2007. május 31.

Puzzle Quest



Vegyünk egy ultraaddiktív játékot (Bejeweled), ami úgy aránylik az az Aknakeresőhöz, mint a heroin a tortabevonóhoz. Öntsünk hozzá egy másik, addiktív játéktípust (RPG), ami csak azért jutalmazza a játékost, mert nagyjából ugyanazt csinálja újra, meg újra. Az eredmény: videójáték crack cocaine, másnéven: Puzzle Quest - Challenge of the Warlorlds (PSP, Nintendo DS, XBox Live Arcade)

Az alapjáték az, hogy páros Bejeweled meccsben győzzük le ellenfelünket egy táblán úgy, hogy koponyák egymás mellé pakolásával, illetve a színes kövekből összegyűjtött 4 féle manna felhasználásával, különböző varázslatokkal pörköljük szét az életeréjét, szívhatjuk le az ő mannáját. Hogy fájjon.

Erre aztán épül egy fokozatosan egyre mélyebb szerepjáték. Vásárolhatunk és készíthetünk cuccokat, foglyul ejthetünk ellenfelet, akiktől eltanulhatjuk a varázslataikat, szerezhetünk hátast, elfoglalhatunk várakat, fejleszthetjük kastélyunkat, karakterünket és mindegyik ad valamiféle bónuszt, amiket aztán egymással kombinálva egyre erősebb pályákat (ellenfeleket) tudunk leküzdeni.

Az alap Bejeweledhez képest jobban résen kell lenni, mert muszáj több lépést előre gondolkoznunk, különben olyan magas labdát adunk ellenfelünknek, hogy az egy gyilkos kombinációval könnyen kicsinál bennünket.

A fő csaták mellett az összes többi tevékenység is a Bejeweled egy variánsára épül. De míg az hangulatában leginkább egy sakk/dáma dologra emlékeztet, van passziánsz-szerű (varázslatkutatás) és van igazi rejtvény (kb. mint az Atomix), amiben nincs szerepe a szerencsének (ellenfél foglyulejtése).

Ronggyá játszottam a PC-s demót és most úgy várom a postást, hogy meghozza a Nintendo DS változatot, mint egy kisgyerek a Mikulást.

Mikor langyos a sör, értetlenek az emberek, nem találom a bugot, szorít a határidő és dugó van az autópályán, akkor kellenek az ilyen addikciók néha-néha, mert különben begolyózik az ember. Van aki agresszív lesz, van aki iszik, én inkább elvonulok és nyomok egy ilyet, aztán egyszer csak elég "és aztán megint mehet, minden tovább".

Idevágó Penny Arcade comic egy és
kettő.

3 megjegyzés:

  1. Anno a quazatron volt ilyen puzzle+akcio stuff. Ah, memories.

    VálaszTörlés
  2. zsoltibá'5/31/2007 3:25 du.

    na ezt én is kibróbálom ... dugóban ülve ninetndózni :) az a gyanúm nyenyec mesternek van úrvezetője

    VálaszTörlés
  3. Zsoltibá, nem a dugóban Nintendózom, hanem egy nehéz nap után otthon nyomok este ilyet, hogy ne kelljen végiggondolni szánalmas életemet és hogy így 30-on túl már csak lejtmenet van. :)

    Hogyaszongya:
    Besides boredom, there is another perceived disaster that quite a few gamers would admit to running away from at one point or another. This terror is daily life. For many, gaming represents a retreat from a world that is filled with very real stressors and unpleasantries. The world they escape to almost invariably has its own problems, but in that virtual domain the gravity of the situation is significantly diluted. Now, all conflicts and the paths to their resolutions have become a recreational pursuit, rather than a dire endeavor. It seems that solving problems in an imaginary world is entirely more interesting than tackling the trials of the real.


    Innen

    VálaszTörlés