Térgyem kalácsa

Az Asszonynak egy csomó nőismerőse van, akik naponta lefutnak 5 mérföldet (8 km). Nemrég elhatároztam, hogy én is el akarok jutni arra a pontra, hogy ez sikerüljön.

Szép lassan haladtam is, de sajnos a jobb térdem megvétózta a dolgot, emiatt kb. 10 napra rehabilitációs céllal felfüggesztettem az ügyet. Visszatérve teljesen visszavettem a tempót, vettem új cipőt és kocogás helyett gyalogolni kezdtem, odafigyelve, hogy szüneteket is tartsak. Sajnos még így is kezd visszatérni a fájdalom, úgyhogy elkezdtem utánanézni, hogy akkor hogy is van ez az egész.

A helyzet az, hogy a kocogás közben terhelés nehezedik a térdre és nálam valószínűleg az történik, hogy nem elég erős az azt körülvevő izomzat, úgyhogy széttrancsírozódik a térdizületem, meg a sok izé, ami még ott van. Igaz, valamiért csak a jobb lábamban -- lehet, hogy inkább gördeszkáznom kéne? :)

Elvileg az is probléma lehet, hogy egyenetlenség van az izmokban, így a térdemet oldalra húzzák menet közben.

Mikor ebbe az egészbe naivan belevágtam, azt hittem, hogy az egyetlen igazi akadály, az elhatározás és az akaraterő, hogy az ember rendszeresen rávegye magát a dologra. Közben meg rá kellett jönnöm, hogy mindenféle titokzatos erők dolgoznak itten, nem is olyan egyszerű a dolog.

Könyvet is vettem, ma kezdek bele.

Ha a térdem továbbra is bohóckodik, akkor kénytelen leszek szobabiciklizni, vagy azt a lépcsőzős szarságot használni. Azért ódzkodtam tőlük, mert számomra nem az akaraterő-t szimbolizálják, hanem azt, hogy "öregedő újgazdag vagyok". Az én szememben csak kicsit jobbak, mint a bokamelegítős aerobic.