Seggfejmentes övezet?

Lapozgatom a Time-ot és a 6. oldalon Jimbo interjú, 51. oldalon webképregények és Penny Arcade. Minek egyáltalán becsukni a laptopot? Node az 52. oldalon volt egy érdekesebb cikk Robert Sutton, a Stanford Egyetemen tanító szervezetpszichológus könyvéről: No Asshole Rule. A szerző 2005-ös, Harvard Business Review-ban megjelent azonos témájú cikkéből nőtt ki és lett nagyon felkapott.

Dióhéjban arról, van szó, hogy a cégnek nem kifizetődő dolog megtűrni a seggfejeket a munkatársak körében, mert súlyos dollárokban kifejezhető károkat okoznak a vállalatnak. Az egyik általa említett informatikai cégnél be is vezették az egyik profi értékesítőjük Seggfej Üzemeltetési Költséget (TCA - Total Cost of Asshole) és adott esetben 160.000 dollárra, jött ki.

Hiába jómunkásember valaki, hogyha tudatosan kellemetlenné teszi kollégái számára a munkakörnyezetet, mérgezi a légkört, agresszivitásával, bosszantásával, állandó kritizálással tönkreteszi a munkakedvet, extrémebb esetben pedig elüldözi az amúgy értékes munkaerőt.

A Wikipédiában is állandó probléma ez, amit ráadásul több tényező tesz még komplikáltabbá:

• A Wikipédia nem fizet a résztvevőknek, mindenki önkéntes alapon járul hozzá a drága szabadidejében. Ha frusztráló a munkakörnyezet, akkor nincs rá ok, hogy ne hagyják ott.
• Ellentétben egy színházi előadással, vagy egy irodai munkahellyel, nagyon kevés új közreműködő érkezik úgy a Wikipédiába, hogy pontos ismeretei lennének az adott szituációban elvárt viselkedési normákról. A megengedhető és megengedhetetlen közötti határvonal sokaknak sokkal homályosabb, ráadásul a csoportnormák kikényszerítése az extrém esetektől eltekintve nagyon esetlegesen és sokszor inkonzisztensen történik csak meg. Kevés embernek van kedve és energiája közbelépni egy eszkalálódó konfliktus esetén, ami így gennyes fekélyként terjedhet tovább.
• A magyar Wikipédiában nincs igazi főnök, de még bíróság sem, az adminisztrátorok elvileg nem moderátorok, a gyakorlatban viszont mindenki elvárja, hogy azok legyenek. Hogy valójában akkor most milyen esetben kinek is a dolga beavatkozni, gyakran zavaros. Az adminok vonakodnak, mert azt várják, hogy a közösség hozzon egyértelmű döntést, amit ők egyszerűen végrehajthatnak (seriff helyett hóhérok szeretnének lenni). Máskülönben jó esély van rá, hogy a résztvevők fele (de mindenképpen a szankcionált felhasználó plusz barátai és üzletfelei) nekiesnek az intézkedő adminnak. Végeredmény: mindenki félrenéz, egészen addig, amíg vállalhatatlan nem lesz a helyzet.
  

És akárcsak egy profitorientált szervezetnél, a WP-ban is nagy a kísértés, hogy többet engedjünk meg azoknak, akik sokat tettek le az asztalra: ha sokat dolgoztál, lehetsz seggfej.

Sutton azt mondja, hogy ezt nem lehet csinálni, mert az ilyen seggfejek akkora kárt okoznak, hogy mindig jobb tőlük megszabadulni.

Bob Sutton blogja