2008. július 29.

Földrengés, tinilányok a Facebookon

Ma a telefonos értekezleten a Los Angeles-i kollégáknál földrengés volt, úgyhogy szünetet kellett tartani. (Nem lett volna jó, ha 10 nappal a végleges határidőnk előtt a csapatunk fele elsüllyed az óceánban...)

Közben a munkatársam megmutatta, "mire jó az internet": ma már ugye a kiskorú tinilányok fent vannak a Facebookon és bőszen posztolják a legutóbbi bulik képeit: hogyan/kivel söröztek, hova pisiltek, melyik betépett csávó karjaiban voltak éppen. A Facebookban az a csavar, hogyha Évi feltölt Katiról egy képet és bejelöli, hogy Kati van rajta, akkor Kati ismerősei látni fogják úgy, hogy Kati nem is csinált vele semmit.

És a még nagyobb csavar: Kati szülei is...

2008. július 22.

Oreós pizza


Domino's Scientists Test Limits Of What Humans Will Eat

Vicces, de ilyen oreós pizza tényleg van. Engem még a gondolatától is kiráz a hideg. Az Oreo egy majdnem 100 éve gyártott csokis keksz vaníliakrémmel. Szerintem már helyből sem finom, ahogy a legtöbb amerikai édesség sem. A fagyikat kivéve.

2008. július 13.

Kelet-Magyarország

Számomra a hét idézete: "Hát ugye ez Kelet-Magyarország: csípősebb, erősebb, odabaszósabb."

Pólóra kéne nyomtatni.

2008. július 10.

Komolyabb olvasnivalók: végső búcsú a Slashdottól és a Diggtől

Legalább 10 éve olvastam a Slashdotot hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Gyakorlatilag mióta webet használok. Hosszú ideig kocka (és linuxista, open source-ista) identitásom fontos sarokköve volt, a hőskorban az érdekesebb bejegyzéseknél végigolvastam akár ezer kommentet is. Emlékszem, még a modemes időkben a Palm M100 asomra töltöttem le és olvastam online hazafelé a metrón. Kezdetekben nyelvtanulásra és szakmailag is hasznos volt -- ha másképp nem, inspirációt adott, hogy új, főleg open source technológiákat próbáljak ki és tanuljak meg. Segített képet kapni arról is, hogyan gondolkodnak szakmájukról és a világról az angol nyelvterületeken élő szoftverfejlesztők.

A moderációs rendszerét -- ami a szemem előtt fejlődött ki szépen lassan -- a mai napig a legjobbnak tartom. Nem láttam egyetlen hasonló forgalmú siteot sem, ahol akár csak megközelítően hatásos szisztémát sikerült volna kifejleszteni arra, hogy sokszor négyszámjegyű hozzászólásból hivatásos, fizetett moderátorok nélkül rendszeresen kiszűrjék a 10-20 legértelmesebbet (vagy legviccesebbet -- egyéni beállítások szerint).

A feedreader előtti időkig az sem zavart különösebben, hogy a közben felnőtt gyorsabb vetélytársak mögött a publikus verzió le van maradva egy nappal. Később is azt mondtam magamnak, hogy a hozzászólások miatt (immár csakis a maximálisra (5-ösre) értékelteket olvasva) érdemes ránézni akkor is, ha magáról a hírről már máshol értesültem.

Később az "ifjú" riválist, Digg-et is megnéztem néha, ami jóval gyorsabban hozta a híreket, de a kommentek a Slashdothoz képest mindig is idióták voltak és a mai napig nem látom, hogy valóban ki lenne szűrve a krém annyira, hogy megérje az időmet.

Ahogy teltek az évek, egyre kevesebb lett a szabadidőm, jöttek a használható feedreaderek és ami a legfontosabb, azt hiszem az igényeim is végleg megváltozak. Mostanra annyira zavarnak a szenzációhajhász, pontatlan hírösszefoglalók, az egyre kevésbé informatív, sokszor maximálisan megjósolható hozzászólások, hogy már nemcsak többhónapos szüneteket tartok, hanem egyszerűen azt mondom, itt az ideje a búcsúnak. Nyenyec, a Slashdot 35643. sorszámú felhasználója ezennel végleg kiveszi a Google Readerből az oldalt. (A Digg-et eleve bele sem tettem, csak mikor végképp kell valami diverzió, akkor nézek rá.)



Az olvasott blogok listáját is alaposan kipurgáltam a Google Readerből az utóbbi időben. A nem szűk szakmai weblapok közül az Ars Technica az, ami beszámol azokról az általános kocka témákról, amik érdekelni szoktak és olyan színvonalon, amit a Slashdot vagy a Digg a következő 10 évben úgysem ér el. (Vagy akkor már inkább Reddit.)

Közben megint a New York Times lett a favorit a napi hírekben (újra felváltotta a BBC-t). Érdekes, hogy volt idő, amikor a külpolitikai szekciót néztem elsősorban, később aztán főleg az amerikai dolgokat, most pedig már szinte kizárólag csak az üzleti rovatot olvasom. Az öregségnek tudom ezt be. :)

Közlekedés közben még mindig az Economist MP3 változatát hallgatom (a nyomtatott cikkek teljes szövege).

Mostanában pedig az új szerelmem a The Atlantic nyomtatott változata. Tartalmas, érdekes, alapos (és webes világunkban kifejezetten hosszúnak számító) cikkek, amik mellett a fent említett közösségi siteok (és az onnan linkelt lapok) egyszerre olvashatatlanul amatőr bohóckodásnak tűnnek.

Akárcsak a Time magazin, amire az Asszony kapott ajándék előfizetést, amit követően majdnem egy évtized után lemondtam a Newsweek-et. A Time egy hígított, langymeleg, töketlen szemét, ráadásul gennyláda neokon seggfejek publikálnak benne, akiktől hánynom kell. Belelapozok néha (nem mindig) aztán megy a szemétbe. A Newsweekben legalább volt egy értelmes szerző (Fareed Zakaria) aki miatt értelme volt kinyitni.

Átmenetileg jár a Business Week is, de inkább felejtős kategória (repülőn lapozgatni még ok).

Ja és tudatosan szoktatom magam vissza, hogy komolyabb és hosszabb cikkeket olvassak végig, de erről alkalomadtán írok még külön.

2008. július 9.

Dan Gilbert: Miért vagyunk boldogok

Az utóbbi években az egyik kedvenc könyvem a már korábban említett Stumbling on Happiness volt. Szerzője, Dan Gilbert többek közt pszichológiai kísérletek segítségével azt kutatja, hogy az emberek mikor, mitől és mennyire boldogok, valamint hogyan tudják megjósolni, hogy egy jövőbeli esemény (finom vacsora, lottónyeremény, válás, gyerek, költözés, hozzátartozó halála) mennyire hosszú ideig és milyen intenzív hatással lesz a boldogságukra vagy boldogtalanságukra.

Számomra rendkívül érdekesek az eredményei, jó sok blogbejegyzést meg lehetne tölteni a könyvben ismertetett okosságokkal. Jegyzeteltem is, mikor olvastam, alkalomadtán majd feldolgozom. Addig is itt van ez a 20 perces TED videó, amiben a kutatási eredményeinek több fontos pontját ismerteti.



Pl. az emberek

  • túlbecsülik, hogy pl. egy lottónyeremény, vagy személyes katasztrófa után mennyire lesznek boldogok vagy boldogtalanok (pár hónap után alig van különbség)
  • képesek maguknak "szintetizálni" boldogságot, azt a választást értékelik többre utólag, ami mellett döntöttek
  • a fenti effektus akkor a legerősebb, ha a továbbiakban nincs lehetőségük, vagy nagyon nehéz a döntést megváltoztatni
A videót figyelve eszembejutott, hogy ha ilyen professzoraim lettek volna, akkor jó eséllyel más irányt vesz az életem. Én a 90-es években emlékeim szerint 2 tanárral találkoztam az egyetemen, aki ilyen beleéléssel és színvonalon tartott előadásokat, mindkettejük töltött időt az Egyesült Államokban. Az USA-ban sokminden egy kalap sz*r, de a legjobb egyetemek itt vannak.

2008. július 8.

FriendFeed: az egyik ok, ami miatt ritkábbak a bejegyzések

Februárban még kiváncsian, de kicsit értetlenül figyeltem, hogy mi is ez a FriendFeed dolog. Mostanra rájöttem, hogy hasznos a számomra.

Több oka is van annak, hogy megfogyatkoztak ebben a blogban a posztok. Ezek közül az egyik, hogy mostanában, mikor találok egy érdekes linket, videót, vagy websiteot, azt inkább csak Google Readerben megosztom, vagy YouTube-on, Diggben, Redditben bejelölöm kedvencnek. Ha megtetszik valami (film, könyv stb.), vagy eszembejut valami gondolat (ez elég ritka) akkor inkább a Twitter-be írom.

Mindez és még sokminden más, testreszabhatóan, kommentelhetően, szűrhetően össze van gyűjtve a FriendFeed oldalamon azoknak, akik az ilyesmit szeretik.

Maradna ez a blog a fenti keretekbe bele nem férő, hosszabb gondolatok megosztására, de erre meg a négybetűs élet enged aktuálisan kevés időt.

Akiknek ez kevés, azoknak ajánlom tehát a FriendFeed-et, a többiektől pedig türelmet kérek, amíg a fejem fölött összecsapó hullámokon úrrá leszek és alkalmam adódik, hogy hihetetlenül mélyenszántó bölcsességeimet, egyedülállóan izgalmas élményeimet blogposztokba formáljam.

2008. július 2.

Pólóhajtogatás másodpercek alatt

A mai sikerélményem, hogy 3 próbálkozásból megtanultam pólót hajtogatni ezzel az ultragyors módszerrel. Egyáltalán nem nehéz.


How To Fold A T-Shirt In 2 Seconds - Explained

Most, hogy nincs itt az Asszony, a rengeteg pólóm a kinn volt a szoba közepén egymásra rakva, mint egy torony palacsinta. Most meg már szépen beférnek a szekrénybe.

Éljen a zinternet!