The Nazis: A Warning from History

Mostanában, hogy nincs itt az Asszony pusztítom az olyan filmeket a listámról, amiken ő nagy valószínűséggel elaludna. Így néztem meg hidegháborús témájú filmeket, a Nixon-t, a Thirteen Days-et (közben eszembejutott, hogy már láttam régebben) illetve a Trials of Henry Kissinger-t. Utóbbi volt talán a legjobb és legérdekesebb.

Legutóbb pedig, kihasználva a Netflix online nézhetős szolgáltatását végignéztem a Nazis: A Warning from History című hatrészes BBC dokumentumfilmet a nácizmusról. Több okból is nagyon tetszett. Egyrészt rengeteg hosszú év után nagy öröm volt megint német szöveget hallani. Rengeteg riport, korabeli beszéd, propagandafilm-részlet volt látható. Meginterjúvoltak náci párttagokat, akik éveken át együtt dolgoztak Hitlerrel és elmondták mennyire nagyra becsülték az átlagosnál nagyobb vodkaadagban részesülő litván "önkéntes"-t, aki zsidó nőket és gyerekeket lőtt tömegével a gödörbe, amiért 20 évet kapott Szibériában stb. Azért tetszett a dolog, mert nem démonizálták túl őket. A filmből jól látszott, hogy a nácik nem patás ördögök, hanem hús-vér emberek: műveltek, okosak, szerették a zenét, a művészetet, a feleségüket. Csak munkaidőben tömeggyilkoltak. A keleti front első tisztogatókommandóinak (Einsatzgruppen) vezetői mind professzorok voltak -- sőt, az egyiküknek 2 doktorátusa is volt, ("Dr. Dr." szerepelt a neve előtt).

Ian Kershaw, a kedvenc Hitleres könyvem szerzője is közreműködött a film elkészítésében. Az ő keze nyomának gondolom azokat a részeket, amiben Hitler vezetési stílusát mutatják be. A Führer gyakorlatilag elérhetetlen volt egész nap. Volt, hogy délután jelent meg. Ahhoz képest, hogy diktátor volt, abszolúte nem törődött az ország irányításával. Gazdasági programja bevallottan nem volt, csak általános célokat fogalmazott meg, de a megoldás mikéntjét, az alárendeltjeire bízta. Gyakorlatilag soha semmit nem adott írásba, hanem csak hosszú monológokat tartott az irányról, az embereinek pedig a legfőbb gondja az volt, hogy kedvére tegyenek. Szerette visszatartani az információkat, közel ugyanazt a feladatot két embernek is kiosztani és nézni, hogy kapnak össze. Az, hogy a másodvonalbeli vezetők között akkora ellenségeskedés volt ennek a módszernek köszönhetően hozzájárult ahhoz, hogy nem tudták elmozdítani, mert nem volt igazi erős ember, aki átvehette volna a helyét.

Példa a homályos utasításokra, mikor megadja a feladatot a nyugat-Lengyelországi Gauleiter-eknek, hogy a körzetüket németesítsék -- a részletek rájuk vannak bízva. Az egyik ezt úgy oldotta meg, hogy deportálta onnan a lengyeleket keletre, míg a másik úgy, hogy nyilatkozatot iratott alá velük, hogy akkor ők mostantól németek.

De a hétköznapi emberekkel készült interjúkat is érdekes volt látni. Kereskedőt, aki 10-szeres áron árulta az élelmiszert a lengyel gettó lakóinak a szögesdróton keresztül míg ki nem fogytak az értéktárgyaikból és éhen nem haltak. Német nőt, akit szembesítenek, hogy fiatalkorában milyen besúgólevelet írt a Gestapónak és letagadja. Katonát, aki bevallása szerint segítette, védte a Lengyelországba keletről betelepített németeket, míg nem szembesítik egy általa írt levéllel, amiben koncentrációs táborba küldeti azok költöztetés ellen tiltakozó vezetőit.

Önáltatás lenne azt hinni, hogy egy kis gonosz csoport ragadta magához a hatalmat és őrjítette meg a népet. A nép benne volt nyakig. Nemcsak a német, de az összes szövetséges ország lakossága asszisztált a rendszerhez Vichy-től Magyarországon át Litvániáig. Már nem emlékszem, melyik német város volt, ahol nem sikerült megsemmisíteni a Gestapo iratait és a tanulmányozásuk során kiderült, hogy nem a kb. 20 Gestapo tiszt tartotta terrorban a területükhöz tartozó több mint 1 millió(!) embert, hanem azok egymást. A Gestapo legnagyobb gondja az ipari mennyiségben beugró besúgólevelek feldolgozása volt.

Azért nem szabad démonizálni a nácikat, mert akkor elhitetjük magunkkal, hogy ez egy különleges dolog volt és soha nem történhet meg többet. Pedig megtörtént, és megtörténik. Újra és újra, és olyan emberek csinálják, mint mi, meg a szomszédaink.