A Chronicles of the Black Company-t olvasom esti kikapcsolódásként. Próbálom rászoktatni magamat, hogy az elelvás előtti órákban már ne használjak laptopot és Ayn Rand már nagyon unalmas kezdett lenni.
A könyv egy zsoldossereg történetét dolgozza fel. Frissítő, hogy egyfajta "realisztikusabb" sötét fantasy, a "jók" nem szentek (sőt) és a "gonoszok"-nak is vannak emberi érzéseik.
One-Eye said, "Get within ten feet of me and I'll turn you into a lizard." I made a rude noise. "You can barely turn food into shit."
Nashville ismét szívszorítóan gáz formáját hozza, már nincs is szívem belinkelni az összes hírt.
Ezt a videót viszont nem tudom kihagyni, mert az Opryland Hotelben (a neve Gaylord, komolyan!) vették fel. Gyönyörű szép belül egyébként.
Jól átjön a videón az egyszerű, csontrepublikánus déli hangulat. Akármilyen rosszul öltözöttek és naivak én mégis meleg szívvel gondolok vissza rájuk, mert igaziból nagyon barátságosak. (Még Chomsky is szimpátiával beszél róluk az átellenes sarokból.)
A tea party movement ilyen polgárikörös, ellenállós életérzés, amit főleg a népszerű jobboldali rádiós műsorvezetők meg a republikánus-párti Fox News fújtak fel. A válságtól megrettent, egyszerű válaszokra és -- amerikai sajátságként -- antiintellektuális üzenetekre fogékony, tipikusan fehér kisemberek mozgalma ez. (Az Obama amerikai anyakönyvi kivonatát követelő birther movement ennek csak egy része.)
Nap mint nap megélem mostanában azt a kontrasztot a munkámmal kapcsolatban, hogy míg az amerikaiak (akiknél soha nem nőtt szignifikáns politikai erővé szociáldemokrácia) tipikusan az állam túlhatalmától féltik a megélhetésüket, személyes szabadságukat, addig az európaiak a nagyvállalatoktól féltik a 19. század óta kiharcolt társadalmi vívmányaikat, természeti kincseiket, illetve a privátszférájukat.
Azért kezdtem olvasni az Atlas Shrugged-ot, hogy jobban megértsem ezt a szemléletmódot, ami bármiféle társadalmi szolidaritást szolgáló intézkedézményből (tulajdonképpen beleértve ebbe az adókat is) egyenes utat lát a pokolba. Őszintén szólva sajnos regény létére szólva picsa hosszú és unalmas -- bár a szemlélet megértésében tényleg segít.
(Annyira megszerettem a dilis délieket, hogy nehezemre esik bárkire haragudni, akinek déli akcentusa van.)
A 3 éves lányom New Super Mario Bros megszállott lett. "Szupi Mario"-nak hívja. Egész nap csak azt játszaná, ha hagynánk. Persze nem egyedül, hanem úgy, hogy valaki segít neki. Zseniális a játék egyébként, a nehéz részeknél a kevésbé ügyes játékosok elbújhatnak egy buborékban, vagy a profik átdobhatják őket a szakadékon, esetleg helikopternek használhatják, vagy a Yoshival kiköpve lövedéknek stb.
Direkt vettem 4 irányítót. Atom.
Most meg kérdezem tőle, milyen ízű a nyalóka, amit eszik. Azt mondja: "krumpli".
Ja, és az egyik kedvenc új szava a csontváz. Pl. a "kutya nyalja a csontvázat", vagy "beütöttem a csontvázamat".
Blog feed
