Emberkerülés

Nem tudom miért, de rájöttem, hogy sokkal emberkerülőbb vagyok/lettem a környezetem átlagánál.

Az egyik legszembetűnőbb jele a dolognak, hogy általában mikor egyetlen ember van a viszonylag nagy vállalati menzán, aki nem egy társasággal ül együtt, akkor szinte mindig én vagyok az. (Előző munkahelyemen, ahol nem volt az épületben menza, szintén többnyire egyedül mentem el a közeli étterembe.) Mostanában kb. 70%-ban egyedül eszem.

A közös "kávészüneteket" is elkerülöm, mióta már nem igazán használjuk őket munkával kapcsolatos megbeszélésekre.

A másik, hogy hacsak az Asszony nem rángat el, akkor nem szeretek vállalati és egyéb társas partikra elmenni. A heti céges bulikra (ahol egyébként ingyen van a pia) régóta óta nem járok. Tipikus Szilveszterkor lefekszem este tízkor.

A sportban is valahogy a teljesen magányos vonal felé sodródtam el (régebben még volt kosárlabda, tenisz meg racquetball -- ha nem is sok).

Pedig nem tartom magamat nagyon gátlásos embernek és abban a szerencsében volt részem, hogy minden munkahelyemen jófej, sőt, érdekes emberekkel voltam körülvéve mostanáig. Úgy általában meg szoktam találni mindenkivel a szót és mikor nagy nehezen ráveszem magam a társas érintkezésre, akkor azért megy, bárkivel el tudok beszélgetni, viccelődni, nincsen kínos csönd meg hasonló. De egyáltalán nem hiányzik.

Nem is voltam igazán tudatában ennek a dolognak a legutóbbi időkig, de most már érdekel, hogy miért lett ez így.


Ellenpéldák: 1) Létezik létezik egy maroknyi ember, akikkel igyekszem minél gyakrabban találkozni. Földrajzi okokból erre párévente kerül csak sor.
2) Pár hónapja D&D-t kezdtem játszani pár hasonló érdeklődésű emberrel. Átlag kéthetente játszunk egy estét.
3) Néhányhavonta egy sörözés a munkatársakkal.