Munkatársam megjegyezték, hogy úgy ejtem ki az impedance-et, mintha impotence lenne.
Felírtam ezt is a gyakorlandók közé. Hónapok kitartó munkájával sikerült rábeszélni benszülött kollégámat, hogy javítson ki ha nyelvtani hibát, vagy durva kiejtésbeli hibát ejtek és nagyon örülök neki, mikor megteszi, mindig megköszönöm.
Az autót, mint intézményt szükséges rossznak tartom. Nem izgatnak fel, nem találom őket érdekesnek (sőt!). Ami a legfőbb dolog, utálok rájuk pénzt költeni. Olyanok is, az egyiknek pl. szigetelőszalaggal van megminőségbiztosítva a hátsó ablaka... :)
Hétvégén kiruccanást tervezünk déli irányba és az öregebbik járgányunk fura hangokat ad ki, a hátralévő 2 nap alatt már nem tudom megszereltetni úgy, hogy magabiztosan vághassak neki az útnak. (Sajnos az olyan megbízható, szerelő, akivel elégedett vagyok és úgy érzem nem nyúl le, itt is hiánycikk...)
A másik autó, amit én szoktam használni jól megy a maga módján, kivéve, hogy a légkondi nem működik benne (mindig). Így azt az Asszony vétózta meg.
Úgyhogy inkább bérelek kocsit erre a pár napra és nem fogok félni a a fekvőrendőröktől.
Magyar Wikipédia Magazin: Honnan van az embereknek idejük wikipédiázni?
További feketepontok az Apple-nek:
Pár hete valami gebasz van a MacBook Pro-m aksijával. Azt hiszem nem tudja jól megbecsülni, mennyi nafta van benne, emiatt bár azt írja ki, hogy 10-20-30 perc van még hátra, kifogy és kikapcsol az egész. Nem sleep, hanem power off. Elég idegesítő, vagy mindig bedugva tartom, vagy állandó terrorban vagyok, hogy mikor lesz áramszünet.
A másik gond az a trackpad alatti egyetlen egérgomb. Beragad. Olyan, mintha mindig nyomnám, pedig nem. Szerencsére van olyan beállítás, hogy ne foglalkozzon a trackpad-del, ha egér is be van dugva, de akkor is gáz.
Így lett a mindenhova hordozható laptopból, hajkitépés nélkül csak hálózatba kötve és egérrel használható gép.
Szervizelést nemcsak a turbulens idők miatt hanyagolom egyelőre, hanem azért is, mert nincs kéznél asztali gépem, ez az egyetlen és elsődleges munkaállomásom, most pedig szorít a határidő. (Mondjuk ahhoz nem eléggé, hogy ne menjünk következő, négynaposított hétvégén Floridába...)
Naiv kezdőként a következő hibákat követtem el.
A Torontói Egyetem pszichológusai szerint véges mennyiségű az az önkontroll, amit naponta "elkölthetünk". Pl. ha vasakarattal tartjuk magunkat a diétánkhoz, lehetséges, hogy nem marad a nap további részében elegendő "mennyiség", hogy rászánjuk magunkat a kemény tanulásra.
Science Daily
Két szó, amit az Economistból tanultam az utóbbi napokban:
Az Asszony nem igazán használta évekig a 20GB-os iPodját, hiába reklámoztam neki, hogy mekkora jóság házimunka végzése közben morálnövelő zenéket hallgatni. (Én mostanában Economistet szoktam.)
Most, hogy végre rászánta magát és elkezdte volna hallgatni, megnyekkent szegény. Mivel jógyerek volt, kapott helyette egy iPod Nano-t, amin már videó is van. Imádja. (Pedig eléggé a bögyömben van az Apple, csak vonakodva adtam nekik megint pénzt...)
Reklámoztam neki a Podcastokat, úgyhogy most azokat teszteli a híradóktól, a food science-en át a viccesekig. A képernyője is egész használható: nagyon pici, de gyönyörű. Régebben, mikor várta a sötét szobában, hogy elaludjon a kislányunk, Picross-t nyomott a Nintendo DS-en, most viszont már az iPod lett a kedvenc.
Mikor a családban kisgyerekek vannak, akkor ritkán marad elég idő és energia napközben, vagy akár a nap végén, hogy az ember végignézzen egy egész mozifilmet.
Ilyenkor ideálisak a rövid pörgős Podcastok (pl. CNN 5 perces villámműsor, vagy egy 10-20 perces TED Talk).
Tegnap kipróbáltam milyen méretű és minőségű egy DVD és egész jó. A "History of Violence" 320 mega lett és nézhető.
Persze igazán akkor lehetne kihasználni a dolgot, ha lenne tömegközlekedés.
Én egyelőre megvagyok az iPod Shuffle-lel, bár kezd irritáló lenni, hogy nincsenek playlistek, így minden délután szinkronizálni kell, ha váltani akarok a napközben hallgatott Economist és az este kocogáshoz használt zenék között.
Szép lassan, tyúklépésekben haladok előre az edzéstervemben. Tegnap először vittem pulzusmérőt is a futógépre (ócsóért rendeltem régebben a woot.com-on). Nos, kiderült, hogy azért nem bírok sokáig futni, mert kezdőként túl nagy tempót diktálok magamnak és hamar felmegy a pulzusom 170 fölé. Itt van egy informális kalkulátor, ami alapján inkább nagyjából 160 körül kéne maradnom, hacsak nem versenyre készülök. :)
Úgyhogy stratégiát váltok és lassan járj, tovább érsz módszerrel mindenképpen lelassítom az ütemet, amint felmegy a pumpa. Tudomány!
You can't control what you can't measure.
Sajnos a mellkasra erősített pulzusmérő és a nyakamban a póló alatt lógó, régi iPod Shuffle nem kompatibilisek. Menet közben össze-vissza kocognak egymáshoz, ami rendkívül idegesítő, úgyhogy az iPodot a kezemben kell fognom.
Közben továbbfejlesztettem a Google Spreadsheetemet, és integráltam a testsúlycsökkenést is. Erre is négyzetes függvény alapján adok magamnak kreditet, a cél 30 font mínusz.
Szombaton kivittük a családot a Nashville Earth Day nevű rendezvényre, a város közepén található parkba. Ugyebár a környezetért aggódó helybeli polgárok ilyenkor beülnek a benga nagy SUV-be, bevezetnek 10-20 mérföldet az elővárosokból, kóvályognak fél órát, hogy parkolóhelyet találjanak. Közben a vásári büfékben (funnel cake, pattogatott kukorica, hotdog stb.) és a zenélős lerakatoknál megy az aggregátor egész nap.
Volt pár érdekesebb dolog, állatok, növények, energiaspórolós megoldások, helyi farmerek stb. Az élő zene 10 pontos volt, de ezt itt Nashville-ben (Music City) már szinte megszoktam.
Nem fotóztam eleget, de 2 képről azért beszélnék.
Ez a helyi busztársaság busza, ilyennel szoktam járni, mikor nem vezetek. 2 biciklit tud szállítani az elején, szokták is használni a polgárok, okos dolog. Van tolókocsi beemelő liftje is, meglepő módon azt is sokszor használják, bár én nem tudom elképzelni, hova furikáznak annyit a mozgássérültek. (Ma reggel is volt egy féllábú, veteránnak kinéző bácsi elektromos tolószékben a buszomon, pólóján "Homeless Power" felirattal.)
Sajnos a buszmegálló kb. 30 perc a házamtól egy nagy hegyen keresztül, nincs járda és az 5 sávos úton 80-90-nel húznak el az autók mellettem a beláthatatlan kanyarban, úgyhogy kocsival szoktam járni. (A buszmegállóba.)
Ez pedig itten egy emberiességellenes bűntett, a kukorica-etanol meghajtású SUV. Állítólag annyi kukoricából, amit egy ilyenbe tankolnak egy alkalommal egy személy 1 egész éven keresztül ehetne. Kb. állampolgáronként 150 dollárnyi dotációt nyom az állam a kukoricalobbinak etanolba itt, az Egyesült Államokban évente. Ami az energiaproblémákat nem oldja meg, viszont arra kíválóan alkalmas, hogy világszerte masszívan felnyomja az élelmiszerárakat és éhezésbe kergessen minden polgárt a Földön, aki 1 dollár alatti jövedelemből él naponta. 100 milliókról beszélünk. Emlékezzünk, hogy ha a föld összes élelmiszerét átalakítanánk biodízellé, akkor sem fedezne többet kb. a mostani nyersolajfogyasztás 15%-nál.
Ezen fel szoktam dühíteni magamat mondjuk. Ismét egy szép példa arra, mikor a létező demokrácia, mint döntéshozó mechanizmus csődöt mondott.
Most éppen a hetente egyszer esedékes indiai ebédtől szuszogok és valahogy én is így érzem magam. :)
Adottak az alábbiak:
Mr. Deity sorozat. Nem mindegyik egyformán jó, de az első kettő tetszett.
Mr. Deity megfontolja, mennyi gonoszság kell a Földre
Mr. Deity nagy szívességet kér
via kung fu grippe
Nagyon egyszerű az adóbevallásom általában, viszonylag gyorsan elkészíthető. Bemenete egy űrlap kb. 10 számmal, kimenete egy 2 oldalas PDF file. Kinyomtatom, bepostázom oszt' jónapot.
Azért ilyen egyszerű a dolog, mert csak pontosan egy helyről van jövedelmem, nem tudok semmilyen költséget elszámolni a gyerekeken túl és Tennessee-ben nincsen állami szinten jövedelemadó (ami a szegényeknek szopacs ugye, mert pl. az ÁFA számukra fájdalmasabb).
A családi adózás nagy találmány egyébként.
Az idén mindezt elektronikusan csináltam és a változatosság kedvéért nem hagytam az utolsó napra. A TurboTax nevű könyvelő-szoftvernek mára már van online változata és ennek az egyszerűsített adóbevallásokhoz tartozó része -- pont, ami nekem kell -- teljesen ingyenes. Regisztráltam, szép sorban válaszoltam a kérdésekre, kiválasztottam, hogy küldje el elektronikusan, megadtam a bankszámlaszámomat, amiről levonhatják a különbözetet és kész.
Nulla papír. Kiváncsi vagyok, hogy elrontottam-e valami adatot, illetve, hogy kapok-e végül az idei szövetségi gazdaságélénkítő pénzosztásból.
Két aktuális kedvencem, Shirky és Colbert. Shirky a könyvéről próbál beszélni, persze elbohóckodják. Ez ennek a formátumnak az átka, van rá 5 perc és abba a házigazdának bele kell tuszkolni valahogy 5 poént.
Eredeti link (jobb felbontás) via BoingBoing
Howard Zinn (amerikai mércével) balos történész írását az ilyesmire szerintem alkalmatlan Viggo Mortensen olvassa fel. Ettől még érdemes megnézni ezt a rövid kis animációt, az amerikai nagyhatalmi politikáról.
via videosift.com
Zinn könyve, a People's History of the United States már régóta megvan, egyelőre a hatalmas méretű "végigolvasatlan" kupacban. Előrébb kell vennem a listán.
Nemrég egy programozási hibákhoz nagyon hasonló bug csúszott egy törvénybe Arkansas államban. A házasságkötéshez szükséges alsó korhatárt kívánták szabályozni, de belekerült egy feleseleges "nem" szócska a mondatba. Így a programfutás törvény eredménye az lett, hogy szülői engedéllyel bárki megházasothat, akár újszülöttek is. [CNN]
A bug tavaly július óta benne volt az éles verzióban, mostanra patchelték meg.
Nos, Oregon államban már megvalósult a szerencsejáték és az egészségügy más formában, Magyarorországon is felvetődött kombinálása. 91000 polgár részvételével szerveznek lottósorsolást, ahol a szerencsés 24000 egészségügyi ellátást nyerhet. Nem vicc.
Az államban jelenleg 600000 embernek nincs semmifajta eü biztosítása, ők csak sürgősségi ellátásra jogosultak.
New York Times cikk
A Colbert Report-ban erről először.
Emlékeztetőül:
A mostanáig kísérletileg igazolt és kísérletileg nem igazolt természetfeletti jelenségeket szemléltető ábra.
xkcd
Az amerikai Saturday Night Live műsort már akkor is szerettem, mikor még Mao-n laktam. Sajnos nagyon hullámzó a minőség, de a régi jobb részeket gyakran ismétlik és azért adta nekünk a Jóisten a Tivo-t, hogy áttekerjük a gyengébb jeleneteket.
Ez pl. nagyon bejött nekem.
Via: Amy Adams blog
No megvolt a magyar Wikipédiában is az első Wikiscanner-szerű ügy. Kiderült, hogy a TV2 nézhetetlenül gagyi Urigelleres külföldiből újramelegített showműsorához az állítólag mérgező vipera helyett egy nemmérgező boát használt, amit "dzsungelviperának" kereszteltek el. A szokásos Blikkes kampány mellett azonban ez esetben már a webre is odafigyeltek. Vélhetően mikor látták, hogy a beharangozó kampány közben panaszkodik a nép, hogy 0 találat van a "dzsungelvipera" kulcsszóra, csináltak egy kamucikket a TV2.hu domainből regisztrált userrel az adást megelőző napon este "dél-amerikai dzsungelvipera" címen a Wikipédiába.
Azóta ezen címszó alatt magáról a manipulációs kísérletről tájékozódhat a kedves közönség. (Meg kell jegyezni nem maguk a wikipédisták, hanem bloggerek szúrták ki először...)
Több szinten is ultragagyi a műsor egyébként:
Blog feed