Agglegénység, Nashville

Kivittem a repülőtérre a családot, 6 hétre mennek Magyarországra. Én 2 éve voltam utoljára, ha jól emlékszem, nem tudom mikor megyek legközelebb. Esetleg ősszel...

Közel hat év után mostanra már Nashville ugrik be, mikor arra a szóra gondolok, hogy "otthon". Megszerettem a várost, bejönnek az udvarias emberek, a jó idő, a lakópark (vadlibákkal), a dombok, a rengeteg erdő (őzekkel!) és mostanra megtaláltam azokat a városrészeket, amik annyira jól néznek ki, hogy elég rajtuk keresztülmenni , hogy jól érezzem magam. Sokáig nem vettem észre, mennyire más hangulatot jelent, ha az ember a gettón, az autópályán, vagy a gazdag negyeden keresztül közlekedik a gyár és az otthon között. Gyakran eszembe jut a Sims nevű játék "room rating" paramétere: ha szép cuccokkal vesszük körül az emberkénket, akkor vidám lesz, és jól működik a mindennapokban. Viszont, ha lepukkant gagyival, mocsokkal (és nem igénytelen típus) akkor depi lesz.

Visszatérve. Most, átmeneti agglegényként az lesz a kihívás, hogy ne csússzak szét és rendben tudjam tartani a lakást meg magamat. :) Tudtátok, hogy a házasemberek tovább élnek?