Film: King of Kong: A Fistful of Quarters

Nagyon kellemes meglepetést okozott a King of Kong: A Fistful of Quarters című 2007-es dokumentumfilm, amit a Netflix streaming siteján keresztül néztem meg. (Sajnos még mindig Windows kell hozzá, úgyhogy hónapok után ismét elindítottam a Parallelst.)

Az alaptörténet az, hogy egy Steve Wiebe nevű középiskolai tanár, aki tehetséges, de eddig nagyjából mindig kudarcot vallott az életben, kihívja az 1981-es gyártmányú brutális nehézségű Donkey Kong videójáték világrekorderét, a magabiztos és a szubkultúrában több mint 20 éve valódi sztárként ünnepelt Billy Mitchellt.

Nem voltak nagy elvárásaim, de végül teljesen lekötött a film. Felnőtt emberek, családjuk van, de a dokumentumfilmben mégis olyan dózist kapunk 20 évig dédelgetett bosszúvágyból, kicsinyes féltékenységből, megszállottságból, kulisszák mögötti szervezkedésből, teátrális aktusokból, félelemből, önteltségből, önbizalomhiányból, gátlástalanságból, talpnyalásból, hiúságból és mindezekkel szembemenve őszinteségből, egyenességből és becsületből, amihez hasonlót én személy szerint egyedül általános iskolában és a Wikipédia-szerkesztők között tapasztaltam. :)

Meglepett a film nagyon, másképp gondolkodom ezután arról, hogy milyenek és hogyan viselkednek a normálisnak hitt felnőtt emberek.