Idétlen időkig (1919-1945)

Számtalanszor van az az érzésem a magyar politikával és a hétköznapi politikai témájú megbeszélésekkel kapcsolatban, hogy bármilyen kiindulópontról, legyen az költségvetési hiány, társadalombiztosítás, oktatáspolitika, környezet- vagy fogyasztóvédelem 3, de inkább 2 lépésben eljutnak a vitázó felek a "fasiszta-kommunista-zsidó" Bermuda-háromszögig.

Kb. olyan, mintha a magyar fejekben végtelen ciklusban pörögnének körbe a 40-es (20-as, 30-as) évek, mint Bill Murray Idétlen időkig című filmjében a Groundhog Day.

Uj Péter nagyon jól megfogamazta ezt az érzést:

Hétfő este már arra riadtam föl a békés irodai szendergésből, hogy Máté Kriszta hangja hasít végig a terem légterén, mondja a Tények parlamenti tudósításának fölvezetőjét: "Sólyom az árpádsávról, Gyurcsány az új rendről, Semjén a zsidókról." Oké, itthon vagyunk, 1922-ben, veszem a darutollas nemezkalapomat, oldalamra kötözök egy műanyag kardot, megyek a kaszinóba ultizni és kadarkázni hajnalig, részegen húzatni a cigánnyal a Prónay- Héjjas legszebb dalait, színésznőcskék körömcipőjéből románvért inni, és hajnalban a plafonba lövöldözni Mauserral.

Tóta W blogjának kommentjei között lehet megfigyelni ezt nagyon szépen. Akik találnak olyan bejegyzést, ahol legalább 100 hozzászólás van és a kommentek között nincs szó se fasisztákról, se kommunistákról, se zsidókról, azok között értékes nyereményt sorsolok ki.

A múltkor eszembejutott, hogy ellen-mémként lehetne készíteni egy FKZS faktort, ami azt mutatná, hogy egy vita hány hozzászólásig jut el, mielőtt először említik-e három téma valamelyikét. Ezt akár automatikusan számítani is lehetne és táblázatos formában megtekinteni.

Tudom én, hogy feldolgozatlan múlt, meg miegymás, de ez most már tényleg röhej. 2007 van. Hahó!