A pingvin

A gyárban mozgásérzékelő kapcsolja be a lámpákat, nem is tudom, hogy kézzel lehet-e. Ha sokáig nincs mozgás, lekapcsol.

Namost az ember beül a slozira és elkezd a telefonján olvasni valami cikket a webről, és ha elég hosszú, lekapcsol a villany. Az ember feláll, kinyitja az ajtót, és mint egy pingvin, letolt nadrággal kitotyog a WC közepére. Sötétben. A karjával az ég felé hadonászik, hogy bekapcsolódjon a világítás.

Aztán visszatotyog.

Kb. hetente 2x megtörténik ez velem.

Never split the party

Megnéztem Penny Arcade alkotóinak videóját és részben hasonló a kapcsolatuk a D&D-vel, mint az enyém. Nosztalgia, tinédzserkor, szép emlékek stb. Összehozza az embereket.
"90% of Dungeons & Dragons is who you play it with".

Volt egy maroknyi cimbora, akikkel D&D-t játszottam a gimis években és közülük kerültek ki azok, akikkel országhatárokon, kontinenseken és évtizedeken át is tartjuk a kapcsolatot. Bár őszinte leszek, D&D-t nem játszottam velük azóta. :)

Pár napja az egyikőjük itt járt Zürichben és ugyanaznap kaptam a hírt, hogy egy másik játékos pedig hamarosan csatlakozik a céghez, ahol dolgozom. Ez már a harmadik munkahelyünk lesz együtt (mindegyik másik országban volt). Az egykor a gimis büfé előtti pulton húszoldalú kockákat guritó bandából ő a harmadik, aki belép a vállalathoz.

Never split the party.

Kakukktojás

Már írtam, hogy a gyárban már nagyon sokszor van olyan szituáció, hogy én vagyok az egyetlen a környezetemben, aki nem tud németül.
A D&D-s csapattal meg az volt mostanában, hogy én voltam az egyetlen aki nem tud folyékonyan franciául.

Nem igazán jó érzés, de pozitív irányba fogom fordítani és önmotivációra használom majd. Figyelembe véve eddigi sebességemet, szerintem ebben az életben franciául már nem fogok megtanulni, de a németre még talán van esély.