Olvasztótégely
Az egyik kolléga, akivel együtt dolgozom Sri Lankáról származik. A tamil kisebbséghez tartozott, tizenegy éves kora körül menekültek a növekvő erőszak elől a szüleivel az Egyesült Államokba. Mostanra gyakorlatilag tökéletes amerikai angolt beszél, egy egyetemen dolgozik kutatóként, PhD-je van. Mára z egész családja elmenekült az országból, az idén volt otthon ahol az utolsó ottmaradt családtagját temették el.
A csapatunkban a vezető eredetileg kolumbiai (akinek szülei eredetileg magyarországról költöztek oda), van egy magyar (én), egy mexikói, egy tamil és 3 bennszülött amerikai. Én vagyok az egyetlen, aki nem állampolgár.
Az kutatóintézet, ahol dolgozom, magyar vezetésű, a bennszülöttek kisebbségben vannak.
Az USA-ban hihetetlen potenciál van arra, hogy bárki, bárhonnan jön, villámgyorsan asszimilálja a többségi társadalomba. Maximum egy generációba telik, de sokszor kevesebb. Legyen mégoly idegen is valakinek a neve, durva az akcentusa, nincs elzárva az előmenetel előtt, gyakorlatilag ugyanúgy nyitva állnak előtte a lehetőségek, mintha itt született volna.
Európának is el kéne ezt az olvasztótégelyesdit tanulnia, mert különben komoly gondjai lesznek a következő évtizedekben.
Blog feed
Szia!
VálaszTörlésElőször is elnézést szeretnék kérni amiért önkényesen saját blogomon szerettem volna népszerűsíteni a wikipediát. Önkényesen, hiszen az egyik átvett irományt nem jelöltem forrásilag. Kiköszörültem a csorbát, de aztán eszembe jutott, hogy lehet majd egyszer egy copyright témát is feldobok, illetve egy ilyen labdát, hiszen errefelé (én Erdélyben élek) ez igencsak másképpen hangzik. (Itt túlélés folyik, és ennek megvannak a mókás vonzatai is, nem hangzik annyira pejoratívan, mint a beijedt nyugatiaknál - most a székely határőr beszélt belőlem:)). Már egy rövid kis szösszenetben próbáltam körüljárni ezt az ideát, hiszen majd mindenki ebben sántikál, aki valamit is próbál az asztalra letenni. Én zenélek is, no meg filozófiát végeztem, úgyhogy meg lehetne dobni egy adott szintre a történetet, ha mégsem vagyok annyira tolakodó ezzel a kérésemmel.
De lehet, hogy már nem annyira aktuális?
Különben utólag is köszi, hogy beszóltál, lehet egy kissé elrugaszkodtam. Nem gondoltam, hogy annyira fontos lennék én a nagyvilágnak, hogy valaki beszóljon nekem Nashville-ből teszem azt, de az önbizalmam sem kevés, nem kell aggódni. A blogodba beleolvastam, érdekes, hogy nemrégen Sepsiszentgyörgyön a Tedet ismertette az egyik barátom, egy kedves kis kávézóban a notebookján. Szóval én sokszor úgy érzem, hogy a dolgok kezdenek összeérni, mintha tényleg egy rakás láthatatlan szál kötné össze az embereket. Ilyenkor elragad az optimizmus, anélkül remélem, hogy túl naivként látnám a dolgokat.
Még egyszer üdvözletem, és további jó munkát kívánok.
Közben a magyarjaink meg azon sírnak, hogy egyre több a külföldi Budapesten. Na szép.
VálaszTörlésEz olyan gyönyörű így leírva. :-)
VálaszTörlésÉs részben még igaz is, hiszen a közösségétől "elvágott" ember igyekszik megfelelni, főleg ha erre kifejezetten kondicionált értelmiségi.
Ámde:
Mi a helyzet a kifejezetten rassz/nyelv alapokon szerveződő gang-ekkel, amik jellegzetes ámerikai képződmények?
Mi a helyzet, ha nagy létszámú diaszpórában élsz vagy hihetetlenül könnyű a kapcsolattartás a "tieiddel"? Lsd. zsidók, vagy hispanók, telefon, internet, stb. Ilyenkor nincs belső kényszer és könnyen ellen lehet állni a külső nyomásnak is.
Egyébként Zangwill-t szinte kivetette magából az amerikai zsidóság a Melting pot elméletéért.
Huntington meg pár éve írt egy szép könyvet (Who are we címen), amiben figyelmeztet az eljövendő problémákra, melyekkel a kutatóintézetben nem biztos, hogy szembesülsz.
Apropó, te jó amerikainak neveled a gyermekeidet és már keresed a nekik való high schoolt?
Névtelen ha megnézed a statisztikákat, akkor 1 generáció után már majdnem totál beolvadnak a bevándorlók, 2 generáció után már ritkán beszélik az eredeti nyelvet folyékonyan.
VálaszTörlésHasonlítsd össze ezt mondjuk franciaországi vagy hollandiai asszimilációs sikerekkel...