2010. augusztus 17.

Dohányzás

Az a helyzet, hogy az Egyesült Államokban nagyon elszoktam a dohányosoktól.
Eleve kevesen dohányoznak és ők is épületen kívül, vagy külön helyen.

Svájcban meglepően sokan cigiznek és még pl a villamosra várva, tehát nyílt légtérben is zavar annyira, hogy elgyalogoljak messzebre (a széliránynak) megfelelően.

Annyira irritál már ez a dolog, hogy teljesen el tudja rontani a napomat. Mióta Zürich kantonban is bevezették a dohányzástilalmat az éttermekben, javult a helyzet, persze a teraszokon, ahol nyáron szeretne enni az ember a családdal, gyerekkekel még mindig pöfékelnek ezerrel. Az amúgy teljesen jó állatkerti napunkat sikerült elrontani azzal, hogy körülöttünk 3 irányból fújták a füstöt, miközben ebédelni próbáltunk (Knies Kinderzoo, Rapperswil).

Az egyik osztrák kolléga ajánlott hangulatos, autentikus éttermet Bécsben (Gruenspan). Az élményt számomra a mellettünk ülő láncdohányos bácsik annyira elrontották, hogy halálkomolyan legközelebb inkább a Burger Kingbe megyek.

Miskolcra látogatva gyönyörűszép sétálóutcácskákat találtunk régi kedvenc helyeink körül.
A nosztalgia kedvéért beültünk fiatalkori szórakozóhelyünkre, a Tháliába (vagy 15 év után!), ahol teljesen jó koktélokat lehet például kapni, de a kívül-belül folyamatosan füstőlő klientúra miatt én soha nem megyek oda vissza.

Tiszta Balkán.

2010. augusztus 11.

Egyéni problémák

Most először láttam olyat az ismerősi körömben, hogy válást Facebook relationship update-ben jelent be valaki. A férj egy blogposztban megírta, hogy miért nem működött a dolog.

Még a legközelebbi barátok, családtagok is csak ritkán tudnak az egészségügyi, házastársi, pénzügyi vagy pszichológiai problémákról. Aztán jön a döbbenet, mikor valaki olyanról derül ki valami, akivel naponta találkozunk és követjük a twitter, facebook megmittoménmi feedjeit és azt hisszük, hogy ismerjük és megbízik bennünk.

Az addikciókról, betegségekről, szexuális problémákról, funkcionális vagy diszfunkcionális házasságokról nem lesznek közvetlenebb tapasztalataink, csak amit az interneten, újságokban olvasunk idegenekről.
Ebben az a rossz, hogy sokkal nehezebben tudunk tanulni egymás hibáiból.

Magyarországon turistaként

Keszthelyen voltunk 2 hetet, útközben megnéztük Bécset.

Abszolúte pozitív élmény volt.

  • Senki sem akart átb***ni (kivéve egy kamu sztorival kéregető nőt a nyugati aluljárójában).
  • Szúnyogokat a riasztóval megfékeztük.
  • Az utak teljesen jó minőségűek voltak (kivéve Budapesten). Az M7 messze a legjobb minőségű volt a Zürich - Budapest vonalon.
  • Semmit nem loptak el.
  • Sehol nem voltak udvariatlanok velünk.
Jó élmények:
  • Rossz időben mindenféle fedett fürdők, ahova el lehetett vinni a gyerekeket. Kehidakustány meg még másik, aminek elfelejtettem a nevét. Teljesen korrekt (bár a rossz idő miatt zsúfolt.)
  • Afrika Múzeum és Állatkert. Szintén az északi parton.
  • Kistücsök étterem. Egy átlagos zürichi étteremnél olcsóbb áron tényleg minőségi szolgáltatást kaptunk.
  • Nosztalgia. Évtizedek óta nem tapasztalt élmények: Balaton, strandon sörözés, tejfölös-sajtos lángos. Budapesten a szerintem csak ott kapható kínai káposzasaláta. Azonnali flashback. :) 
  • Bécsben a Schönbrunn kastély és parkja, ami teljesen gyerekek számára is élvezhető. Játszótér, interaktív múzeum, sövénylabirintus stb. A közelben fiákeres kocsikázás, ami a városnézés 4 évesek számára is élvezhető formája.
  • Salzburg mellett a hegyekben osztrák farmon szállás, tehenek, hegyek, néni népviseletben.
  • Feltöltőkártyás mobil internet, tetheting a Nexus One-ról iPadre és MacBookra. Sokszor hasznos volt navigálni a városban, illetve megnézni, hogy hova érdemes menni.

2010. július 14.

Napfény járja át a szívem újra

Van pár rossz emlékünk autós utazással kapcsolatban, de mostanra megint összeszedtük a bátorságot, hogy nekivágjunk: Zürich Salzburg Bécs Keszthely. Szép óvatosan, kétszer megszállunk, kicsit turistázunk útközben. Meglátjuk összehányja-e a kisebbik a kocsit, mint a múltkor...


Tinédzserkorom óta nem voltam a Balatonon. Akkor még MDF kormány volt és a 2 Unlimited ment a diszkóban!

2010. július 12.

Ungváry Krisztián büntetése

Én is utaltam PayPal-on keresztül Ungváry Krisztián büntetésének kifizetésére.

Nemcsak azért, mert szerettem a könyveit, hanem mert komoly problémának érzem, hogy Mao-n a mai napig nem sikerült szembenézni a pártállami múlttal.

2010. június 10.

A pingvin

A gyárban mozgásérzékelő kapcsolja be a lámpákat, nem is tudom, hogy kézzel lehet-e. Ha sokáig nincs mozgás, lekapcsol.

Namost az ember beül a slozira és elkezd a telefonján olvasni valami cikket a webről, és ha elég hosszú, lekapcsol a villany. Az ember feláll, kinyitja az ajtót, és mint egy pingvin, letolt nadrággal kitotyog a WC közepére. Sötétben. A karjával az ég felé hadonászik, hogy bekapcsolódjon a világítás.

Aztán visszatotyog.

Kb. hetente 2x megtörténik ez velem.

2010. június 5.

Never split the party

Megnéztem Penny Arcade alkotóinak videóját és részben hasonló a kapcsolatuk a D&D-vel, mint az enyém. Nosztalgia, tinédzserkor, szép emlékek stb. Összehozza az embereket.
"90% of Dungeons & Dragons is who you play it with".

Volt egy maroknyi cimbora, akikkel D&D-t játszottam a gimis években és közülük kerültek ki azok, akikkel országhatárokon, kontinenseken és évtizedeken át is tartjuk a kapcsolatot. Bár őszinte leszek, D&D-t nem játszottam velük azóta. :)

Pár napja az egyikőjük itt járt Zürichben és ugyanaznap kaptam a hírt, hogy egy másik játékos pedig hamarosan csatlakozik a céghez, ahol dolgozom. Ez már a harmadik munkahelyünk lesz együtt (mindegyik másik országban volt). Az egykor a gimis büfé előtti pulton húszoldalú kockákat guritó bandából ő a harmadik, aki belép a vállalathoz.

Never split the party.



2010. június 4.

Kakukktojás

Már írtam, hogy a gyárban már nagyon sokszor van olyan szituáció, hogy én vagyok az egyetlen a környezetemben, aki nem tud németül.
A D&D-s csapattal meg az volt mostanában, hogy én voltam az egyetlen aki nem tud folyékonyan franciául.

Nem igazán jó érzés, de pozitív irányba fogom fordítani és önmotivációra használom majd. Figyelembe véve eddigi sebességemet, szerintem ebben az életben franciául már nem fogok megtanulni, de a németre még talán van esély.

2010. április 12.

Megint vegyes

Na megint rég nem updatelem a blogot. Csendesen élem kispolgári életemet. Amit írok magamról, az elfér Twitteren meg a Buzz-on.

Dióhéjban mindenesetre:

  • A Space Hulk atomkirályság. Kipróbáltunk a fiammal egy kölcsönkapott német példányt és nagyon jó. A figurák gyönyörűek, a játékmenet izgalmas és pörgős, az utolsó pillanatig kétséges, hogy ki fog nyerni. Für den Imperator!
  • Vettem otthonra is tornacipőt, az USA ár 4,5x-ért. Sajnos eléggé dombos a terep a kocogáshoz, de jól szórakozom a MyTracks nevű Androidos alkalmazással. Feltölti Google Spreadsheets-be meg Google Maps-be a GPS-ről rögzített útvonalat, meg a számított adatokat adatokat.
  • Még mindig nem kezdtem neki igazán a némettanulásnak. Pedig egyre több német, illetve svájci munkatársam van, egyre többet adódik olyan szituáció, hogy egyedül az én kedvemért beszélnek angolul.
  • A kilók sem fogynak még.
  • A térdem még mindig szarakodik néha.
  • Felfedeztem, hogy nincs olyan szabály, ami szerint nem lehet szalonnát tenni a currybe.
  • A Fat Princess most a sláger itthon, még a lányom is játszik vele (persze kikapcsolt vérrel).
  • A D&D nyomán az utóbbi időben leporolt fantasy vonalat folytatva belekezdtem a Game of Thrones sorozatba (mert állítólag nagyon jó). Nekem kicsit félálomban már túl soknak tűnik a megjegyzendő név.
  • Többhónapos szünet után feltámasztom a D&D kampányt a fiammal. (Jelenleg 6-ik szinten jár.) Sajnos a MacBook Pro-nak elpusztult a videókártyája és mire megkaptam a cseregépet, kiderült, hogy a helyileg tárolt MoinMoin wiki tartalma 70%-ban elveszett.

Keresse az a valódit

Ez a Nyenyec nem az igazi.

2010. március 21.

Könyv: Chronicles of the Black Company


A Chronicles of the Black Company-t olvasom esti kikapcsolódásként. Próbálom rászoktatni magamat, hogy az elelvás előtti órákban már ne használjak laptopot és Ayn Rand már nagyon unalmas kezdett lenni.

A könyv egy zsoldossereg történetét dolgozza fel. Frissítő, hogy egyfajta "realisztikusabb" sötét fantasy, a "jók" nem szentek (sőt) és a "gonoszok"-nak is vannak emberi érzéseik.

One-Eye said, "Get within ten feet of me and I'll turn you into a lizard."
I made a rude noise. "You can barely turn food into shit."

2010. március 12.

Nashville: Tea Party Convention

Nashville ismét szívszorítóan gáz formáját hozza, már nincs is szívem belinkelni az összes hírt.

Ezt a videót viszont nem tudom kihagyni, mert az Opryland Hotelben (a neve Gaylord, komolyan!) vették fel. Gyönyörű szép belül egyébként.



Jól átjön a videón az egyszerű, csontrepublikánus déli hangulat. Akármilyen rosszul öltözöttek és naivak én mégis meleg szívvel gondolok vissza rájuk, mert igaziból nagyon barátságosak. (Még Chomsky is szimpátiával beszél róluk az átellenes sarokból.)

A tea party movement ilyen polgárikörös, ellenállós életérzés, amit főleg a népszerű jobboldali rádiós műsorvezetők meg a republikánus-párti Fox News fújtak fel. A válságtól megrettent, egyszerű válaszokra és -- amerikai sajátságként -- antiintellektuális üzenetekre fogékony, tipikusan fehér kisemberek mozgalma ez. (Az Obama amerikai anyakönyvi kivonatát követelő birther movement ennek csak egy része.)

Nap mint nap megélem mostanában azt a kontrasztot a munkámmal kapcsolatban, hogy míg az amerikaiak (akiknél soha nem nőtt szignifikáns politikai erővé szociáldemokrácia) tipikusan az állam túlhatalmától féltik a megélhetésüket, személyes szabadságukat, addig az európaiak a nagyvállalatoktól féltik a 19. század óta kiharcolt társadalmi vívmányaikat, természeti kincseiket, illetve a privátszférájukat.

Azért kezdtem olvasni az Atlas Shrugged-ot, hogy jobban megértsem ezt a szemléletmódot, ami bármiféle társadalmi szolidaritást szolgáló intézkedézményből (tulajdonképpen beleértve ebbe az adókat is) egyenes utat lát a pokolba. Őszintén szólva sajnos regény létére szólva picsa hosszú és unalmas -- bár a szemlélet megértésében tényleg segít.

(Annyira megszerettem a dilis délieket, hogy nehezemre esik bárkire haragudni, akinek déli akcentusa van.)

2010. március 3.

A lányom New Super Mario Bros Wii rajongó

A 3 éves lányom New Super Mario Bros megszállott lett. "Szupi Mario"-nak hívja. Egész nap csak azt játszaná, ha hagynánk. Persze nem egyedül, hanem úgy, hogy valaki segít neki. Zseniális a játék egyébként, a nehéz részeknél a kevésbé ügyes játékosok elbújhatnak egy buborékban, vagy a profik átdobhatják őket a szakadékon, esetleg helikopternek használhatják, vagy a Yoshival kiköpve lövedéknek stb.

Direkt vettem 4 irányítót. Atom.




Most meg kérdezem tőle, milyen ízű a nyalóka, amit eszik. Azt mondja: "krumpli".
Ja, és az egyik kedvenc új szava a csontváz. Pl. a "kutya nyalja a csontvázat", vagy "beütöttem a csontvázamat".

2010. február 22.

We're the Champions - nyenyec nyelven

Legalábbis azt hiszem.



több változatban: Fülnyíró (via Szó)

2010. február 19.

Molnár F. Árpád és a Hírháttér

A Hírháttér nevű site alkotója azt írja magáról:

Molnár F. Árpád a rendőrséggel és az NBH-val kezdte.
A totális állambűnözés miatt 9 éve hadban áll a teljes globalista Egypártrendszerrel.
Politikai gyilkosság ellen kétszer menekült külföldre.
2004-ben logikai úton lett keresztyén.


Őszintén szólva nem állt még össze egy rendszerezett egésszé bennem az, hogy mi is az, amit állít, de az látszik, hogy iszonyatos elszántsággal harcol az igazáért és nem retten meg senkitől. (Ezenkívül szerintem tartja a magyar rekordot az egy lapon található különböző irányban(!) scrollozó JavaScript szövegcsíkok használatában.)

Találkoztam pár, elveikért hasonló intenzitással küzdő online prófétával a Wikipédia közreműködői között, de nem hiszem, hogy egy súlycsoportban lennének az Árpival.

(Amszterdami rajongójától kaptuk a linket, köszönjük, Rambó.)

Tehát nyissátok ki a szemeteket: http://hirhatter.com

2010. február 14.

Nosztalgia, régi magyar zenék, YouTube

Az idén esedékes az osztálytalálkozónk és rámtört a nosztalgiahullám. Ennek részeként felfedeztem, hogy a YouTube-on megtalálhatók (a popslágerek mellett) azok a rétegzenék, amik az agyonmásolt kazettákon pörögtek a walkmanjeinkben anno.

Pl. A.E. Bizottság: Kamikaze illetve Szerelem vagy pl. a Vadászatról Ott fogsz majd sírni, a Csókolomtól van Ligeti sláger, sőt-sőt a Dunántúli slágerből mindenféle cover versionök. (Külön viccesek a teljesen nem odaillő vizuális megoldások, amiket 20 évvel később applikált rá az "undergrund" zenére az utókor. William Gibson bólogat a háttérben.)

Meglepődtem, hogy videoklipje van olyan számoknak mint pl Waszlaviktól a Hier ist mein Auto, illetve az Európa Kiadótól a Küldj egy jelet.



Komoly videó-effektek, hihetetlen. (És KGST autók!)

Egy amerikai ismerősöm felfigyelt a Ha ő nem bánja című számra a kedvenceim között és kiváncsiságból lefordította Google Translate-tel.

Abból, hogy

Én itt ülök egy bárban, ő itt ül velem szemben.

az jött ki hogy

I'm sitting in a bar, he sits in my face.

2010. január 29.

Vegetáriánus kísérlet

Elhatároztam tavaly, hogy az idén kipróbálok dolgokat egy egy hónapra. Első kísérletként vegetáriánus lettem januárban. Mindig volt vegetáriánus munkatársam, a menzán vegetáriánus menü, meg akartam tapasztalni mekkora szívás is ez.

2 fő szempont miatt érdekelt a téma:

A húsevés bolygóméretben fenntarthatatlan luxus. A Föld a mostani technológiával nem bír el 6 milliárd húsevőt. Nagyjából 10-szer annyi növényt kell termelnünk és az állatainkkal megetetnünk, mint amennyi a saját táplálkozásunkra elég lenne, ha vegetáriánusok lennénk. Kb. az összes megtermelt gabona 70%-át állatok eszik ma meg. Húsevőnek lenni a gazdag országok lakóinak privilégiuma.

A mai modern állattartás masszív állatkínzás. Igaz ugyan, hogy a Jóisten egy brutális és szadista bolygót teremtett, ahol praktikusan minden állat folyamatosan éhezik és/vagy állandó halálfélelemben él, hogy melyik pillanatban tépik szét élve vagy rágják szét belülről, ám a homo sapiens-nek sikerült ezt majdnem felülmúlnia a nagyipari állattartással. A túltenyésztett, agyonhormonkezelt szerencsétlen jószágok olyan kegyetlen körülmények között élnek, hogyha egy művész úgy döntene, hogy performansz keretében egy színházban vagy galériában hetente megcsinálná az állatokkal ugyanazt, ami naponta történik meg a nagygazdaságokban akkor mindenki elsápadna, mekkora állatkínzó és követelnék az előadás betiltását.

Ez utóbbi ok kevésbé volt számomra fontos. Ezenkívül mivel vegetáriánusként is ettem tejterméket illetve tojást, nem is szüntetné meg az állatkínzást az sem, ha milliárdok követnék a példámat.

Dióhéjban a véleményem: vegetáriánusnak lenni nem borzasztó, de az én környezetemben a húsételek átlagban sokkal finomabbak, mint a vegetáriánusok.

Mondjuk hogyha jó csípős indiai cuccok és a svájci-német (európai) stílusú, fűszerektől rettegő, ám hússal dolgozó konyha közül lenne alkalmam naponta választani, akkor már nem lenne ennyire egyszerű a képlet. Sajnos itt Svájcban sokkal nagyobb luxus rendszeresen étterembe járni az USA-ban. (Főzni meg lusta vagyok. Ez van.)
A hónap legjobb fogása a speckó gombás-fűszeres töltelékkel készített palacsinta volt, amit az Asszony csinált (illetve a Kasteel Brune 100% vegetáriánus belga sör).

A két legrosszabb vegetáriánusként pedig:

1) Leszűkíti a lehetőségeket. Nagyjából a menü 40-70%-a eltűnik ebédnél.

2) Gáz. Ezt nem reklámozzák magukról, de tudományos tény, hogy a vegetáriánusok -- mondjuk ki egymás között őszintén -- többet finganak. A futógépen 45 percet lenyomni így már tényleg embert próbáló feladattá vált. Állítólag viszont nem olyan büdös, mint a húsevőké, de gondolom ez a konkrét étrendtől függ.

Nem maradok vegetáriánus. Majd ha megöregszem és lesz türelmem főzni, akkor kipróbálom mégegyszer.

2010. január 25.

Először megnézni a Csillagok Háborúját az életben


Minden hibájával együtt azt gondolom, hogy a Csillagok Háborúja egy fontos, nagyhatású film. Az én generációmban, akik gyerekkorunkban láttuk, elég mély nyomot hagyott. Óvodában pl. én játszottam Han Solo-t, akit rendszeresen "befagyasztottak" két bukfencezőszivacs közé. Az óvoda utolsó évében mindenki Star Wars űrhajókat épített legóból.

(Tudta Ön, hogy pl. James Cameron a New Hope hatására hagyta abba a kamionsöfőrködést és döntött úgy, hogy a filmiparban csinál karriert?)

A gyerekekkel hétvégén néztük meg a IV. és a legjobb V. epizódot. Mindenkinek egyetlen egy alkalom van az életében, amikor először látja A birodalom visszavág-ot. Én ott voltam a fiammal ezen a napon és ez sokat jelent számomra.

Azóta mondogatom neki, hogy:
It is your destiny. Join me, and we can rule the galaxy as father and son.
(Az "új" epizódok viszont egy nagy rakás gőzölgő trágyahalom. Részletes és vicces elemzés arról, hogy miért.)

2010. január 14.

A Nagy Kínai Tűzfal működésben

Ez jó.


  1. Látogasd meg a http://www.baidu.cn címet (legnagyobb kínai kersősite).
  2. Keress rá mondjuk arra, hogy "csoki" -> működik.
  3. Most keress rá arra, hogy "google.blogspot.com" -> a Nagy Kínai Tűzfal kizár a siteról pár percre.
Tetszőleges .cn siteon működik.
Pl.

2010. január 2.

Space Hulk 3rd Edition

Rengeteg, rengeteg társasjátékról néztem videót és olvastam leírást az utóbbi hetekben.

Ha lenne kivel játszanom, akkor mindenképpen a Space Hulk 3rd Edition lenne a favorit. Gyönyörű, pörgős, izgalmas.

A térképdarabok tényleg annyira szépek, hogy sírva kell fakadni.

Legújabb kedvenc reviewerem pedig Robert Florence a Downtime Town (kiejtése: döünteünteeijm) oldalról. A skót akcentusa fenomenális. :)

DowntimeTown Episode 7: Space Hulk from Robert Florence on Vimeo.


Alább pedig egy a komplett második küldetést játszák végig 3 * 10 percben:



Talán ha nagyobb lesz a fiam, akkor megveszem és hagy majd nyerni. :)

Addig is a Dominion kártyajáték tűnik a legjobb következő választásnak.