Iskolával kapcsolatos élményeink az USA-ban és Svájcban

Mikor ide készültünk az egyik legnagyobb aggodalmunk a megfelelő iskola megtalálása volt a fiunknak. Az USA-ban az iskolakerületek úgy működnek, hogy a gazdag környéken a helyi adókból fizetett iskola magas színvonalú, a szegény környéken pedig trutymó. Ezért minden szülő igyekszik a megfelelő zónába küldözni, az iskolakerületek határai pedig az ingatlanárakból is leolvashatóak valamelyest. Vannak ún. "magnet school"-ok is, ahova az egész városból lehet menni (ha felvételt nyer az ember, amit legnagyobb megrökönyödésemre lottósorsolással döntöttek el ott, ahol láttam) viszont akkor autóval kell furikázni a gyereket a város másik végébe. Ráadásul számunkra nem is volt túl meggyőző, hogy ezek bármiben jobbak lennének. Persze akinek jobban megy, az magániskolába járatja a gyerekét és akkor majdnem garantáltan nem lesznek fekete osztálytársai. A fekete gyerekek létszáma az osztályban sajnos még a mai napig erősen korrelál az iskolai teljesítménnyel, úgyhogy a fehérek menekülni szoktak az elfeketedő környékekről. (Ismerős Mao-n is a helyzet...)

A fiam odaát eléggé unta az iskolát. Sok gyengébb képességű gyerek is járt az osztályba és a tanárnak nem volt ideje külön foglalkozni vele, akinek jobban mentek a dolgok. Járt ugyan egy tehetségesebb gyerekek számára létrehozott intézménybe, de ez ha jól emlékszem csak egy délután volt egy héten. Volt egy jó program még, az "Accelerated Reader". Olvasónapló helyett egy elektronikus tesztet lehetett kitölteni az otthon olvasott könyvekről, és a számítógép a könyv bonyolultsága és a helyes válaszok száma alapján pontokat adott a gyerekeknek. A fiam brutális pontszámot ért el, ha jól tudom, az iskolájában csak 2 negyedikesnek volt több. Nagyon jó volt a bizonyítványa is, kitüntetéseket is kapott, de ezzel együtt unta.

Na.

Mikor itt, Zürichben lakást kerestünk, akkor amerikai attitűddel azt mondtuk, hogy először nézzük meg az iskolát, aztán az ahhoz tartozó kerületben keressünk majd lakást. Mint kiderült itt erre nem igazán van szükség, ezen a környéken legalábbis nincsenek az USA-hoz hasonló színvonalkülönbségek az iskolakerületek között.

Mivel a fiunk egy szót nem beszélt németül, természetesen megnéztük a nemzetközi iskolákat is. Tipikusan mikor a nagy cégek (bank pölö) behozzák ide az embereiket pár évre, akkor a költözéshez felajánlott csomagban legalább az elején benne van, hogy megtérítik a gyerekeknek a nemzetközi (angol nyelven, angol tananyag szerint működő) iskolát. Mikor aztán bankárunk hazatér pár év után Ausztráliába vagy az USA-ba, akkor a kis lurkók ott folytathatják, ahol abbahagyták.

Ennek az ára kb. 25000-30000 frank (3,8-4,5 millió forint) egy évben.

Vannak kétnyelvű (1 héten angol, 1 héten német) iskolák is, kb. 13000 franktól (~2 millió forint) évente. Nekem nem térít ilyesmit a cég, de szükség esetén bevállaltuk volna, bár úgy tűnt 40 percet kell hozzá vonatozni minden nap. Viszont az angol nyelvű fórumokon bíztatókat mondtak: ilyen idős korban a gyerekek 6 hónap alatt tanulják meg gond nélkül a nyelvet és 1 év múlva nem, vagy alig látszik különbség a helyi gyerekekhez képest.

Úgyhogy eldöntöttük, megpróbáljuk a helyi állami iskolát és ha nem megy, akkor majd váltunk esetleg. Nagyon féltünk, hogy mivel egy kukkot sem ért majd a fiunk az elején, könnyezve fog majd hazajárni és nemcsak a konkrét sulit, de az iskolát, mint intézményt is megutálja majd.

Ehelyett óriási kellemes meglepetés ért bennünket. Három nap után azt mondta, hogy alig várja már hogy visszamehessen és hogy az amerikai iskola unalmas, ez meg teljesen jó. A tanárok kedvesek, beszélnek angolul. A gyerekek is tanulnak angolt, úgyhogy legalább egy minimális szinten tudnak kommunikálni. Az első napon dobozt festettek, a másodikon a jégkorongoztak (cipőben), a harmadikon palacsintát sütöttek és ettek. Persze a rendes tanulmányok mellett. A fiam élvezi, mi meg boldogok vagyunk.