8 ok amiért nem tetszik Zürich (Nashville után)

2 fontos lakehelyváltás volt életemben: vidékről Budapestre, onnan Nashville-be. Emlékeim szerint az előző kettőt sokkal pozitívabban éltem meg már legelejétől.

Ha megkérdeztek volna fél éve, hogy melyik európai országban szeretnék élni, akkor rávágtam volna, hogy Hollandia vagy Svájc.

Kimondom: előzetes elvárásaimhoz képest eddig csalódás Zürich.

1. Időjárás: sötét, hideg

Ha nem lenne itthon trutyi az internetkapcsolat, akkor idetennék egy grafikont a hőmérsékleti görbékről és egy statisztikát a napsütéses órák számáról.

Nashville Marokkóval van egy szélességi körön, hat éve nem láttam telet. Az itteni ősz, tél, sötét, hideg -> depi.

Könnyezve fogok visszagondolni a medencénkre is.

2. Árak

Röviden: picsa drága minden. (Ez főleg európai sajátosság, de svájc még a környező országokhoz képest is drágább.) Egy nagyjából ugyanakkora lakásért, amekkorát odaát béreltünk majdnem 3x annyit fizetek. Minden jóval drágább: kaja, ruha, háztartási eszköz. Akár az is lehet, hogy minden jobb minőségű (és nem ahogy gyanítom, ugyanaz a kínai szar), de nem annyira, hogy ennyivel drágább legyen. A fizum több, de nem arányosan. Eredmény: sokkal jobban a fogunkhoz kell verni a garast, ami visszalépésnek érződik. (Kivéve a Mao-ra utazást, kb ötödannyi és egy négytagú családnál már jelentős tétel tud lenni.)

3. Épületek: lakótelephangulat

Kimondom: Zürich a legbelső belvárost kivéve nekem rusnya, ha finomabban akarok fogalmazni, akkor pedig: nem szép. (Igaz NY sem.) Pontosítok: Nashville nem-gettó környékein sokkal szebbek voltak az épületek. Kinézek a négyezer frankos havi bérletű átmeneti lakásom ablakán és úgy érzem magam, mint egy BAZ-megyei (nem panel) lakótelepen a 80-as években.

Ha melléteszem még a graffitit is, akkor tisztára putri (amíg meg nem szokom). Kb. mint egy vidéki magyar város, csak sokkal jobb állapotú és tisztább.

4. Nyelv, beilleszkedés

Nem gondoltam, hogy ennyire rossz a helyzet. A helyi ún. "sváci német", vagy még pontosabban "zürichi német" érthetetlen még a német anyanyelvűek számára is. A bennszülöttek át tudnak ugyan kapcsolni Hochdeutschba, de még akkor is lesznek megértési nehézségek (beszélőtől függően), plusz alig kisebb eséllyel át tudnak kapcsolni angolra is -- legalábbis itt, a városban. Osztrák kollégám pl. egy kukkot nem értett a svájci szomszédaiból, első beszélgetésük alkalmával, pedig ők -- legalábbis saját tudomásuk szerint -- Hochdeutschot beszéltek. A svájciaknak németül és angolul beszélni is extra energia és emiatt ritkán fogják megcsinálni pár külföldi kedvéért (legalábbis nem olyan szívesen mint pl. É-Európában). Eredmény: a külföldiek viszonylag tűrhetően elevickélnek angollal vagy Hochdeutsch-csal, de pár százalék veszi csak a fáradtságot, hogy egy néhány millió(?) beszélővel rendelkező, a világ más részein teljességgel használhatatlan, effektíve helyesírás nélküli nyelv elsajátításába energiát öljön. A 4 éve svájcban élő, kizárólag angolul beszélő brit kolléga szerint kb. olyan lenne az itteni nyelvet megtanulni, mintha egy külföldi nekiállna walesiül tanulni Walesben. Annyit tud németül, hogy "nein".

Mindez azt jelenti, hogy a külföldiek nagyon ritkán integrálódnak teljességgel a helyiekkel az óriási energiaigény miatt. Az mindenkit villámgyorsan asszimiláló USA után ez rendkívül erős kontraszt.

Személyes problémám még, hogy nagyon kevés angol anyanyelvi beszélő van körülöttem így sajnos mindenképpen leromlik majd az angoltudásom.

5. Dohányzás

Jóval több dohányossal találkozom mint Amerikában (pl. a bevásárlóközpont étterménél az egész emeletet összefüstölik). Persze valószínűleg nincs olyan sok mint Magyarországon, de így is balkáni hangulatot kölcsönöz a helynek. (Láttam a jövőt New Yorkban, ahol még a bárokban sem lehet dohányozni.)

6. Mosógép

Erről írtam már és fogok is még. Közös mosókonyha órarend szerint kiosztva a lakók között. Nagy szívás.

7. Szolgáltatások

Elsőként az internetes dolgok hiányoztak, Hulu, Pandora nem megy, az itteni (pontosabban németországi) Amazon drágább (naná) és nem olyan jó a kínálat. A külföldről rendelt dolgokkal van valami extra vámkezelős szopacs, de ezt nem volt még időm kitapasztalni.

Eddig a bank szolgáltatást láttam közelebbről, de ez a Nashville-ben megszokotthoz képest drágább és gagyibb, pl. a debit-számlánkhoz nem jár dombornyomott VISA kártya, a hitelkártya még 10 nap után sem érkezett meg és mindenféle költséget felszámolnak, ami odaát ingyen volt, pl. a második hitelkártya az Asszonynak stb.

8. Autós közlekedés

Ha valami, akkor a közlekedés az, ami 100x jobb it, mint odaát. Eleve nem nagyok a távolságok, jó a lefedettség és tényleg percre pontosan jár minden. A Google Maps nagyszerűen megtervezi az útvonalakat átszálásokkal stb.

Deazonbanviszont az autózás nagyobb szopás. Akárcsak máshol Európában, itt is jóval drágább autót venni és fenntartani (hogy pontosan mennyivel azt még nem látom) mint az USA-ban. Az utcák, sávok szűkek, a többi vezető türelmetlen és közel lehetetlen parkolni. Odaát könnyű volt megszokni, hogy minden bolthoz és szolgáltatáshoz tágas ingyen parkoló tartozik.

Konklúzió

Európa többi részeiből valószínűleg más idejönni: az időjárás, az árak, a szolgáltatások nem vagy nem sokkal rosszabbak. Ha Zuglóból költöztünk volna ide annak idején, akkor földi mennyországnak érezném. De pl. Kaliforniából csak akkor jönnék ide, ha kitoloncolnak. (Ami nem áll messze a valóságtól, haha.)

Még csak két hete vagyok itt, valószínűleg nem volt alkalmam látni az itteni élet összes előnyét. Az Asszony szerint a gyereknek jobb lesz az iskola, nekem jobb a munkahely, közelebb vagyunk a nagyszülőkhöz.

Úgyhogy majd igyekszem megszokni és nem gondolni a cégen belüli transzfer vagy a zöldkártyalottó lehetőségére. Ebben segít az USA aktuális pénzügyi összeomlása is. ;)

Első félnap a gyárban, Zürich megszeretése

Reggel szépen elsétáltam 15 perc alatt a gyárba, hogy hivatalosan is elkezdjem a munkát. Ma félnapos (!) ünnep van Zürich kantonban, úgyhogy délután csak a no-life kockák maradtak bent a cégnél (mint én). Én nem nagyon vágom még ezeket a svájci dolgokat, de az ünnep arról szól, hogy gyerekek lődöznek versenyt különböző dolgokra és lehet nekik drukkolni, plusz bazi nagy búcsút rendezni. (német Wikipédia szócikk: Knabenshiessen).

Elkövettem azt a hibát, hogy a New York-London járaton megnéztem az In Bruges című filmet, aminek az egyik fő vonulata, hogy a gyönyörűszép belga várost fikázza ezerrel a főszereplő, hogy így trágyadomb, úgy földi pokol stb. Zürich is részben azért vonzó, mert nagyon szép a belvárosa, de a mostani kialvatlan állapotomban ez egyelőre nem kárpótol a drágaságért, az USA-hoz képest lassabb és körülményesebb ügyintézésért és a rossz időért. Azt remélem, a munkahely illetve a munka lesz majd az ami végleg átbillent Zürich- és Európa-hívővé. :)



Megkaptam ma a céges laptopomat (persze a munkaállomásom mellé) és végre véget ért a 2 fájdalmas MacBook Pro nélküli hét. Az iroda atomjól felszerelt, egy mérnök 2008-ban aligha kívánhat többet.

Kiszámoltam és 425 napja döntöttem el, hogy belevágok és megpróbálom megszerezni ezt az állást. Eddig még nem bántam meg... :) Ha a város (még) nem is, a gyár az tetszik.

Mindenképpen vannak pozitív oldalai is Zürichnek:

• életszínvonal-felmérésekben rendszeresen nagyon előkelő helyet ér el -- remélem hamarosan én is ráérzek, hogy mire fel ;)
• könnyebb hazajárni, barátokat, családot meglátogatni, nincs időeltolódás sem
• 25 nap szabadság 15 nap helyett -- még belegondolni sem bírok, hogy ez mit is jelent majd, de a tekintetem a mindenképpen a Földközi-tenger irányába vetül...
• végre megtanulhatok németül, ha jut rá energiám (bár a helyi dialektus valami rémálom). Persze csak munkaidőn kívül, merhogy a gyárban angol minden
• a világon itt (pontosabban Svájcban) a legnagyobb az egy főre jutó csokifogyasztás (11,6 kg/év)

Lakásvadászat Zürichben

Egy erre specializált cég alkalmazottja segít bennünket négy napig a zürichi élet beindításában. Regisztráció a városházán, bankszámlanyitás és ami a legfontosabb a bérlakás felkutatása.


Az asszisztensünk elmondása szerint elég cudar a lakáshelyzet Zürichben, állítólag kevesebb mint 1% kiadó. Gyakran pár nap alatt el is kapkodják a jobbakat. Családi házak nem nagyon vannak, a tipikus lakás 3-4 szintes épületben van.

Próbálunk több meghirdetett ingatlant is felkeresni, de nem ám úgy van, hogy aztán ha tetszik, akkor beköltözünk, mint az állatok, hanem meg kell pályázni és ha az épületet kezelõ ingatlanügynökségnek, vagy esetleg a tulajdonosoknak valamiért nem (mi) tetszünk (nemzetiség, kor, gyerekek száma, fizetés, akármi) akkor nem kapjuk meg. Emiatt az lesz, hogy megpályázunk többet is és reméljük, hogy a hónap végére legalább 1 összejön.

Nashville-bõl nézve érdekesek a különbségek, kezdem a negatívumokkal.

A bérlakásokban nincs központi légkondi. Persze a hidegebb éghajlat miatt ez nem igazán gond. Az ott szinte alapszolgáltatásként járó medence és konditerem szintén nincs. Ingyen parkolóhely szintén nincs, erre rá kell fizetni még 40-150 frankot. Nem is igazán vannak parkolóhelyek, fogalmam sincs, mondjuk, hogy egy házibuliba meghívott, kocsival érkezõ vendégek hol parkolnának.

Mosógép ritkán szerelhetõ be a lakásba. Ehelyett az épületek aljában van egy mosókonyha, de azt sem úgy használjuk ész nélkül, mint az állatok, hanem be van osztva, hogy melyik nap melyik család kapja meg (pl. heti 1 nap, vagy 2 hetente 2 nap).

A szemét sem úgy van, hogy pár centes mûanyagzsákban hordja le az ember a nagy konténerekbe barbár módon, hanem csakis a város által forgalmazott, önkormányzattól függõ árú, de mindenhol méregdrága "hivatalos" szemeteszsákban szabad kidobni a dolgokat. Ahol most lakunk, ott 3 frankba kerül egy 60 literes "Züri Sack". Jó kis bevétel ez a városházának, de az is tény, hogy végiggondolja az ember, hogy mennyi szemetet generál.

A lakbér egy ugyanakkora lakásért nagyjából 3x akkorák mint egy Nashville-i lakóparkban. (És nem, az fizum nem 3x annyi...) Az ügynökünk mondta is, hogy az ideérkezõ külföldiek sokallni szokták, hogy a fizetésük harmada elmegy lakbérre. Nemcsak a lakás drága egyébként, megélhetés szempontjából Zürich a világ legdrágább városai között van (felméréstől függ, de legtöbbször benne szokott lenni az első tízben a világon).

És a pozitívumok. Létezik járda, létezik kiváló tömegközlekedés. Az egyik kedvenc lakásunknál 5 percre van az iskola, 10 perc a bolt illetve a hév állomás, ahonnan 15 perc körül visz oda a közvetlen járat a gyárhoz. Nem kell triatlonistának lenni, hogy biciklivel járhasson az ember az irodába minden nap. A ház elõtti játszótéren játszanak a gyerekek. Mindez magyar szemmel egyáltalán nem földrengetõ, de Nashville-ben, a mi környékünkön sajnos elképzelhetetlen volt.

Nagyon szép kilátás egy gyönyörû völgyben. Az egyik helyen birkák, a másik helyen lovak legeltek a házak mellett.

Megérkeztünk Zürichbe

Először is, másodszor átköltözni új országba már nem akkora izgalom, mint először.

Első benyomások:

• Minden pici (amerikai szemmel). Pici autók, szűk utcák, telefonfülke méretű lift. Az emberek is picik, ami alatt úgy értem, hogy kövéret még nem láttam. (Feketét sem, Harlem után különösen erős a kontraszt persze.)
• Kicsit meglepett, de láttam graffitit. Elszoktam már tőle, effektíve sem Nashville-ben, sem New Yorkban (!!!) nincsen. (Harlemben van kb. annyi vagy kevesebb, mint itt.)

Spekuláció: vásárlóértéken az amerikaiak szerintem gazdagabbak mint a svájciak. Ezt persze 1 óra sétálgatás után mondom.

Beköltöztünk az átmeneti lakásunkba, amit a cég bérelt, amíg nem találunk sajátot. Be van rendezve, 2 hálószoba, telefon, internet, 42 colos plazmatévé, sétatávolságban a cégtől. Zürich állítólag egyetlen bevásárlóközpontja van mellettünk, segít tompítani a sokkot. :)

Vacsorát és prepaid mobiltelefont sikerült idáig venni, mielőtt a jet-lagtől elájultam volna. A mobilos helyen a fiatal srác teljesen jó angolt beszélt, ezt bíztató jelnek veszem. Mindenhol nagyon durva árakra készültem, de egyelőre nem találtam meg azt a terméket, ami felháborítóan drága az USA-hoz képest. (Na jó, az olcsó mobilt New Yorkban harmadennyiért vettem...)

Szabadság-szobor 2 évesen

A hajókiránduláson megnéztük közelről is a Szabadság-szobrot és a lányom (2 éves) úgy hívta, hogy "néni bábu".

Ügyintézés

Egy jó dolog, amit nagyon könnyű volt megszokni Amerikában: szinte mindent el lehet intézni telefonon. Lemondtam a közműveket, kábeltévét, Tivot stb. és egyik sem tartott tovább 5 percnél. Ráadásul mindenki nagyon udvarias, segítőkész. Itt az ügyfél a király, még akkor is, ha éppen távozik. ;)

Házi: az öregek bölcsessége

A fiam házija az volt, hogy tanulni kell az idősektől. Ennek egyik része az volt, hogy le kellett írni 3 tanácsot szülőktől, nagyszülőktől, ami segíti őket az életben.

Én az egyik kedvenc idézetemet mondtam neki:

There are two kinds of people who never amount to much: those who cannot do what they're being told and those who can do nothing else.

Magyarul kb.:

Kétféle ember van, aki nem viszi sokra az életben: az, akik nem tudja megcsinálni, amit mondanak neki és az, aki semmi másra nem képes.

Ez az amount to much dolog láthatóan ismeretlen volt számára, mert mikor leírta, az lett belőle, hogy there are two kinds of bad people, azaz kétféle rossz ember van. :)