2007. március 28.

Seggfejmentes övezet?



Lapozgatom a Time-ot és a 6. oldalon Jimbo interjú, 51. oldalon webképregények és Penny Arcade. Minek egyáltalán becsukni a laptopot? Node az 52. oldalon volt egy érdekesebb cikk Robert Sutton, a Stanford Egyetemen tanító szervezetpszichológus könyvéről: No Asshole Rule. A szerző 2005-ös, Harvard Business Review-ban megjelent azonos témájú cikkéből nőtt ki és lett nagyon felkapott.

Dióhéjban arról, van szó, hogy a cégnek nem kifizetődő dolog megtűrni a seggfejeket a munkatársak körében, mert súlyos dollárokban kifejezhető károkat okoznak a vállalatnak. Az egyik általa említett informatikai cégnél be is vezették az egyik profi értékesítőjük Seggfej Üzemeltetési Költséget (TCA - Total Cost of Asshole) és adott esetben 160.000 dollárra, jött ki.

Hiába jómunkásember valaki, hogyha tudatosan kellemetlenné teszi kollégái számára a munkakörnyezetet, mérgezi a légkört, agresszivitásával, bosszantásával, állandó kritizálással tönkreteszi a munkakedvet, extrémebb esetben pedig elüldözi az amúgy értékes munkaerőt.

A Wikipédiában is állandó probléma ez, amit ráadásul több tényező tesz még komplikáltabbá:

  • A Wikipédia nem fizet a résztvevőknek, mindenki önkéntes alapon járul hozzá a drága szabadidejében. Ha frusztráló a munkakörnyezet, akkor nincs rá ok, hogy ne hagyják ott.
  • Ellentétben egy színházi előadással, vagy egy irodai munkahellyel, nagyon kevés új közreműködő érkezik úgy a Wikipédiába, hogy pontos ismeretei lennének az adott szituációban elvárt viselkedési normákról. A megengedhető és megengedhetetlen közötti határvonal sokaknak sokkal homályosabb, ráadásul a csoportnormák kikényszerítése az extrém esetektől eltekintve nagyon esetlegesen és sokszor inkonzisztensen történik csak meg. Kevés embernek van kedve és energiája közbelépni egy eszkalálódó konfliktus esetén, ami így gennyes fekélyként terjedhet tovább.
  • A magyar Wikipédiában nincs igazi főnök, de még bíróság sem, az adminisztrátorok elvileg nem moderátorok, a gyakorlatban viszont mindenki elvárja, hogy azok legyenek. Hogy valójában akkor most milyen esetben kinek is a dolga beavatkozni, gyakran zavaros. Az adminok vonakodnak, mert azt várják, hogy a közösség hozzon egyértelmű döntést, amit ők egyszerűen végrehajthatnak (seriff helyett hóhérok szeretnének lenni). Máskülönben jó esély van rá, hogy a résztvevők fele (de mindenképpen a szankcionált felhasználó plusz barátai és üzletfelei) nekiesnek az intézkedő adminnak. Végeredmény: mindenki félrenéz, egészen addig, amíg vállalhatatlan nem lesz a helyzet.
És akárcsak egy profitorientált szervezetnél, a WP-ban is nagy a kísértés, hogy többet engedjünk meg azoknak, akik sokat tettek le az asztalra: ha sokat dolgoztál, lehetsz seggfej.

Sutton azt mondja, hogy ezt nem lehet csinálni, mert az ilyen seggfejek akkora kárt okoznak, hogy mindig jobb tőlük megszabadulni.

Bob Sutton blogja

2007. március 27.

Nyenyec undorító salátareceptjei: 1. rész

Átmeneti agglegényként mindig érdekes kihívás minimális energiabevitel mellett elkészíteni az ennvialót.

2 hét Jack in the Box törzsasztal, 1 hét szalonna- és gumimaci-kúra után ránéztem a traineo-n a testsúlygörbémre és szomorúan láttam, hogy megint vissza kell térnem az 1000 kalóriás diétámhoz.

A tegnapi és a mai vacsorareceptem:

Vágjuk fel és keverjük össze a következő nyers hozzávalókat:

* Zöldpaprika
* Spenótlevelek
* Cseresznyeparadicsom
* Gomba

Öntsünk hozzá egy kis olasz salátaöntetet, szórjunk rá csipetnyi reszelt sajtot.

És most jön a titkos hozzávaló: bontsunk fel egy doboz babkonzervet és öntsük rá a tartalmát.

Kísérleteim szerint a babkonzerv típusától függően kb. 50% esély van rá, hogy nagyjából ehetetlen lesz a végeredmény. Ebben az esetben rágcsáljunk hozzá nagymennyiségű szusi-gyömbért, ami megfelelő dózisban alkalmazva kiválóan elnyom minden ízt és a csomagolásán mellékelt tájékoztató szerint 0 kalóriát tartalmaz.

Jó étvágyat!

ui. a maradékot másnap ebédre becsomagolhatjuk a gyárba. Ne feledjük mellétenni a gyömbért!

Apdét: naná, hogy elfelejtettem becsomagolni mellé a gyömbért...

2007. március 25.

30 év

Múlt pénteken lettem 30 éves. A munkatársakkal egy jó kis grillparty-val ünnepeltük a dolgot, ahol meglepően kevés alkohol fogyott végül, viszont óriási mennyiségű sülthús állt rendelkezésre (ami szintén nem fogyott nagyon). Viszont érdekes beszélgetések voltak érdekes emberekkel (házaspár, akik 4 évente költöznek új országba). A karaoke is elmaradt, pedig a programban szerepelt és egy Doors karaoke CD-t is vittem ajándékba a házigazdának, aki 1 hét múlva ünnepli a születésnapját. A kocsiban gyakoroltam a Break on Through-t is pedig.

A szombatot egész napos fejfájásra és férfias önsajnálatra tartottam fenn, ami ugyebár elmaradt, úgyhogy kicsit előrébb jutottam a Zeldában.

Viszont akkor most megmondom a frankót: nem érzem mérföldkőnek a 30 évet. Nem érzem, hogy másképp látom a világot, hogy hirtelen megváltoztak volna a prioritásaim. Viszont ilyen mérföldkő volt az, mikor apa lettem és hasonló, bár negatív előjelű mérföldkő lesz, mikor nálam fiatalabb főnököm lesz.

2007. március 23.

Amerikaiak és a tízparancsolat 2.

Már volt szó ilyesmiről korábban, de most megint, bemondta a Stephen Colbert, hogy megírta a USA Today, hogy a fejlett világ legvallásosabb országában a megkérdezettek 60%-a nem tudott megnevezni legalább ötöt a tízparancsolatból és a gimnazisták 50%-a gondolja, hogy Szodoma és Gomora házastársak voltak.

2007. március 22.

Amerikai prüdéria: Final Fantasy VI cenzúra

Valahogy kimaradt az életemből a Final Fantasy őrület, csak a Final Fantasy Tactics Advance-szal játszottam. Jó volt, bár nagyon hosszú és miután elvesztettem a játékállásomat műszaki okokból, már nem volt kedvem újrakezdeni megint.




Valahogy nagyon bejön ez a körökre osztott cucc GBA-n meg Nintendo DS-en (Advance Wars sorozat, Fire Emblem stb.) Már alig várom a Panzer Tactics-ot (lehet-lenni-németekkel).

Naszóval, mikor látom, hogy jelenik a Final Fantasy VI GBA-s kiadása megfele, ránézek legott, hogy mit írnak róla.

És akkor itt van ez a hülyeség. Mikor a japán játékot portolták az USA-ba, akkor sokminden más közt kicenzúrázták belőle ezt a kb. 10x10 pixeles csupasz feneket. Most erre mit mondjak. Homloktockos jár ezért.

Angol Wikipédia cikk.

2007. március 21.

Enron, Panama és az anarchia



Enron: The Smartest Guys in the Room - dokumentumfilm (2005).
Ajánlom mindenkinek, aki szeretné megérteni a kapitalizmust.

Gyönyörű sztori
, sztriptíztáncosok, rá-rá hangulat, dot com boom, Enron alkalmazottak hangosan röhögve zárnak le erőműveket Kaliforniában telefonon, menetrendszerűvé váló áramszüneteket és masszív áremelkedéseket okozva, 30 milliárd dollárt szivattyúznak ki "dereguláció" címén az államból. És megannyi apró, önmagában is érdekes részlet.

De a legszebb az egészben, hogy soktízmilliárdos üzletet tudtak építeni vegytiszta bullshitre hosszú éveken át. Mindenki benne volt, befolyásos cimbiként az öreg Bush, kis Bush, a pénzügyi elemzők és a cégek pedig nyakig: az Arthur Andersen, az ügyvédi irodák, a Meryl Lynch, az összes nagyobb bank a Citibank-tól a First Bostonig.

Talán a legjobban az archív filmbejátszások tetszenek, mikor a vezetőség már tudja, mekkora nagy patyomkin Potyemkin-falu az egész, de nyomják tovább a bullshitet a közönség (a saját alkalmazottaik) előtt. Komolyan mondom, visszatekertem ezeket és megnéztem újra. Döbbenet.

Magyarországon is megvannak persze ezek a történetek, csak a Postabankból, Strabagból, Vegyépszerből, Happy Endből, Tokaj Kereskedőház Rt-ből, Nomentánából, Fittelinából, Strabagból nem csinálnak ilyen jó kis dokumentumfilmet.

Ez az írás jut mindig erről eszembe:

A lelkünk fölujjong, ha például olvassuk, hogy a francia parlamentben ismét panama sült ki. Na, ugye hogy nem mi vagyunk a legrosszabbak? Persze azt nem ismernők be semmiért, hogy az az állapot, amely mellett a panamák kipattanhatnak, aranyállapot. Hiszen bárcsak nálunk is mind sűrűbben pattannának ki a panamák. Ez etikai erősödést jelentene. Ám nálunk a nagyon ritka leleplezések is voltaképpen még nagyobb panamákat lepleznek. Ne tessék megbotránkozni. Így van ez. A magyar társadalomnak annyira vérében van a panamázás, hogy aki netán a puritánt meri játszani, elveszett. Olyan erkölcstelen bátorsággal sehol sem mernek beszélni az emberek, mint nálunk privát körökben.

Ady Endre, Nagyváradi Napló 1903. július 30.

2007. március 19.

Jimbo Wales a késekről

Régi, de jó. Én még nem ismertem.

Képzeljük el, hogy azt a feladatot kapjuk, hogy tervezzünk meg egy új éttermet. Ebben az étteremben marhasültet fogunk felszolgálni. És mivel marhasültet szolgálunk fel, a vendégeknek éles késekre lesz szüksége. És mivel a vendégeknél éles kések lesznek, lehet, hogy le fogják szúrni velük egymást. Emiatt az asztalok köré kerítést kell emelnünk. Rácsokra lesz szükség, hogy megvédjük egymástól az embereket, különben Isten tudja, mit művelnek majd egymással azokkal az éles késekkel.

Ez nem egy jó ötlet. Nem így tervezünk éttermet és nem így élünk a társadalom tagjaiként sem. Az a társadalom, amelyikben nincs meg a bizalom, gyanakvó és erőszakos társadalommá fog válni. Normális esetben gondolkodás nélkül leülünk valaki mellé, akinél éles kés van, mivel megbízunk benne. És igen, néha tényleg előfordul, hogy az éttermekben megőrülnek emberek és leszúrják egymást. De ezt akkor is elfogadjuk valahogy, mert az viszont nagyon is jó dolog, hogy elmehetek és leülhetek valahova anélkül, hogy azon kéne aggódnom, mikor szúr le valaki. És nem azért, mert nincsenek rácsok, hanem mert valójában jók az emberek.

A Wikipédiánál mindig is az volt az filozófiánk, hogy a lehető leggyengébb biztonsági módszereket alkalmazzuk. Nem zárunk le semmit, hacsak nem elkerülhetetlen.
Jimmy Wales, a Wikipédia alapítója

2007. március 17.

A gyermekkor vége?



Vajon mit mond rólam és korunk világáról az a tény, hogy 30. születésnapomra a Legend of Zelda: The Twilight Princess című nintendós játékot kaptam kis családomtól ajándékba?

Asszem nagyjából az én generációm környékén történik meg az, hogy már abszolúte nemcsak a gyerekek játszanak videójátékokkal. Olyan szórakoztatási, sőt, művészeti forma lett ez, ami mostanra egyre kevésbé nevezhető szubkulturális, vagy rétegjelenségnek. Az amerikai háztartások 41%-ban van játékkonzol.

Apdét: káromkodós nagyi Resistance Fall of Man-t játszik PS3-n. Mégsem érzem magam öregnek. :) (via digg)

2007. március 16.

Chomsky Iránról, Irakról, Hamaszról, Izraelről

Van 2 ember, akiket szívesen szoktam olvasni, 2 dolog miatt:

  • rendkívül tájékozottak
  • kritizálják a rendszert és olyanokat mondanak, amiket a mainstream sajtóban mások nem
Az egyik Noam Chomsky, a másik Tamás Gáspár Miklós. Szintén közös és kissé frusztráló, főleg TGM-nél, hogy nem tudom mit akar, csak azt, hogy ami van az rossz. Nem is mindig értek velük egyet (főleg TGM-mel), de attól még mindig érdekes élmény marad az olvasás. Tényleg, azokat is rákényszerítik arra, hogy végiggondolják az álláspontjukat a létező demokráciáról és a politikai axiómákról, akik nem értenek velük egyet és soha nem is fognak. Feltéve persze, hogy nyitottak a végiggondolásra és nem seprik le egyből valami kényelmes elhárító mechanizmussal az egészet.

Chomsky a Foreign Policy in Focus-ban megjelent cikkében arról ír, hogy mik az igazi okai Irak megtámadásának és miért nem lehet róluk beszélni, lehet-e és hogyan Iránt megtámadni és persze egy fontos téma, amiről mindig szeretek tőle olvasni, hogy hogyan nyomja el a mainstream média öncenzúrája a kényelmetlen információkat a nyugati és legfőképpen az amerikai sajtóban.

Foreign Policy in Focus: Chomsky on Iran, Iraq, and the Rest of the World

2007. március 13.

Wikipédia: egyensúlyozzuk ki az agyhalált és a "másik oldalt"

Látod Röné, ez már kikúrtmód fáraszt...

A mai termésből:

Szellemsebészet, más néven pszichotronika.

Az Amerikiai Egyesült Államokban, és A FÁK közösségben (SZU) Psichotronika néven vált ismertté. Ezekben az országokban nem csak gyógyításra használják, hanem személyek stb. befolyásolására. (CIA, FBI, KGB)
Kezdem azt érezni, hogy reménytelen a dolog. Nem azért, mert az ilyen süketségek propagálói fáradhatatlanok és az ehhez hasonló baromságok egy az egyben bentmaradnak. A teljesen agyhalál vélemények, marginális elméletek feldolgozási módja a magyar Wikipédiában hagyományosan az, hogy 2 + 2 = 4,5 jellegű "kompromisszummá" gyúrják át a szöveget. (Pl. ebből ez lesz (2004), ebből meg ez (2007))

Nem az a szomorú, hogy ilyen van, hanem hogy a HuWiki immunrendszere nem sokat fejlődött 3 év alatt. Majdnem mindegy, milyen agyament őrültséggel állsz elő, ha elég hangos vagy, akkor lesz majd valaki, aki "kompromisszumos megoldás"-ként egyensúlyba hozza a hülyeségedet és a másik oldalt (=valódi lexikonba illő tartalmat). A Wikipédia legfontosabb oldala ezt mondja erről:
Egy hosszú vita eredményeképpen egy vitás lap stabil változata gyakran olyan "2 + 2 = 4,5" jellegű kompromisszum, aminek egy adott álláspontot védő szerkesztők vehemenciájától, kitartásától függ, alig, vagy egyáltalán nem tükrözi az adott téma szakmai megítélését, vagy azt a fajta szintézist, amit egy olvasó egy lexikoncikktől elvárna.
Akkor nyitok egy üveg Jack Daniel's-t, mikor a magyar Wikipédiának is lesz olyan kommandója, mint amelyik az EnWikiben az intelligent design cikket tartja karban. Na, azok tökös gyerekek. Izsonyatos energia, hálátlan feladat. De enélkül mindig az lesz, hogy az áltudományos, vagy szélsőséges nézeteket a WP a komoly álláspontokkal egyenrangúként tálalja, amitől nehéz lesz valaha is komolyan venni. (Be kell mutatni a faszságokat is, de nem, mint tudományos elméletet, hanem mint faszságot.)

Ahogy évek óta mindig, most is megvan a magyar Wikipédiában az aktuális áltudományos meg szélsőjobbos POV-pusher. De az immunreakció keveset fejlődött 2004 óta. Hígítsuk egy kicsit az áltudományt, meg az antiszemitizmust, attól majd jó lesz. Ez az igazán lesújtó, morálromboló dolog, hogy még ennyi év után is itt járunk.

Viszont a múltkori hasonló sírásom óta, már megírtam az ide vonatkozó szócikket végre: argumentum ad temperantiam.

2007. március 10.

"This one is a choice between 'bad' and 'worse'"


"Jubal, are you telling me that I ought not to criticize the administration? When they're wrong? When I know they're wrong?"

"Nope. Gadflies such as yourself are utterly necessary. Nor am I opposed to 'turning the rascals out' -- it's usually the soundest rule of politics. But it's well to take a look at what new rascals are you going to get before you jump at any chance to turn your present rascals out. Democracy is a poor system of government at best; the only thing that can honestly be said in its favor is that it is about eight times as good as any other method the human race has ever tried. Democracy's worst fault is that its leaders are likely to reflect the faults and virtues of their constituents -- a depressingly low level, but what else can you expect? So take a look at Douglas and ponder that, in his ignorance, stupidity, and self-seeking, he much resembles his fellow Americans, including you and me... and that in fact he is a notch or two above the average. Then take a look at the man who will replace him if his government topples."

"There's precious little choice."

"There's always choice! This one is a choice betwen 'bad' and 'worse' -- which is a difference much more poignant between 'good' and 'better'."
Robert A. Heinlein: Stranger in a Strange Land (Angyali üdvözlet), 1961

2007. március 8.

Filmkölcsönzés interneten PC-re: Netflix Watch Now



Több éve vagyok előfizető a Netflix-nél, ami egy postázós DVD kölcsönző. Akármennyi filmet megnézhetek havonta, de egyszerre 3 DVD lehet nálam, havi 18 dollárért (~=3440HUF). Ez kb. 2,5 mozijegy ára. A postázás ingyenes, a mellékelt válaszborítékra sem kell bélyeg. Ha hétfőn feladom, szerdára már megjön a következő adag. 75000 különböző filmjük van, ami azt jelenti, hogy ha DVD-n kapható, akkor nekik megvan (pl. a Kontroll is megvan nekik, illetve majdnem minden nagyobb TV-sorozat: 24, Simpsons, Family Guy stb.). Interneten válogatom össze, hogy miket szeretnék látni. Jelenleg kb. 250 film van a várakozósoromban. A filmeket értékelhetem, barátaimnak ajánlhatom, kritikát írhatok, családnak külön várakozósorokat értékelős-profilokat állíthatok fel, hogy pl. ne ajánljon nekem Micimackós filmeket, ha a fiam olyat nézett.

Szeretem ezt a szolgáltatást. Látok kevéssé ismert réteg, vagy dokumentumfilmeket, régi klasszikusokat, új filmeket pár hónappal a mozibemutató után. Nincs reklám, akkor nézem, amikor szeretném, bármikor megállíthatom, folytathatom stb.

A Tivo + DVD kölcsönzés után egyszerűen lehetetlen visszatérni a hagyományos televízióhoz.

Most vezet be a Netflix egy online videófilmnéző szolgáltatást. Letöltök egy 800k-s alkalmazást és azonnal nézhetem a filmeket, a normál DVD kölcsönzős előfizetésem mellett. Nem kell semmi extrát fizetni, az én csomagommal kapok 18 órát havonta.

Rákattintok a filmre és azonnal nézhetem teljesen jó minőségben. Ha akarok fél órát nézek egy filmből és otthagyom, ilyenkor fél órának számít a kvótámba. Tegnap A vágy villamosát kezdtem el így nézni és teljesen rendben volt az élmény.

Tetszik a dolog nagyon, pár apróság zavaró csak: egyelőre csak Internet Explorert támogat és még nem minden DVD-s film érhető el online. Szerintem ezeket is orvosolni fogják egy idő után.

Itt van, hogy hogyan lehet aktiválni az előfizetőlnek. Nagyon pipec.

2007. március 7.

Film: The Departed (A Tégla)



Sok filmben előfordul, hogy ki akarnak szedni valamilyen információt valakiből és pisztollyal fenyegetik. Pl. a 24-ben, amit az Asszony néz, miközben én laptopozok a kanapén, rendszeresen előjön ez a szituáció és én ilyenkor felcseszem magam és ezt kiabálom:

Miért a a fejére céloz?!
Miért nem lövi el a kezét? Vagy a térdét? Vagy az ujjait egyenként?
Nem mondod, meg hol a bomba, öcsisajt? Lövök egyet valamelyik végtagodba, hogy lásd, nemcsak blöffölök, hanem tényleg ilyen meglehetősen durva arc vagyok és onnan majd tovább tárgyalunk. Van nálam 4 tár, úgyhogy nem sietek.

Ehelyett mi van? Céloz a fejére, vicsorognak mind a ketten "megöllek, ha nem mondod meg!", "úgysem mered!" "akkor sosem tudod meg, hol van a bomba!" Ahh. Kikészülök teljesen. Kb. annyi értelme van, mint a cicanadrágos Robin Hoodnak, a soha nem újratöltendő fegyvereknek, vagy a koccanás után benzines robbanást produláló autóknak. Néhány év múlva ugyanolyan ciki lesz, mint mikor tökéletes figurával jön ki a csaj a víz alól.

De most láttam végre egy filmet, amiben az úriember gondolkodás nélkül alkalmazta ezt a tágyalási technikát. Erre már önmagában is 5 csillagot kapott volna tőlem a DVD kölcsönzőben.

De a film maradéke sem rossz, király szereposztás, sőt iszonyatosan jó szereposztás (azaz játszik benne Jack Nicholson), jó történet. The Departed, rendezte Martin Scorcese. 4 Oscart kapott. Merem ajánlani.

(Csak halkan és zárójelben, azért volt ebben is egy benzines robbanás, de nem lehet minden tökéletes.)

2007. március 6.

Pole Position (videójáték emberekből)

A hét majdnemvicces videója: a Pole Position videójáték rekonstrukciója emberekkel.

2007. március 5.

I'm fuckin' goin'

VINCENT
Yeah, it breaks down like this: it's legal to buy it, it's legal to own it and, if you're the proprietor of a hash bar, it's legal to sell it. It's legal to carry it, which doesn't really matter 'cause -- get a load of this -- if the cops stop you, it's illegal for this to search you. Searching you is a right that the cops in Amsterdam don't have.

JULES
That did it, man -- I'm fuckin' goin', that's all there is to it.
Index: Szabad az út Hollandiába!

Lennék csak fiatalabb...

2007. március 4.

Citizendium: az elitista Wikipédia

Larry Sanger egykori Wikipédia alapító túl nyitottnak és anti-elitistának találta projektet, úgyhogy kevesebb, mint 2 év után már 2002-ben otthagyta. Most immár másodszor fut neki egy olyan alternatív megvalósításnak, ami a hagyományos (értsd pl. papír) tartalomszerkesztési elvekhez közelebbi, sokkal elitistább filozófiájú lexikon létrehozására irányul. Sanger projekjei közül az első az elitista, ám hamvába holt Nupedia volt. A második ennek antitézise, a mindenki számára nyitott Wikipédia, de az végül nem tetszett neki. A harmadik a több szempontból radikálisan más és sehova sem jutó Digital Universe. A negyedik a mostani, Wikipédia szoftverrel, ám más játékszabályokkal induló Citizendium.

Sok bejegyzést meg lehetne tölteni az erről szóló filozofálással, először nézzük meg konkrétan, hogy mit tervez másként csinálni Sanger:

  • Nagyon extrém esetek kivételével nem lehet csak saját valódi nevünkön szerkeszteni. Ez hivatott megalapozni az előállított tartalom majdani hitelességét.
  • "Mindenki szava egyenlő" helyett: "gyengéd szakmai iránymutatás" (gentle expert guidance). A sima "közreműködők" (contributor) mellett lesznek tartalmi kérdések szempontjából kitüntetett jogkörökkel felruházott "szerkesztők" (editor), akik a szándék valóban szakmájuk szakértői, pl. PhD-vel rendelkeznek az adott területen.
  • A cikkeknek két változata van: a szerkesztői minibizottságok által jóváhagyott változat, amit alapértelmezés szerint az olvasók látnak (approved version) és a munkaváltozat, ami szabadon szerkeszthető. Ennek az ötletnek a különböző verziói már évekkel ezelőtt megjelentek a Wikipédiában, de még mindig nem sikerült implementálni.
  • Gyerekbarát tartalmat akar. A Wikipédiában nincs semmilyen cenzúra, mondjuk az orális szex cikkben explicit képek találhatóak minden nyelvi változatban. Sanger olyan lexikont akar, amit a tanárok szívesen ajánlanak minden (kis)diákjuknak olvasásra anélkül, hogy mondjuk azon kéne aggódniuk, hány kattintásból jutnak el az autofellatio-ig.
  • El akarja kerülni a Wikipédiában elterjedt sablonok (lapokat jelölő, általában színes dobozok) használatát. A részletek picit homályosak még számomra.
  • Szintén nem szereti a belső szlenget és rövidítéseket, amik szerinte elszigetelik a "bennfenteseket" a külvilágtól (angol pl. NPOV, RFAR, povpusher, IAR stb., magyarul SN, povtoló, BSZ stb.)
  • Új kategóriarendszert szeretne. A Wikipédia ad-hoc folksonomyja nem tetszik neki. Ezzel persze máris vannak problémák (szakértői dráma).
  • Az projekt alapjait megkérdőjelező ideológiai viták elkerülésére csak azokat engedi szerkeszteni, akik elfogadják a projekt alapszabályait.
  • A projekt vezetése, hatalmi struktúrája is sokkal elitistább elveket tükröz az egalitarista Wikipédiánál. Kis túlzással, ha nem vagy az öregek tanácsában, akkor fogjad be az arcodat, öcsisajt.
  • A Wikipédiában van főszerkesztő A Wikipédiával ellentétben a Citizendiumban van főszerkesztő: jelenleg Sanger.
Szinte azonnal felmerülő kérdések:
  1. Lehet-e a lassan 2 millió cikket tartalmazó Wikipédia árnyékában elindítani egy ennyire hasonló célú projektet és remélni, hogy meglesz a mindshare? Az embernek beugrik a Linux után/mellett megindult és evolúciós zsákutcának bizonyuló többtucat alternatív operációs rendszer létrehozására irányuló projekt (pölö: ReactOS, Plan 9, AtheOS) Másképpen: olvasóként miért lesz érdemes a sokkal kisebb Citizendiumban keresnem valamit, közreműködőként pedig miért érdemes oda írnom, mikor sokkal kevesebben olvassák?
  2. Vajon kevesebb drámával lesz elintézhető mikor álnéven szerkesztő közreműködők helyett az akadémiai, szakmai tekintélyüket nyilvánosan felvállaló szakértők vitatkoznak a húrelméletről, a globális felmelegedésről, a közel-keleti konfliktusokról, vagy mondjuk az intelligens tervezésről szóló cikkek megfelelő tárgyalásmódjáról? Az én eddigi wikipédiás tapasztalatom azt mutatja pl. hogy a PhD fokozat nem csökkenti a drámázási kedvet, sőt. Tisztelet a kivételnek.
  3. A sokkal szigorúbb belépési feltételek (regisztráció csak ellenőrzött, valódi névvel) mennyire lassítják majd le közreműködői gárda növekedését? A Wikipédiában évek óta pont ezzel indokolták az összes, közreműködés feltételeit érintő szigorítás elvetését.
  4. Sikerül-e ugyanúgy motiválni a közreműködőket a munkára, mikor
    1. az általuk írtak nem jelennek meg azonnal csak a munkaváltozatban (no instant gratification)
    2. deklaráltan nem ér annyit a szavuk, mint a "szerkesztői" címmel rendelkező szakértőké (Ezeknek?)
  5. Nem válik az egész Citizendium egy csapásra irrelevánsá, hogyha a szerkesztési elveik sikeresnek ítélt részét egyszerűen átveszi a Wikipédia? Sanger válasza: "Jó kérdés. Lehetséges." ("Good question; maybe,")
  6. A szakértőket, akadémikusokat mi fogja motiválni a részvételre, mikor a Citizendiumban való közreműködés jelenleg nem számít szakmai publikációnak, így karrierjük szempontjából a szaklapokba írt cikkek írásához képest abszolút időpazarlásnak számítanak?
  7. Nem lesz a frusztráló a résztvevőknek, hogyha valóban minőséginek ítélt cikkeiket a wikipédisták a kompatiblis licenc (GFDL) miatt egyszerűen átveszik, mint ahogy erre máris történt példa az angol biológia cikk bevezetőjénél?
  8. Lehetséges-e, hogy kiderül, a Wikipédiát intenzíven kritizáló nem elhanyagolható kisebbségnek a Citizendium sem nyújt igazi választ és inkább az online kommunikáció, az érzelmi stabilitás és az inkompatibilis személyiségek az alapjai azoknak a konfliktusoknak, amiket a Wikipédia szerkesztési elveiből adódó problémáknak szeretnének beállítani?
A Wikipédia óriási mérete miatt nagyon nehéz az elveken és irányokon változtatni, hacsak nincs valami nagy balhé. A status quo mostanra közel megrendíthetetlenné vált, a súlyosabb újítási javaslatok döntő többségét elvetik. Emiatt számít érdekes kísérletnek a Citizendium, ugyanis egy ehhez hasonló alternatív változat létrehozása az egyetlen jelenlegi módja annak, hogy választ kapjunk arra a kérdésre: milyen hatása lenne annak, ha X szabályt megváltoztatnánk? Példa: a Wikipédiában már kezdettől folyik a spekuláció, hogy milyen következményei lennének, ha nem engednék a regisztráció nélküli anonim szerkesztést. Igaziból senki nem tudja a választ mindenki csak találgat.

Néhány hete regisztráltam a Citizendium próbaváltozatba és felvettem a figyelőlistámra pár lapot, amit szerintem nagyon nehéz jól megírni, mint az áltudomány vagy az intelligens tervezés. Ezeken fogom rajtatartani a szemem. Már most is olvasgatom a vitákat és nagyon kíváncsian várom, hogyan birkóznak meg a Wikipédiából már ismert, a közös szerkesztés során szükségszerűen felvetődő problémákkal.

Egyelőre még ott tartanak, hogy olvasni is csak regisztrációval lehet, mert nincs elég pénzük és félnek, hogyha megnyitják a nyilvánosságnak a wikit, akkor a terhelés alatt összeroskadnak a szerverek.

Újabb zsákutcaprojekt (Nupedia 2), a Wikipédia állandó utitársa (a'la Linux/FreeBSD), vagy azt meghaladó és felváltó utód lesz a Citizendium? Egyelőre csak találgatni lehet, mindenesetre ha nem zuhan a szakadékba pár hónapon belül, akkor esetleg izgalmas lesz megfigyelni, milyen eredményeket hoz a kísérlet.

Apdét: Sanger később megjelent összefoglalója a különbségekről: We aren't Wikipedia.

2007. március 1.

Tornádó

Egy egzotikus dolog itt az USA közepén, hogy vannak tornádók. Szétviszik a lakókocsiparkokat és az itt rendkívül elterjedt faházakat, de van, hogy kőépületeket is. Mikor jön a cucc, akkor a tévében riasztanak a műsor alján szirénázó csíkban, a websiteokon is jelzik (pl. weather.com) illetve van ezt jelző sziréna is. Ilyenkor le kell vonulnia pincébe, illetve valamilyen ablak nélküli helyiségbe.

Néha halnak meg emberek, úgyhogy igyekeznek komolyan venni, pl. az iskolásgyerekeknek van gyakorlat ilyen esetre. Most meg kaptam emailt, csupanagybetűset. :)

A magyar web AdBlock nélkül halálos

Jónéhány éve nem nézek tévét Tivo nélkül, bármilyen reklámot gombnyomással áttekerhetem bármikor. Nem hallgatok rádiót, filmeket DVD kölcsönzőből veszem. Hosszú évek óta a FireFox és az AdBlock az első alkalmazás, amit egy új gép használatbavételekor telepítek. Nagyon alacsonyra került az ingerküszöböm ami a reklámokat illeti.

Emlékeim szerint hosszú idő óta most először néztem meg a hvg.hu-t AdBlock nélkül, és nemcsakhogy azt hittem epilepsziás rohamot kapok a sok villogó szartól, amik szinte lehetetlenné teszik az olvasást, de minden kattintás, vagy mouseover nélkül az arcomba üvöltött valami Volkswagen reklám.

Ez egy rémálom. Pár másodperc után gyorsuló lélegzettel kutattam az ablakbecsukó gomb után. Aki erre építi az üzleti modelljét, az szerintem őrült.

AdBlock, imádlak. "I love AdBlock so much that I want to take it behind the middle school and get it pregnant." Ahogy Tracy Jordan mondaná a 30 Rockban.

Betegség, orvos

Nem tudom mikor kellett utoljára orvoshoz mennem betegség miatt, de 4 éve nem voltam, az biztos. Most a családon keresztülment valami influenzaféleség de belőlem nem akart eltávozni és 9 nap után úgy döntöttem, hogy elmegyek az orvoshoz. (Kiváncsi is voltam, hogy milyen itt.)

Nos, a váróban 2 max 3 ember egyszerre, telefonos időegyeztetés, a legközelebbi, amihez hasonlítani tudom a maszek fogorvosom volt a pesten. A váróban kis recepciós hölgyike, segít felvenni az adatokat, magazinok, fotelek, gyerekeknek játékok.

Mivel első alkalommal voltam, ki kellett tölteni egy 8 oldalas nyomtatványt kórtörténetről, értesítendő hozzátartozóról, családban előfordult betegségekről, jogi nyilatkozat adatkezelésről stb, biztosítási kártya.

Nem tudom mennyit kellett várni, mert előkaptam dolgozni picit a laptopot, de azt tudom, hogy térerő az nem volt. :)

Először egy férfinővér (kék ruhában) megmérte súlyomat, hőmérsékletemet, ilyesmi. Aztán valami gyakorlóorvos kikérdezett a panaszaimról, majd megbeszélte a dokival, végül bejött ő is, meghallgatott még, kérdezett párat, aztán elmondta, hogy mi van velem: fülben kezdődő gyulladás, kezdődő léghurut. Felírt antibiotikumot, köhögésre valami brutál szirupot. Kifelé a recepciósnál lehetett kifizetni az önrészt ($30 (5770HUF), a maradékot a biztosítóm fizeti) kártyával.

A patikában nem volt meg valami másikféle gyógyszertáras kártya, úgyhogy ki kellett fizetni a két gyógyszerért a teljes 50$-t (9600HUF) aztán, ha megvan, akkor visszatérítik a támogatást.

A múlt héten 4 napot itthon töltöttem betegen (még sosem volt ilyen) már nagyon elegem volt az egészből. A fejem tele volt anyaggal, nem éreztem szagokat, ízeket, nem bírtam beszélni és fájt a fejem. Dehát, 30-hoz ennyire közel már minden nap ajándék...