Miért nem nagyszerű a Wikipédia: 130. rész

Tudta-e Ön, hogy a tiszaeszlári pernek nem volt köze a vérvádhoz, ezt csak a védelem próbálta meg ráhúzni az ügyre, hogy diszkreditálja a gyilkosság vádját?

És tudta-e Ön, hogy "A korabeli napisajtó adatai megbízhatóbbak, mint az elfogult filoszemita szerzők szubjektív véleménye."?

Megtudhatja mindezt és még sokminden mást a Magyar Wikipédiából, 2007-ben.

Az ingyenkonyhás allegóriánál maradva a most megint az az érzésem, hogy valaki nagy buzgalommal főzi bele a döglött patkányokat a kondérba, nekem meg félre kell néznem, és hámoznom tovább a krumplit, mert én ahhoz értek.

Mondok egy másik hasonlatot. Amatőr sulimagazin sportrovatát szerkeszted, tudósítást írsz arról, hogyan szerepel a gimnázium kosárcsapata. A "100 éve történt" rovat szerkesztője történelmi tárgyú cikkében feleleveníti az antiszemita irodalmi folklór legszebb hagyományait, persze először csak óvatosan, maszatolás szintjén.

1. Nekiállsz vele vitatkozni, aki nálad sokkal többet foglalkozott a témával (annak ellenére, hogy hülyeségeket ír),
   
2. szöszmötölsz tovább a sportrovatoddal úgy, hogy közben nem törődsz az ő írásaival
3. megpróbálsz kompromisszumra jutni, hogy csak kicsit legyen antiszemita a végeredmény (2 + 2 = 4,5)
4. hagyod a véres francba az egészet

Én megpróbáltam már mindet és egyik sem jó megoldás.

1. Soha nem lesz annyi energiád mint az ilyen megszállottaknak, hacsak nem vagy civilben is a téma szakértője és mindkét oldal irodalmának ismerője. Pár éve megpróbáltam ezt a sumér áfium ellen, de interneten egyszerűen nincs hozzá elég forrás, míg a megszállotaknak ez az élete és polcnyi irodalma van otthon arról, hogy Jézus pártus herceg volt.
2. A neveddel, az esetleg színvonalas tartalmaddal legitimálod azt a gennyet, amit a turbómagyarok bocsátanak ki magukból, akiket kevesebben vennének komolyan, hogyha a Szittyakürtben jelenne meg az anyaguk, mert ott a körítésből könnyű lenne őket felismerni.
3. Talán ez mégrosszabb, mint a 2.
4. Ez tűnik a legjobbnak, viszont ezzel át is engeded nekik a terepet és egy papíron ígéretes jó ötletet veszni hagysz.

Pedig már kezdtem megint visszanyerni a lelkesedésemet. Annyira szecska a magyar web, annyira nincs rajta szinte semmi információ, hogy óriási az űr, amit a WP betölthetne.

Mindig próbálom emlékeztetni magamat, hogy az igazi megoldás megvárni, amíg akkora lesz a szerkesztőgárda, hogy minden területen van elég szakértő, aki csípőből feltakarítja a trutyit.
De, ha addig is közreműködök, akkor ez a hozzáállás túlságosan is hasonlít a 2-es pontra.

A számomra már már totemisztikus erejűvé vált pozitív példa, amit ilyenkor felidézek a Szálasi szócikk, amely egy az egyben a Szittyakürtből másolt cikk volt és szinte senki, vagy csak minimális mértékben nyúlt hozzá (2-es, illetve minimális részben 3-as stratégia) nagyjából 9 hónapig. Akkor jött végre egy szerkesztő, aki megírta rendesen, így mostanra vállalható lett. Aznap pezsgőt bontottam.



Sajnos a történet túl kevésszer ismétlődött meg ahhoz, hogy fenntartsa az optimizmusomat.