Átmeneti agglegénység vége, Zelda, FFVI

5 nap múlva vége az egy hónapig tartó hagymáschilisbabzabálós, nyitottajtónálpisilős agglegénységemnek. Próbálom a maradék időt kihasználva, végignyomni a Zeldát (a jeges pályán vagyok, kezd nehéz lenni), meg a Final Fantasy VI Gameboyos változatát.


Feszítsenek keresztre a fanboyok, de a Zeldában nekem a Wind Waker cel-shaded grafikája jobban bejött. A játékélmény viszont a maga kategóriájában csúcsra van fejlesztve. A Metroid Prime-ra emlékeztet egyébként a legjobban. Azoknak akik nincsenek benne a Nintendo világban, a Metroidban és a Zeldában van ugyan harc, vannak fegyverek, de egyáltalán nem az van fókuszban, hanem a pálya felfedezése. A recept az, hogy a hősnek egyre bővülő eszköztárral kell megoldani egyre bonyolultabb pályákat, amiket egyfajta rejtvénynek lehet felfogni ("environmental puzzle"). Ahogy előrejutunk, a jutalmunk valami újabb eszköz, vagy alkalmazható technika (pl. kalapács, bumeráng, röntgenlátás) aminek a segítségével újabb és újabb helyekre tudunk eljutni. A pályavégi ellenfeleket pedig sosem nyers erővel, hanem mindig az új eszköz és tanult technikák használatával kell legyőzni. A játék varázsa tehát nem a abban van, hogy széjjellövöm/kardozom az ellenfél agyát, ami látványosan robban/fröccsen, hanem abban, hogy 15 percenként kiáltok fel, hogy Áháááá, szóval így!

A Final Fantasy VI (1996) pedig az első "igazi" Final Fantasy játékom (csak a Tactics Advance-ot játszottam korábban, de mikor vagy 30 óra után elvesztettem a játékállásomat saját hibámból, már nem volt kedvem újrakezdeni. De a DS verziót várom.)

Állítólag az FF VI a legjobb 2D változat. Először idegesítő volt a sok, mostani szemmel már anakronisztikusnak tűnő random encounter, de maga a játék a kis cuki sprite-jaival, a hangulatos zenéjével, a néhol humoros, néhol tragikus történetével végül nagyon bejött. Mikor eljutottam odáig, hogy az egyik hősnővel egy operában kellett énekelni, memorizálva a szöveget, meg a koreográfiát, éreztem, hogy ez már itten szerelem és előtört belőlem a látens Final Fantasy rajongó, aki most toporzékol a vállamon és azt suttogja a fülembe, hogy vegyek egy PS2-t.



Nem fogok rá hallgatni, mert jön ki egy csomó Square-Enix játék hamarosan DS-re és ha a család itthon van úgysem férek a tévé közelébe, sokkal jobb nekem a budin ülve játszani, csöndben, nyugiban, egyfajta 21. századi Tót Lajosként.

Hogy webkettő is legyen: régebben, mikor elakadtam, a gamefaqs.com-on néztem utána, hogyan kell továbbjutni (már a fiam is használja 7 évesen), de újabban átszoktam a Strategy Wiki-re. Jobban struktúrált, jobban használható.