Ubuntu upgrade

Tegnap nem is tudom mennyi idő után megint bebootoltam az Ubuntut az otthoni gépen, mert rámtört megint a Linux nosztalgia.

Próbáltam nagymami-felhasználóként lejátszani a dolgot. Igaziból nem volt semmi probléma, persze az (Linuxon suxxorz) ATI kártyámon fájdalmasan lassú az X (viszont nem fagy és mennek a kockaforgatós, meg kocsonya-ablakrázós effektek!), a kamera beüzemelése nemtriviális stb. Az internetrádiót nem tudta kapásból lejátszani, de mikor letöltöttem egy helyi MP3 filet felajánlotta, hogy letölti a megfelelő codeceket. Utána ment a rádió is (sok sikert nagyinak, hogy rájöjjön erre a trükkre).

3 lépcsőn lehetett upgradelni, és mindegyikkel egy picit jobban nézett ki a desktop.

Az viszont meglepett, hogy ezek a GNOME-osok tényleg teljesen kiherélték a GUI konfigurációt, gyakorlatilag semmit nem lehet állítgatni (nehogy nagyi öszzezavarodjon). Lehet, hogy legközelebb a Kubuntu-t próbálom majd.

Nagyiként viselkedve nem találtam triviális módot, hogy csak az egeret használva kiderítsem a videókártyám pontos típusát, sőt, azzal is időt kellett töltenem, hogy kiderítsem, hogy akkor most nekem pontosan milyen Ubuntu verzió is van aktuálisan a gépen. De az összélmény ennek ellenére pozitív volt.

Nekem a használhatóság egy családi PC-n ott kezdődik, hogy megy a Skype, az összes Flashes site és pluszpontokért gyerek CD-ROM-jai is, ezenkívül az összes vicces videót le tudja játszani a gép, akár weben van, akár letöltöm.

Nem tudom ezek közül melyik reménytelen az én gépemen és melyik az, amelyikhez csak időbefektetés kell, de majd még játszom vele.

Hajrá Free software, hajrá Linux, a szívemben még izzik a Mozgalom parazsa! :)