Senki nem kívánja a halálos ágyán, hogy bárcsak több időt töltött volna a gyárban

Kezdenek összecsapni a fejem felett a hullámok, nem haladnak úgy a dolgaim, ahogy szeretném.

• A gyárban nem kicsit becsültem alá az egyik projektemhez szükséges időt. Lehet, hogy elég lenne úgy abbahagyni, ahogy van, de hiányoznak belőle funkciók, amiket nagyon szeretnék beletenni év vége előtt, közben pedig már máson kéne dolgozni. A rendszer megtanulása, kitapasztalása sokáig tartott, és éppen most fogyott el az időm, mikor már gyorsan tudnék beépíteni új dolgokat. Karnyújtásnyira a győzelem, nagyon frusztráló itt megállni.
• Mindenféle adminisztratív dolgok halmozódtak fel, amiket folyamatosan tűzoltás-jelleggel csinálok. Megpróbálom a nap végén intézni őket, mikor agyasabb feladatokhoz már nincs energiám, de ez azzal a veszéllyel jár, hogy már egyáltalán nincs semmire energiám és elhalasztódik.
• A lakásban még mindig vannak a szoba közepén a kicsomagolatlan IKEA bútorok...

Mikor ennyire be vagyok havazva, többek közt 2 dolog történik velem:

• alvási problémáim vannak
• a stressztől mindenféle hülyeségeket zabálok össze
• a közérzetem megszenvedi, hogy folyton a tűzoltandó feladatokon jár az agyam, nem tudok leereszteni
  

Számítottam én arra, hogy az első pár hónap keményebb lesz, viszont azt is látom, hogy ez így nem mehet tovább. A következő évben időt kéne szakítanom a következő dolgokra pl:

• német tanulás: Most egyáltalán nem látok, hallok német beszédet, a gyárban angol minden, tévézni nincs időm, az iPodomhoz kéne új fülest venni, hogy legalább a buszon hallgathassak német podcastokat. Tanfolyamra is szeretnék járni, de csak úgy van értelme, ha van időm készülni az órákra.
• lakás berendezése: Elvileg megvannak a bútorok, csak össze kellene őket rakni. (Nehezítő körülmény, hogy csak nagyon korlátozott időkben lehet kalapálni a morcos szomszédok és a házirend miatt.) Szőnyegeket, lámpákat kell még beszerezni, mindenféle kábeleket végigvezetni, bekötni rendesen.
• több idő a családdal: 6:30-kor kelek, segítek a fiamnak elkészülni az iskolába és még gyorsan gyakorolunk pár német szót reggel. Este aztán sokszor olyan későn érek haza, hogy megint csak egy pár perc szógyakorlásra van idő, aztán már megy is aludni. Ez hosszútávon nem működik. (That ain't no way to live!)
  
• sport: Nyáron eljutottam odáig, hogy minden nap bohóckodtam valami sportszerűséget. Mióta itt vagyunk ez megszakadt. Pedig nagyon jó lenne elővenni, nem igazán a fizikai része az ami hiányzik, hanem azt vettem észre, hogy az attitűdömet változtatta meg pozitív irányba. (Bár nem tudom, hogy ez a sportnak, vagy a közben hallgatott Foo Fightersnek volt ez inkább köszönhető, haha.)

Ma reggel több hétnyi koffeinmentesség után elővettem egy diétás kólát (európaiul kóla fényt) és a következő akciótervet dolgoztam ki:

• Mérnöki megközelítés: hogy optimalizálni tudjam, mire megy el több idő mint kellene, keresek egy time tracker alkalmazást a Blackberryre és pontosan mérni fogom minden nap, hogy mennyi idő megy el a különböző munkaprojektekre, ebédszünetre és minden másra. Lefogadom, hogy nagyon tanulságos lesz. De eddig még arra sem volt időm/energiám, hogy összekapcsoljam a laptoppal a telefont és kipróbáljam, hogyan lehet rá szoftvert telepíteni.
• Újra végigolvasom a Getting Things Done és a Seven Habits könyveket. Ezúttal tényleg filctollal válogatva szét a bullshitet és a nekem fontos/hasznos dolgokat.
• Mivel úgyis jóval korábban érek az irodába, mint a munkatársaim, itt fogom kihasználni az időt valami sportra az épületben található fitness teremben.
• Szerzek fülest az iPodomra, enélkül közel napi 1 óra nyelvgyakorlás esik ki.
• Szigorúan korlátozom a gyárban töltött időt. Ha nem férek bele, akkor nem maradok bent, hanem felállok és pont.