2009. október 26.

Emberkerülés

Nem tudom miért, de rájöttem, hogy sokkal emberkerülőbb vagyok/lettem a környezetem átlagánál.

Az egyik legszembetűnőbb jele a dolognak, hogy általában mikor egyetlen ember van a viszonylag nagy vállalati menzán, aki nem egy társasággal ül együtt, akkor szinte mindig én vagyok az. (Előző munkahelyemen, ahol nem volt az épületben menza, szintén többnyire egyedül mentem el a közeli étterembe.) Mostanában kb. 70%-ban egyedül eszem.

A közös "kávészüneteket" is elkerülöm, mióta már nem igazán használjuk őket munkával kapcsolatos megbeszélésekre.

A másik, hogy hacsak az Asszony nem rángat el, akkor nem szeretek vállalati és egyéb társas partikra elmenni. A heti céges bulikra (ahol egyébként ingyen van a pia) régóta óta nem járok. Tipikus Szilveszterkor lefekszem este tízkor.

A sportban is valahogy a teljesen magányos vonal felé sodródtam el (régebben még volt kosárlabda, tenisz meg racquetball -- ha nem is sok).

Pedig nem tartom magamat nagyon gátlásos embernek és abban a szerencsében volt részem, hogy minden munkahelyemen jófej, sőt, érdekes emberekkel voltam körülvéve mostanáig. Úgy általában meg szoktam találni mindenkivel a szót és mikor nagy nehezen ráveszem magam a társas érintkezésre, akkor azért megy, bárkivel el tudok beszélgetni, viccelődni, nincsen kínos csönd meg hasonló. De egyáltalán nem hiányzik.

Nem is voltam igazán tudatában ennek a dolognak a legutóbbi időkig, de most már érdekel, hogy miért lett ez így.


Ellenpéldák: 1) Létezik létezik egy maroknyi ember, akikkel igyekszem minél gyakrabban találkozni. Földrajzi okokból erre párévente kerül csak sor.
2) Pár hónapja D&D-t kezdtem játszani pár hasonló érdeklődésű emberrel. Átlag kéthetente játszunk egy estét.
3) Néhányhavonta egy sörözés a munkatársakkal.

6 megjegyzés:

  1. A szurke kardiganokat nezegeted mar a kirakatokban?

    VálaszTörlés
  2. kényszerítsd magad egy kis szocializációra! Én abba a helyzetbe kerültem hogy egy szűkebb de annál jobb baráti társaságban éltem le most bő 2 évet ami most (legalábbis a hétköznapokra) tökéletesen szétesett. Régen is ők voltak a best, már azt se tudom hány éve azok, de más ismeretségi kapcsolataim is voltak amiket mostanság próbáltam feléleszteni. Sajnos megdöbbenve tapasztaltam hogy én sem akarom ezt mint ahogy te sem akarsz közöskávézni már. Szemétdomb felet is felragyoghat a szivárvány, és ne feled szocializálódni kell! még akkor is ha nem akarsz :D az ember csak társaságban érezheti jól magát. Van még sok olyan jó ember mint a barátaid akikkel csak pár évente találkozol ;)

    ui.: ingyen piát még1x ki ne hagyd.

    VálaszTörlés
  3. Bandi, ma fekete kardigánban jöttem, mert a szürkét nem találtam. Komolyan.

    Zolika: én nem csak társaságban érzem jól magam. Sőt.

    VálaszTörlés
  4. meg hát a blogbejegyzések is ritkulnak.

    VálaszTörlés
  5. Az egyik kritikus a muppet showbol10/28/2009 12:58 du.

    Hat ha igy jo, akkor igy jo. Csak ne felejtsd el neha kiprobalni, ugy nem jobb-e megis. (a szokasos kivetelekfenntartasaval: verfertozes, nepitanc, .net programozas)

    VálaszTörlés
  6. Oké vagy, don't panic! Ez teljesen normális introvertáltság.

    VálaszTörlés