2008. január 29.

Hitelminősítés

Kiváncsiságból kértem magamról egy online hitelminősítést. Itt az USA-ban 3 intézmény követi elvileg egymástól függetlenül a polgárok pénzköltési szokásait és mindegyikük ad egy pontszámot 1 és 850 között (credit score). A jó pontszám azért fontos, mert ez határozza meg, hogy az ember mekkora és mennyire kedvező kamatozású hitelt kap a bankoktól.

Nekem 2 hitelkártyám van, de az egyiket csak kb. fél éve használom. Nincs rajtuk túl nagy limit (összesen kb. 2 havi fizu), de sosem volt rá szükségem, sosem vettem itt semmit hitelből, mindent mindig visszafizetek a hónap végén. A számlák befizetésével nem szoktam késni.

Mindez, egy kb. 720-730-as pontszámra elég, ami a lakosság kb. 70%-nál jobb.

Akkor lehetne jobb pontszámom, ha vennék fel hiteleket és lenne több hitelkártyám, illetve nagyobb limitjeim lennének.

Érdekesség volt, hogy a hitelért folyamodás (pl. mikor kérek egy új kártyát) csökkenti a pontszámomat 5-tel. Viszont ha csődöt jelentek, akkor az csak kb. 100 pont mínuszt jelent (!).

Az Index kitartó menetelése a mocsokba



Van egy olyan elméletem, miszerint az Index egyenletes ütemben menetel a keménypornó felé. Véleményem szerint azért, mert nem tudnak ellenálni a logok elemzésének és mindig azt látják, hogy ha nincs "pina" vagy "szopás" a linkben, akkor nem kattint (annyit) a nép.

Régóta megfigyelhető trend ez az Indexnél, de a "Bill Clinton szerelemből genyóskodott Obamával" a címlapon az én szememben valahol egy mérföldkő.

Idevágó film: Idiocracy / Hülyék Paradicsoma. Olyan, mint a Dilbert, addig vicces, míg az ember rá nem jön, hogy a valóság kényelmetlenül közel áll a karikatúrához.

2008. január 24.

Bush-csomag: fogyasszatok

Most jött a hír, hogy elfogadták a gazdaságélénkítő csomagot. Szétosztanak 145 milliárd dollárt a népnek, hogy menjenek vásárolni egy kicsit, nehogymá lelassuljon a pénzköltés. Én is kapok pár hónap múlva csekken vagy 1800$-t ha jól számolom (300 ezer forint), veszek belőle gyorsan jüant, haha. :)

Washington Post: Deal Reached on Economic Stimulus Package

Esetleg Playstation 3 + új plazmatévé?

Our enormously productive economy… demands that we make consumption our way of life, that we convert the buying and use of goods into rituals, that we seek our spiritual satisfaction, our ego satisfaction, in consumption… We need things consumed, burned up, worn out, replaced, and discarded at an ever increasing rate.
- Victor Lebow, 1955


Zsolti bácsitól kaptam a múltkor egy aranyos kis 20 perces prezentációt a fogyasztásról, abban szerepelt a fenti idézet: Story of Stuff

2008. január 23.

Tőzsde, nyugdíj



Ugyebár itt amerikában majdnem mindenkinek magánnyugdíjszámlája van (ún 401 (k) ), aminek döntő hányadát alapesetben a tőzsdén fektetik be. Ha zuhan mondjuk 20%-ot a részvénycsomag: 5 évvel később megyünk nyugdíjba.
Ha becsődölnek a cégek, a'la Enron, akkor pedig nem megyünk. :)

Everyday normal guy 2.

Nagyon rákattantam annak idején az első dalára és most itt a folytatás: Everyday Normal Guy 2.



Akinek nem volt esetleg meg az első:

Tekila



Itt teljesen ilyenek a gyógyszerreklámok egyébként.

2008. január 17.

Theodore Roosevelt a szívásról



Az egyik kedvenc motivációs idézetem Theodore Roosevelt-től származik:

It is hard to fail, but it is worse to never have tried to succeed. In this life we get nothing save by effort. [...]
Far better it is to dare mighty things, to win glorious triumphs, even though checkered by failure, than to rank with those poor spirits who neither enjoy much nor suffer much, because they live in that grey twilight that knows neither victory nor defeat.

Theodore Roosevelt
Egy olyan beszédéből származik, ahol a közönségét amerika felfegyverzésére és tulajdonképpen a további háborúkra akarja rábeszélni egy olyan korszakban, amikor még az izolacionizmus az uralkodó szemlélet.

De ettől függetlenül nagyon inspirálónak tartom, szabad fordításban így hangzik:
Szar amikor megszopjuk, de igazán az szívja meg, aki meg sem próbálja. Az életbe' mindenhez szívni kell.
Sokkal jobb, ha inkább bevállalod, rámész a főnyereményre és közben néha megszívod, mintha csak ülsz a langyosvízben, mint a többi zsibbadt mazsola.

2008. január 16.

A Wikipédiát szerkeszteni

Kiemelés tőlem.

For many Wikipedians -- if not most -- contributing to it is probably the most important influence they will have on the greater world.

In my own case, while I am not some 15-year-old fanboy living in my parents' basement writing articles about videogames or anime characters, this is true. I could stop contributing today & devote my energy to something (so to speak) more socially acceptible -- catch up on my yardwork, tutor children in a local school, volunteer for a political campaign -- yet nothing else will have the same persuasive effect on so many people as contributing to Wikipedia.

A fórumból


Azaz lehet bohóckodni mindenféle egyéb hobbikkal, de a legtöbb ember valószínűleg semmi mással nem fog hatással lenni annyi más emberre az életben, mint mikor Wikipédiát szerkeszt. Ettől (is) addiktív. Hogy te mondod meg a tutit a világnak a Vietnami háborúról, Bill Gates-ről vagy a barázdabillegetőről.

Hét éves a Wikipédia

Kinek félig teli a pohár, kinek félig üres, de szerintem tény, hogy a Wikipédia minden hibájával együtt nagyon hasznos időspóroló eszköz. Ha összeszámolnám mennyi időt takarítottam meg a használatával, akkor kijönne simán egy nyaralás.

És ha összeszámolnám, hogy mennyi időt töltöttem el benne közreműködőként, akkor meg kijönne legalább 5. :)

Wikipédia Magazin: Hét éves a Wikipédia

2008. január 14.

Miért fektet be napi egymilliárd dollárt Kína az USA-ban?



A múltkori mese egy picit konkrétabban. Szóval a kínai kormány a valutaátváltás kontrollálásával kb. a kínai termelés felét megtakarításokba pumpálja.
Ugyebár napi 1 milliárd dollár az amerikai kereskedelmi mérleg hiánya kína javára. Ennek az 50%-át a dollár-jüan átváltáskor az állami irányítás alatt álló kínai szervek felszippantják és befektetik, közben mesterségesen alacsonyan tartva a jüan-árfolyamot. Kb. 70%-ban dollár alapú befektetésekbe, azon belül is alacsony kockázatú amerikai állampapírokba.
Ez nagyszerű hír Amerikának, mert így effektíve Kína finanszírozza a költségvetés egy részét, így alacsonyan lehet tartani az adókat, olcsón a hiteleket, erős (volt) a dollár és sokat érnek a dolláralapú ingatlanok pl.

A csóró kínai polgároknak nem annyira frankó, hiszen ebből a napi 1 milliárd dollárból lehetne elég sok dolgot csinálni, szennyvíztisztítót, fűtést az iskolákba (ahol most télikabátban ülnek a gyerekek az osztályban) stb.

Mindenesetre eddig kb. 1,4 billió (1400 milliárd) dollárt fektettek be a kínaiak az USA-ban, azaz kb. 4000 dollárral tartozik minden amerikai a Kínának (egy kínai munkásnak több mint 2 évnyi fizetése).

A gáz ott van, hogy mindenki tudja, hogy túlértékelt a dollár és nem maradhat tartósan így. Viszont Kínának nem érdeke kivonni az összeset, mert ekkora összeget nem tud elég gyorsan kimenekíteni ahhoz, hogy a kitörő pánik nyomán ne veszítse el a befektetés értékének jó részét. Arról nem is beszélve, hogy nem áll érdekében az USA gazdaságát összeomlasztani, mert a saját termelésének, exportjának, megrendeléseinek jó része oda irányul.

Olyan ez kicsit, mint a kölcsönösen biztosított megsemmisítés elve volt a hidegháború idején. Mindkét fél iszonyatosan megszivathatja a másikat, de akkor garantált, hogy az őt is magával rántja.

A gond az, hogy a piac nagyon ideges és Kína illetva az USA szándéka ellenére is kitörhet a pánik, kipukkanhat a dollárlufi.

Én ma reggel átküldtem forintszámlára a dollárom nagy részét. Vegyetek jüant.

The $1.4 Trillion Question, The Atlantic Monthly, 2008. Jan/Feb

2008. január 12.

Köszöntjük a 100. olvasónkat


Pici mérföldkő a blog történetében: az RSS feedre a FeedBurner szerint ma százan fizettek elő.

Annak idején (2002) azért indult a blogom első változata, hogy a magyarországi ismerőseimnek ne kelljen körleveleket küldeni az élményeimről a kiköltözés után. Aztán az idők során megváltozott, egyre kevésbé szól arról, hogy mi történik velem és egyre inkább arról, amit érdekesnek/dühítőnek találok.

Mindenesetre köszönöm mindenkinek a figyelmet, megtisztelő (és a mai napig meglepő).

A grafikonon a nagy ugrás az, amikor a Google Reader elkezdte jelenteni az előfizetői létszámot. Addig a pontig az összes GR felhasználó egy előfizetőnek látszott.

Zuhan a dollár 2.

2006-ban az USA naponta 2,29 milliárd dollár kereskedelmi hiányt produkált. Másodpercenként kb 4,6 millió forintot.

Ez fejenként azt jelenti, hogy abban az évben a világ (elsősorban Ázsia) minden egyes amerikainak adott hitelbe mostani árfolyamon kb 477 712, azaz közel félmillió forintot.

Az alábbi videóban nem mondanak újat, de 2 dolog miatt érdekes volt számomra.

Az egyik, hogy nem nevesincs megszállottak, hanem nagy pénzügyi cégek munkatársai, befektetők, csontkapitalisták beszélnek a dollár beszakadásáról.

A másik a szemléltető mese, amit az egyik a filmben szereplő figura mond el:


Néhány ember hajótörést szenved és egy lakatlan szigeten találják magukat. 6 ázsiai és 1 amerikai. Eldöntik, hogy fel kell osztani maguk között a munkát, így az első ázsiai megkapja, hogy ő fog halászni, a második vadászni, a harmadik tűzifát gyűjteni, stb. Az amerikainak pedig az a feladata, hogy egyen. A nap végén összegyűlnek és csinálnak egy nagy lakomát, amit az amcsi megeszik, de azért hagy nekik elég morzsát, hogy a következő nap is tudjanak dolgozni és főzni neki.

Erre egy modern közgazdász azt mondja, hogy az amerikai viszi a hátán az egész sziget gazdaságát: nélküle nem kéne halászni, vadászni, fát gyűjteni, azaz neki köszönhető az összes munkahely a szigeten...



via videosift.com

Az arany árfolyama dollárban az utolsó 20 évben:

2008. január 8.

Magassarkú

Jó találmány volt a magassarkú annak idején, jól bele lehetett akasztani a lovas lábát a kengyelbe, később pedig hatékonyabban lehetett átgázolni a lócitrommal borított városi utcákon.

Mostanra inkább ugye esztétikai értéke van, azonban a tartós viselésének súlyos az ára: eltorzult lábfej, összetrancsírozott idegek, csontkinövések, ízületi és egyéb fájdalmak. (Katt a képre.) Via BoingBoing.



Járni sem könnyű benne. Még azoknak sem sikerül mindig sikeresen végigtipegni benne a 100 métert, akiknek ez a szakmája.



Mikor általános iskolások voltunk, az egyik farsangon az osztályunk 101 kiskutyának öltözött és én voltam Szörnyella de Frász. Bunda, magassarkú csizma, brutális smink. Meglepően szar érzés volt. Nem lennék se nő, se transzvesztita.

2008. január 7.

RescueTime



RescueTime: sokadik "mutasd mivel cseszem el az időm" alkalmazás. Nemrég indultak, egy pici programot telepít fel az ember, aztán a weben nézheti és kategorizálhatja, hogy melyik alkalmazásban/websiteon mennyi időt töltött el.

A Slife-ra emlékeztet picit, de azt pár nap után leszedtem.

Windowson, Mac-en megy, ingyenes.

You can't manage what you can't measure.

2008. január 6.

Pénz és politika

Lezajlott az elnökjelöltek versenyének első fordulója Iowa-ban. Szerintem döbbenetes mennyi pénzt szórtak el a kampányokra. Mitt "megduplázom Guantanamo-t" Romney 200$-t (kb. 34000HUF) költött el szavazónként. A többiek kevesebbet, de nem nagyságrendileg...

2008. január 4.

Biblia, Korán

Bevásárlás közben hallgattam az Economist karácsonyi kiadását MP3-ban (kicsit le vagyok maradva). Volt egy érdekes rész a Bibliáról és a Koránról.

Pl. nekem új volt, hogy a Korán szövegét nagyon sokan igyekeznek kívülről megtanulni. Akinek sikerül az egészet, az Iránban automatikusan egyetemi diplomát kap.

A másik hogy az atom vallásos Egyesült Államokban hiába járnak templomba, hiába óriási az egy főre jutó Bibliák száma, mégis nagyon gyengék az ismereteik. Egy Gallup felmérés alapján:

  • Kevesebb mind a felük tudja, hogy mi a Biblia első könyve
  • Csak egyharmaduk tudja, ki mondta el a hegyi beszédet (népszerű válasz: Billy Graham)
  • Egynegyedük nem tudja, mit ünnepelnek Húsvétkor
  • 60%-uk nem tud ötöt vagy többet megnevezni a tízparancsolatból (!!!)
  • 12% úgy gondolja, hogy Noé és Jeanne D'Arc házasok voltak
Economist: The battle of the books, 2007. december 19.

Én gyerekkoromban elolvastam az egész Bibliát (és a Szilmarilokat is), de több vallásos (nevelésű) ismerősömtől meglepődve hallom, hogy ők meg nem. Hogyha én komolyan hinnék abban, hogy a világot egy korlátlan hatalmú láthatatlan ember teremtette és foglalkozik azzal, hogy mi folyik ezen a bolygón és írt diktált is egy könyvet erről a témáról, akkor eléggé érdekelne, hogy mi van benne...

2008. január 2.

Szingularitás (Human v 2.0)


via videosift.com

Távirányítású bika, egér, gondolatvezérlős majom, mesterséges intelligencia, Unabomber, agykutatás, kvantumszámítógép.

Szingularitás. Talán még a mi életünkben, ha nem, akkor a gyerekeinkében.

Human v 2.0. BBC dokumentumfilm. Icipicit hatásvadász az idétlen háttérzenéjével, de azért érdekes bevezető a témába.


"Which is the greater moral dilemma? The risk that humanity might be destroyed if these creatures are created or the moral tragedy of not building gods?"

Bookworm Adventures

Most fejeztem be a Bookworm Adventures nevű kiváló játékot. Jan 3-ig 10 dollárért tölthető le, javaslom mindenkinek. Van ingyenes demó is.



A játék magja egy Scrabble szerű szókirakós cucc, amiben 16 véletlen betűből kell minél több pontot érő angol szót kirakni. Erre van ráépítve egy leegyszerűsített szerepjáték cucc: az általunk irányított kukac tárgyakat, tapasztalati pontot, életerőt szerezhet, ahogy legyőzi az ellenfeleit, akik különböző bénító, betűket átmenetileg széttörő és egyéb varázslatokkal próbálják megállítani. Az egyszerű magra épített RPG koncepció a Puzzle Quest-re emlékeztet és ugyanolyan addiktív: nálunk az egész család játszotta mindkettőt.

Szórakoztató szókincsgyakorlásra kiváló, bátran ajánlom mindenkinek.