Megjött a MacBook Pro

"Say hello to my little friend"

Teljes album

Szóval kevesebb, mint 4 nap alatt ért ide Shanghai városából a 17 colos MacBook Pro-m. Mikor rendeltem egy hónapja, az Apple legerősebb és legdrágább notebookja volt, úgyhogy nagyon magasak az elvárásaim. Bármi nem megy, vagy frusztráló, akkor kész. (Nem úgy, mint az ingyenes Ubuntunál.)

Egyelőre még szokjuk egymást. Van pár dolog, amit nem értek:
Miért kellett összenyomorított billentyűzetet rakni egy ekkora gépre. A nálam lévő 17'' HP-n még numerikus billentyűzet is van, ezen meg bohóckodok a funkcióbillentyűkkel, mert nincs elég gomb.

Az eddigi legfrusztrálóbb dolog, hogy az F1-F10 gombokat csak az Fn gomb együttes lenyomásával tudom elérni, mert különben mindenféle hangerő, fényerő és billentyűzetvilágító funkciók jönnek elő. Ez a halálom. Ki az az idióta, aki kitalálta, hogy a kedves felhasználó gyakrabban akarja majd kapcsolgatni a billentyűzet világításának fényerejét (egy gomblenyomás) mint egyszerre látni az összes megnyitott ablakot Exposéban (2 gomblenyomás).

A másik fura dolog, hogy eddig legalább 3 vagy négyféle ablakdesign-nal találkoztam és nem értem, hogy mire jó ez. Pont azt várom a Mac OS X-től, hogy erősebb kontroll van a felhasználói felület felett és az így elért egységesség produktivitásba fordul. Ehelyett A Firefox, a Safari, a Camino és az iTunes ablaka mind másképp néz ki. Tudom, fel kell telepíteni az UNO-t, dehát ez nem Linux banyek, hogy hekkelni kelljen a Nirvánához. A Notebookok BMW-jétől többet várok, az a helyzet.

A második legfrusztrálóbb dolog, hogy a menük és a párbeszédablakok billentyűzetes navigációjának hatékony (minimális gomblenyomással történő) módszerére nem sikerült még rájönnöm.

Pl. Hogy elkeveredjek a Firefox Tools menüjébe, az Windowson és Linuxon Alt-T. Mac-en Fn-Ctrl-F2 aztán T aztán Enter. Ez így gáz.

Nem akarok egeret használni semmi olyasmire, amit naponta 3-szor többször csinálok. Hatékonytalan, kizökkent, megfájdul a kezem.

Az első nap szokás szerint mindenféle szoftverek installálásával telt, ezekről majd később.

Ami jó.

Egy mondatban mi a jó nekem eddig: Egy olyan gép, amibe bedugom a fényképezőgépemet és minden bütykölés, kérdezés vagy telepítés nélkül megy, aztán beírom egy (nem tökönlőtt Cygwines, hanem igazi) terminálba, hogy "apt-get install postgres" és csont nélkül működik az is.
Egyesíti a Linux és Windows előnyeit (persze kompromisszumokkal azért).

Végül is annyira nem melegszik, mint amitől tartottam, bár egyelőre csak telepítek és a böngészőt használom, nem pedig a 300 szálon futó szimulátorunkat futtatom rajta. Tegnap a lábamon volt este és nem gyulladt ki a nadrágom.

Nagyon bejön a Front Row is. Van a géphez egy pici távirányító, ami leginkább egy iPod shuffle-re emlékeztet és nagyon kapóra jön, mikor a vállamon altatom a gyereket, hogy teljesen könnyen néyzegethetek vele mondjuk X-Play vagy Ze Frank video podcastokat, hallgathatok Economistet (zuhan a dollár basszameg) vagy ha már végképp kifogytam, nézegethetem a mozibemutatókat. Ez a rész 10 pontos, mindenféle konfiguráció, bütykölés nélkül ment és megmutatja az integráció erejét.

Az Exposé is nagyon állat. Persze mégjobban örülnék neki, ha rájönnék, hogyan lehet teljesen egér nélkül használni, mert így inkább maradok a Command-Tab és Command-` gombkombinációknál, amik az alkalmazások és az alkalmazás ablakai között váltanak. Utóbbira egyébként eltartott egy darabig, amíg rátaláltam.

Lesz még itt Mac-es poszt, az hótziher.

Apdét: Már meg is jött az Fn-es problémára a válasz a Beszéljükmac fórumban: Syspref->keyboard&mouse->keyboard->Use the f1-f12 key to control software features