Miért nem értem, hogy mit is jelent a pénz
Mikor friss érkeztem az Egyesült Államokba elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy miért 3x annyi az egy főre jutó amerikai GDP, mint a magyar.
Miért van az amerikai nővérnek, általános iskolai tanárnak, kamionsofőrnek a magyarénál sokkal nagyobb és szebb háza, autója stb, mikor nem tűnik sem okosabbnak, sem szorgosabbnak a keleti kollégáinál (na jó, motiváltabb, de nem 3x).
A reáltudományok művelői szemforgatva szoktak beszélni arról, hogy az átlagembereknek fogalma sincs arról, hogyan működnek olyan hétköznapi eszközök, mint az autó, a tévé meg a számítógép. Én évek alatt sem bírtam megérteni, hogy hogyan működik és tulajdonképpen miről szól a pénz.
A kedvenc példám az volt, hogy van egy falu a sztyeppén, ahol a lakosság mobiltelefonos csengőhangokat állít elő és egymásnak adja el, darabját 1 millió dollárért. Akkor ebben a faluban ugyebár minden tranzakció növeli a GDP-t. Amiből azt a következtetést vontam le, hogy a GDP legalábbis részben egy bullshit.
És, hogy nem teljesen jártam tévúton, Izland példája bizonyítja:
You have a dog, and I have a cat. We agree that they are each worth a billion dollars. You sell me the dog for a billion, and I sell you the cat for a billion. Now we are no longer pet owners, but Icelandic banks, with a billion dollars in new assets.
(Kib***ott jó cikk az ottani abszurd világról. Nem bírtam abbahagyni az olvasást: Vanity Fair: Wall Street on the Tundra).
Szintén az Egyesült Államokat figyelve jöttem rá egy másik dologra. Az USA-ban a lakosság egy icipici töredéke dolgozik az iparban és a mezőgazdaságban. A túlnyomó többség szolgáltatást végez: zenél, pincérkedik, perel, hitelt bírál el, marketingtanácsadást folytat. És az a helyzet, hogy erre a 70-80 vagy mittoménmennyi százalékra tulajdonképpen az emberiség túléléséhez nincsen szükség. Kell ház, kell kaja, kell szállítás (hogy a házba eljusson a kaja), de nem kell sem új Britney Spears album, Axe reklámkampány, kickbox aerobic, egzotikus nyaralás, válóper, Quake IV, vagy a tavalyitól kicsit eltérő Hummer. Tulajdonképpen a foglalkoztatottak 80%-át haza lehetne holnaptól küldeni (engem is beleértve). Mert igaziból, bolygóközi szinten, amit csinálunk, az csak faszverés.
Azért kell ennyi embernek mégis munkát adnunk, mert különben fellázadnak, elkezdenek kukákat rugdosni. Ha megnézhetik a tévésorozatukat, csináltathatnak drága frizurát, elmehetnek (minél drágább) koncertre és kapnak új generációs iPhone-t, akkor
És ez az egész azért annyira kontraintuitív, mert mi emberek, racionálisabbnak hisszük magunkat, mint amilyenek vagyunk.
Végezzünk el egy gondolatkísérletet. Feltalálnak tudósok egy kvantumszámítógépet, amely másodpercek alatt tetszőleges szempontok alapján optimálisan szét tudja osztani az egész bolygó erőforrásait, a nyersanyagtól a szabadidőig. Nem kell többet tőzsde, bank, pénzügyminisztérium, Wall Street sőt mostani értelemben vett pénz sem kell. A gép követi minden ember tevékenységét, figyeli a kívánságaikat és a központi algoritmus alapján megmondja, hogy akkor most elmehetünk-e Tahitire a tengerparta, vagy még dolgoznunk kell egy kicsit.
Mit mondanánk ennek a gépnek, hogyan működjön, mik lennének az alapszabályok?
The answer may surprise you.
ui: Majdnem elfelejtettem. 1932-ben alakult egy technokrata mozgalom, akik valami hasonló dolgokra jutottak. Egy egész napot töltöttem egyszer azzal, hogy hogyan akarták feloldani konkrétan a dilemmát, de nem lett világos, hogy pontosan miben különbözik amit ők akartak a klasszikus értelemben vett tervgazdaságtól. Elvileg még nem haltak ki, a honlapjuk: http://www.technocracy.org/
Blog feed
Nem lehetséges, hogy a konkrét érték termelés valójában természetellenes, mesterséges dolog? Az állatok meg az ősember is alapvetően táplálékot szerez és a szabadidőben örömet keres (nálad faszverés kategória:)) A környezetre való kihatása mindennek csak véletlenszerű.
VálaszTörlésEz a céges befektetők meg helyi gazdaság meg világgazdaság számára plusz érték létrehozása csak ránk van kényszerítve, amíg kitalál valaki valami jobb modellt a közös túlélésre meg önmegvalósításra :-)
És attól függően, mire koncentrálok éppen, a túlélési oldalra vagy a faszverés oldalra, befolyásolódik a világértelmezésem: az élet virtuális, csak kicsit túlélni is kell, vagy az élet túlélés, csak van ez a hülye kultúrmáz rajta...
VálaszTörlésBolygokozi szinten mi szukseg van egyaltalan az emberisegre? DNS orokites, piha!
VálaszTörlésszvsz ez inkabb filozofiai mint gazdasagi kerdes
Azért az meredek állítás, hogy aki perel vagy hitelt bírál el, az semmi hasznosat nem csinál. Ezek kellenek a jogi és a bankrendszer működéséhez, azok pedig a kapitalista gazdaság normális működéséhez (ha nem is feltétlenül az USA-ra jellemző mértékben). A bankrendszer biztosítja, hogy legyen elég pénz, illetve hogy egy vállalkozás működését ne korlátozza az induló tőke, a jogrendszer pedig lecsökkenti a tranzakciós költségeket.
VálaszTörlésez a 42 ma több helyen is előjött...
VálaszTörlésTgr, szerintem a mostani létező kapitalizmusban minden foglalkoztatási ágat szükségesnek tudunk érezni. Képzeljük el a felháborodást, ha mondjuk Obama világdiktátorrá koronáztatja magát és kihirdeti, hogy a súlyos helyzetre való tekintettel világszinten betiltja a videójátékokat, zeneipart, sztriptízbárokat, online szerencsejátékot vagy a természetgyógyászatot. Azonnal illegalitásban folytatódna az adott dolog, mert a mostani társadalomban valamilyen igényt elégít ki és meg tudjuk magyarázni miért "szükséges".
VálaszTörlésAmerikai módszereket alkalmazva Európában mondjuk 90%-kal le lehetne csökkenteni a mezőgazdaságban dolgozók számát (Európai/Japán módszerekkel az amerikai jogászok számát) úgy, hogy nem vagy alig csökkenne a produktivitás. (Az, hogy ez nem történik meg nem szükségszerűség, hanem történelmi esetlegesség.)
Én azt állítom, hogy a mostani rendszerben az emberek foglalkoztatása (keep them off the streets) az egyik fontos implicit szempont. Azt állítom, hogy a kapitalizmusban is van egy óriási "kapun belüli munkanélküliség", amit én a "faszverés" szóval írtam le. Ennek egy része most láthatóvá válik azzal, hogy lecsökkennek a jövedelmek és az emberek kevesebbet kezdenek mondjuk utazásra, szórakozásra, étteremre, új autóra, számítógépre költeni. De a nyugati világban még mondjuk 50%-os, vagy akár sokkal magasabb munkanélküliség mellett is megoldható volna, hogy ne fagyjon meg és haljon éhen senki. Az igazi gond az, hogy a mostani kereteket alapul véve gyorsan széthullana a társadalom, mert nagyon nehéz lenne egyrészről motiválni, másrészről kordában tartani a lakosságot. (Kivéve ha háború van.) Úgyhogy akkor inkább csináljanak egymásnak csengőhangokat.
De mit mondanánk ennek a gépnek?
VálaszTörléssokan, lásd a divatos kifejezést kéjnszijánszosok,ahol kéjnsz mester, a legenda szerint faszverést javasolt megoldásnak. Szalonképesen; adjunk munkát az embereknek ásanak gödröt majd tömjék be.
VálaszTörlésigazán szép, eljutottál a dialektikus materializmusig, mint alapeszméig, ami így másfél évszázaddal Engels elvtárs után is nagy eredmény.
VálaszTörléskomolyabbra fordítva a bal szélen elhelyezkedő közgazdászok felvetették már ezt, szilárdan állítva, hogy bármiféle hasznosság, illetőleg megtermelt érték kizárólag a földre (földjárulékra, illetőleg a bányajavakra) vezethető vissza, a gondolatból deduktív módszerekkel levezethető zord világ (mindenkinek napi ezerkettő kalória híg állagú kása formájában odabaszva a vájlingjába) azonban rajtuk kívül szinte mindenkit eltántorít.
az uralkodó nézet szerint a szolgáltatások szektora úgy alakult ki, hogy az ember hajlandó (volt a kezdettől) kicsivel többet termelni, mint a szükségletei, hogy az eredmény egy részét elcserélje arra, hogy valaki mondjuk megmasszírozza a nyakát vagy levágja a haját. röviden tehát nem a szorosan vett létfenntartási dolgok okán/felett is képesek vagyunk egyéni hasznosságot érezni és ezért tenni is azokért.
én például egy vasat sem adok a hajvágásért már ötödik éve, de azért, hogy valaki főzzön nekem egy jó kávét, akár relatíve sokat is hajlandó vagyok áldozni.
zsoltibá szerintem ne mondjon ilyen ökörségeket, mert láthatólag nem ért hozzá.
VálaszTörléskeynes mára túlhaladott, főleg azért, mert a keynesiánus gazdpol jelentékenyen inflációgerjesztő hatású.
annyi magvas gondolat azonban mindenképpen volt benne, hogy felismerte, hogy az, hogy a gazdaságban jelen lévő pénzmennyiség mennyire forog vissza, mennyire pörgeti magát a gazdaságot, nagyban függ attól, hogy ki bánik vele.
adott helyzetből kiindulva pl. ezer egységnyi jövedelemnövekedés, ha a gazdaságban jellemzően a pénz ötödét takarítják meg (átlagosan, makroszinten), csak 800 egységnyi keresletnövekedést okoz. ha ezt az ezer egységet a kormányzat elvonja adók formájában, akkor az pontosan ezer egységnyi keresletet generál.
ez utóbbi a keynesi gazdpol lényege: kormányzati bevételből finanszírozott keresletnövekedés. ez csupán akkor faszverés, ha teljesen értelmetlen dolgokra megy el a sok erőforrás.
moshi, valóban nem értek hozzá. Az általad vázolt vikipédiás bejegyzést megszégyenítő okoskodás után is csak azt tudom bizonygatni, hogy a helyi (államokbeli) médiában sokat vitakoznak erről a hozzánemértők, akár túlhaladott akár nem...sőt a kormány tőbbé kevésbe ezt követi; savölredi projektekbe nyom pénzt, azaz gödröt ásat ... de majd meglátjuk mi lesz a vége, idézve markoffchaney-t "jósolni nehéz, különsképpen a jövőt" maradok tisztelettel.
VálaszTörlésmoshi nem azt mondom, hogy éljen az emberiség mátrix-koszton konténerekben. azt mondom, hogy legyünk magunkkal őszinték, az hogy egy lakberendező egynapi munkája, vagy mondjuk a gucci táska, sőt, továbbmegyek, a zsebemben lévő papírpénz hány napi rizsadagot ér, az nem valami természeti szükségszerűség, hanem egy közös illúzió (shared delusion)
VálaszTörlésaz, hogy az amcsi kamionsofőr, vagy a svájci tehénpásztor munkája dollárban kifejezve 50x annyit ér, mint mondjuk afrikai kollégáiké mutatja, hogy a pénz egy sokkal tökéletlenebb mértékegység annál, mint hisszük
ez nem baj, nem propagálok én világforradalmat, csak jó erre emlékezni
zsoltibá, ne hagy, hogy moshi leordítson. :) Keynes valóban beszélt gödrök betemetéséről (pontosabban gödörbe temetett bankjegyek kiásásáról), mint a produktív faszverés egy formájáról:
VálaszTörlésIf the Treasury were to fill old bottles with bank-notes, bury them at suitable depths in disused coal-mines which are then filled up to the surface with town rubbish, and leave it to private enterprise on well-tried principles of laissez-faire to dig the notes up again (the right to do so being obtained, of course, by tendering for leases of the note-bearing territory), there need be no more unemployment and, with the help of repercussions, the real income of the community, and its capital wealth, would probably become a good deal greater than it actually is.
http://tinyurl.com/dfdujo
Hat, ha a fold lakossaganak kelloen kicsi szazaleka diszponal a "javak" kelloen nagy szazaleka folott, addig egyenenkent mindenki jobban jar, ha a kis szazalek segget nyalja valtozatos formakban, ahelyett, hogy a nagy szazaleknak termelne rizst vagy penicilint.
VálaszTörlésAmi persze nem jelenti azt, hogy mondjuk a kommunizmus barmiben is jobb lenne, mert ha meg barmilyen kozponti szabalyozassal probaljuk a fenti "piacot" kiigazgatni, akkor az egyes egyen ugy jar legjobban, ha a szabalyok kijatszasaval vagy sajat javara gorbitesevel foglalkozik egesz nap.
Ja, es a kommunikacio mint a tudomany es a kereskedelem eszkoze ha nem is kaja/gyogyitas/szaraz zug kozvetlensegi szintjen, de megis alapveto "jav".
En legalabbis szeretem ezzel inditani magam reggelente a gyarba, meg ha a mi a faszveres szintjere cifrazzuk is az idonk nagy reszeben.
Nagy budos kvantumszamitogeppel meg az a bajom, hogy kb addig eri fel esszel a maslowi piramist, amig kivulrol a taggerek ossze tudjak firkalni, de hogy en iden tahitira mennek szivesebben nyaralni vagy az erdobe szalonnat sutni, azt mar nem tudja, es akkor hogyan osztja be az eroforrasokat a repulogep- es szalonnazonyars-gyartas kozott? Persze amig annyian nyomorognak meg halnak ehen meg gyogyithatobetegsegben meg haboruskodasban amennyien, addig ez is elorelepes lenne.
Nyenyec, ez a fogyasztói társadalom jellegzetessége, hogy mesterségesen generált igényekkel pörgeti fel a termelést. Ha a termelés fokozása a cél, akkor ez egy jól működő módszer, bármennyire is illuzórikusak az így belénk szuggerált igények.
VálaszTörlésHa a túlélőképességen mérjük, mennyire jó egy rendszer, akkor az emberiségnek bőven van hova fejlődnie; például az, hogy összesen egy darab bolygón élünk, legalábbis nyugtalanító. Ennek a megváltoztatásához komoly tudományos/technikai fejlődésre és gazdasági túltermelésre van szükség, és erre per pillanat a liberális demokrácia/kapitalizmus/fogyasztói társadalom tűnik a legalkalmasabbnak. (Noha vicces módon az osztott kapitalista/szocialista felállás még alkalmasabb volt. A monopólium nem tesz jót a hatékonyságnak, ugyebár.)
hogyismondjam, ez az egész kapitalista rendszer pénzzel-miegyébbel együtt nem egyszercsak kitalálódott, elég hosszú evolúciós folyamat volt, mire oda jutott, ahova. Persze egy ilyen folyamatban is vannak zsákutcák meg mifenék, viszont egyelőre senki nem talált még ki jobb módszert.
VálaszTörlés(persze Marxék próbálkoztak, hogy színtiszta értelem, csak elfelejtették, hogy az ember nem úgy működik...)
Amúgy meg minden folyamatnak vannak 'félreműködései' meg melléktermékei, a kapitalista gazdaságnak pl a ciklikusság (egy ideid minden jól megy, aztán a sor elején valaki megijed, a közepén elterjed, hogy lelőtték, a végén meg már mindenki fut, azt se tudja hogy miért.)
Ez van most. Szvsz idő kérdése és elmúlik, mint eddig mindig (a sor végén, ami most az eleje, rájön valaki, hogy tulajdonképpen indokolt visszafutni egy kicsit, de nem is biztos, hogy érdemes mindent túlparázni.)
azert ez eleg feluletes megkozelites: "nem kell sem új Britney Spears album, Axe reklámkampány, kickbox aerobic, egzotikus nyaralás, válóper..."
VálaszTörlésAgyunk hatasossaganak az adja az adaptacios kepesseget, mint az evolucionak a veletlen mutacio... tehat az ember nem tudna adaptalodni, ha nem lennenek gondolkodasbeli irracionalitasaink. Termeszetesen ez az irracionalitas is valahol a termeszeti torvenyekbol levezetheto racionalitas, de most nem ez a lenyeg, hanem hogy ha letezik ez a bizonytalansag a gondolkodasunkban (ami elosegiti az adaptacionkat), annak nem csak pozitiv hozomanyai vannak, hanem olyanok is, ami alapvetoen ertelmetlen, megis meg kell birkoznunk vele, de ez az ara annak, hogy fel tudjunk talalni valamit, erdeklodjunk a vilag irant, stb... Ha esetleg valaki nem ismeri, vicces kis konyv: Szathmari Sandor: Kazohinia
"Azért kell ennyi embernek mégis munkát adnunk, mert különben fellázadnak, elkezdenek kukákat rugdosni."
VálaszTörlésSzia,
Csíkszentmihályi és a Flow megvolt, ugye?
Szóval arra akarok rávilágítani, hogy a munkának nem elsősorban a pénzkeresés az egyetlen vagy a legfontosabb célja. Ugyanennyire fontos, ha nem sokkal fontosabb az a hatás, amivel a munka az ember személyiségére kihat, vagyis visszahat. A munkát végző ember jó esetben hasznosnak, értékesnek érzi magát, megtalálja a helyét egy adott közösségben, és ezáltal olyan belső tartást, megerősítést kap, aminek hatására nem áll neki kukákat borogatni és fellázadni.
A pénznek én egyetlen pozitív szerepet tulajdonítok a társadalomban, és hajlamos vagyok ezen a szűrőn át vizsgálódni: a pénz mennyisége, a vagyon legyen alkalmas arra, hogy az egyéni teljesítményeket, kockázatvállalást, sikereket és kudarcokat mérje, mutassa. Egy piaci alapon működő társadalomban ennek így kellene lennie. Sajnos a létező pénzügyi rendszerek nem igazán ilyenek - a pénz jelenleg önmagában képes újratermelni önmagát tisztán pénzpiaci műveletek során: gyakorlatilag a pénzt teremtő entitásokra, kereskedelmi- és jegybankokra nem vonatkozik a fenti elv, miszerint annak lesz több pénze, aki rátermettebb, jobb stratégiával bír.
Polányitól ezt a könyvet ajánlanám még a figyelmedbe, ha véletlenül nem ismernéd:
VálaszTörléshttp://tudatosvasarlo.hu/konyvajanlo/77
kritikus: miért ne követhetné a kvantumszámítógép az eddigi preferenciáidat és erőforrásfelhasználásodat? miért csinálná rosszabbul, mint most a bankrendszer és a tőzsde? Pont az benne az ijesztő, hogyha tökéletesen csinálná, akkor mit látnánk.
VálaszTörléstemplar: mint írtam, nem akarok én világforradalmat, nem tudok másik rendszert ami hihetően jobb. Csak vegyük észre, hogy az intuíciónk mennyire félrevezető, hogy mekkorákat hazudunk magunknak.
MoT: irracionalitással kapcsolatban. Én csak annyit kérek, hogy legyünk magunkkal őszinték. Ne kezeljük úgy a pénzt mint valami racionális, fizikai valamit, attól függetlenül, hogy matematikai számításokat végzünk vele sokszor 4 tizedesig. Nem fizikai mennyiség abban az értelemben, hogy a semmiből készül és el is tud tűnni pillanatok alatt (ellentétben a nyersanyagokkal vagy az energiával). Az, hogy az Axe kampány mennyit ér _pénzben_ mondjuk egy szubszaharai falu ivóvízellátásához képest sokat mond arról, hogy mi mennyire fontos ebben a rendszerben.
O wow, mennyi komment. Arról, hogy miért keres háromszor annyit az amerikai általános iskolai tanár, mint a magyar kolléga, van egy magvas elmélet:
VálaszTörléshttp://en.wikipedia.org/wiki/Balassa-Samuelson_effect
A Britney-album meg azért termel ekkora GDP-t, mert az embereknek elméletileg hasznosságot termel, ha hallhatják, láthatják, megfoghatják. Azért fizetsz, amit hasznosnak találsz, azzal a pénzzel, amit azért kaptál, mert valakinek hasznosságot termeltél. Bár Britney nem létszükség, de mégis valamilyen örömöt valószínűleg generál azoknak, akik fizetnek érte. Az is valószínű, hogy ha nem lenne kajájuk, házuk stb., akkor nem fizetnének érte (merthogy a kiflivel ellentétben Britney nem létszükség). De érdemes már az elején leszögezni, hogy leírni akarjuk az emberek preferenciáit, vagy inkább véleményt mondani róluk és megváltoztatni őket. (Ha csak módjával is, de valószínűleg az utóbbira is szükség lesz lassan.)
Nahát, és ez megvan már magyarul is:
VálaszTörléshttp://hu.wikipedia.org/wiki/Balassa%E2%80%93Samuelson_hat%C3%A1s
Na még egy, hogy a vallási szálat is bevonjam a képbe. :)
VálaszTörlésLin-csi apát egy nap meglátogatta a szomszédságában álló kolostort. […]
- Na és miért szorgoskodtok ilyen nagyon, apát uram? – kérdezte tőle Lin-csi.
- A munkánk hasznából munkásokat veszünk a faluból, és velük még több bambuszfáklyát gyártunk. Majd azt is eladjuk a városban.
- És a hasznából újabb fáklyákat gyártotok és újabb hasznot termeltek? – kérdezett újból Lin-csi.
- Igen. A haszonból újabb hasznot termelünk, abból megint újabbat, és így tovább – válaszolt az apát, majd szétrepesztette a büszkeség.
- Mondd, minek nektek ehhez a kolostor? – firtatta Lin-csi. – Nyugodtan kint maradhattatok volna a városban, ott is mindenki ilyesmivel elfglalava.
- Elárulom neked Lin-csi. Már csak néhány év, s a miénk lesz az ország leggazdagabb kolostora. Ezután megint néhány év, és úgy élünk majd itt, mint palotájában a császár. És amikor gazdagok leszünk, már nem gyötörjük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyelünk. Teát iszunk naphosszat, s a Tanításról beszélgetünk. Elmélkedünk, és hallgatjuk a kert madarainak énekét. Boldog idők várnak ránk, barátom! Nekem elhiheted. Ezért gürcölünk.
- Mondd, apát! Mit csináltatok ti, mielőtt nekiláttatok pénzt keresni?
- Mielőtt nekiláttunk pénzt keresni – kezdte az apát –, bizony nagyon csendesen éltünk. Igaz nem gyötörtük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyeltünk. Teát ittunk naphosszat, s a Tanításról beszélgettünk. Elmélkedtünk, és hallgattuk a kert madarainak énekét. De akkor szegények voltunk, Lin-csi, nagyon szegények – sóhajtott az apát, s várta, hogy Lin-csi sajnálja őket. […]
http://www.terebess.hu/keletkultinfo/sulace.html
A történetben szereplő urak nagy hasznosságot tulajdonítottak a vagyon puszta létének, ami bár a buddhizmus elveivel mondhatni szembemegy, de egyáltalán nincsenek egyedül ezzel.
ugyanez pepitában, és milyen igaza van:
VálaszTörlésHeinrich Böll:
Beszélgetés a tengerparton
A tengerparton szegényesen öltözött ember fekszik egy halászbárkában és szunyókál. Mellette áll egy elegánsan öltözött turista, és éppen színes filmet fűz a fényképezőgépébe, hogy megörökítse az idilli képet, a kék eget, a békésen tarajozó, fehér hullámokkal barázdált zöld tengert, a fekete bárkát, a halász piros sapkáját. Katt! Még egy kattanás, és – mivel az Isten a hármasságot szereti – biztonság kedvéért harmadszor is: katt! Az idegen, csattanó zajra a halász felriad, feltápászkodik, álmosan cigarettát keres, az udvarias jóindulattal eltelt turista azonban megelőzi, és maga nyújt feléje egy csomag cigarettát. Szemlátomást beszélgetésbe akar elegyedni vele.
– Ma gazdag fogás várja, ugye?
A halász a fejét rázza.
– De azt hallottam, hogy ilyen időben jó a kapás!
A halász bólint.
– No, és nem fut ki a tengerre?
A halász a fejét csóválja. A turista levertnek látszik.
– Talán rosszul érzi magát?
A halász a taglejtések nyelvéről végül áttér a normális beszédre.
– Nagyszerűen érzem magam – mondja. – Soha életemben nem éreztem magam ilyen jól.
Feláll és kinyújtózik, mintha atlétaszerű testalkatáról szeretne bizonyságot tenni.
– Egyszerűen fantasztikusan jól érzem magam!
A turista arca egyre szomorúbb lesz, és már nem tudja elfojtani kérdését, amely úgyszólván a szívéből fakad:
– De akkor miért nem megy ki a tengerre?
– Mert ma reggel már kint jártam.
– És jó fogás volt?
– Olyan jó, hogy most már nincs miért még egyszer kimennem. Négy homárt, két tucat makrélát fogtam...
– A halász végre teljesen felébred, beszédesebb lesz és megnyugtatólag veregeti a turista vállát, akinek gondterhelt arckifejezését az alaptalan, de megható bánat jelének tartja.
– Még holnapra és holnaputánra is futja – jelenti ki, hogy végképp levegye a terhet az idegen válláról. – Nem akar rágyújtani az én cigarettámra?
– Köszönöm.
A cigaretta a szájban, megint katt! A turista fejét csóválva letelepszik a csónak szélére, fényképezőgépét maga mellé teszi – most szüksége van arra, hogy mindkét keze szabad legyen, mert kellő nyomatékot akar adni beszédének.
– Nem szeretnék beavatkozni személyes ügyeibe – kezdi –, csak hát képzelje el, hogy ma másodszor, harmadszor, sőt talán negyedszer is kifut a tengerre, és akkor három, négy, öt, sőt talán tíz tucat makrélát fogna... Képzelje csak el!
A halász bólint.
– És nemcsak ma, hanem holnap, holnapután is – folytatja a turista –, egyszóval mindennap, ha szerencsés napnak bizonyul, kétszer, háromszor, sőt talán négyszer is kifutna a tengerre... el tudja képzelni, hogy akkor mi lesz?
A halász a fejét rázza.
– Legfeljebb egy év múlva motort vásárolhat, két év múlva újabb bárkája lesz, három-négy év múlva pedig bizonyára vásárolhat két csónakot, és azzal aztán még többet fogna – egy szép napon pedig két motorhajója lenne, és... – a lelkesedéstől egy pillanatra elakad a turista hangja – kis hűtőházat épít, esetleg füstölőt is, aztán meg konzervgyárat, saját helikopterre tesz szert, hogy a levegőből figyelhesse a halvonulást és rádión utasíthassa a motorhajóit. Aztán engedélyt szerez, halvendéglőt nyit, és saját maga közvetítő nélkül exportálná a homárjait egyenesen Párizsba... és akkor...
A lelkesedéstől megint elszorul a turista lélegzete: a fejét rázza, szinte megfeledkezik szabadságának örömeiről, lelke mélyén szomorkodik, és úgy nézi a békésen gördülő hullámokat, melyek között a ki nem fogott hal bukfencezik.
– Akkor... – mondja, de az izgalom még mindig megbénítja.
A halász megveregeti a vállát, mint ahogy a gyermekét szokás, akinek a torkán akadt valami.
– Akkor mi lesz? – kérdezi halkan.
– Akkor – mondja halk elragadtatással az idegen –, akkor leülhet ide a partra, szunyókálni a verőfényben, és nézheti ezt a gyönyörű tengert.
– De én most is ezt teszem! – válaszol a halász. – Nyugodtan üldögélek a parton és bóbiskolok. Csak a maga kattogása zavart meg...
A turista töprengve távozik a parttól. A munkára gondol, amelyet mindig eszköznek tartott ahhoz, hogy egy szép napon megszerzi magának azt a lehetőséget, hogy többé ne kelljen dolgoznia. Arcán most nyoma sincs az együttérzésnek a szegényesen öltözött halász iránt – csak egy kis irigység látszik rajta.
VálaszTörlés