Péntek esti Dungeons & Dragons

Az utóbbi hetekben péntek esténként Dungeons & Dragons 4th Editiont kezdtünk el játszani pár kollégával.

Kiemelnék néhány pozitív dolgot ezzel kapcsolatban:

• Az egyik francia lány warlockot játszik és meg kell átkoznia az ellenfeleit, hogy mindenféle bónuszokat kapjon ellenük. Rábeszéltük, hogy ténylegesen mondjon rájuk átkot franciául (plusz gonosz kacaj), ami a nekem pl., aki annyit tudok franciául, hogy omelette du fromage, atom jól hangzik.
• Én nem kedvelem a világos sört, de szerencsére mindig sokféle, kiváló, egzotikus sör vannak a hűtőben a Drinks of the World nevű helyről.  Még az is lehet, hogy új kedvenceket fogok begyűjteni a Franziskaner mellé.
• A 4th Edition D&D atom bejön nekem, olyan körökre osztott taktikázós játék, mint a Laser Squad, X-Com vagy Final Fantasy Tactics csak sokkal mélyebb szabályokkal. A különböző szerepek munkamegosztása miatt érdekes igazán. Ebben a World of Warcraftra vagy a Team Fortressre hasonlít: mindenkinek el kell látnia a maga speciális szerepét, különben nem működik olajozottan a csapat. Mikor régen játszottam szerepjátékokat, ennél sokkal primitívebb volt a taktika. 
• Mikor nem játszunk, Google Wave-et használunk koordinációra és megbeszélésekre. Szerintem pont ilyesmire lett kitalálva.
• Az ír házigazdáink brutális jó kajákat szoktak felszolgálni: csokitorta, toad in the hole stb.

Legutóbb a csapat goliath fighter tagja flörtölni kezdett a winterhaveni kocsmároslánnyal, akinek a dungeon master tök viccesen tudja utánozni a hangját. Hogy bátorságot gyűjtsön a szituációhoz, a DM egyre több bort töltött magába a kis dm screenje mögött, amíg aztán effektíve egyedül meg nem ivott 2 üveggel. A későbbi csata közepén végül így szólt:

• "Meghalt. [A BBEG]. Mind meghaltak." 

Ezzel kidőlt és a kanapén elaludt -- szóval nyertünk.

Emberkerülés

Nem tudom miért, de rájöttem, hogy sokkal emberkerülőbb vagyok/lettem a környezetem átlagánál.

Az egyik legszembetűnőbb jele a dolognak, hogy általában mikor egyetlen ember van a viszonylag nagy vállalati menzán, aki nem egy társasággal ül együtt, akkor szinte mindig én vagyok az. (Előző munkahelyemen, ahol nem volt az épületben menza, szintén többnyire egyedül mentem el a közeli étterembe.) Mostanában kb. 70%-ban egyedül eszem.

A közös "kávészüneteket" is elkerülöm, mióta már nem igazán használjuk őket munkával kapcsolatos megbeszélésekre.

A másik, hogy hacsak az Asszony nem rángat el, akkor nem szeretek vállalati és egyéb társas partikra elmenni. A heti céges bulikra (ahol egyébként ingyen van a pia) régóta óta nem járok. Tipikus Szilveszterkor lefekszem este tízkor.

A sportban is valahogy a teljesen magányos vonal felé sodródtam el (régebben még volt kosárlabda, tenisz meg racquetball -- ha nem is sok).

Pedig nem tartom magamat nagyon gátlásos embernek és abban a szerencsében volt részem, hogy minden munkahelyemen jófej, sőt, érdekes emberekkel voltam körülvéve mostanáig. Úgy általában meg szoktam találni mindenkivel a szót és mikor nagy nehezen ráveszem magam a társas érintkezésre, akkor azért megy, bárkivel el tudok beszélgetni, viccelődni, nincsen kínos csönd meg hasonló. De egyáltalán nem hiányzik.

Nem is voltam igazán tudatában ennek a dolognak a legutóbbi időkig, de most már érdekel, hogy miért lett ez így.


Ellenpéldák: 1) Létezik létezik egy maroknyi ember, akikkel igyekszem minél gyakrabban találkozni. Földrajzi okokból erre párévente kerül csak sor.
2) Pár hónapja D&D-t kezdtem játszani pár hasonló érdeklődésű emberrel. Átlag kéthetente játszunk egy estét.
3) Néhányhavonta egy sörözés a munkatársakkal.

Egy HP Vista Laptop nyomorúságos életútja

Alig több mint 1 éve kapott az Asszony születésnapjára egy HP laptopot. Sokáig keresgéltem, hogy mi lenne a legjobb. Szemeztem a Macbook-kal, de ugyanannyi pénzért a HP notebookban több memóra és tárhely volt, benne volt a nagyon fontos beépített kamera és ráadásul nem fröccsöntött Intel, hanem NVidia kártya volt benne, ami nyitva hagyta a lehetőséget, hogy a trónörökös pl. Spore-t és egyéb játékokat játszon rajta. Az HDMI kimenet és a hozzá gyakorlatilag ajándékba adott gyönyörű monitor már csak hab volt a tortán.

(A gép elsősorban webezésre, Skype és egyéb chat-terminálként, gyerekeknek mesenézésre, iPod szinkronizálásra, valamint fotók tárolására szolgált.)

Nem nyúltam hozzá egyáltalán, öreg vagyok már a buheráláshoz, főleg a Windows buheráláshoz.

Visszatekintve egy katasztrófa az egész.

Ott kezdődött, hogy Windows Vista volt rajta. Lassúcska volt, de szinte használható. Aztán szép lassan, fokozatosan kezdtek el jelentkezni a gondok. (Sajnos nem elég gyorsan, hogy visszaküldjem a gépet mielőtt emigrálunk.)

• A Windows Messenger soha el nem indult valamiért. 
• A Picasa tán elindult, de aztán egyszercsak soha többet.
• A gép állandóan tekerte a merevlemezt, soha nem állt meg. Eltöltöttem kb. 15 percet azzal, hogy megpróbáljam kikapcsolni az összes indexelést, meg vírusírtót, meg mindent, de semmi nem használt.
• Részben fenti okból az aksi durván gyorsan lemerült (de lesz még rosszabb is, lásd alább.)
• Rá lehetett dugni az HDMI kimenettel a nagyképernyős tévére, de akkor elkezdett szaladni a kép, mint valami kibaszott Junoszty.
• Volt rajta egy csomó előre telepített szarság, amitől nem lehetett egyszerűen megszabadulni. Ezek közül messze legidegesítőbb valami HP garancia feliratkozás volt, ami naponta felugrott megkérdezni, hogy elő akarok-e fizetni és függetlenül attól , hogy mit válaszoltam (nem érdekel vagy már előfizettem) visszajött állandóan.
• Nem volt hozzá DVDn oprendszer, ehelyett a telepítőlemez egy külön partíción volt. Egyszer úgy döntött a gép, hogy ez az effektíve csak olvasható partíció már majdnem tele van, ezért figyelmeztetni kell a felhasználót, hogy csináljon valamit. Ettől a figyelmeztetéstől sem lehetett megszabadulni, állandóan előjött (legalább naponta).
• Elvileg tudnia kellett volna kezelni az európai feszültséget, de mikor ideköltöztünk, az aksi gyakorlatilag meghalt és kb. 5 percet bírt ki a gép, ha nem volt bedugva.
• Az iTunes is elindíthatatlanná vált egy idő után. Előcsalogatásának egyetlen módja az volt, ha az iPodot egy specifikus USB portba dugta az ember (a három közül).
• A gép hűtése nem volt megfelelően megoldva. Kezdetben csak a játékoktól kapcsolt ki túlmelegedés miatt, később már egy DVD lejátszását sem tudta befejezni.
• Pár hete véletlenszerű vízszintes fehér csíkok kezdtek megjelenni a képernyő tetején, olvashatatlanná téve a képernyő 10-15%-át, beleértve a menüsort.
• Tegnap végleg meghalt a gép: élt másfél évet.
  

Az egyetlen oka jelenleg, hogy még egyáltalán eszembejut Windowsos gépet venni, hogy a Dungeons and Dragons Character Builder szoftvere csak azon megy.


Most egy Mac Minin vagy egy netbookon gondolkozom. De utóbbi csak webkamerával jöhet szóba. (Kivéve ha kellően felidegesítem magamat, akkor MacBook egymillió év garanciával.)