Gimnáziumi felvételi

Már írtam régebben, hogy a fiam előreugrott egy évet (negyedikből ötödikbe). Elégedett voltam az iskolával, mert külön foglalkoztak vele, kapott privát franciaórákat a felzárkózáshoz, szponzorálják neki a logopédust stb.

Egészen addig tartott a lelkesedésem, amíg el nem kezdett készülni a hatosztályos gimnáziumi felvételire.
A felvételin 4,5-ös átlagot kell elérni (az osztályzatoknál 6 a legjobb, 1-3 pedig a magyarországi 1-es különböző árnyalatai.)
Az eredmény a hozott pontokból, fogalmazásból, egy német és egy matektesztből áll össze.

A példasorokból kiderült, hogy óriási szakadék van a felvételin megköveteltek és az iskolában tanultak között. Pl. egyáltalán nem tanultak még egyenleteket, a felvételin pedig ez alap.
Effektíve a felvételi feladatok 80%-ához hozzá sem tudott kezdeni.
Erre jól felmérgesedtem. Az előkészítőn sem volt elég alkalom, hogy ezt megtanulják.

A fiamnak érezni, hogy nem tud valamit, amit kéne teljesen új élmény volt, mert mindig nagyon jó volt az osztálytársaihoz képest, ő szokott segíteni a többieknek matekból.
Úgyhogy az utóbbi hónapokban a hétvégéket felvételi példasorok közös megoldásával töltöttük.
Szinte nulláról megtanultunk egyenleteket és szöveges feladatokat megoldani.
Kezdetben nagyon nehezen ment, a gyerek nem szokott hozzá még 11 évesen, hogy hétvégén délelőtt órákon át matekozni kell. Velem matekot, az anyjával a németet, meg a fogalmazást gyakorolta.

Végül sikerült a dolog. Ezt én akkor nem tudtam, de a hozott pontjai alapján a matematikai esélye 25% körül volt.
Remélem azt tanulja belőle a gyerek, hogy ha keményen dolgozik, akkor meglesz az eredménye.

Jutalomból implementáltuk a készüléskor írt, "A tökéletes napom" című munkájában írtakat.