2008. augusztus 20.

Búcsú Amerikától: miért és hova

Kb. egy éve kis családom közelíteni kezdett egy válaszúthoz. A fiam egyre nagyobb (most 8), kezdte közelíteni azt a kort, ami után már nem lesz majd egyszerű egyik ország iskolarendszeréből csak úgy hipsz-hopsz átrakni egy másikba és elvárni, hogy ott is teljesíteni tudjon. A mostani amerikai vízumomon ketyeg az óra, 2010 nyarán lejár, ha maradni akarok, akkor zöld kártyát kell igényelni, ami hosszadalmas folyamat, főleg az én esetemben (a részletektől megkímélem az olvasókat).

Az Asszony mindig is haza akart menni, szinte 6 éve minden évben maradunk "még egy évet". Mostanra megpuhult annyira, hogy meggyőzhettem volna, hogy maradjunk Amerikában. Beadtam egy jelentkezést egy céghez, amit ismerősöm ajánlott és mivel tudtam, hogy elég kemény az interjú elkezdtem magamhoz készülni. Nagyon jót tett nekem az a kb. fél év, mert az utóbbi években kicsit eltunyult az agyam, ami az intenzív tanulást illeti (értsd: könyvolvasás, jegyzetelés, feladatokon gyakorlás). Két telefonos és egy helyszíni interjú után kaptam kb. február magasságában egy ajánlatot a cégtől, amit aztán el is fogadtam.

Lehetett választani, hogy New Yorkba vagy Kaliforniába megyek. Hosszas gondolkodás után Kaliforniát választottam, mert személyes benyomásaim alapján családbarátabbnak tűnt (és az időjárás is sokkal jobb). Sajnos az ország legdrágább környékén van a cég ottani irodája, már előre aggódtam, hogy hogyan fogom kifizetni a lakást, egy olyan helyen, ahol 700.000USD (kb 110 millió HUF) körül kezdődnek a házak.

Megtudtam menet közben, hogy van egy kis gebasz a vízumommal, merthogy amivel a kutatóintézetnél dolgozom, az egy ún. "Academic H1B". Ennek az az előnye, hogy nem fogyasztja a törvényben meghatározott éves vendégmunkás-kvótát ezért könnyű megkapni. A hátránya pedig az, hogy ha az ember munkáltatót vált, akkor igényelni kell nulláról egy teljesen új H1B-t. (amit informatikusok és divatmodellek használnak tipikusan.) A 65000 fős éves kvótáért április 1-től lehet sorakozni. Semmi gond, a cég által felbérelt ügyvédi iroda intézte az ezzel kapcsolatos összes papírmunkát.

Az alábbi bibik vannak ezzel:

  • az első napon kimerítik a jelentkezők a teljes évi kvótát
  • Kb. 3-szoros volt az idén a túljelentkezés
Túljelentkezés esetén lottóval döntik el, melyik beadványokat fogadják el. Az enyém a "Sajnos nem nyert" feliratú dobozban végezte.


Az Economist erről szóló cikkében idiokráciaként jellemzi a jelenlegi szabályozást, merthogy az USA lábonlövi magát azzal, hogy nem engedi be a képzett munkaerőt legálisan. A Microsoft pl. a felvett külföldi dolgozók 1/3-át tudja csak behozni, a maradékuk részben a barátságosabb szabályozást kínáló Kanadában növeli az ottani GDP-t...

Ezután júniusban jött egy nagyon stresszes időszak, ugyanis a H1B vízumhoz tartozik egy vészesen közelgő 6 éves limit, ezután munkáltatótól függetlenül nem lehet hosszabbítani, csak ha eljut az ember a zöldkártya-procedúra egy bizonyos stádiumáig. Az ügyvédek mindenféle feketemágiákat vettek elő: volt szó kanadai, budapesti kiruccanásokról a szükséges pecsétek beszerzéséhez, illetve pl. olyanokról, hogy Indiában vagy Oroszországban letöltött 18 hónap(!!!) után varázsolnak át az USA-ba a bevándorlási jog sámánjai.

Végül azonban kiderült, hogy van hely a cég svájci irodájában és oda nekem magyarként egyszerűbb munkavállalói engedélyt szerezni. Svájcban elsősorban az a vonzó, hogy közelebb van Magyarországhoz, úgyhogy rábólintottam.

Dióhéjban ennyi. Ha minden jól megy, szeptember 5-én elutazunk pár napra New Yorkba a családdal, onnan pedig szeptember 9-én indulunk Zürichbe.

Most jön az a rész, amikor a maradék két hétben fel kell számolni az itteni életünket.

12 megjegyzés:

  1. És a kommunikáció nyelve mostantól a német lesz?

    VálaszTörlés
  2. A gyárban angolul fogok beszélni. A gyerekeknek viszont fontos lesz a német, úgyhogy bele kell fektetni majd az energiát.

    VálaszTörlés
  3. Így ismeretlenül is nagyon érdekes volt a blogodat olvasnom, annak ellenére hogy én is 12 éve Kaliforniában élek. Szedtem össze mindenféle jót, például te magyaráztad elelőször, hogy mi értelme van az RSS olvasók használatának, ezután kattantam rá a Google Reader használatára.

    Kár, hogy a végére elapadtak a bejegyzések, nagyon remélem, hogy a svájci élménydózis új energiát fog adni a blogozáshoz. Nagyon érdekel, hogy milyen lesz a kontraszt a két ország között. Magyarországon van egy olyasmi sztereotípia, hogy "az Amerikaiak buták, hamburgerzabálók, igénytelenek, és nagyképűek". Az nem terjedt el a köztudatban, hogy befogadják az idegeneket, rettenetesen kedvesek, toleránsak és sokuk tájékozott és érdeklődő más kultúrák iránt.

    Svájcról a sztereotípia, hogy minden pontosan és precízen működik, nagyon fennhordják az orrukat. Ne felejtsd el megírni, hogy mit tapasztaltál!

    VálaszTörlés
  4. mit mondhatnék, gratulálok az új álláshoz, kemény tököket és sok sikert!

    VálaszTörlés
  5. mit mondhatnék, gratulálok az új álláshoz, kemény tököket és sok sikert!

    VálaszTörlés
  6. Gruezi Herr Gati!

    Ha megerkeztetek, keressetek meg.

    VálaszTörlés
  7. Az egyik kritikus a Muppet showbol8/21/2008 9:24 de.

    Hajra hajra!

    VálaszTörlés
  8. Hat ja!
    De legalabb kozel lesztek, megyunk meglatogatni tiKteket + svejci csokit enni a toparton

    VálaszTörlés
  9. Sok erőt kívánok, ez biztosan nem lesz egyszerű. Rögtön ez a két hét alatt felszámolós móka... Huhh.

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm mindenkinek!

    Ottó, valahogy úgy vagyok a blogolással, hogy mindig akkor jut rá a legkevesebb időm, mikor a legtöbb, legérdekesebb dolog történik velem, utólag pedig már ritkán van kedvem/energiám leírni őket. Próbálok ezen javítani majd.

    VálaszTörlés
  11. Én is sok sikert kívánok Svájchoz. Kár, hogy ezentúl nem tudsz írni az USA beli történésekről, nagyon jó volt. Meg kell mondjam, volt szereped abban, hogy örömmel fogadtam el egy amerikai cég állásajánlatát (Anyám, elsején kezdek!), igaz én a magyar irodájukban fogok dolgozni, ami azért egyszerűbb helyzet.

    VálaszTörlés
  12. ...talán még olvasol ilyesmit...

    Hm, jó utat Mindannyiotoknak!
    És, a dobozok Istene legyen Veletek, hogy az apró vackok azelőtt másszanak elő rejtekhelyükről, mintsem vettetek belőlük még egyet. :-)
    És ami fontos: a sviccentüccs kiejtésen tessék nem röhögni, egyáltalán nem vicces! :-)
    A nyilvános röhögés hátráltatja Ön és környezete beilleszkedését! :-)

    VálaszTörlés