Tegezés
Amíg nem költöztünk Svájcba, a fiamnak meglehetősen idegen volt a tegezés / magázás megkülönböztetése (nyelvtanilag). A családban, magyar barátoknál ugye nem kellett használni angolul meg nem létezik.
Ráadásul magyarul ugye tetszikezés is van, ami még egy harmadik verzió, amit meg kell tanulni. Most, hogy német az iskola, erre rákényszerült.
Mikor azon gondolkoztam, hogy mennyire fontos egyáltalán ez a dolog, rájöttem, hogy igaziból én az egyetem után alig magáztam bárkit is. Az összes munkahelyemen eddig a tegezés, illetve angol megfelelője, a keresztnéven szólítás volt a norma. A magyar cégeknél is, egészen a vezérigazgatóig, amerikában a leszerelt ezredesig, most is a legfelsőbb vezetőig. 30 éves korkülönbségnél is.
Magázni csak akkor szoktam, mikor valami szolgáltatást veszek igénybe.
Az Asszony említette, hogy mikor Mao-n volt, többször gondot okozott neki, hogy pl. melyik boltban, milyen korhatárig lehet sziával köszönni. Én sem tudom.
Blog feed
Mer' varosiak vagytok, azert.
VálaszTörlésMi falun suroljuk az elfogadhatosag hatarat a "keziccsokolom" helyetti "jonapotkivanok"kal.
Én speciel rühellem, mikor a boltban letegeznek. Főleg, ha belépéskor jó hangosan jónapottal köszönök, aztán meg egyértelműen magázódva érdeklődöm, hogy kapható-e valami. Szerintem a magázódás gazdagítja a nyelvet, ízt, hangulatot ad neki. Azon kívül ki lehet vele fejezni tiszteletet, felháborodást, elhatárolódást, stb, stb. De hát én már csak ilyen régimódi vagyok.
VálaszTörlésNémetül ugyebár azért magázódunk ezerrel.
VálaszTörlésmer a németek azok olyanok... én meg a magázást utálom, olyan, mintha harmadik személyben beszélnének rólam. csak az egyetemen a tanárokkal használom.
VálaszTörlésboltban a veled egykorút meg a fiatalabbat tegezheted, legalábbis amíg fiatal vagy még.