2008. október 18.

Mindenfélék Svájcról és a nyelvekről

Nem néztem utána, de nekem új volt, hogy a Svájc negyedik hivatalos nyelvét beszélő romansok tulajdonképpen cigányok. Spanyol kolléga viszont elmondta, hogy mára a Svájcban élő spanyol anyanyelvűek száma mára meghaladja a romansokét. Én sosem láttam semmit felismerhetően kiiírva romansul. Amerre én jártam ott nagyjából a használt nyelvek német, angol, francia és olasz kb. ebben a sorrendben.

Angolul tényleg nagyon sokan beszélnek, társadalmi helyzettől függetlenül. Talán a délről érkezett bevándorlók azok, akik legnagyobb eséllyel nem tudnak. Azért meg tudok lepődni a mai napig, mikor az IKEÁban az angolt csak törve beszélő eladó folyékonyan vált ügyféltől függően a német olasz és francia között, vagy mikor a villamoson megszólított idősebb emberek is teljesen jó angollal válaszolnak, a kis dugó helyi önkormányzatunknál (lakosság: 15000) az ügyintéző kiscsajszi abszolúte jó folyékony angollal segít kitölteni a regisztrációs űrlapot.

Az itt (egymástól eltérő helyi dialektusokban beszélt) beszélt svájci német a közelmúltig írásban egyáltalán nem létezett. Emiatt viszonylag gyorsan változik generációról generációra és pl. az elsősorban Dél-Európából (Olaszország, Portugália) ideérkezett bevándorlók nagy hatással voltak rá. Érdekes módon csak az utóbbi években kezdte el a lakosság -- elsőként a fiatalok -- írásban is használni, az SMS és az email elterjedésének köszönhetően. Mivel helyesírása nem létezik, fonetikusan írják le. Engem a sok torokhang miatt leginkább a holland nyelvre emlékeztet egyébként.

Német nyelvvel a gyerekek először az iskolában találkoznak. Egyáltalán nem könnyű megtanulniuk, gyakorlatilag majdnem olyan mint egy teljesen idegen nyelv (angolt is tanul mindenki). Akinek gondja van az különórákat vesz.

És mégvalami: Svájcban jelenleg 3 százalék alatt van a van a munkanélküliség.

2008. október 15.

A vak programozó kollégám

Van egy programozó kollégám aki vak. Fehér bottal jár. Mielőtt teljesen megszoknám, le szeretném írni, hogy még mennyire fura érzés ez. Nem is találom rá a megfelelő szavakat.

Döbbenetes, hogy mennyire jól boldogul mindennapi feladatokkal, amikről azt gondolnám, hogy egy vak személynek nagyon nehéz. Pl. majdnem tátott szájjal néztem amikor kávét főzött (meg nem próbálnám csukott szemmel), vagy mikor gondolkodás nélkül lecsúszott velünk a tűzoltópóznán.

Persze a legmeghökkentőbb munka közben látni.

Svédországból jött Svájcba, három lánya van és nagyon jó fejlesztő, open source díjat is nyert, látom az asztalán.

Kissé szerénységre int, mikor olyan valaki ül velünk szemben, aki nagyjából mindent elért az életben amit mi (sőt-sőt-sőt), de úgy, hogy nem lát.

2008. október 9.

Új lakás, bútorok

Tegnap átköltöztünk az új lakásba. Eleinte úgy tűnt, hogy csak 2 hálózsák lesz az összes bútorunk, de végül az IKEA mégis kiszállította a megrendelt székeket, asztalt ágyakat. Sajnos semmi szerszámunk nem volt, így nem tudtuk összerakni őket (nem mintha lett volna rá idő este). Mindenesetre legalább a matracoknak máris hasznát vettük.

Az IKEA-s vásárlás 2 gyerekkel elég tikkasztó bír lenni, főleg mikor teljesen nulláról kell berendezni egy lakást. 1 nappal a költözés előtt rohantam este még az áruházba, hogy zárás előtt legalább ágyakat tudjak venni. Kocsim még nincs, de ha lenne se fért volna bele ennyi cucc, úgyhogy házhozszállítást kértünk (kb. 20kHUF volt, szerintem nem drága, tekintve, hogy nekünk semmit nem kellett csinálni.)

Az erkélyünkről nem csak lovakat de legelő teheneket is látni. A kanapét csak 6 hét múlva szállítják ki és a kábeltévé/internet is még vagy 3 hét mire megérkezik.

A ház egy domb tetején van, nem tudom mennyire izzad le az ember míg felteker oda biciklivel.

Jópár dolgot kell még vásárolnunk a zuhanyozófüggönytől, a ruhásszekrényen át a csillárig. A csomagjaink az USA-ból még mindig nem érkeztek meg, de azért szép lassan haladunk előre.

2008. október 2.

Iskolával kapcsolatos élményeink az USA-ban és Svájcban

Mikor ide készültünk az egyik legnagyobb aggodalmunk a megfelelő iskola megtalálása volt a fiunknak. Az USA-ban az iskolakerületek úgy működnek, hogy a gazdag környéken a helyi adókból fizetett iskola magas színvonalú, a szegény környéken pedig trutymó. Ezért minden szülő igyekszik a megfelelő zónába küldözni, az iskolakerületek határai pedig az ingatlanárakból is leolvashatóak valamelyest. Vannak ún. "magnet school"-ok is, ahova az egész városból lehet menni (ha felvételt nyer az ember, amit legnagyobb megrökönyödésemre lottósorsolással döntöttek el ott, ahol láttam) viszont akkor autóval kell furikázni a gyereket a város másik végébe. Ráadásul számunkra nem is volt túl meggyőző, hogy ezek bármiben jobbak lennének. Persze akinek jobban megy, az magániskolába járatja a gyerekét és akkor majdnem garantáltan nem lesznek fekete osztálytársai. A fekete gyerekek létszáma az osztályban sajnos még a mai napig erősen korrelál az iskolai teljesítménnyel, úgyhogy a fehérek menekülni szoktak az elfeketedő környékekről. (Ismerős Mao-n is a helyzet...)

A fiam odaát eléggé unta az iskolát. Sok gyengébb képességű gyerek is járt az osztályba és a tanárnak nem volt ideje külön foglalkozni vele, akinek jobban mentek a dolgok. Járt ugyan egy tehetségesebb gyerekek számára létrehozott intézménybe, de ez ha jól emlékszem csak egy délután volt egy héten. Volt egy jó program még, az "Accelerated Reader". Olvasónapló helyett egy elektronikus tesztet lehetett kitölteni az otthon olvasott könyvekről, és a számítógép a könyv bonyolultsága és a helyes válaszok száma alapján pontokat adott a gyerekeknek. A fiam brutális pontszámot ért el, ha jól tudom, az iskolájában csak 2 negyedikesnek volt több. Nagyon jó volt a bizonyítványa is, kitüntetéseket is kapott, de ezzel együtt unta.

Na.

Mikor itt, Zürichben lakást kerestünk, akkor amerikai attitűddel azt mondtuk, hogy először nézzük meg az iskolát, aztán az ahhoz tartozó kerületben keressünk majd lakást. Mint kiderült itt erre nem igazán van szükség, ezen a környéken legalábbis nincsenek az USA-hoz hasonló színvonalkülönbségek az iskolakerületek között.

Mivel a fiunk egy szót nem beszélt németül, természetesen megnéztük a nemzetközi iskolákat is. Tipikusan mikor a nagy cégek (bank pölö) behozzák ide az embereiket pár évre, akkor a költözéshez felajánlott csomagban legalább az elején benne van, hogy megtérítik a gyerekeknek a nemzetközi (angol nyelven, angol tananyag szerint működő) iskolát. Mikor aztán bankárunk hazatér pár év után Ausztráliába vagy az USA-ba, akkor a kis lurkók ott folytathatják, ahol abbahagyták.

Ennek az ára kb. 25000-30000 frank (3,8-4,5 millió forint) egy évben.

Vannak kétnyelvű (1 héten angol, 1 héten német) iskolák is, kb. 13000 franktól (~2 millió forint) évente. Nekem nem térít ilyesmit a cég, de szükség esetén bevállaltuk volna, bár úgy tűnt 40 percet kell hozzá vonatozni minden nap. Viszont az angol nyelvű fórumokon bíztatókat mondtak: ilyen idős korban a gyerekek 6 hónap alatt tanulják meg gond nélkül a nyelvet és 1 év múlva nem, vagy alig látszik különbség a helyi gyerekekhez képest.

Úgyhogy eldöntöttük, megpróbáljuk a helyi állami iskolát és ha nem megy, akkor majd váltunk esetleg. Nagyon féltünk, hogy mivel egy kukkot sem ért majd a fiunk az elején, könnyezve fog majd hazajárni és nemcsak a konkrét sulit, de az iskolát, mint intézményt is megutálja majd.

Ehelyett óriási kellemes meglepetés ért bennünket. Három nap után azt mondta, hogy alig várja már hogy visszamehessen és hogy az amerikai iskola unalmas, ez meg teljesen jó. A tanárok kedvesek, beszélnek angolul. A gyerekek is tanulnak angolt, úgyhogy legalább egy minimális szinten tudnak kommunikálni. Az első napon dobozt festettek, a másodikon a jégkorongoztak (cipőben), a harmadikon palacsintát sütöttek és ettek. Persze a rendes tanulmányok mellett. A fiam élvezi, mi meg boldogok vagyunk.

2008. szeptember 28.

8 ok amiért nem tetszik Zürich (Nashville után)

2 fontos lakehelyváltás volt életemben: vidékről Budapestre, onnan Nashville-be. Emlékeim szerint az előző kettőt sokkal pozitívabban éltem meg már legelejétől.

Ha megkérdeztek volna fél éve, hogy melyik európai országban szeretnék élni, akkor rávágtam volna, hogy Hollandia vagy Svájc.

Kimondom: előzetes elvárásaimhoz képest eddig csalódás Zürich.

1. Időjárás: sötét, hideg

Ha nem lenne itthon trutyi az internetkapcsolat, akkor idetennék egy grafikont a hőmérsékleti görbékről és egy statisztikát a napsütéses órák számáról.

Nashville Marokkóval van egy szélességi körön, hat éve nem láttam telet. Az itteni ősz, tél, sötét, hideg -> depi.

Könnyezve fogok visszagondolni a medencénkre is.

2. Árak

Röviden: picsa drága minden. (Ez főleg európai sajátosság, de svájc még a környező országokhoz képest is drágább.) Egy nagyjából ugyanakkora lakásért, amekkorát odaát béreltünk majdnem 3x annyit fizetek. Minden jóval drágább: kaja, ruha, háztartási eszköz. Akár az is lehet, hogy minden jobb minőségű (és nem ahogy gyanítom, ugyanaz a kínai szar), de nem annyira, hogy ennyivel drágább legyen. A fizum több, de nem arányosan. Eredmény: sokkal jobban a fogunkhoz kell verni a garast, ami visszalépésnek érződik. (Kivéve a Mao-ra utazást, kb ötödannyi és egy négytagú családnál már jelentős tétel tud lenni.)

3. Épületek: lakótelephangulat

Kimondom: Zürich a legbelső belvárost kivéve nekem rusnya, ha finomabban akarok fogalmazni, akkor pedig: nem szép. (Igaz NY sem.) Pontosítok: Nashville nem-gettó környékein sokkal szebbek voltak az épületek. Kinézek a négyezer frankos havi bérletű átmeneti lakásom ablakán és úgy érzem magam, mint egy BAZ-megyei (nem panel) lakótelepen a 80-as években.

Ha melléteszem még a graffitit is, akkor tisztára putri (amíg meg nem szokom). Kb. mint egy vidéki magyar város, csak sokkal jobb állapotú és tisztább.

4. Nyelv, beilleszkedés

Nem gondoltam, hogy ennyire rossz a helyzet. A helyi ún. "sváci német", vagy még pontosabban "zürichi német" érthetetlen még a német anyanyelvűek számára is. A bennszülöttek át tudnak ugyan kapcsolni Hochdeutschba, de még akkor is lesznek megértési nehézségek (beszélőtől függően), plusz alig kisebb eséllyel át tudnak kapcsolni angolra is -- legalábbis itt, a városban. Osztrák kollégám pl. egy kukkot nem értett a svájci szomszédaiból, első beszélgetésük alkalmával, pedig ők -- legalábbis saját tudomásuk szerint -- Hochdeutschot beszéltek. A svájciaknak németül és angolul beszélni is extra energia és emiatt ritkán fogják megcsinálni pár külföldi kedvéért (legalábbis nem olyan szívesen mint pl. É-Európában). Eredmény: a külföldiek viszonylag tűrhetően elevickélnek angollal vagy Hochdeutsch-csal, de pár százalék veszi csak a fáradtságot, hogy egy néhány millió(?) beszélővel rendelkező, a világ más részein teljességgel használhatatlan, effektíve helyesírás nélküli nyelv elsajátításába energiát öljön. A 4 éve svájcban élő, kizárólag angolul beszélő brit kolléga szerint kb. olyan lenne az itteni nyelvet megtanulni, mintha egy külföldi nekiállna walesiül tanulni Walesben. Annyit tud németül, hogy "nein".

Mindez azt jelenti, hogy a külföldiek nagyon ritkán integrálódnak teljességgel a helyiekkel az óriási energiaigény miatt. Az mindenkit villámgyorsan asszimiláló USA után ez rendkívül erős kontraszt.

Személyes problémám még, hogy nagyon kevés angol anyanyelvi beszélő van körülöttem így sajnos mindenképpen leromlik majd az angoltudásom.

5. Dohányzás

Jóval több dohányossal találkozom mint Amerikában (pl. a bevásárlóközpont étterménél az egész emeletet összefüstölik). Persze valószínűleg nincs olyan sok mint Magyarországon, de így is balkáni hangulatot kölcsönöz a helynek. (Láttam a jövőt New Yorkban, ahol még a bárokban sem lehet dohányozni.)

6. Mosógép

Erről írtam már és fogok is még. Közös mosókonyha órarend szerint kiosztva a lakók között. Nagy szívás.

7. Szolgáltatások

Elsőként az internetes dolgok hiányoztak, Hulu, Pandora nem megy, az itteni (pontosabban németországi) Amazon drágább (naná) és nem olyan jó a kínálat. A külföldről rendelt dolgokkal van valami extra vámkezelős szopacs, de ezt nem volt még időm kitapasztalni.

Eddig a bank szolgáltatást láttam közelebbről, de ez a Nashville-ben megszokotthoz képest drágább és gagyibb, pl. a debit-számlánkhoz nem jár dombornyomott VISA kártya, a hitelkártya még 10 nap után sem érkezett meg és mindenféle költséget felszámolnak, ami odaát ingyen volt, pl. a második hitelkártya az Asszonynak stb.

8. Autós közlekedés

Ha valami, akkor a közlekedés az, ami 100x jobb it, mint odaát. Eleve nem nagyok a távolságok, jó a lefedettség és tényleg percre pontosan jár minden. A Google Maps nagyszerűen megtervezi az útvonalakat átszálásokkal stb.

Deazonbanviszont az autózás nagyobb szopás. Akárcsak máshol Európában, itt is jóval drágább autót venni és fenntartani (hogy pontosan mennyivel azt még nem látom) mint az USA-ban. Az utcák, sávok szűkek, a többi vezető türelmetlen és közel lehetetlen parkolni. Odaát könnyű volt megszokni, hogy minden bolthoz és szolgáltatáshoz tágas ingyen parkoló tartozik.

Konklúzió

Európa többi részeiből valószínűleg más idejönni: az időjárás, az árak, a szolgáltatások nem vagy nem sokkal rosszabbak. Ha Zuglóból költöztünk volna ide annak idején, akkor földi mennyországnak érezném. De pl. Kaliforniából csak akkor jönnék ide, ha kitoloncolnak. (Ami nem áll messze a valóságtól, haha.)

Még csak két hete vagyok itt, valószínűleg nem volt alkalmam látni az itteni élet összes előnyét. Az Asszony szerint a gyereknek jobb lesz az iskola, nekem jobb a munkahely, közelebb vagyunk a nagyszülőkhöz.

Úgyhogy majd igyekszem megszokni és nem gondolni a cégen belüli transzfer vagy a zöldkártyalottó lehetőségére. Ebben segít az USA aktuális pénzügyi összeomlása is. ;)

2008. szeptember 15.

Első félnap a gyárban, Zürich megszeretése

Reggel szépen elsétáltam 15 perc alatt a gyárba, hogy hivatalosan is elkezdjem a munkát. Ma félnapos (!) ünnep van Zürich kantonban, úgyhogy délután csak a no-life kockák maradtak bent a cégnél (mint én). Én nem nagyon vágom még ezeket a svájci dolgokat, de az ünnep arról szól, hogy gyerekek lődöznek versenyt különböző dolgokra és lehet nekik drukkolni, plusz bazi nagy búcsút rendezni. (német Wikipédia szócikk: Knabenshiessen).

Elkövettem azt a hibát, hogy a New York-London járaton megnéztem az In Bruges című filmet, aminek az egyik fő vonulata, hogy a gyönyörűszép belga várost fikázza ezerrel a főszereplő, hogy így trágyadomb, úgy földi pokol stb. Zürich is részben azért vonzó, mert nagyon szép a belvárosa, de a mostani kialvatlan állapotomban ez egyelőre nem kárpótol a drágaságért, az USA-hoz képest lassabb és körülményesebb ügyintézésért és a rossz időért. Azt remélem, a munkahely illetve a munka lesz majd az ami végleg átbillent Zürich- és Európa-hívővé. :)



Megkaptam ma a céges laptopomat (persze a munkaállomásom mellé) és végre véget ért a 2 fájdalmas MacBook Pro nélküli hét. Az iroda atomjól felszerelt, egy mérnök 2008-ban aligha kívánhat többet.

Kiszámoltam és 425 napja döntöttem el, hogy belevágok és megpróbálom megszerezni ezt az állást. Eddig még nem bántam meg... :) Ha a város (még) nem is, a gyár az tetszik.

Mindenképpen vannak pozitív oldalai is Zürichnek:

  • életszínvonal-felmérésekben rendszeresen nagyon előkelő helyet ér el -- remélem hamarosan én is ráérzek, hogy mire fel ;)
  • könnyebb hazajárni, barátokat, családot meglátogatni, nincs időeltolódás sem
  • 25 nap szabadság 15 nap helyett -- még belegondolni sem bírok, hogy ez mit is jelent majd, de a tekintetem a mindenképpen a Földközi-tenger irányába vetül...
  • végre megtanulhatok németül, ha jut rá energiám (bár a helyi dialektus valami rémálom). Persze csak munkaidőn kívül, merhogy a gyárban angol minden
  • a világon itt (pontosabban Svájcban) a legnagyobb az egy főre jutó csokifogyasztás (11,6 kg/év)

2008. szeptember 12.

Lakásvadászat Zürichben

Egy erre specializált cég alkalmazottja segít bennünket négy napig a zürichi élet beindításában. Regisztráció a városházán, bankszámlanyitás és ami a legfontosabb a bérlakás felkutatása.


Az asszisztensünk elmondása szerint elég cudar a lakáshelyzet Zürichben, állítólag kevesebb mint 1% kiadó. Gyakran pár nap alatt el is kapkodják a jobbakat. Családi házak nem nagyon vannak, a tipikus lakás 3-4 szintes épületben van.

Próbálunk több meghirdetett ingatlant is felkeresni, de nem ám úgy van, hogy aztán ha tetszik, akkor beköltözünk, mint az állatok, hanem meg kell pályázni és ha az épületet kezelõ ingatlanügynökségnek, vagy esetleg a tulajdonosoknak valamiért nem (mi) tetszünk (nemzetiség, kor, gyerekek száma, fizetés, akármi) akkor nem kapjuk meg. Emiatt az lesz, hogy megpályázunk többet is és reméljük, hogy a hónap végére legalább 1 összejön.

Nashville-bõl nézve érdekesek a különbségek, kezdem a negatívumokkal.

A bérlakásokban nincs központi légkondi. Persze a hidegebb éghajlat miatt ez nem igazán gond. Az ott szinte alapszolgáltatásként járó medence és konditerem szintén nincs. Ingyen parkolóhely szintén nincs, erre rá kell fizetni még 40-150 frankot. Nem is igazán vannak parkolóhelyek, fogalmam sincs, mondjuk, hogy egy házibuliba meghívott, kocsival érkezõ vendégek hol parkolnának.

Mosógép ritkán szerelhetõ be a lakásba. Ehelyett az épületek aljában van egy mosókonyha, de azt sem úgy használjuk ész nélkül, mint az állatok, hanem be van osztva, hogy melyik nap melyik család kapja meg (pl. heti 1 nap, vagy 2 hetente 2 nap).

A szemét sem úgy van, hogy pár centes mûanyagzsákban hordja le az ember a nagy konténerekbe barbár módon, hanem csakis a város által forgalmazott, önkormányzattól függõ árú, de mindenhol méregdrága "hivatalos" szemeteszsákban szabad kidobni a dolgokat. Ahol most lakunk, ott 3 frankba kerül egy 60 literes "Züri Sack". Jó kis bevétel ez a városházának, de az is tény, hogy végiggondolja az ember, hogy mennyi szemetet generál.

A lakbér egy ugyanakkora lakásért nagyjából 3x akkorák mint egy Nashville-i lakóparkban. (És nem, az fizum nem 3x annyi...) Az ügynökünk mondta is, hogy az ideérkezõ külföldiek sokallni szokták, hogy a fizetésük harmada elmegy lakbérre. Nemcsak a lakás drága egyébként, megélhetés szempontjából Zürich a világ legdrágább városai között van (felméréstől függ, de legtöbbször benne szokott lenni az első tízben a világon).

És a pozitívumok. Létezik járda, létezik kiváló tömegközlekedés. Az egyik kedvenc lakásunknál 5 percre van az iskola, 10 perc a bolt illetve a hév állomás, ahonnan 15 perc körül visz oda a közvetlen járat a gyárhoz. Nem kell triatlonistának lenni, hogy biciklivel járhasson az ember az irodába minden nap. A ház elõtti játszótéren játszanak a gyerekek. Mindez magyar szemmel egyáltalán nem földrengetõ, de Nashville-ben, a mi környékünkön sajnos elképzelhetetlen volt.

Nagyon szép kilátás egy gyönyörû völgyben. Az egyik helyen birkák, a másik helyen lovak legeltek a házak mellett.

2008. szeptember 11.

Megérkeztünk Zürichbe

Először is, másodszor átköltözni új országba már nem akkora izgalom, mint először.

Első benyomások:

  • Minden pici (amerikai szemmel). Pici autók, szűk utcák, telefonfülke méretű lift. Az emberek is picik, ami alatt úgy értem, hogy kövéret még nem láttam. (Feketét sem, Harlem után különösen erős a kontraszt persze.)
  • Kicsit meglepett, de láttam graffitit. Elszoktam már tőle, effektíve sem Nashville-ben, sem New Yorkban (!!!) nincsen. (Harlemben van kb. annyi vagy kevesebb, mint itt.)
Spekuláció: vásárlóértéken az amerikaiak szerintem gazdagabbak mint a svájciak. Ezt persze 1 óra sétálgatás után mondom.

Beköltöztünk az átmeneti lakásunkba, amit a cég bérelt, amíg nem találunk sajátot. Be van rendezve, 2 hálószoba, telefon, internet, 42 colos plazmatévé, sétatávolságban a cégtől. Zürich állítólag egyetlen bevásárlóközpontja van mellettünk, segít tompítani a sokkot. :)

Vacsorát és prepaid mobiltelefont sikerült idáig venni, mielőtt a jet-lagtől elájultam volna. A mobilos helyen a fiatal srác teljesen jó angolt beszélt, ezt bíztató jelnek veszem. Mindenhol nagyon durva árakra készültem, de egyelőre nem találtam meg azt a terméket, ami felháborítóan drága az USA-hoz képest. (Na jó, az olcsó mobilt New Yorkban harmadennyiért vettem...)

2008. szeptember 9.

Szabadság-szobor 2 évesen

A hajókiránduláson megnéztük közelről is a Szabadság-szobrot és a lányom (2 éves) úgy hívta, hogy "néni bábu".

2008. szeptember 4.

Ügyintézés

Egy jó dolog, amit nagyon könnyű volt megszokni Amerikában: szinte mindent el lehet intézni telefonon. Lemondtam a közműveket, kábeltévét, Tivot stb. és egyik sem tartott tovább 5 percnél. Ráadásul mindenki nagyon udvarias, segítőkész. Itt az ügyfél a király, még akkor is, ha éppen távozik. ;)

2008. szeptember 2.

Házi: az öregek bölcsessége

A fiam házija az volt, hogy tanulni kell az idősektől. Ennek egyik része az volt, hogy le kellett írni 3 tanácsot szülőktől, nagyszülőktől, ami segíti őket az életben.

Én az egyik kedvenc idézetemet mondtam neki:

There are two kinds of people who never amount to much: those who cannot do what they're being told and those who can do nothing else.
Magyarul kb.:
Kétféle ember van, aki nem viszi sokra az életben: az, akik nem tudja megcsinálni, amit mondanak neki és az, aki semmi másra nem képes.

Ez az amount to much dolog láthatóan ismeretlen volt számára, mert mikor leírta, az lett belőle, hogy there are two kinds of bad people, azaz kétféle rossz ember van. :)

2008. augusztus 25.

Több hitelt

jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, bassza meg
A mostani cégem az előző üzleti út árával tartozik, a következő pedig a költözés költségeit téríti meg majd utólag. Mivel a megtakarításaim nagy részét már kimenekítettem az országból,  kicsit aggódni kezdtem, hogy likviditási gondjaim adódhatnak, úgyhogy vasárnap délután rákattintottam a bankom websiteján a "hitelkeret növelése" feliratú gombra. 2 szövegmezőt kellett ezután kitöltenem:
  1. Mennyi az éves fizum.
  2. Mennyire szeretném növelni a keretet.
Kb. 2-3 havi fizetésnyi összeget pöttyintettem be (soha nem volt rá szükségem eddig, minden hónapban visszafizetem a hitelkártyám aktuális egyenlegét).

3 óra múlva jött a levél, hogy hajrá, kész, már költhetem is.

Úgyhogy most egyszerűbb lesz a seggére verni a tengerentúlon értéktelen dollárjaimnak. ;) Bárcsak minden ilyen gyorsan és egyszerűen működne...

2008. augusztus 22.

The Soup Nazi

Sosem bírtam igazán a Seinfeld-et. Lehet, hogy jó stand up komikus, de pocsék színész szerintem. Idegesített a levakarhatatlan félmosolya.

A The Soup Nazi című epizód viszont gyakran idézett, kötelező darab. Nem azért kell megnézni, mert vicces, hanem mert fontos, mint a Moby Dick vagy az Ulysses. És a fentiekkel ellentétben 10 perc alatt végignézhető.



Angol Wikipédia szócikk.

"No soup for you!"

2008. augusztus 21.

14 dolláros autó

Pár hete parkolás közben végignyomta valaki a kis 2000-es évjáratú Hyundai-om oldalát. Gagyi autóimhoz gagyi biztosításom van, ami a felelősségbiztosításon kívül alig fedez bármi mást. Van egy olyan kategória, ami (kötelező) biztosítással nem rendelkező vezetők ellen véd. Tipikusan az illegális bevándorlók például olyanok, akiknek nincs biztosítása (az egyik ok, ami miatt érdemes inkább őket legalizálni; úgy végeredményben kevesebbe kerülnek az országnak...).

Felhívom a biztosítót, hiperudvarias a néni, mondja hogy csak akkor fedezi a csomagom a dolgot, hogyha jelentem a rendőrségnek, hogy legyen dokument arról, hogy nem volt biztosítása a másik félnek. Felhívom a rendőrséget, felveszik az adataimat, adnak egy számot. Üzleti útról hazatérve elkérem az azonosító alapján a rendőrségi jelentést, elmegyek a biztosító websitejára, feltöltöm PDF-ben. Az oldalon található üzenődobozban megkérdezem, hogy jó nyomtatványt küldtem-e el. Pár perc múlva (!) csörög a telefonom, nagyon kedves, udvarias gyorsan beszélő néni elmondja, hogy igen, jó a dokumentum, a következő lépés az, hogy elvigyem az autómat kárbecslésre. Ezek és ezek lehetséges szerződött kárbecslők a környékemen, mondom, hogy itt, Nashville-ben lenne jó. Azonnal megállapodunk egy következő reggel 9-es időpontban.

Elmegyek a kárbecslőhöz következő reggel. Kérdi, hogy akkor megcsinálják-e most azonnal, vagy csak a kárbecslést szeretném ma. Mondom, hogy az utóbbi. Nézegeti, kicsit tapogatja az autót, lefényképezi, bepötyögi a számítógépébe. Kiderül, hogy kb. 2200 dolláros a kár, szerinte "majdnem totálkáros" a kocsi. Először kicsit megijedek, mert az autó még nagyszerűen megy, csak szegény bal oldala egy kicsit ronda. 200 dollár az önrészem, ezt levonja. Kicsit nem figyelek oda, azonnal ír nekem 1986 dollár 56 centről egy csekket. Ha elviszem más szerelőhöz és mégis többe kerül, akkor menjek vissza és kifizetik a különbözetet.

Fütyörészve azonnal elviszem a csekket a bankba és beváltom (nulla sorbanállás, az egész kb 5 perc a parkolóból számolva).

Az autót 2000 dollárért vettem és eszem ágában sincs megjavítattni. Most vezethetem a maradék két hétben, nem kell aggódni, hogy kinek, hogyan és mennyiért adom el.

Pénzem is van, autóm is van: jelenleg GEICO biztosítótársaság legelégedettebb ügyfele vagyok. :)

2008. augusztus 20.

Búcsú Amerikától: miért és hova

Kb. egy éve kis családom közelíteni kezdett egy válaszúthoz. A fiam egyre nagyobb (most 8), kezdte közelíteni azt a kort, ami után már nem lesz majd egyszerű egyik ország iskolarendszeréből csak úgy hipsz-hopsz átrakni egy másikba és elvárni, hogy ott is teljesíteni tudjon. A mostani amerikai vízumomon ketyeg az óra, 2010 nyarán lejár, ha maradni akarok, akkor zöld kártyát kell igényelni, ami hosszadalmas folyamat, főleg az én esetemben (a részletektől megkímélem az olvasókat).

Az Asszony mindig is haza akart menni, szinte 6 éve minden évben maradunk "még egy évet". Mostanra megpuhult annyira, hogy meggyőzhettem volna, hogy maradjunk Amerikában. Beadtam egy jelentkezést egy céghez, amit ismerősöm ajánlott és mivel tudtam, hogy elég kemény az interjú elkezdtem magamhoz készülni. Nagyon jót tett nekem az a kb. fél év, mert az utóbbi években kicsit eltunyult az agyam, ami az intenzív tanulást illeti (értsd: könyvolvasás, jegyzetelés, feladatokon gyakorlás). Két telefonos és egy helyszíni interjú után kaptam kb. február magasságában egy ajánlatot a cégtől, amit aztán el is fogadtam.

Lehetett választani, hogy New Yorkba vagy Kaliforniába megyek. Hosszas gondolkodás után Kaliforniát választottam, mert személyes benyomásaim alapján családbarátabbnak tűnt (és az időjárás is sokkal jobb). Sajnos az ország legdrágább környékén van a cég ottani irodája, már előre aggódtam, hogy hogyan fogom kifizetni a lakást, egy olyan helyen, ahol 700.000USD (kb 110 millió HUF) körül kezdődnek a házak.

Megtudtam menet közben, hogy van egy kis gebasz a vízumommal, merthogy amivel a kutatóintézetnél dolgozom, az egy ún. "Academic H1B". Ennek az az előnye, hogy nem fogyasztja a törvényben meghatározott éves vendégmunkás-kvótát ezért könnyű megkapni. A hátránya pedig az, hogy ha az ember munkáltatót vált, akkor igényelni kell nulláról egy teljesen új H1B-t. (amit informatikusok és divatmodellek használnak tipikusan.) A 65000 fős éves kvótáért április 1-től lehet sorakozni. Semmi gond, a cég által felbérelt ügyvédi iroda intézte az ezzel kapcsolatos összes papírmunkát.

Az alábbi bibik vannak ezzel:

  • az első napon kimerítik a jelentkezők a teljes évi kvótát
  • Kb. 3-szoros volt az idén a túljelentkezés
Túljelentkezés esetén lottóval döntik el, melyik beadványokat fogadják el. Az enyém a "Sajnos nem nyert" feliratú dobozban végezte.


Az Economist erről szóló cikkében idiokráciaként jellemzi a jelenlegi szabályozást, merthogy az USA lábonlövi magát azzal, hogy nem engedi be a képzett munkaerőt legálisan. A Microsoft pl. a felvett külföldi dolgozók 1/3-át tudja csak behozni, a maradékuk részben a barátságosabb szabályozást kínáló Kanadában növeli az ottani GDP-t...

Ezután júniusban jött egy nagyon stresszes időszak, ugyanis a H1B vízumhoz tartozik egy vészesen közelgő 6 éves limit, ezután munkáltatótól függetlenül nem lehet hosszabbítani, csak ha eljut az ember a zöldkártya-procedúra egy bizonyos stádiumáig. Az ügyvédek mindenféle feketemágiákat vettek elő: volt szó kanadai, budapesti kiruccanásokról a szükséges pecsétek beszerzéséhez, illetve pl. olyanokról, hogy Indiában vagy Oroszországban letöltött 18 hónap(!!!) után varázsolnak át az USA-ba a bevándorlási jog sámánjai.

Végül azonban kiderült, hogy van hely a cég svájci irodájában és oda nekem magyarként egyszerűbb munkavállalói engedélyt szerezni. Svájcban elsősorban az a vonzó, hogy közelebb van Magyarországhoz, úgyhogy rábólintottam.

Dióhéjban ennyi. Ha minden jól megy, szeptember 5-én elutazunk pár napra New Yorkba a családdal, onnan pedig szeptember 9-én indulunk Zürichbe.

Most jön az a rész, amikor a maradék két hétben fel kell számolni az itteni életünket.

2008. augusztus 19.

6 év után búcsú Amerikától

Sokmindent szerettem volna még leírni ezelőtt a bejegyzés előtt, de nem tudom jut-e rá időm. Essünk hát túl rajta: 6 év után családommal búcsút mondunk Nashville-nek és Amerikának. 2002 óta itt volt az otthonunk és hiányozni fog. Nem sokon múlott, hogy végleg ebben az országban maradunk, de aztán mégis másképp alakult.

Kicsit szomorúak vagyunk, de talán a következő helyen még jobb lesz.

Úgyhogy had' szóljon (folytatva a szentimentális vonalat):


Pál Utcai Fiúk - Az idegen from Nyenyec on Vimeo.

2008. augusztus 18.

Terepteszt videó


DARPA Coordinators Field Exercise - ISI Team - 2008 from Nyenyec on Vimeo.

Most először készítettem ilyesféle videót (régi iMovie-t használtam). Ha lesz erőm, írok erről a 17 napról, de majd csak ha kialudtam magam.

2008. augusztus 4.

Olvasztótégely

Az egyik kolléga, akivel együtt dolgozom Sri Lankáról származik. A tamil kisebbséghez tartozott, tizenegy éves kora körül menekültek a növekvő erőszak elől a szüleivel az Egyesült Államokba. Mostanra gyakorlatilag tökéletes amerikai angolt beszél, egy egyetemen dolgozik kutatóként, PhD-je van. Mára z egész családja elmenekült az országból, az idén volt otthon ahol az utolsó ottmaradt családtagját temették el.

A csapatunkban a vezető eredetileg kolumbiai (akinek szülei eredetileg magyarországról költöztek oda), van egy magyar (én), egy mexikói, egy tamil és 3 bennszülött amerikai. Én vagyok az egyetlen, aki nem állampolgár.

Az kutatóintézet, ahol dolgozom, magyar vezetésű, a bennszülöttek kisebbségben vannak.

Az USA-ban hihetetlen potenciál van arra, hogy bárki, bárhonnan jön, villámgyorsan asszimilálja a többségi társadalomba. Maximum egy generációba telik, de sokszor kevesebb. Legyen mégoly idegen is valakinek a neve, durva az akcentusa, nincs elzárva az előmenetel előtt, gyakorlatilag ugyanúgy nyitva állnak előtte a lehetőségek, mintha itt született volna.

Európának is el kéne ezt az olvasztótégelyesdit tanulnia, mert különben komoly gondjai lesznek a következő évtizedekben.

2008. augusztus 1.

Angol nyelvlecke: attribute

Mai angol nyelvlecke:

Sosem tanulom meg ezt a nyelvet.

2008. július 29.

Földrengés, tinilányok a Facebookon

Ma a telefonos értekezleten a Los Angeles-i kollégáknál földrengés volt, úgyhogy szünetet kellett tartani. (Nem lett volna jó, ha 10 nappal a végleges határidőnk előtt a csapatunk fele elsüllyed az óceánban...)

Közben a munkatársam megmutatta, "mire jó az internet": ma már ugye a kiskorú tinilányok fent vannak a Facebookon és bőszen posztolják a legutóbbi bulik képeit: hogyan/kivel söröztek, hova pisiltek, melyik betépett csávó karjaiban voltak éppen. A Facebookban az a csavar, hogyha Évi feltölt Katiról egy képet és bejelöli, hogy Kati van rajta, akkor Kati ismerősei látni fogják úgy, hogy Kati nem is csinált vele semmit.

És a még nagyobb csavar: Kati szülei is...

2008. július 22.

Oreós pizza


Domino's Scientists Test Limits Of What Humans Will Eat

Vicces, de ilyen oreós pizza tényleg van. Engem még a gondolatától is kiráz a hideg. Az Oreo egy majdnem 100 éve gyártott csokis keksz vaníliakrémmel. Szerintem már helyből sem finom, ahogy a legtöbb amerikai édesség sem. A fagyikat kivéve.

2008. július 13.

Kelet-Magyarország

Számomra a hét idézete: "Hát ugye ez Kelet-Magyarország: csípősebb, erősebb, odabaszósabb."

Pólóra kéne nyomtatni.

2008. július 10.

Komolyabb olvasnivalók: végső búcsú a Slashdottól és a Diggtől

Legalább 10 éve olvastam a Slashdotot hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Gyakorlatilag mióta webet használok. Hosszú ideig kocka (és linuxista, open source-ista) identitásom fontos sarokköve volt, a hőskorban az érdekesebb bejegyzéseknél végigolvastam akár ezer kommentet is. Emlékszem, még a modemes időkben a Palm M100 asomra töltöttem le és olvastam online hazafelé a metrón. Kezdetekben nyelvtanulásra és szakmailag is hasznos volt -- ha másképp nem, inspirációt adott, hogy új, főleg open source technológiákat próbáljak ki és tanuljak meg. Segített képet kapni arról is, hogyan gondolkodnak szakmájukról és a világról az angol nyelvterületeken élő szoftverfejlesztők.

A moderációs rendszerét -- ami a szemem előtt fejlődött ki szépen lassan -- a mai napig a legjobbnak tartom. Nem láttam egyetlen hasonló forgalmú siteot sem, ahol akár csak megközelítően hatásos szisztémát sikerült volna kifejleszteni arra, hogy sokszor négyszámjegyű hozzászólásból hivatásos, fizetett moderátorok nélkül rendszeresen kiszűrjék a 10-20 legértelmesebbet (vagy legviccesebbet -- egyéni beállítások szerint).

A feedreader előtti időkig az sem zavart különösebben, hogy a közben felnőtt gyorsabb vetélytársak mögött a publikus verzió le van maradva egy nappal. Később is azt mondtam magamnak, hogy a hozzászólások miatt (immár csakis a maximálisra (5-ösre) értékelteket olvasva) érdemes ránézni akkor is, ha magáról a hírről már máshol értesültem.

Később az "ifjú" riválist, Digg-et is megnéztem néha, ami jóval gyorsabban hozta a híreket, de a kommentek a Slashdothoz képest mindig is idióták voltak és a mai napig nem látom, hogy valóban ki lenne szűrve a krém annyira, hogy megérje az időmet.

Ahogy teltek az évek, egyre kevesebb lett a szabadidőm, jöttek a használható feedreaderek és ami a legfontosabb, azt hiszem az igényeim is végleg megváltozak. Mostanra annyira zavarnak a szenzációhajhász, pontatlan hírösszefoglalók, az egyre kevésbé informatív, sokszor maximálisan megjósolható hozzászólások, hogy már nemcsak többhónapos szüneteket tartok, hanem egyszerűen azt mondom, itt az ideje a búcsúnak. Nyenyec, a Slashdot 35643. sorszámú felhasználója ezennel végleg kiveszi a Google Readerből az oldalt. (A Digg-et eleve bele sem tettem, csak mikor végképp kell valami diverzió, akkor nézek rá.)



Az olvasott blogok listáját is alaposan kipurgáltam a Google Readerből az utóbbi időben. A nem szűk szakmai weblapok közül az Ars Technica az, ami beszámol azokról az általános kocka témákról, amik érdekelni szoktak és olyan színvonalon, amit a Slashdot vagy a Digg a következő 10 évben úgysem ér el. (Vagy akkor már inkább Reddit.)

Közben megint a New York Times lett a favorit a napi hírekben (újra felváltotta a BBC-t). Érdekes, hogy volt idő, amikor a külpolitikai szekciót néztem elsősorban, később aztán főleg az amerikai dolgokat, most pedig már szinte kizárólag csak az üzleti rovatot olvasom. Az öregségnek tudom ezt be. :)

Közlekedés közben még mindig az Economist MP3 változatát hallgatom (a nyomtatott cikkek teljes szövege).

Mostanában pedig az új szerelmem a The Atlantic nyomtatott változata. Tartalmas, érdekes, alapos (és webes világunkban kifejezetten hosszúnak számító) cikkek, amik mellett a fent említett közösségi siteok (és az onnan linkelt lapok) egyszerre olvashatatlanul amatőr bohóckodásnak tűnnek.

Akárcsak a Time magazin, amire az Asszony kapott ajándék előfizetést, amit követően majdnem egy évtized után lemondtam a Newsweek-et. A Time egy hígított, langymeleg, töketlen szemét, ráadásul gennyláda neokon seggfejek publikálnak benne, akiktől hánynom kell. Belelapozok néha (nem mindig) aztán megy a szemétbe. A Newsweekben legalább volt egy értelmes szerző (Fareed Zakaria) aki miatt értelme volt kinyitni.

Átmenetileg jár a Business Week is, de inkább felejtős kategória (repülőn lapozgatni még ok).

Ja és tudatosan szoktatom magam vissza, hogy komolyabb és hosszabb cikkeket olvassak végig, de erről alkalomadtán írok még külön.

2008. július 9.

Dan Gilbert: Miért vagyunk boldogok

Az utóbbi években az egyik kedvenc könyvem a már korábban említett Stumbling on Happiness volt. Szerzője, Dan Gilbert többek közt pszichológiai kísérletek segítségével azt kutatja, hogy az emberek mikor, mitől és mennyire boldogok, valamint hogyan tudják megjósolni, hogy egy jövőbeli esemény (finom vacsora, lottónyeremény, válás, gyerek, költözés, hozzátartozó halála) mennyire hosszú ideig és milyen intenzív hatással lesz a boldogságukra vagy boldogtalanságukra.

Számomra rendkívül érdekesek az eredményei, jó sok blogbejegyzést meg lehetne tölteni a könyvben ismertetett okosságokkal. Jegyzeteltem is, mikor olvastam, alkalomadtán majd feldolgozom. Addig is itt van ez a 20 perces TED videó, amiben a kutatási eredményeinek több fontos pontját ismerteti.



Pl. az emberek

  • túlbecsülik, hogy pl. egy lottónyeremény, vagy személyes katasztrófa után mennyire lesznek boldogok vagy boldogtalanok (pár hónap után alig van különbség)
  • képesek maguknak "szintetizálni" boldogságot, azt a választást értékelik többre utólag, ami mellett döntöttek
  • a fenti effektus akkor a legerősebb, ha a továbbiakban nincs lehetőségük, vagy nagyon nehéz a döntést megváltoztatni
A videót figyelve eszembejutott, hogy ha ilyen professzoraim lettek volna, akkor jó eséllyel más irányt vesz az életem. Én a 90-es években emlékeim szerint 2 tanárral találkoztam az egyetemen, aki ilyen beleéléssel és színvonalon tartott előadásokat, mindkettejük töltött időt az Egyesült Államokban. Az USA-ban sokminden egy kalap sz*r, de a legjobb egyetemek itt vannak.

2008. július 8.

FriendFeed: az egyik ok, ami miatt ritkábbak a bejegyzések

Februárban még kiváncsian, de kicsit értetlenül figyeltem, hogy mi is ez a FriendFeed dolog. Mostanra rájöttem, hogy hasznos a számomra.

Több oka is van annak, hogy megfogyatkoztak ebben a blogban a posztok. Ezek közül az egyik, hogy mostanában, mikor találok egy érdekes linket, videót, vagy websiteot, azt inkább csak Google Readerben megosztom, vagy YouTube-on, Diggben, Redditben bejelölöm kedvencnek. Ha megtetszik valami (film, könyv stb.), vagy eszembejut valami gondolat (ez elég ritka) akkor inkább a Twitter-be írom.

Mindez és még sokminden más, testreszabhatóan, kommentelhetően, szűrhetően össze van gyűjtve a FriendFeed oldalamon azoknak, akik az ilyesmit szeretik.

Maradna ez a blog a fenti keretekbe bele nem férő, hosszabb gondolatok megosztására, de erre meg a négybetűs élet enged aktuálisan kevés időt.

Akiknek ez kevés, azoknak ajánlom tehát a FriendFeed-et, a többiektől pedig türelmet kérek, amíg a fejem fölött összecsapó hullámokon úrrá leszek és alkalmam adódik, hogy hihetetlenül mélyenszántó bölcsességeimet, egyedülállóan izgalmas élményeimet blogposztokba formáljam.

2008. július 2.

Pólóhajtogatás másodpercek alatt

A mai sikerélményem, hogy 3 próbálkozásból megtanultam pólót hajtogatni ezzel az ultragyors módszerrel. Egyáltalán nem nehéz.


How To Fold A T-Shirt In 2 Seconds - Explained

Most, hogy nincs itt az Asszony, a rengeteg pólóm a kinn volt a szoba közepén egymásra rakva, mint egy torony palacsinta. Most meg már szépen beférnek a szekrénybe.

Éljen a zinternet!

2008. június 30.

Kezünkben a sorsunk (egy darabja)





Ritkán adatik meg, hogy tökéletes korreláció legyen a saját egyéni teljesítmény és a végleges siker között. Dolgozunk keményen aztán mégsem érjük el a célt, mert kifogunk egy ratyi feladatot, vagy morcos vizsgáztatót a felvételin, nyelvvizsgán vagy állásinterjún, esetleg a munkahelyen megszüntetik a részlegünket az igazgatóváltáskor, leállítják a projektünket, amibe hónapokat, éveket áldoztunk a fiatalságunkból stb. Visszatekintve konstatáljuk, hogy kár volt izzadni, hajtás helyett akár Aknakeresőzhettünk is volna az utóbbi pár hónapban, most ugyanott lennénk.



Ha az ilyen gyomrosok és a sikerélmények közti arány nagyon leromlik, akkor az emberen eluralkodhat egyfajta tehetetlenség/hiábavalóság érzés: nem számít, hogy én mit csinálok, hiába tekerem a pedált ezerrel. Könnyen cinikusak és demotiváltak leszünk, ami aztán könnyen rányomja a bélyegét nemcsak az adott projekthez való hozzáállásunkra, de az általános közérzetünkre is.



Mikor magamon veszem észre ezt a dolgot, akkor kitalálok egy kis személyes mini-projektet, ahol a játékszabályok tökéletesen ismertek és a siker csakis rajtam múlik. A fogyókúra pl. ilyen.








ui: Most már vicces visszaemlékezni, hogy tinédzserkoromban hosszú ideig akartam írni erről az érzésről egy novellát, amiben egy fiú hajt egy lányért és nagy dráma/küzdés van, meg minden és a vége az, hogy az egész várost fiúval/lánnyal, mellékszereplőkkel együtt elpusztítja egy atombomba az utolsó oldalon. :)




ui2: Az megvan, hogy a Hope is Emo-ban az ajakpiercingje néha máshol van a vágások után?





2008. június 17.

A fogyókúra első fele megvan



Pearls Before Swine (köszi Szónak a képet).

A megcélzott 30 font fele (6,8 kg) 60 nap alatt lement. Átlag napi 875 kalóriás deficitet kellett hozzá generálnom. Az úszógumim így már csak ülve látszik.

Megnéztem egyébként és 1 éve voltam ugyanekkora súlyú. Stresszes időszak volt és én az a fajta ember vagyok, aki nyomás alatt zabálni kezd.



Külön örömmel tölt el, hogy az üzleti úton is sikerült leadnom 1,5 fontot 6 nap alatt. Azt, hogy az ingyenkajától sem híztam el, valószínűleg nemcsak az acélos akaraterőmnek, de a masszív alvásdeficitnek és a csutkára feltekert légkondinak is köszönhetem.

Onwards.

2008. június 8.

Róma, New York

Elmegyek Rómába holnap egy hétre. Nem az Örök Városba, hanem egy New York államban található nagyon kicsibe. Most először lesz alkalmunk tesztelni a szoftverünket terepen, ha jól vettem ki, akkor az ott található korábbi katonai repülőteret fogjuk játszótérnek használni.

A város pici és nincs a közelében sem semmi érdekes semelyik irányba. Számomra a következők a személyes kihívások:

  • Megkalapálni a szoftvert, hogy tényleg menjen: ez várhatóan az utolsó pillanatig fog tartani, vagy még annál is tovább.
  • Lehetőleg tartani magamat a diétámhoz. Ez azért nem lesz könnyű, mert az étkezéseket megtéríti a cég és ilyen alkalmakkol nagyon mohó szoktam lenni. Plusz nem lehet szokásosan antiszociálisnak lenni és elvonulni, amikor mindenki más eszik, mert munkaebéd, munkavacsora van általában.
Arrivederci.

2008. június 7.

Döbbenetes magyar árak

Az Asszony olyan döbbenetes híreket mesél a telefonban az óhazáról. Hogy pl. fizetni kell a McDonald's-ban a ketchupért 80 forintot. Itt nálunk ingyen van és praktikusan korlátlan mennyiségben.

A másik, amin ledöbbentem, hogy 200HUF egy miskolci helyi buszjegy, sőt, ha a sofőrnél veszi az ember, akkor 300. Ez már több, mint amennyibe itt kerül. Sőt, én pl. ingyen utazom a buszon az egyetemi igazolványommal.

Azt hiszem masszív sokk lesz, mikor egyszer hazamegyek...

2008. június 5.

Hacker diéta (Hacker's Diet) jegyzetek 1. rész

Évekkel ezelőtt találtam rá a Hacker's Diet (Hacker diéta) című ingyenes elektronikus könyvre, de sosem olvastam végig. John Walker, az Autodesk szoftvercég alapítója írta, aki egész életében dagi volt, aztán egyszer elunta, és lefogyott úgy, hogy sosem jött vissza. Megközelítése mérnöki, egyszerű és vajákosságtól mentes. A könyvhöz mellékelt, Excel táblázatok segítségével könnyen figyelemmel lehet követni az étrendünket, testúlyunkat és nagyon jó kis elemzéseket, előrejelzéseket kapunk arról, hogy az aktuális trendek alapján merre kell változtatnunk. Véleményem szerint ez a fajta okos visszacsatolás adja a módszer erejét.

Van jópár dolog, amire még olvasás előtt ismertem máshonnan, vagy felfedeztem magamtól. Ezekből egy találomra összeállított lista:

  • Alapdolog, hogy minden reggel evés előtt megmérjük magunkat és feljegyezzük egy táblázatba. Ennél többször értelmetlen. Lehetőleg pontos mérleget és konzisztens ruházatot használjunk.
  • Egyszerű a szabály: ha több kalóriát égetsz el naponta, mint amennyit megeszel, akkor fogysz, különben hízol. A többi csak vudu.
  • Fogyás szempontjából mindegy, hogy brokkolit vagy szalonnát eszünk, csak a összesített kalória számít. Észnél kell lenni viszont. A kedvenc mogyorómból, amivel egy vödörrel itt tartok az asztalon, egy marok 240 kcal. Ha minden nap észrevétlenül bemajszolok ennyit, az évente 8 kg zsír pluszban!
  • A testsúlyunkból rajzolt görbéket ki kell simítani pl. mozgó átlagokkal, különben a harci morálunk megszenvedi a hullámvasutat, ami abból adódik, hogy éppen mennyi víz, vagy kaka ragadt bennünk aktuálisan, és nem azt méri, hogy mennyi zsírt égettünk el.
Pl. az én görbém így néz ki most: (fontban)



A végefelé lelassult a fogyás, ezt a kocsmázásnak (a sör és a Bloody Mary rengeteg kalória!) és a komolyabb odafigyelés nélkül vásárolt amerikai cukros kenyérnek tudom be. Szóval ha az ember az összevissza ugráló nyers adatokat nézi, amik igaziból a bennünk lévő víz mennyiségének hullámzását mutatják, akkor az egyik nap hamis önbizalom tölti el, a következő nap meg pofára esik és elmegy a kedve az egésztől. Ehelyett a mozgó átlagot kell figyelni, az sokkal valósabb képet fest a valódi testsúlyunkról. (Pl. az alapgörbéről úgy tűnik, mintha én a múltkor 2 nap alatt híztam volna 2 kg-ot, pedig frászt.)
  • Fontos észben tartani, hogy egy kg zsír kb 7600 kcal. Ha van rajtunk mondjuk egy 15kg-os "úszógumi" az 114000 kcal. Eltüntetéséhez ennyivel kevesebbet kell enni (könnyebb) vagy ennyivel többet elégetni (nehezebb). Ez 211 Big Mac vagy 322db Túró Rudi. És megfordítva, ha minden nap pont megfelelően eszünk plusz még bedobunk egy extra Túró Rudit, akkor év végére hízunk több mint 16kg-ot...
  • Fogyás szempontjából mindegy hányszor eszünk egy nap, csak a bevitt kalória és a leadott kalória különbsége számít.
  • A sportolás jó dolog, de fogyásra alkalmatlan, legalábbis az átlagemberek számára. Ha minden nap lemondunk a kedvenc Túró Rudinkról, az 7 * 354 = 2478kcal egy héten (0,3 kg zsír). Tegyük fel, hogy hetente 3x megyünk el sportolni. Ekkor alkalmanként 826kcal-t kell elégetnünk, amihez kb. 70 percet kéne megállás nélkül kocognunk. Minden héten 3x. Ez hosszútávon meghaladja a legtöbb ember akaraterejét, arról nem is beszélve, hogy honnan vesszük el rá a szükséges időt? Hát akkor már nem könnyebb nem megenni azt a napi 1 rudolfot?
Science. It works, bitches.

2008. június 1.

Cigányélet, barátságok

Jó dolog járni a világot, kipróbálni milyen más országokban, különböző helyeken lakni. De ha bevállaljuk ezt a "cigányéletet" és/vagy a körülöttünk lévő embereknek is hasonló nomád viszketegségük van, az azzal jár, hogy nagyon nehéz igazi, valóban mély barátságokat kialakítani.

Megismerkedünk emberekkel és érezzük, hogy van bennünk sok közös, jól megértjük egymást. Aztán elválnak az útjaink, ők elköltöznek, mi állunk odébb, vagy mindkettő. Még a mai Skype-os, Facebook-os világban is nagyon nehéz megtartani a kapcsolatokat, maroknyi kivételtől eltekintve szépen elkopnak.

Először diákkoromban, a németországi gyakorlatomon éltem át ezt. Nagyon jó barátságba kerültem egy ciprusi sráccal meg egy finnországi svéd és egy francia lánnyal, együtt főztünk, ittunk, bandáztunk, turistáskodtunk. Aztán bumm, vége a nyárnak, nem láttuk többet egymást. Kerestem őket az interneten, ment pár email, aztán megváltozott a postafiókjuk és végleg elvesztek. Még évek múlva is gyakran eszembe jutnak. (Az volt a legjobb nyár a világon, akkor határoztam el, hogy külföldre akarok menni mindenképpen.)

Ahol most lakom és dolgozom, ott is nomádélet van: jönnek az emberek dolgozni, PhD-t csinálni, 1 évre, 2 évre, 5 évre, aztán továbbálnak. Eleinte meglepően megviselt a dolog, meggyászoltam minden távozót. Aztán az évek során azt a védekezési mechanizmust alakítottam ki, amit a háborúban a veterán katonák, akik mellől folyton kihalnak az újoncok: inkább igyekszem nem barátkozni, távolságot tartani, begubózni és -- főleg korábbi önmagamhoz képest -- maximálisan antiszociális lenni.

Aztán persze a legjobb igyekezet ellenére sem megy 100%-osan, mégiscsak becsúszik egy két barátság-féle. Ma búcsúztattam el a sensei-t, aki felnyitotta a szememet peak oil vonatkozásában. Szintén ma búcsúztam el egy amerikai sráctól, akivel ugyan (köszönhetően az antiszociális, társaságkerülő attitűdömnek) csak viszonylag kevés alkalommal találkoztam, de ezalatt valahogy annyira megértettük egymást, hogy az nagyon ritka (másoknak is feltűnt). Benne volt a levegőben, hogy ha másképp alakult volna a világ, ebből is lehetett volna egy életre szóló, komolyabb barátság.

Magyarország előnyösen kicsi ilyen szempontból: nem olyan nehéz megtalálni egymást alkalmanként, de pl. itt az USA-ban sokkal mobilabbak az emberek és nagyobbak a távolságok. Nem az van, hogy megvan a pesti lakás, aztán jövő héttől nem egyetemre, hanem dolgozni vagy egy másik munkahelyre járok, de attól még a szokásos sörözőben ezután is találkozhatunk, hanem odébbköltözik a cimbora egy kontinensnyit, mert ott van jó állás/iskola.

Nincs tanulság, csak ezt ki akartam adni magamból. Hiányoznak a régi barátok, Magyarországról is, innen is. Most pedig megyek és nyitok egy sört az emlékükre.

Prost, daß de Gurgel net verost!

2008. május 30.

kuruc.info gmail spam 2.

A kuruc.info a múltkori bejegyzésem óta is nyomatja nekem a nemzrad spamet egyszerhasználatos gmail címekről. Kb. talán heti 1 landol az inboxomban. Mostanra már megnyitás nélkül felismerem ezeket egyébként és egy "x!" billentyűkombinációval már küldöm is a péniszkenőcsök közé.)

Erre a fajta tömeges GMail postafiók gyártásra vannak sajnos célszerszámok, ilyen pl. a Jiffy GMail Creator. Képernyőkép:



Innen üzenem a kedves nemzetféltő spammereknek, a Jiffy GMail, illetve a konkurens szoftvercsomagok alkotóinak és valamennyi kedves felhasználójának hogy szopjanak lovat. Ezt követően gépeljenek be 1 captchát és aztán megint szopjanak le egy lovat usw.

First against the wall when the revolution comes.

Az illusztráció a Reakció blogról való. A Jiffy GMailről a Coding Horror posztjában olvastam.

Agglegénység, Nashville

Kivittem a repülőtérre a családot, 6 hétre mennek Magyarországra. Én 2 éve voltam utoljára, ha jól emlékszem, nem tudom mikor megyek legközelebb. Esetleg ősszel...

Közel hat év után mostanra már Nashville ugrik be, mikor arra a szóra gondolok, hogy "otthon". Megszerettem a várost, bejönnek az udvarias emberek, a jó idő, a lakópark (vadlibákkal), a dombok, a rengeteg erdő (őzekkel!) és mostanra megtaláltam azokat a városrészeket, amik annyira jól néznek ki, hogy elég rajtuk keresztülmenni , hogy jól érezzem magam. Sokáig nem vettem észre, mennyire más hangulatot jelent, ha az ember a gettón, az autópályán, vagy a gazdag negyeden keresztül közlekedik a gyár és az otthon között. Gyakran eszembe jut a Sims nevű játék "room rating" paramétere: ha szép cuccokkal vesszük körül az emberkénket, akkor vidám lesz, és jól működik a mindennapokban. Viszont, ha lepukkant gagyival, mocsokkal (és nem igénytelen típus) akkor depi lesz.

Visszatérve. Most, átmeneti agglegényként az lesz a kihívás, hogy ne csússzak szét és rendben tudjam tartani a lakást meg magamat. :) Tudtátok, hogy a házasemberek tovább élnek?

2008. május 29.

Kocka: JavaScript, Greasemonkey

A modern JavaScript és a Firefox GreaseMonkey pluginja tetszik mostanában. A kiváló Better GMail extension kapcsán kezdtem felfigyelni rá. Az a meggyőződésem van kialakulóban, hogy a Greasemonkey korunk Emacs Lisp-je.

Már régóta tervezgettem, hogy írok egy szkriptet, ami a blog.hu-s blogokban lehetővé teszi a feketelistázott hozzászólók kommentjeinek alapértelmezés szerinti elrejtését. Pl. Tóta W. blogjában szoktak néha informatív, vagy érdekes hozzászólások lenni, de akkora a zaj, hogy nem éri meg kimazsolázni őket a több mint komment 1000 közül. És persze a zaj 80%-át a hozzászólók 20%-a generálja.

Wikipédiában kísérleteztem hasonló ötlettel és ott már félkészen is nagyon üdítő élmény.

A kevés szabadidőn kívül az tartott vissza, hogy igazából nem olvasok annyi blog.hu-s blogot, hogy visszahozza a ráfordítást.

Aztán az jutott eszembe, hogy az Ikariam-hoz írok okosító szkriptet, de naná, hogy már van több is. A legnépszerűbbnek ráadásul magyar a fejlesztője.

Még gondolkozom, hogy mi lesz az a JavaScript projekt, ami eléggé izgalomba hoz. Talán valami egyszerű, de hasznos Wikipédiás cucc Google Gears-szel? Meglátjuk.

Ja, meg még az Android platformot várom, szeretném én megírni rá, az 5000-ik to-do alkalmazást. :) Android demó videók.

2008. május 26.

Ikariam - webes játék




Totál szét voltam csúszva most a hosszú hétvégén, úgyhogy értelmes dolgok helyett kipróbáltam az Ikariam nevű, böngészőben játszható, ingyenes stratégiai játékot.

Egy erősen leegszerűsített Civ-re emlékeztet, városfejlesztéssel, kutatással, kereskedelemmel, kémkedéssel, diplomáciával, amelyik csak az ókorban marad (+ retró harci robotok). Ha jól értem, összesen asszem 13 városunk lehet max és nem lehet egymás városait véglegesen elfoglalni, csak fosztogatni, blokád alá vonni, vagy rövid időre megszállni.

Emiatt nem is lehet végleg "elveszíteni" a játékot, a legrosszabb, ami történhet, hogy némileg lemaradunk a fejlődésben. Az igazi cél, az, hogy a ponttáblázatban minél feljebb küzdjük magunkat.

Érdekes az üzleti modell: reklámok helyett a játékosok pénzért jobb áttekintést engedő felhasználói felületet bérelhetnek, vagy átmenetileg kereskedelmi, termelési bónuszokat vásárolhatnak maguknak.

Számos nyelvre le van fordítva a felület, köztük magyarra is. A fiamat is érdekelte, úgyhogy csináltunk neki is egy accountot. (Az angol verziót kérte.)

A kedvencem a játékban az, hogy lassú, kezdetben percekig, később órákig tart megépíteni egy épületet, felfedezni egy technológiát vagy lefolytatni egy hadműveletet. Így elég naponta kb. 2-szer ránézni a városunkra, ha nem vagyunk megszállottak. Ilyen szempontból kicsit olyasmi, mint a teve club (volt sok éve mikor utoljára néztem).

Már nagyon régen (97?) is voltak ilyen webalapú, MMO "stratégiai" játékok, az igazi különbséget elsősorban a grafikában és némileg a bonyolultságban látom.

Viszont 7-8 éve játszottam egy fantasy play by mail stratégiai játékot, egy magyar szerveren, az teljesen szöveges alapú, az Ikariamnál bonyolultabb, időigényesebb és brutálisabb volt. (Ha az akkori szövetségesem emlékszik a nevére, akkor légyszi írja meg.)

Az Ikariamhoz van IRC csatorna, fórum több nyelven (pl. magyarul) és viszonylag jó wiki is. Én jelenleg a 13276-ik legjobb játékos vagyok a szerveren. :)

2008. május 23.

Olajcsúcs vegyes 1.

Öt éves szolgálat után, ma búcsúztatta a cég olajcsúcs-értő magyar kollégámat, Gyuri bácsit, aki búcsúajándékként kapott kézzel és napelemmel is működő elemlámpás rádiót, zsebbe dugható, legyezőként kinyitható, mobil eszközök töltésére használható napelemet és egy kanna benzint, amire a kollégák a ráírták az aznapi benzinárat. Az óhazába visszatérve passzívház építésére készül.

Közben a felfelé menetelő olajár (tegnap 135$) miatt az olacsjúcs-elmélet kezdi elérni a mainstream sajtót. Pölö CNBC videó, Index cikk, interjú stb.

A nap vicces híre, hogy itt, Tennessee-ben a magas benzinárak miatt egy farmer átállt a traktor használatáról öszvérekre, mert olcsóbb: állítólag 70 dollárt spórol meg így naponta. A videó jó szövegértési gyakorlat angolul tanulóknak, aki megérti a nyilatkozó papát, annak nincs mitől félnie a szóbelin. Bátyja ezzel kapcsolatos idézetével zárnám mai olajcsúcs-híradónkat: "It's the way of the future."

2008. május 21.

RPG (ihletésű) fogyókúra

Aki játszott pl. World of Warcraft-et, Final Fantasy-t vagy más, számítógépes RPG-t, az tudja mennyire addiktív bír lenni az ilyesmi (mármint az erre hajlamos milliók számára). Az a vicc, hogy maga a tevékenység, amit egy WoW játékos végez, hogyha kivesszük belőle a jutalmazást (jobb felszerelés, erősebb karakter) akkor többnyire egy unalmas, szinte végtelenül ismétlődő, mechanikus dolog, effektíve egy mókuskerék (grind). A trükk az, hogy mindig megcsillantunk valamifajta jutalmat a játékos orra előtt: ha befektet még egy fél órát, akkor közelebb kerül hozzá, ha befektet 2 órát, akkor meg is kapja és akkor erősebb lesz. Persze a mókuskereket is ugyanannyival nehezebb lesz hajtani majd, de ezt még nem érzi, mindig bele tudja élni magát, hogy a következő dűne mögött már ott lesz az oázis.

Pár hete azon törtem a fejet, hogy hogyan tehetném a sportolást és a fogyást az RPG játékokhoz hasonló módon addiktívvá a magam számára. Az eredmény egy egyre növő Google Spreadsheet lett, amibe feljegyzem mennyit sportolok, mennyi a testsúlyom minden reggel és ezekből kiindulva (menet közben egyre bonyolódó exponenciális képletek alapján) pontokat ("kreditet") adok magamnak, amit, ha elegendő összegyűlt, átváltok dollárra és megveszem majd belőle a jutalmat.

Most, hogy a térdemet széttrancsíroztam (jelenleg is be van jegelve), a sportban szünetet vagyok kénytelen tartani, de a fogyis részt azért folytatom közben. Pl. tegnapelőtt kiegészítettem a táblázatomat és a grafikonjaimat mozgó átlagokkal. Az alábbi grafikon pl. azt mutatja, hogy hogyan alakul az utolsó 10 nap átlagának súlyváltozása (kék), illetve ennek az értéknek a 10 napos mozgó átlaga (piros). Látszik, hogy átlagosan kb. 0,35 font (0,15 kg) az, amit leadok naponta.



A Warcraft-ben volt egy olyan addon, ami kiírta a képernyőre, hogy mennyi XP-t gyűjtöttünk átlagban óránként, és ezzel a tempóval mennyi idő még elérjük a következő szintet. Valahogy így nézett ki:



Tegnap egy ehhez hasonlót készítettem én is Mostantól a táblázatomban egyből látom, hogy a jelenlegi tempómat és súlyomat (pontosabban ezek mozgó átlagait) figyelembe véve mikor érem el a megcélzott súlyt: nagyjából július vége.



A motivációs részt sikernek könyvelem el. Minden nap ráállok a mérlegre és tényleg kiváncsian várom, hogyan alakulnak a számok. A mozgó átlagok használata óta nem keseredek el pár deka pluszon, mert ha izé, az anyagcserém ritmusa esetleg nem úgy alakult aznap, hogy kisebb az érték, mint az előző mérés, az átlagok attól még lefelé tendálnak. A konditeremben is mindig kihívás, hogy egy icipicivel tovább nyomjam a futógépet (a négyzetes függvény miatt nagyon megéri).

Sportnál feljegyzem az időt, az átlagpulzust, és hogyha mérhető, akkor a lefutott távot. Ezenkívül egy-egy SMS-nyi összefoglalót írok a táblázatba arról, hogy miket eszek, mi van a térdemmel, mennyire bírom a tempót stb. Így pl. látom, hogy a múltkor 10 nap szünetet tartottam mikor eldurrant a lábam, most ezt duplázom majd 20-ra (bináris exponenciális visszalépés).

2008. május 20.

Internet addikció kezelésének technikái

Nem új, de mégsem igazán megoldott probléma, hogy tudásmunkásként a gépet nyomjuk, ami meg rá van kötve az internetre és a fejünkben dolgozik a kisördög, mindig újabb módját találva ki, hogy miért ne dolgozzunk. Személytől függően Digg, Redit, Slashdot, Fórum, IM, IRC, email, hírsiteok, Twitter, Facebook, feed reader, Amazon, eBay, blogok, webes játékok stb. Közben ezek miatt a munka nem megy, vagy állandóan megszakad, megtörik a flow.

Több kísérletet is ismerek. Egyik jóbarátom pl. Leechblockot használ, amivel egy testreszabott órarend szerint produktivitásölő siteokat, mint pl. Youtube stb. Persze a függő kisördög kikapcsolná és tovább böngészne, de a felettes én berak egy extra jelszót, amivel a kikapcsolást is meg tudja akadályozni a kritikus időszakokban... :)

Egy másik a Rescuetime, amivel vizualizálhatjuk, mivel is csesszük el pontosan az időnket. Ezt használom magam is egy ideje. Az fő bajom vele, hogy nem kezeli azt az esetet, mikor felállunk a géptől és elmegyünk ebédelni, számlázza az időt az utolsó nyitva hagyott alkalmazáshoz, ha elfelejtjük kézzel kikapcsolni. Ez végül torz eredményekhez vezet.

Én személyesen egy olyan technikát alkalmaztam már korábban is sikerrel, hogy egyszerűen kikapcsolom a WiFi-t és kihúzom a hálózati kábelt a laptopomból. Így, teljesen offline jobban megy a munka.


Paul Graham
erre talált egy olyan variációt, hogy két gépet használ. Az egyiken dolgozik és a másikon van csak internetkapcsolat, ezért ha webezni, emailezni stb akar át kell ülnie. Így, fizikailag elkülönítve könnyebben tudja kontrollálni a netezéssel töltött időt.

2008. május 15.

A Boldogságos Szűz Mária a garázsajtón

A Boldogságos Szűz Mária minden este megjelenik ezen a garázsajtón. Majdnem olyan jó, mint a banán.


via videosift.com

2008. május 14.

Mégsem élénkítem a gazdaságot

Írtam korábban a gazdaságélénkítő csomagról (szórjunk pénzt a nép közé léghajóról). Most kiderült, hogy mégsem vagyok jogosult rá, mert a feleségemnek nincsen társadalombiztosítási száma (hiába tartózkodik itt legálisan) és közösen adtuk be az adóbevallásunkat.

Nemcsak én szívom meg, hanem pl. sokezer külföldön állomásozó amerikai katona is, akiknek külföldi felesége van.

Így jártunk, nem veszek sem jüant, sem olajopciókat, sem PS3-at.

Chicago Tribune: Married a foreigner? Kiss that tax rebate goodbye

Térgyem kalácsa 3.: placebo az ízületekre

Nagyon durván megfájdult mára a térdem, muszáj voltam jeget tenni rá. Pedig 18 napja nem kocogtam, csak egyszer gyalogoltam és utána elliptikus gépet használtam háromszor. A futótérdre ez utóbbinak elvileg nem kéne, hogy hatása legyen. A fájdalom igaziból most 24 órával a gép használata után jelentkezett.

Totya ajánlotta a múltkor kommentben a Proenzi 3-at, megnéztem mi van benne:

  • glükozamin-szulfát
  • kondroitin-szulfát
  • MSM
Találtam amerikai kiszerelésben is ilyet, de az a helyzet, hogy jobban utánaolvasva az egész kissé homeopátiás hangulatú, a klinikai tesztek szerint az összetevők nem igazán tudnak többet a placebónál (pölö).

Most már viszont annyira fáj a lábam, hogy mégiscsak fogok venni ilyet, akár placebo, akár nem.

2008. május 13.

Angol nyelvlecke: we talked...

Mai angol nyelvlecke. Az, hogy "beszéltünk erről [korábban] Kevinnel" nem fordítható úgy, hogy: we talked about this with Kevin, abban az esetben, hogyha csak én meg Kevin beszéltünk. Mert a we itt azt jelentené, hogy "én és még valaki más beszéltünk Kevinnel".

Tehát hogyha csak én beszéltem Kevinnel, akkor a helyes forma:

  • Kevin and I talked about this
vagy
  • I talked to/with Kevin about this
Számításaim szerint még kb. 220-260 évbe telik felszámolni a Hunglishemet és nagyjából kétszer ennyibe végleg eltüntetni az akcentusomat.

Ájvillnatbáj disz rekord. Itiz szkrecsd.

Kapitalizmus oktatása a 2. osztályban (2. rész)

8 éves fiam arra a tényre is rávilágított otthon, hogy csak 1 millió dollárt kell összegyűjteni és utána már meg lehet élni a kamatokból.

2008. május 12.

Kapitalizmus oktatása a 2. osztályban

A fiamék az iskolában tanulják a kapitalizmus alapjait: kereskedelmi vállalkozásokat indítanak az órán játékpénzzel, beszerzik az árukat, eladják, kifizetik az alkalmazottaknak a bért, eldöntik, hogy elköltik-e a jövedelmüket, vagy befektetik, hogy kamatozzon stb. Még reklámvideót is készítettek a boltnak.

Talán ez is ér annyit, mint az, hogy melyik növény a lágyszárú meg a zárvatermő.

2008. május 9.

Bérautó: Dodge Avenger

St. Andrew's State Park
A következő paraméterek érdekeltek autóbérléskor: mennyire férünk bele, mennyibe kerül, mennyit fogyaszt.

A kategóriában PT Cruiser és Dodge Avenger között lehetett választani, utóbbi lett a nyerő, mert nagyobbnak tűnt.

Mikor megálltunk egy alabamai kisvárosban Hardee's Jalapeno Thickburgert enni, megkérdezték tőlünk, hogy milyen kocsi ez, merthogy nagyon jól néz ki (2008-as). Nagyon amerikai autó, nem kevesebb, mint hat nyolc kólatartót számoltam össze benne.

Pl. a kesztyűtartó fölé be van építve egy ilyen zárható rekesz, amibe befér 4 kólásdoboz és úgy van kialakítva, hogy a légkondi átfúj rajta, lehűtve az italokat.

Soda holder in the Dodge Avenger (open)

Később rájöttem, hogy honnan volt ismerős. Az egyetem, ahol dolgozom használ ilyesmi modelleket rendőrautósdi céljára.

IMG_0718

Nem fedeztem fel azonnal, de volt benne Sirius műholdas rádió. Ennek az az előnye hosszabb útnál, hogy nem kell folyton keresgélni, állítgatni az FM adókat és nincs reklám. Régebben mindig CD-ket hallgattunk autós kirándulásokon, de azt nem lehet, hogy bejárva az Amerikai Dél-t folyton Cranberries, Rebuplica meg Propellerheads szóljon, merthát nem illik a hangulathoz.

Végre most volt rengeteg autentikus Amerikaner csatorna, többek közt olyan ami kizárólag bluegrass dalokat, egy másik csakis Elvist, egy harmadik meg pl. csak Sinatra-t nyomott. Sokkal jobban illettek ezek a látványhoz.

2008 május Florida

2008. május 8.

Szexi tánc / olajcsúcs (peak oil) ismeretterjesztő mix

Ez is egy sikeres módszer lehet a virális videókészítésre. A néni előadja a figyelemfelkeltő mondókáját a bal oldalon, miközben a jobb oldalon tekergőzik, remélve, hogy legalább a férfi netezők nem kattintanak tovább.

Ügyes.



Oilrelease.com via Digg

Személyes kiadásaink követése

Re: Personal finances (intro)@plastik media

Én fogalom nélkül szeretek élni. Azt vettem észre, hogy ha folyton nézegetem a kiadásokat, akkor depressziós leszek. Hátránya a módszernek a "penny wise, pound foolish" effektus, amikor azon töltök kitudjamennyi időt, hogy megspóroljak pár dollárt a kaján, vagy egy könyvön, miközben szemrebbenés nélkül elköltök nagyságrendekkel nagyobb összeget elektronikai cuccra, vagy méginkább utazásra...

Néha rámjön, hogynadeakkormostantólmár nem agyatlanul költünk bele a világba, hanem szépen optimalizálunk mindent. Mikor legutóbb rámjött, a MoneyDance nevű multiplatform (Win, Mac, Linux) szoftvert használtam (korábban Quicken).

Olyan országokban, ahol a költségek nagy részét bankkártyáról/hitelkártyáról költi el az ember, elég jól működnek ezek a programok, nem kell egyenként bepötyögni a kiadásokat, leszívja mindet a banktól és meg is tanulja, hogy melyik a benzinkút, melyik az ebéd, aztán automatice kategorizálja is őket.

A főnököm még ennél is egyszerűbb módszert választ. Van vagy 5 hitelkártyája, amit a különböző kategóriájú kiadásokra használ, pl. alapvető dolgok, számlák, jelzálogtörlesztés, kicsi luxus, nagyonluxus mittomén. Hónap végén aztán szépen látszik, melyik kategóriában költött a legtöbbet.

2008. május 7.

Térgyem kalácsa 2.: futótérd



Kis utánaolvasás után kiderítettem, hogy a futótérd tünetei illenek rám a leginkább. A magyar nyelvű leírás is hasznos, én először angolul, runners knee formában találtam meg.

A gyenge kvadricepsz mellett, a futás közben kifelé vagy befelé álló lábfej és a túl agresszív edzésterv is okozhatja. A jó hír, hogy gyakorlatokkal szép lassan lehet erősíteni a térdkalácsot helyén tartó izmokat és a még jobb hír, hogy pl. az elliptikus gépeket addig is bátran lehet használni, ugyanis nem veszik igénybe a térdet. Azt hiszem kénytelen leszek megbarátkozni a gondolattal, hogy ilyen girlie cuccon kell bohóckodnom egy darabig.

Pár éve, mikor racquetballoztam, a könyököm gyulladt be hasonlóan fájdalmasan. De nem adtam fel, jegeltem ezerrel, szüneteket tartottam, változtattam a technikámon, tán még valamit súlyzóztam is hozzá és később már tudtam játszani megint (amíg volt kivel).

Térgyem kalácsa

Az Asszonynak egy csomó nőismerőse van, akik naponta lefutnak 5 mérföldet (8 km). Nemrég elhatároztam, hogy én is el akarok jutni arra a pontra, hogy ez sikerüljön.

Szép lassan haladtam is, de sajnos a jobb térdem megvétózta a dolgot, emiatt kb. 10 napra rehabilitációs céllal felfüggesztettem az ügyet. Visszatérve teljesen visszavettem a tempót, vettem új cipőt és kocogás helyett gyalogolni kezdtem, odafigyelve, hogy szüneteket is tartsak. Sajnos még így is kezd visszatérni a fájdalom, úgyhogy elkezdtem utánanézni, hogy akkor hogy is van ez az egész.

A helyzet az, hogy a kocogás közben terhelés nehezedik a térdre és nálam valószínűleg az történik, hogy nem elég erős az azt körülvevő izomzat, úgyhogy széttrancsírozódik a térdizületem, meg a sok izé, ami még ott van. Igaz, valamiért csak a jobb lábamban -- lehet, hogy inkább gördeszkáznom kéne? :)

Elvileg az is probléma lehet, hogy egyenetlenség van az izmokban, így a térdemet oldalra húzzák menet közben.

Mikor ebbe az egészbe naivan belevágtam, azt hittem, hogy az egyetlen igazi akadály, az elhatározás és az akaraterő, hogy az ember rendszeresen rávegye magát a dologra. Közben meg rá kellett jönnöm, hogy mindenféle titokzatos erők dolgoznak itten, nem is olyan egyszerű a dolog.

Könyvet is vettem, ma kezdek bele.

Ha a térdem továbbra is bohóckodik, akkor kénytelen leszek szobabiciklizni, vagy azt a lépcsőzős szarságot használni. Azért ódzkodtam tőlük, mert számomra nem az akaraterő-t szimbolizálják, hanem azt, hogy "öregedő újgazdag vagyok". Az én szememben csak kicsit jobbak, mint a bokamelegítős aerobic.

2008. május 6.

Brilliant Cover of "You Gotta Fight"


via videosift.com

"It is actually the first time the Beastie Boys have ever approved the usage of a cover of one of their songs."