Legalább 10 éve olvastam a Slashdotot hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Gyakorlatilag mióta webet használok. Hosszú ideig kocka (és linuxista, open source-ista) identitásom fontos sarokköve volt, a hőskorban az érdekesebb bejegyzéseknél végigolvastam akár ezer kommentet is. Emlékszem, még a modemes időkben a Palm M100 asomra töltöttem le és olvastam online hazafelé a metrón. Kezdetekben nyelvtanulásra és szakmailag is hasznos volt -- ha másképp nem, inspirációt adott, hogy új, főleg open source technológiákat próbáljak ki és tanuljak meg. Segített képet kapni arról is, hogyan gondolkodnak szakmájukról és a világról az angol nyelvterületeken élő szoftverfejlesztők.
A moderációs rendszerét -- ami a szemem előtt fejlődött ki szépen lassan -- a mai napig a legjobbnak tartom. Nem láttam egyetlen hasonló forgalmú siteot sem, ahol akár csak megközelítően hatásos szisztémát sikerült volna kifejleszteni arra, hogy sokszor négyszámjegyű hozzászólásból hivatásos, fizetett moderátorok nélkül rendszeresen kiszűrjék a 10-20 legértelmesebbet (vagy legviccesebbet -- egyéni beállítások szerint).
A feedreader előtti időkig az sem zavart különösebben, hogy a közben felnőtt gyorsabb vetélytársak mögött a publikus verzió le van maradva egy nappal. Később is azt mondtam magamnak, hogy a hozzászólások miatt (immár csakis a maximálisra (5-ösre) értékelteket olvasva) érdemes ránézni akkor is, ha magáról a hírről már máshol értesültem.
Később az "ifjú" riválist, Digg-et is megnéztem néha, ami jóval gyorsabban hozta a híreket, de a kommentek a Slashdothoz képest mindig is idióták voltak és a mai napig nem látom, hogy valóban ki lenne szűrve a krém annyira, hogy megérje az időmet.
Ahogy teltek az évek, egyre kevesebb lett a szabadidőm, jöttek a használható feedreaderek és ami a legfontosabb, azt hiszem az igényeim is végleg megváltozak. Mostanra annyira zavarnak a szenzációhajhász, pontatlan hírösszefoglalók, az egyre kevésbé informatív, sokszor maximálisan megjósolható hozzászólások, hogy már nemcsak többhónapos szüneteket tartok, hanem egyszerűen azt mondom, itt az ideje a búcsúnak. Nyenyec, a Slashdot 35643. sorszámú felhasználója ezennel végleg kiveszi a Google Readerből az oldalt. (A Digg-et eleve bele sem tettem, csak mikor végképp kell valami diverzió, akkor nézek rá.)
Az olvasott blogok listáját is alaposan kipurgáltam a Google Readerből az utóbbi időben. A nem szűk szakmai weblapok közül az Ars Technica az, ami beszámol azokról az általános kocka témákról, amik érdekelni szoktak és olyan színvonalon, amit a Slashdot vagy a Digg a következő 10 évben úgysem ér el. (Vagy akkor már inkább Reddit.)
Közben megint a New York Times lett a favorit a napi hírekben (újra felváltotta a BBC-t). Érdekes, hogy volt idő, amikor a külpolitikai szekciót néztem elsősorban, később aztán főleg az amerikai dolgokat, most pedig már szinte kizárólag csak az üzleti rovatot olvasom. Az öregségnek tudom ezt be. :)
Közlekedés közben még mindig az Economist MP3 változatát hallgatom (a nyomtatott cikkek teljes szövege).
Mostanában pedig az új szerelmem a The Atlantic nyomtatott változata. Tartalmas, érdekes, alapos (és webes világunkban kifejezetten hosszúnak számító) cikkek, amik mellett a fent említett közösségi siteok (és az onnan linkelt lapok) egyszerre olvashatatlanul amatőr bohóckodásnak tűnnek.
Akárcsak a Time magazin, amire az Asszony kapott ajándék előfizetést, amit követően majdnem egy évtized után lemondtam a Newsweek-et. A Time egy hígított, langymeleg, töketlen szemét, ráadásul gennyláda neokon seggfejek publikálnak benne, akiktől hánynom kell. Belelapozok néha (nem mindig) aztán megy a szemétbe. A Newsweekben legalább volt egy értelmes szerző (Fareed Zakaria) aki miatt értelme volt kinyitni.
Átmenetileg jár a Business Week is, de inkább felejtős kategória (repülőn lapozgatni még ok).
Ja és tudatosan szoktatom magam vissza, hogy komolyabb és hosszabb cikkeket olvassak végig, de erről alkalomadtán írok még külön.
Blog feed
