2008. február 7.

Olajcsúcs (peak oil)



Ma egy új etióp étterembe mentünk a munkatársakkal és szóba került valahogy az olaj. Kicsit meglepett, hogy volt olyan, aki még mindig nem hallott az olajcsúcs jelenségről.

Dióhéjban. Ha felrajzoljuk egy ország olajtermelését egy grafikonra akkor általában egy ilyen majdnem szimmetrikus görbét kapunk. Pl. itt van az USA termelése:



Az ábrán a kék vonal az ún. Hubbert-görbe, ami egy matematikai képlet, ami jól közelíti a megfigyeléseket.

Kb. 100 országban folyt eddig olajtermelés és ebből kb. 60 jutott már át a saját csúcsán. A termelés azért csökken a végén, mert az olcsón/könnyen kitermelhető olajat használják fel először, aztán ahogy fogy, egyre nehezebb.

Namost, ha az összes olajtermelő ország összes ilyen görbéjét egymás tetejére tesszük, akkor megkapjuk a világ globális olajtermelésének görbéjét, ami valami ilyesmi:



Egyre kevesebb új olajkészletet találnak a 60-as évek óta.



Nehéz belegondolni, hogy mennyire fontos a modern világban az olaj. A közlekedéshez természetesen nélkülözhetetlen, szinte minden termék, áru, ami körülvesz minket részben olajból van (pl. műanyagok) és/vagy olajat használtak a szállításához.

Csak egy példa. Ma 1 kalóriányi élelmiszer megtermeléséhez mindent összeszámolva 10 kalóriányi olajat fosszilis energiahordozót (olaj, gáz, szén) használunk fel...

Természetesen hosszútávon az emelkedő olajárak rákényszerítik az embereket, hogy alternatívák után nézzenek, csak az a baj, hogy az emelkedő fogyasztás (elsősorban a feltörekvő gazdaságokban és paradox módon az magas olajáraktól hirtelen meggazdagodó olajtermelő országokban) és a csökkenő termelés pár éven belül masszív válságot fog előidézni világszerte, ugyanis az alternatívák egyszerűen nem állnak készen.

Példa: kb. hetente kéne építeni egy új atomerőművet, hogy ellensúlyozzuk a kiesést...

Kérdezi a munkatársam, hogy etanollal nem lehet kiváltani a kőolajat? Nem. Miért? Ha a világ összes élelmiszeréből biodízelt csinálnánk (és nem ennénk semmit), az kb. az olajfogyasztás 10-15%-át fedezné. [Lásd] Persze attól, hogy nem igazi megoldás, az emelkedő olajárak mellett kurvára megéri, aminek a szegények fogják meginni a levét, akik már így is a jövedelmük nagy részét kajára költik. Ha duplájára nőnek az élelmiszerárak, akkor sokszázmillió ember fog iszonyatos durvát szívni. (Lásd: agflation).

A gazdag országokban az igazi gond a masszív és tartós recesszió lesz (kb. mint az olajválság idején, csak sokkal tovább tart majd). Az, hogy milyen mély és milyen hosszú lesz a válság, az attól függ, hogy mikor kezdünk neki az átállásnak.

Linkek:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése