Film: Hearts and minds, Vietnam, Irak

Hearts and Minds: Oscar-díjas dokumentumfilm a vietnami háborúról. 1974 (az amcsik ekkor már kivonultak, de a polgárháború még tart, Saigon csak 1 év múlva fog elesni).

Nem értettem 2003-ban sem, hogy Amerika hogyan tudja ennyire gyorsan elfelejteni a háborút és a hazugságokat. Azóta rengeteget olvastam a vietnami háborúról és nagyon sok filmet is megnéztem. Számomra a párhuzam annyira kézenfekvő, hogy nem bírom elfogadni, hogy hogyan tudták kizárni a tudatukból, mikor Irakot tervezték illetve később a megszállást implementálták. A tábornokok, a külügyminiszter basszameg (nem a Rice, hanem a Powell), mind ott voltak Vietnamban, végigszopták, 4 elnök hazudott nekik reggel éjjel, este a helyzetről, látták, tudták, hogy mi van -- legalábbis utólag. Eltelik 30 év és huss, mindenki elfelejtette, vagy legalábbis a nagy hazafiságban, zászlólengetésben úgy csinált.

Próbálom megérteni Amerikát mikor irracionálisan viselkedik és a következőre jutottam. Európai embereknek, Magyarországnak meg főleg a háború nem valami távoli dolog, mint valami űrprogram, ami valahol messze, a tengerentúlon történik és olyanok csinálják, akik évekig erre készülnek és ezért fizetik őket. Egy amerikainak a háború azt jelenti, hogy áldozatot vállalnak (elsősorban anyagit), hogy egy távoli, bajbakerült országon segítsenek. A háború egy európai embernek falhoz állítás, szőnyegbombázás, tömeges nemi erőszak, megszálló csapatok, kényszerprostitúció, éhezés, betegségek, nyomorgó menekültek, civilek millióinak halála, amit mindig valami dicsőséges ideológia nevében követnek el, legyen az az Anyaföld védelme / visszaszerzése, az agresszorok / imperialista / kommunista / fasiszta / eretnek / pápista / ellenforradalmi veszély megállítása etc. Magyarországot az összes elnyomó mindig vagy "megvédte", vagy "felszabadította". Papíron a Harmadik Birodalom és a szovjetek is nagyon jól hangzó jelszavakkal tepertek végig rajtunk, meg a többieken. Ha nekünk ilyet bullshitet nyomnak, hogy "felszabadítás", "meg megvédünk benneteket", akkor nem pisiljük össze magunkat azonnal és feltétlenül a gyönyörűségtől.

Az amcsik soha nem éltek át ilyen pusztítást, a legközelebbi, ami van nekik, az a 9/11, ami bocs, de babapiskóta egy világháborúhoz és egy parkolóvá bombázott Európához képest. Náluk nem cseng üresen és hamisan, mikor valami pozitív propaganda ("szabadság!", "demokrácia") szólítják őket háborúba. Elhiszik baszki, hogy elnyomó, emberkínzó rezsimek támogatásával, Abu Ghraibbal, Guantanamo-val, My Lai-i mészárlással, napalmmal, B-52-esekkel és repeszbombákkal a szabadságot és a demokráciát védik meg a kommunizmussal / terrorizmussal.

Jár viszont a respect azért, mert elkészülhetett egy ilyen film, ha nem is közben, de legalább utólag 1974-ben. A sajtószabadság egy nagy okosság lenne itt, ha nem felejtenék el kritizálni a kormányt 3 évre miután kitört egy háború.

Kötelező darab.

ui: Ja és bocs, tegnapi interjúban Bush is bevállalta a párhuzamot a mostani szivattyúház és a Tet-offenzíva (vietnami fordulópont) között. Nem újság az, hogy mennyire rímel Irak Vietnamra, ezt már évekkel ezelőtt is lehetett tudni, hanem, hogy ez az idióta is kénytelen nyilvánosan beismerni. Igaz, kellett hozzá 3 év.

Magyarország meg ehhez a szarsághoz aszisztált és egyedül a MIÉP meg a Munkáspárt szólalt fel ellene. Hát ez a szomorú, de az külön értekezés tárgya lesz majd egyszer, hogy miért veszélyes a kétpártrendszer.