Én és a D&D (17 év)

 

Sok sok évvel a World of Warcraft és az internet előtt, még a 8bites időkben az általános iskolám előtt újra és újra elolvastam a Commodore Világ 8. számában található Curse of the Azure Bonds leírást. Akkor még nem is volt 64-esem, vagy lemezmeghajtóm már nem emlékszem, mindenesetre nem tudtam vele játszani, de így is megéreztem a menüleírásokból, hogy itt valami mély dologról van szó. (Az újság szélét és gerincét mindig celluxszal ragasztottam végig óriási precizitással, hogy tovább tartson.)

Aztán már a PCs korszak elején gimi elsőben angolóra után valami ilyesmit mondott nekem a kolléga, hogy "játszunk D&D-t" mondom "nemszámítógépen? deháthogy, meg kell venni a szabálykönyveket meg minden". A vakáció kezdetén aztán megvalósult ambíciózus tervünk, hármunk összegyűjtött zsebpénzével a zsebemben felmentem Budapestre az azóta is működő Silverland nevű boltocskába. Megvettem a kockákat, a 3 Advanced Dungeons and Dragons 2nd Edition alapszabálykönyvet, meg talán a Complete Book of Dwarves nevű kiegészítőt, mert a törpék voltak nálam a favoritok. Már nem emlékszem a számokra, de 91 környékén az akkor forintban valami brutális összegbe kerültek. A boltosnéni meg is kérdezte, hogy "jól sikerült a bizonyítvány"?

Tinédzserkorom meghatározó élményei közé tartozott a D&D. Első kocsmázás, első szerelem, első C program, szüzesség elvesztése, grunge rock flanelingben és D&D. Izgalmas idők voltak. A gyermekeim majdani anyjának már 16 éve arról magyaráztam, hogy mi is az, hogy szintet lépni. Már akkor látszott, hogy übernörd vagyok, nem árultam neki zsákbamacskát. Szegény elég jól tűrte és tűri azóta is.

Igaziból nem tudtunk nagyon sokat játszani, de azért volt pár társaság, akikkel kvázi rendszeresen összegyűltünk. Hol a megyei könyvtárban, ahol túl hangosak voltunk, hol a gimi büféjében, kocsmában, vagy valakinél otthon. (Bevillan, hogy a Dungeon Master szimatszatyorban hozta a szabálykönyvet a kricsmibe.)

17 év után visszatértem a Silverlandbe. Sokkal kisebb mint emlékeztem. Mellbeverően nosztalgikus érzés volt. Említettem a boltosnak mikor voltam utoljára, azt mondta, hogy gyakrabban kéne járni.

Most a 9 éves fiammal játszunk 4th Editiont. Ellentétben velem, neki nem kell szótárazni, hogy megértse az angol nyelvű könyveket. Ő már egy szebb, boldogabb világban fog felnőni.

D&D stratégia és az édesség

Pár hete elkezdtem Dungeons and Dragons-t játszani a fiammal (én gimiben játszottam utoljára). Nekem teljesen elborította az agyamat, hetek óta az összes szabadidőmet a D&D könyvek olvasásának szentelem.

A negyedik kiadásban nagy szerepe van a taktikának úgyhogy kis terepasztalon/térképen játszuk le a csatákat. Van pár műanyag figuránk, de nem minden szörnyre van elég/megfelelő, úgyhogy ezeket a blogokban olvasott tippek alapján M&M's cukorkákkal jelképezzük, amiket, amikor a hősök legyőzik őket, a fiam megehet.

Azt vettem észre, hogy ebben a felállásban a pusztán taktikai megfontolásokat háttérbe szorítja, hogy melyik szörny ehető, mert azokat körülményektől függetlenül szisztematikusan levadásszák a hősök. :)

Másik okosság: a koboldokat a háttérből irányító titokzatos valaki üzenetét a megszerezte a főhős. Egyszerű Cézár kódolással volt titkosítva, de a fiam feltörte, mint a mogyorót.