Vettem ismét egy második autót

Ilyet, ni. 2000-es Hyundai Elantra (stock photo). Amerikai mércével nagyon picike, ennél kisebbet nem is látok a környéken sehol.

Nem szívesen tartok 2 kocsit, de hosszú idő után be kellett látnom, hogy itt egyszerűen muszáj.

Alaphelyzetben megúsztam úgy, hogy az egyik munkatársammal járok a gyárba, de igaziból nem jó, mert bármi van, szívességet kell kérni, az ember kiszolgáltatott. Napközben nem tudok elmenni a bankba, vagy máshova ügyintézni, hazafelé bevásárolni pl.

A buszozás is ígéretesnek adódott, csak egy utcával arréb lakok, mint ahol a busz jár, a csatlakozás pedig nagyon gázosan működik és teljesen időhöz köti, hogy meddig maradhatok az irodában.

Ha valami gubanc van és haza kell vinni valahonnan, akkor az Asszonynak be kell pakolni a gyerekeket a kocsiba és el kell furikáznia, ami teljesen szuboptimális. A hétközben nem vihetem el otthonról, mert a család nem tud másképp se boltba, se az iskolához, se a játszótérre elmenni. Nem sok családot ismerek itt, akik meg tudják úszni hosszútávon 1 autóval. Ahol már tinédzser gyerek is van, ott a legalább három kocsi a normális.

Ezt a második kocsit arra fogom használni, hogy mikor kell elmenjek vele a legközelebbi buszmegállóhoz, ott leparkoljam és felszálljak a buszra (park and ride).

A másik funkciója az, hogy ha szeretett, hűséges, ám mára kissé leharcolt öreg Hondánk beadja a kulcsot, akkor legyen pótlék.

Nem mondom meg, hogy mennyibe került, de annyit elárulok, hogyha beleteszem a MacBook Pro-mat, akkor vígan megduplázom az értékét. :)