Tegezés

Amíg nem költöztünk Svájcba, a fiamnak meglehetősen idegen volt a tegezés / magázás megkülönböztetése (nyelvtanilag). A családban, magyar barátoknál ugye nem kellett használni angolul meg nem létezik.


Ráadásul magyarul ugye tetszikezés is van, ami még egy harmadik verzió, amit meg kell tanulni. Most, hogy német az iskola, erre rákényszerült.

Mikor azon gondolkoztam, hogy mennyire fontos egyáltalán ez a dolog, rájöttem, hogy igaziból én az egyetem után alig magáztam bárkit is. Az összes munkahelyemen eddig a tegezés, illetve angol megfelelője, a keresztnéven szólítás volt a norma. A magyar cégeknél is, egészen a vezérigazgatóig, amerikában a leszerelt ezredesig, most is a legfelsőbb vezetőig. 30 éves korkülönbségnél is.



Magázni csak akkor szoktam, mikor valami szolgáltatást veszek igénybe.

Az Asszony említette, hogy mikor Mao-n volt, többször gondot okozott neki, hogy pl. melyik boltban, milyen korhatárig lehet sziával köszönni. Én sem tudom.