Tennessee megint hozza a formáját

Korábbi lakóhelyem Tennessee állam, progresszívnek nem igazán mondható hely. Ott alapították a Ku Klux Klánt (1865), illetve gyilkolták meg Martin Luther Kinget (1968) és ott volt pl. a majomper is (1925).

Most pedig ez a legújabb rasszista agyalágyult öregbíti az állam jó hírnevét: feketéket akart leöldösni és lefejezni, mesterművét pedig Obama meggyilkolásával megkoronázni.

Heidi

A gyárban hagyomány, hogy minden péntek este van egy kis informális összejövetel. Lehet kérdezni a vezetőket dolgokról, lehet társalogni kollégákkal és van ingyen sör meg mulatschag.

Minden péntek öt órakor, mikor eljön ennek az ideje, megszólal a Heidi nevű dal a hangosbemondóban, így hívják a munkásokat a földszintre sörözni:



Nekem nagyon bejön (bár nem pont úgy éneklik, mint a videóban). Megpróbálom majd beállítani csengőhangnak. A Heidi Johanna Spyri svájci írónő 1880-as regénye, amiben az alpesi kiscsaj Tarzanként bekerül a nagyvárosba.

A dal arról szól, hogy Hédi menjen vissza a hegyekbe, mert ott a jó.



És a szöveg:

Heidi

Holadio, Holadio
Heidi - Heidi!
Deine Welt sind die Berge
Heidi - Heidi!
Denn hier oben bist du zu Haus

Dunkle Tannen
Grüne Wiesen im Sonnenschein
Heidi, Heidi brauchst du zum glücklich sein

[Jodeln]

Heidi, Heidi kommt doch Heim
Find dein Glück
Komm doch wieder zurück

Sok más feldolgozás között, 70-es években japán rajzfilmsorozat is készült Hédiről.

Ennek az intrója elég japán, de azért jódlizás van benne:

Mindenfélék Svájcról és a nyelvekről

Nem néztem utána, de nekem új volt, hogy a Svájc negyedik hivatalos nyelvét beszélő romansok tulajdonképpen cigányok. Spanyol kolléga viszont elmondta, hogy mára a Svájcban élő spanyol anyanyelvűek száma mára meghaladja a romansokét. Én sosem láttam semmit felismerhetően kiiírva romansul. Amerre én jártam ott nagyjából a használt nyelvek német, angol, francia és olasz kb. ebben a sorrendben.

Angolul tényleg nagyon sokan beszélnek, társadalmi helyzettől függetlenül. Talán a délről érkezett bevándorlók azok, akik legnagyobb eséllyel nem tudnak. Azért meg tudok lepődni a mai napig, mikor az IKEÁban az angolt csak törve beszélő eladó folyékonyan vált ügyféltől függően a német olasz és francia között, vagy mikor a villamoson megszólított idősebb emberek is teljesen jó angollal válaszolnak, a kis dugó helyi önkormányzatunknál (lakosság: 15000) az ügyintéző kiscsajszi abszolúte jó folyékony angollal segít kitölteni a regisztrációs űrlapot.

Az itt (egymástól eltérő helyi dialektusokban beszélt) beszélt svájci német a közelmúltig írásban egyáltalán nem létezett. Emiatt viszonylag gyorsan változik generációról generációra és pl. az elsősorban Dél-Európából (Olaszország, Portugália) ideérkezett bevándorlók nagy hatással voltak rá. Érdekes módon csak az utóbbi években kezdte el a lakosság -- elsőként a fiatalok -- írásban is használni, az SMS és az email elterjedésének köszönhetően. Mivel helyesírása nem létezik, fonetikusan írják le. Engem a sok torokhang miatt leginkább a holland nyelvre emlékeztet egyébként.

Német nyelvvel a gyerekek először az iskolában találkoznak. Egyáltalán nem könnyű megtanulniuk, gyakorlatilag majdnem olyan mint egy teljesen idegen nyelv (angolt is tanul mindenki). Akinek gondja van az különórákat vesz.

És mégvalami: Svájcban jelenleg 3 százalék alatt van a van a munkanélküliség.

A vak programozó kollégám

Van egy programozó kollégám aki vak. Fehér bottal jár. Mielőtt teljesen megszoknám, le szeretném írni, hogy még mennyire fura érzés ez. Nem is találom rá a megfelelő szavakat.

Döbbenetes, hogy mennyire jól boldogul mindennapi feladatokkal, amikről azt gondolnám, hogy egy vak személynek nagyon nehéz. Pl. majdnem tátott szájjal néztem amikor kávét főzött (meg nem próbálnám csukott szemmel), vagy mikor gondolkodás nélkül lecsúszott velünk a tűzoltópóznán.

Persze a legmeghökkentőbb munka közben látni.

Svédországból jött Svájcba, három lánya van és nagyon jó fejlesztő, open source díjat is nyert, látom az asztalán.

Kissé szerénységre int, mikor olyan valaki ül velünk szemben, aki nagyjából mindent elért az életben amit mi (sőt-sőt-sőt), de úgy, hogy nem lát.

Új lakás, bútorok

Tegnap átköltöztünk az új lakásba. Eleinte úgy tűnt, hogy csak 2 hálózsák lesz az összes bútorunk, de végül az IKEA mégis kiszállította a megrendelt székeket, asztalt ágyakat. Sajnos semmi szerszámunk nem volt, így nem tudtuk összerakni őket (nem mintha lett volna rá idő este). Mindenesetre legalább a matracoknak máris hasznát vettük.

Az IKEA-s vásárlás 2 gyerekkel elég tikkasztó bír lenni, főleg mikor teljesen nulláról kell berendezni egy lakást. 1 nappal a költözés előtt rohantam este még az áruházba, hogy zárás előtt legalább ágyakat tudjak venni. Kocsim még nincs, de ha lenne se fért volna bele ennyi cucc, úgyhogy házhozszállítást kértünk (kb. 20kHUF volt, szerintem nem drága, tekintve, hogy nekünk semmit nem kellett csinálni.)

Az erkélyünkről nem csak lovakat de legelő teheneket is látni. A kanapét csak 6 hét múlva szállítják ki és a kábeltévé/internet is még vagy 3 hét mire megérkezik.

A ház egy domb tetején van, nem tudom mennyire izzad le az ember míg felteker oda biciklivel.

Jópár dolgot kell még vásárolnunk a zuhanyozófüggönytől, a ruhásszekrényen át a csillárig. A csomagjaink az USA-ból még mindig nem érkeztek meg, de azért szép lassan haladunk előre.

Iskolával kapcsolatos élményeink az USA-ban és Svájcban

Mikor ide készültünk az egyik legnagyobb aggodalmunk a megfelelő iskola megtalálása volt a fiunknak. Az USA-ban az iskolakerületek úgy működnek, hogy a gazdag környéken a helyi adókból fizetett iskola magas színvonalú, a szegény környéken pedig trutymó. Ezért minden szülő igyekszik a megfelelő zónába küldözni, az iskolakerületek határai pedig az ingatlanárakból is leolvashatóak valamelyest. Vannak ún. "magnet school"-ok is, ahova az egész városból lehet menni (ha felvételt nyer az ember, amit legnagyobb megrökönyödésemre lottósorsolással döntöttek el ott, ahol láttam) viszont akkor autóval kell furikázni a gyereket a város másik végébe. Ráadásul számunkra nem is volt túl meggyőző, hogy ezek bármiben jobbak lennének. Persze akinek jobban megy, az magániskolába járatja a gyerekét és akkor majdnem garantáltan nem lesznek fekete osztálytársai. A fekete gyerekek létszáma az osztályban sajnos még a mai napig erősen korrelál az iskolai teljesítménnyel, úgyhogy a fehérek menekülni szoktak az elfeketedő környékekről. (Ismerős Mao-n is a helyzet...)

A fiam odaát eléggé unta az iskolát. Sok gyengébb képességű gyerek is járt az osztályba és a tanárnak nem volt ideje külön foglalkozni vele, akinek jobban mentek a dolgok. Járt ugyan egy tehetségesebb gyerekek számára létrehozott intézménybe, de ez ha jól emlékszem csak egy délután volt egy héten. Volt egy jó program még, az "Accelerated Reader". Olvasónapló helyett egy elektronikus tesztet lehetett kitölteni az otthon olvasott könyvekről, és a számítógép a könyv bonyolultsága és a helyes válaszok száma alapján pontokat adott a gyerekeknek. A fiam brutális pontszámot ért el, ha jól tudom, az iskolájában csak 2 negyedikesnek volt több. Nagyon jó volt a bizonyítványa is, kitüntetéseket is kapott, de ezzel együtt unta.

Na.

Mikor itt, Zürichben lakást kerestünk, akkor amerikai attitűddel azt mondtuk, hogy először nézzük meg az iskolát, aztán az ahhoz tartozó kerületben keressünk majd lakást. Mint kiderült itt erre nem igazán van szükség, ezen a környéken legalábbis nincsenek az USA-hoz hasonló színvonalkülönbségek az iskolakerületek között.

Mivel a fiunk egy szót nem beszélt németül, természetesen megnéztük a nemzetközi iskolákat is. Tipikusan mikor a nagy cégek (bank pölö) behozzák ide az embereiket pár évre, akkor a költözéshez felajánlott csomagban legalább az elején benne van, hogy megtérítik a gyerekeknek a nemzetközi (angol nyelven, angol tananyag szerint működő) iskolát. Mikor aztán bankárunk hazatér pár év után Ausztráliába vagy az USA-ba, akkor a kis lurkók ott folytathatják, ahol abbahagyták.

Ennek az ára kb. 25000-30000 frank (3,8-4,5 millió forint) egy évben.

Vannak kétnyelvű (1 héten angol, 1 héten német) iskolák is, kb. 13000 franktól (~2 millió forint) évente. Nekem nem térít ilyesmit a cég, de szükség esetén bevállaltuk volna, bár úgy tűnt 40 percet kell hozzá vonatozni minden nap. Viszont az angol nyelvű fórumokon bíztatókat mondtak: ilyen idős korban a gyerekek 6 hónap alatt tanulják meg gond nélkül a nyelvet és 1 év múlva nem, vagy alig látszik különbség a helyi gyerekekhez képest.

Úgyhogy eldöntöttük, megpróbáljuk a helyi állami iskolát és ha nem megy, akkor majd váltunk esetleg. Nagyon féltünk, hogy mivel egy kukkot sem ért majd a fiunk az elején, könnyezve fog majd hazajárni és nemcsak a konkrét sulit, de az iskolát, mint intézményt is megutálja majd.

Ehelyett óriási kellemes meglepetés ért bennünket. Három nap után azt mondta, hogy alig várja már hogy visszamehessen és hogy az amerikai iskola unalmas, ez meg teljesen jó. A tanárok kedvesek, beszélnek angolul. A gyerekek is tanulnak angolt, úgyhogy legalább egy minimális szinten tudnak kommunikálni. Az első napon dobozt festettek, a másodikon a jégkorongoztak (cipőben), a harmadikon palacsintát sütöttek és ettek. Persze a rendes tanulmányok mellett. A fiam élvezi, mi meg boldogok vagyunk.