William Gibson: Spook Country

Elsodort az élet vihara, úgyhogy csak most tudtam elolvasni William Gibson Spook Country című könyvét.

Tizenéves koromban, mikor a Commodore Világ, meg a cyberpunk volt az Isten akkor a Gibson regények voltak a nonpluszultra. A Neurománcot rongyá olvastam. Már nem tudom pontosan melyik folytatását floppyn vittem haza és a Norton Commander text nézegetőjéből (F3) olvastam végig DOS-ban kék háttérszínnel.

Azóta az volt az érzésem, hogy ahogy telik az idő Gibson újabb könyvei egyre kevésbé lenyűgözőek (a korábban gyengébbnek érzett Spephenson könyvei viszont egyre jobbak).
Azt hiszem, hogy a Spook Countrynál nemcsak arról van szó, hogy én öregszem, hanem tényleg nem sikerült olyan jól. Egyrészt a jelenben játszódik, ami egy olyan írónál, aki annak idején ennyire izgalmasan tudott írni a jövőről, picit csalódás.

Másrészt nem igazán történik elég érdekes dolog, a tulajdonképpeni cselekményt egy bekezdésben el lehet mondai. Ez nem lenne baj, mert Gibson tudott úgy írni, hogy az is érdekes legyen, mikor a főszereplő elgondolkozik azon, hogy átmegy az utca túloldalára, de most mintha mégsem sikerült volna az apró részletekbe elég izgalmat csomagolni.

Kemény leszek. Szerintem ez eddig a leggyengébb Gibson könyv. Csak azoknak javaslom, akik már az összes többi regényét olvasták.