Könyv: Diamond Age

Neal Stephenson 95-ös könyve a Diamond Age nagyon kellemes meglepetés volt. Érezhető rajta még, hogy nem sokkal a Snow Crash (1992) után írta, de én, bár kissé bizonytalanul, de azt mondanám, hogy szerintm jobb annál (bár azt 9 éve olvastam és már kissé homályos).

A Snow Crash-hez hasonlóan van benne szétesett, majd új alapokon újraépült társadalom. Különösen tetszett, hogy a nanotechnológia korában egy embercsoport újraéleszti a viktoriánus hagyományokat cilinderrel, lányiskolákkal és nyilvánosság előtt elfojtott érzelmekkel.

A többi Stephenson regényhez hasonlóan van benne seksz, nagy hajó (most vettem észre, mennyire szereti a nagy hajókat), informatika, társadalomfilozófia és olyan mondatok, hogy elolvasva őket elégedetten csettint az ember.

A téma: hogyan lehet felnevelni egy lánygyereket majdnem kizárólag egy interaktív könyv segítségével, hogyan maradhat fenn az emberiség egy olyan korban, amikor bárkinek bármit összeszerelnek a láthatatlan méretű nanorobotok.

Mindenkinek ajánlom, aki Stephenson vastagabb könyveinek mértetétől esetleg megijed, mert kellemes, könnyű olvasmány.