Játék: Dragon Age Origins

Hogy őszinte legyek, az utóbbi időben már csak 1 játékot játszom végig évente. 2009-ben a Dragon Age volt az PS3-n.



A grafika nem nyűgözött le, a szereplők egyértelműen az uncanny valley-ben vannak. (A GTA IV-nél szintén ezt éreztem.) De a grafika olyasmi, ami az első 15 percben számít, aztán akár jó, akár nem, hozzászokik a szemünk. (A felszerelésük, főleg a páncéljuk és a sisakjuk designja viszont a végefelé már nagyon badass.)

Ami miatt a játék kiemelkedő szerintem az az NPC szereplők kidolgozottsága, ami még a GTA IV-nél is sokkal kifinomultabb. Van vagy 10(?) figura a csapatunkban, akik egymással is teljesen élvezhető, sokszor vicces párbeszédet folytatnak, reagálnak egymásra, a döntéseinkre, illetve arra, hogy miket dumálunk velük. Annyi lehetséges párbeszéd és sztori-változat van, hogy az hihetetlen.
Ami érdekessé teszi a dolgot az az, hogy nincs jó és rossz, világos és sötét spektrum, hanem minden döntésünk magában hordozza a lehetőségét annak, hogy magunkra haragítjuk valamelyik társat a brigádból (és ha megsértődik, lelép!) és persze, hogy jópontokat szerezzünk a többieknél. Mindez a személyiségüktől, háttértörténetüktől függ.

Ami pedig nekem személy szerint a legjobban bejött az a világ és a történelem. Dark fantasy cucc, vannak az abszolút gyilkos gonoszok (darkspawn) és van az ellenük harcoló gyarló civilizáció a mi világunkból megismert mindenféle hibáival: hataloméhség, politikai machinációk, rasszizmus, féltékenység, kapzsiság stb.

Néhány történeti elem példaként (SPOILER ALERT!):

A darkspawn eltorzult humanoid faj, vérük mérgező. (A harci kutyák belepuszulnak a harapásukba.) A föld alatt fúrják évszázadokon át az alagutakat, kutatva a régóta szunnyadó archdemonok után. Párszáz évente sikerül megatlálniuk egyet, ilyenkor az felébred és a vezérük lesz. Elözönlik a felszínt elpusztítva mindent. Ez a Blight, ami egyfajta sáskajárás.

A darkspawn ellen harcoló Grey Warden-ekről kiderül, hogy beavatási szertartáson darkspawn vért kell inniuk. Sokan közülük azonnal meghalnak ezen a ponton. (Aki berezel és nem akarja meginni, azt kinyírják.) Aki túléli, az lázálmokat lát és érzékeli az ellenséget, ahogy az ellenség is őt. Mikor kezdenek öregedni, akkor leküldik őket a darkspawntól hemzsegő bányába hősi halált halni.

A mágusok egy börtön és egyetem keverékeként működő toronyban élnek, ahol a templomosok figyelik minden mozdulatukat. A gyengébbeket másik létsíkbeli démonok használják kapunak a világunkba. Ennek első jelére a templomosok legyilkolják a varázslót. Mivel ez bármikor megtörténhet a nem ellenőrzött mágusokat a lovagrend levadássza.

A templomosok varázslóelhárító képességeiket egy lyrium nevű anyagnak köszönhetik, ami viszont durva addikciót, illetve elvonási tüneteket okoz egy idő után, azaz szép lassan begolyóznak. Ettől függetlenül állandó rettegésben élnek, hogy akármyelyik varázslóból bármelyik pillanatban kirobbanhat a démon.

Az elfek gettóban élnek.

A törpéknél durva kasztrendszer van, az érintethetlenek nyomornegyedekben tengődnek betegségek és bűnözés közepette. A nemesség belháborúkat vív miközben a föld alatti birodalmukat szépen bekebelezi a darkspawn. A lyriumbányáikban illetve az anyag megmunkálása közben ők is szépen leépülnek szellemileg.
Háborúikat gyakorlatilag csak a legendásan erős gólemjeik segítségével tudják megnyerni, ezek gyártásához viszon lelkeket kell feláldozni. Kezdetben önkéntesekkel oldották meg a dolgot, azonban mikor ezek elfogynak, más megoldást kell találni, mert a háború túl fontos... A polgárháború is.

Az egyház a templomosokon keresztül szopatja a varázslókat (történelmi okokból). Istenük nem adja jelét, hogy létezne, elfordult az emberiségtől. Eldugott szekták embert áldoznak és szörnyű lényeket imádnak a próféta reinkarnációiként.

Erre jön még a rengeteg konfliktus, országok, nemesek és érdekcsoportok között. Zsoldosok, prostituáltak, orgyilkosok, függetlenségért titokban küzdő máguscsoportok, sötét vérmágiát használó varázslók, rabszolgavadászok. Akárcsak az NPC-k, a frakciók között is óvatosan kell navigálni, döntéseinkkel magunk mellé állíthatjuk, vagy magunkra haragíthatjuk őket.

A Penny Arcade képregény is jól átadja a hangulatot.

Ez a legjobb fantasy cucc ami az utóbb években a kezembe került. El fogom olvasni a könyveket is.