Dohányzás

Az a helyzet, hogy az Egyesült Államokban nagyon elszoktam a dohányosoktól.
Eleve kevesen dohányoznak és ők is épületen kívül, vagy külön helyen.

Svájcban meglepően sokan cigiznek és még pl a villamosra várva, tehát nyílt légtérben is zavar annyira, hogy elgyalogoljak messzebre (a széliránynak) megfelelően.

Annyira irritál már ez a dolog, hogy teljesen el tudja rontani a napomat. Mióta Zürich kantonban is bevezették a dohányzástilalmat az éttermekben, javult a helyzet, persze a teraszokon, ahol nyáron szeretne enni az ember a családdal, gyerekkekel még mindig pöfékelnek ezerrel. Az amúgy teljesen jó állatkerti napunkat sikerült elrontani azzal, hogy körülöttünk 3 irányból fújták a füstöt, miközben ebédelni próbáltunk (Knies Kinderzoo, Rapperswil).

Az egyik osztrák kolléga ajánlott hangulatos, autentikus éttermet Bécsben (Gruenspan). Az élményt számomra a mellettünk ülő láncdohányos bácsik annyira elrontották, hogy halálkomolyan legközelebb inkább a Burger Kingbe megyek.

Miskolcra látogatva gyönyörűszép sétálóutcácskákat találtunk régi kedvenc helyeink körül.
A nosztalgia kedvéért beültünk fiatalkori szórakozóhelyünkre, a Tháliába (vagy 15 év után!), ahol teljesen jó koktélokat lehet például kapni, de a kívül-belül folyamatosan füstőlő klientúra miatt én soha nem megyek oda vissza.

Tiszta Balkán.

Egyéni problémák

Most először láttam olyat az ismerősi körömben, hogy válást Facebook relationship update-ben jelent be valaki. A férj egy blogposztban megírta, hogy miért nem működött a dolog.

Még a legközelebbi barátok, családtagok is csak ritkán tudnak az egészségügyi, házastársi, pénzügyi vagy pszichológiai problémákról. Aztán jön a döbbenet, mikor valaki olyanról derül ki valami, akivel naponta találkozunk és követjük a twitter, facebook megmittoménmi feedjeit és azt hisszük, hogy ismerjük és megbízik bennünk.

Az addikciókról, betegségekről, szexuális problémákról, funkcionális vagy diszfunkcionális házasságokról nem lesznek közvetlenebb tapasztalataink, csak amit az interneten, újságokban olvasunk idegenekről.
Ebben az a rossz, hogy sokkal nehezebben tudunk tanulni egymás hibáiból.

Magyarországon turistaként

Keszthelyen voltunk 2 hetet, útközben megnéztük Bécset.

Abszolúte pozitív élmény volt.

• Senki sem akart átb***ni (kivéve egy kamu sztorival kéregető nőt a nyugati aluljárójában).
• Szúnyogokat a riasztóval megfékeztük.
• Az utak teljesen jó minőségűek voltak (kivéve Budapesten). Az M7 messze a legjobb minőségű volt a Zürich - Budapest vonalon.
• Semmit nem loptak el.
• Sehol nem voltak udvariatlanok velünk.

Jó élmények:

• Rossz időben mindenféle fedett fürdők, ahova el lehetett vinni a gyerekeket. Kehidakustány meg még másik, aminek elfelejtettem a nevét. Teljesen korrekt (bár a rossz idő miatt zsúfolt.)
• Afrika Múzeum és Állatkert. Szintén az északi parton.
• Kistücsök étterem. Egy átlagos zürichi étteremnél olcsóbb áron tényleg minőségi szolgáltatást kaptunk.
• Nosztalgia. Évtizedek óta nem tapasztalt élmények: Balaton, strandon sörözés, tejfölös-sajtos lángos. Budapesten a szerintem csak ott kapható kínai káposzasaláta. Azonnali flashback. :) 
• Bécsben a Schönbrunn kastély és parkja, ami teljesen gyerekek számára is élvezhető. Játszótér, interaktív múzeum, sövénylabirintus stb. A közelben fiákeres kocsikázás, ami a városnézés 4 évesek számára is élvezhető formája.
• Salzburg mellett a hegyekben osztrák farmon szállás, tehenek, hegyek, néni népviseletben.
• Feltöltőkártyás mobil internet, tetheting a Nexus One-ról iPadre és MacBookra. Sokszor hasznos volt navigálni a városban, illetve megnézni, hogy hova érdemes menni.