiket a vizsga után vissza kellett adnom (hogy ne szivárogjanak ki ilyen módon a kérdések).

Bevezetett a néni a szobába, ahol 3 gép volt, de mások nem vizsgáztak, teljesen egzedül ücsörögtem. Az egyiken beindította a tesztprogramot, aztán leültetett, mondta, hogy kamerán figyelnek és sok sikert kívánt és kiment.

A vizsga teljesen számítógépes, 72 kérdésre kell válaszolni 3 óra alatt. Vannak feleletválasztósok 5-6 válaszból add meg az 1-3 helyeset, illetve vannak olyanok, amikor egy programkódot kell kiegészíteni drag'n'droppal előre megadott részletekből, hogy az így összerakott program azt csinálja, ami a feladatban meg van adva. Mivel a CD-ROM-on ugyanezt csinálta a gyakorlóprogram, semmi gondot nem jelentett a formátum.

Viszont egy másik dolog valódi gondot jelentett és ez pedig a hólyagom volt. Kb. 2-3 kérdés után éreztem, hogy hiba volt nem elmenni a vécére. 10 után már nagyon kellett pisilnem, 20 után már fel kellett állnom a székből és úgy kattintgattam, 30 után már folyamatosan táncikáltam körbe a szobában. Ezután már egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy kibírom. Ha lett volna egy pohár, vagy üveg valahol odabent, akkor tutira megtöltöm.

Ezen a ponton már el sem olvastam az összes lehetséges választ, csak kattintottam, mint a villám, ha valamelyik jónak tűnt. A szoftverben van egy olyan funkció, hogy megjelölhetsz kérdéseket, amikhez utólag visszatérhetsz, de ekkor már ilyesmi meg sem fordult a fejemben.

Hosszú évek óta a legszarabb élmény volt ez a 90 perc. Viszont el kellett volna kérni a videószalagot (ha rögzítették egyáltalán) mert megfelelő zenei aláfestéssel biztos sláger lett volna a YouTube-on, ahogy ott táncolok az asztal mellett. :)

Végül mégis szobatiszta maradtam és végigértem mind a 72 kérdésen, aztán gyorsan kirohantam a vécére. Nagyjából a rendelkezésre álló 3 óra fele még megmaradt. A szoftver automatikusan kinyomtatta az irodájukban a teszteredményt: 90%-om lett és 59% kell a sikeres vizsgához. Ha tudtam volna, hogy ilyen jól állok, akkor az utolsó 20 kérdést megválaszolatlanul hagyom inkább, hogy hamarabb kiérjek a mosdóba. :)

nyenyec, Sun Certified Java Programmer for the Java 2 Platform, Standard Edition 5.0

2007. augusztus 11.

Szoftvert hegesztek



Az iwiw-ben azt írtam az "Ezt csinálom, mikor dolgozom" mezőbe, hogy "szoftvert hegesztek".



Most a következő üzenetet kaptam az iwiw-en keresztül, hogyaszongya:

Kedves _!

Az adatlapodon olvastam, hogy hegesztőként dolgozol [...].

Hollandiai munkahelyekre keresünk precízen, szépen dolgozó,
megbízható CO-hegesztőket.[...]


2007. augusztus 10.

Brutál meleg



Ez megy már hetek óta. Az ember gyerekének nincs kedve kimenni ilyenkor napközben és eltűnődik, hogy mit csináltak e tájon a fehér emberek, amikor még nem volt légkondícionáló (válasz: költöztek északra).

Persze az irodában meg kardigánban ülök, mert a légkondit ezerrel pörgetik. Nemrég jött figyelmeztető levél, hogy spóroljunk az árammal, mert nem fogja bírni az erőmű.

Én is rászoktam egyébként arra, hogy 4-5 kocka jéggel iszom az italokat. Itt a bennszülöttek azt csinálják egyébként, hogy megmerítik a lityós kóláspoharukat a jégben, a maradék helyre pedig öntenek kólát (nem ám beledobunk pár jégkockát a végén).

Na megyek haza, aztán viszem a fiam a medencéhez, hétvégére pedig bevásárolok egy tonna jégkrémet (természetesen Stephen Colbert's Americone Dream márkájút, ha nem kapkodják el megint).