Wargaming

Tavaly kezdtem el a katonák gyűjtését és festését, mint hobbit.
Először Warhammer 40K-t, újabban Warmachine-t játszok, főként a fiammal.

Túl vagyunk az első kis helyi versenyünkön is. Ez jó lehetőség volt ismerkedésre, nyelvgyakorlásra és motivációt is jelent a további gyűjtéshez és festéshez.

Mivel szerintem ez elég szűk körben ismert hobbi, belinkelek 2 videót azoknak akiket érdekel, hogy miről is szól ez a dolog.

Hammers of War - mini-dokumentumfilm kanadai Warhammer 40K játékosokról

Index Videó: Egy autó árába került a társasjátékom - összefoglaló a magyar Games Day-ről.

Szülői a gimiben

Szülői értekezlet egy zürichi gimiben:
- másodpercre pontosan indul
- tanárok nagyon komolyan veszik magukat
- komoly Apple Keynote előadás: agenda, videó, visszatekintés stb.
- szülőknek üdítők, nasi 

Sporthónap

Augusztusban egy 30 napos kísérletként azt próbáltam ki, milyen az, ha minden nap sportolok valamit.
Tipikusan 1 óra kocogás vagy 30-45 perces konditermi bohóckodás történt.

Ami nem történt:

• Nem éreztem, hogy több energiám van. Sőt. 
• Az alvási problémáimon sajnos nem segített. Semmiféle korrelációt nem fedeztem fel a napi sport és a nyugodt alvás között.
• Nem kezdtem el fogyni. Sőt. Tipikusan csak sokkal éhesebb lettem és eleinte hízásnak indultam. Az étrend megváltoztatása után javult a helyzet. Súlykontrollra viszont az önmagában is működik. Kipróbáltam.

Ami történt:

• Segített megismerni az önmotivációm korlátait. Rendkívül hatékony alrendszer van az agyunkban a kifogások gyártására, nagyon nehéz naponta legyőzni. ;)
• Rájöttem, mekkora óriási mennyiségű zoknit és pólót sikerült az évek alatt felhalmoznom. :)
• Meghúztam a jobb csuklómat, 1 hete fáj. Most kötésben van.
• Minden sporttevékenységben jobb lettem picit.
• A papírcetlijeim alapján többet sportoltam augusztusban, mint előtte egész évben együttvéve. Erre büszke vagyok.

Az egyik kihívás számomra az időbeosztás kérdése. Ha elmegyek futni, akkor előtte nem mehetek enni, mert különben kijön belőlem a cucc. Figyelembe véve a családi és munkahelyi elfoglaltságokat, a végeredmény az, hogy néhány órányi idősávom van naponta, amikor be tudom iktatni a 90 percet, ami a sporthoz, átöltözéshez, zuhanyozáshoz stb. kell.

Őszintén szólva, családos embernek szerintem 90 perc szabadidő óriási luxus, másra nem nagyon marad idő a napnak olyan szakaszában, mikor még energiám is van...

Gimnáziumi felvételi

Már írtam régebben, hogy a fiam előreugrott egy évet (negyedikből ötödikbe). Elégedett voltam az iskolával, mert külön foglalkoztak vele, kapott privát franciaórákat a felzárkózáshoz, szponzorálják neki a logopédust stb.

Egészen addig tartott a lelkesedésem, amíg el nem kezdett készülni a hatosztályos gimnáziumi felvételire.
A felvételin 4,5-ös átlagot kell elérni (az osztályzatoknál 6 a legjobb, 1-3 pedig a magyarországi 1-es különböző árnyalatai.)
Az eredmény a hozott pontokból, fogalmazásból, egy német és egy matektesztből áll össze.

A példasorokból kiderült, hogy óriási szakadék van a felvételin megköveteltek és az iskolában tanultak között. Pl. egyáltalán nem tanultak még egyenleteket, a felvételin pedig ez alap.
Effektíve a felvételi feladatok 80%-ához hozzá sem tudott kezdeni.
Erre jól felmérgesedtem. Az előkészítőn sem volt elég alkalom, hogy ezt megtanulják.

A fiamnak érezni, hogy nem tud valamit, amit kéne teljesen új élmény volt, mert mindig nagyon jó volt az osztálytársaihoz képest, ő szokott segíteni a többieknek matekból.
Úgyhogy az utóbbi hónapokban a hétvégéket felvételi példasorok közös megoldásával töltöttük.
Szinte nulláról megtanultunk egyenleteket és szöveges feladatokat megoldani.
Kezdetben nagyon nehezen ment, a gyerek nem szokott hozzá még 11 évesen, hogy hétvégén délelőtt órákon át matekozni kell. Velem matekot, az anyjával a németet, meg a fogalmazást gyakorolta.

Végül sikerült a dolog. Ezt én akkor nem tudtam, de a hozott pontjai alapján a matematikai esélye 25% körül volt.
Remélem azt tanulja belőle a gyerek, hogy ha keményen dolgozik, akkor meglesz az eredménye.

Jutalomból implementáltuk a készüléskor írt, "A tökéletes napom" című munkájában írtakat.

Svájci német

Írtam már erről korábban, de azt hittem, hogy csak a saját nyelvtudásom túl gyenge ahhoz, hogy megértsem a helyi dialektust.

Schweizerdeutsch, das in den Familien und im täglichen Umgang gesprochen wird, unterscheidet sich sehr vom Hochdeutschen. So gibt es in der Grammatik viele Unterschiede zwischen den beiden Sprachen. Vielen Menschen, die nur Hochdeutsch kennen, ist die Mundart deshalb praktisch unverständlich.
"Krieg" Dialekt gegen Hochdeutsch geht weiter

Svájc egyik legjobban őrzött titka az, hogy az itteni német területen, nem németül beszélnek.
Erről szinte senki nem tud mielőtt idejön, a németeket is meglepi, hogy sokszor nem értenek egy kukkot sem.

Magyarországon turistaként 2/B

Nagyon fellelkesültem a Fidesz-kormány dohányzást korlátozó tervein, de kicsit túl hamar örültem.
Bemegyek egy budapesti étterembe, látom füstölnek. Miapicsa?

Én: "Jónapot kívánok, nemdohányzó rész van?"
Pincér: "Igen, ez a két sor."
Én: o_O

De azért jókat ettem.

A kazincbarcikai Buffaló volt (megint) a kedvenc: az evős rész szigorúan nemdohányzó, udvarias kiszolgálás, az árak pedig abszolút barátságosak.

A Ferihegy Liszt Ferenc (nekem) új Maléves terminálja és csili-vilin nézett ki.

Magyarországon turistaként 2.

Megint egy rohanós látogatás az óhazába.

• Nem tudom nem felkapni a fejem, mikor magyar szót hallok
• A McDonald's-ban van Túró Rudi!
• Lassan tíz éve nem számolok már forintban, kiugrik a szemem, mikor meglátom, hogy egy borotva négyszámjegyű összegbe kerül. Aztán átszámolom frankba. :)
• Budapest nagynak érződik a picike Zürichből érkezve
• A buszon látszik, hogy milyen állomások következnek. Jóval retróbb műszaki megvalósítással, mint a nagyfelbontású színes monitorok Svájcban, de akkor is nagyon jó és hasznos.
• Elmehetek étterembe enni egy óriás bécsi szeletet és kb. annyit fizetek mint Zürichben a Burger Kingben.
• Mikor olyat látok, hogy "Playboy Energiaital" furgon, szívesen lefényképezném mutogatni a külföldi ismerőseimnek, de aztán mégsem, mert az már tényleg túl turistás lenne. :)

40K: látogatás a klubban

Tavaly ősszel kezdtem foglalkozni a 40K dologgal és mostanra jutottam el odáig, hogy elkezdett összegyűlni egy kisebb, de kifestett seregem.
Szűk baráti körben játszottam eddig csak. Az ellenfeleimet különösebben nem érdekelte sem az, hogy kifessék a modelleket, sem az, hogy a megfelelő modelleket használják. Legutóbbi meccsünkön az egyik lépegető egy virágcserép volt. :) Ezt proxying-nak hívják egyébként.

Ha a modelleken a felszerelés is megfelően van reprezentálva (tehát mondjuk a lángszórós katona tényleg lángszórót és nem rakétavetőt tart a kezében), azt wysiwyg-nek hívják.

A versenyeken általában tiltják a proxyzást, megkövetelik a wysiwyg-et, illetve, hogy minden modell legalább 3 különböző színnel legyen lefestve.

Interneten találtam egy helyi barátságos klubot és tegnap látogattam el. A tagok nagyon komolyan veszik a fentieket, még a barátságos mérkőzések során is. A modelljeik egyszerűen gyönyörűek.

Az én seregem a piros, Blood Angels. A Tyranid-ok ellen (nagyjából az Aliens megfelelői) játszottunk egy másik Blood Angels játékossal egyesítve erőinket. A küldetés az volt, hogy evakuáljunk lehetőleg mindenkit mielőtt a lények felzabálják őket.

Nem részletezem, de több elemi hibát is elkövettünk, már az elején és a szerencsénk sem állt túl jól (rengeteg kockadobás van).

Szépen oldalbatámadtak minket és a tankjainkat és a gyalogságunkat is szétmarcangolták.

A tank tetején látható 2-es a "Stunned" állapotot jelenti a járművön: 1 körig sem lőni, sem mozogni nem tud, mert a "bogarak" tépik ki belőle a kábeleket.

Itt azt reméltem, hogy a lángszórós tankom kiiktatja legelább ezt az egy kupac rovart, de kiderült, hogy sokkal erősebbek, mint gondoltam. Csak 1 halt meg.

Ez a széparcú bogár a visszavonuló osztagunk közepén bukkant fel a föld alól.

Egy elkeseredett roham a génorzók ellen. Balra széttépett tank.

"It's an ugly planet, it's a bug planet..."

A gyönyörűen modellezett tojó (Tervigon). A dudorokhoz belül gesztenyét használt a gazdájuk egyébként. Ránézésre legalább 1 hétnyi munka van benne szerintem... Annyi új kis bogarat (Termagant) tojt csata közben, hogy a játékos kifogyott a modellekből a végére.

Az utolsó 3 tank a sarokba szorult. Összesen 4 egységünk tudott elmenekülni a 14-ből.

Azt remélem, hogy 1-2 hónapon belül össze tudok rakni és ki tudom festeni elég modellt egy kisebb (1500 pontos) önálló sereghez és rendszeresen el tudok majd járni játszani.

A Milgram-kísérlet

A többségünk hajlandó embert kínozni, ha megfelelő autoritás szólít fel minket.

Milgram 1962-ben bizonyította be egy kísérletsorozattal.

Dióhéjban: felállítottak egy kamu tanulási hatékonyságot vizsgáló kísérletet, ahol arra kérték az egyik résztvevőt, hogy egyre nagyobb áramütéseket küldjön a "tanuló"-ba amíg az nem memorizálja az összes szópárt.

Annyit kellett mondogatni egy fehér köpenyes figurának, hogy:

"The experiment requires that you continue."

"It is absolutely essential that you continue."

És szinte senki nem állt meg 300 volt alatt.

Magyar nyelvű Wikipédi szócikk: Milgram-kísérlet

Eredeti videó:

50 évvel később sem túlzottan más a helyzet. A szituációt egy francia tévéműsorban reprodukálták:

Megoszlanak a vélemények Mubarakról

Nemzetszocialista vezető vagy cionista ügynök?

Dungeons & Dragons képek

Ahogy ígértem, pár kép arról, miket raktam össze tavaly:

Ez egy korai változat, boss fighthoz. Középen egy erőtérben lebegett az élőhalott varázsló, közben ment egy hobgoblin-zombi csata, a játékosoknak körbe kellett manőverezni a harcoló feleket, deaktiválni a rúnákat és legyőzni a csúnya bácsit. Végül szövetkeztek vele egyébként és visszatérő szereplő maradt.

Első kaland ezzel a csoporttal: egy old school puzzle. A 8 királynő probléma volt bekódolva egy versikébe, a játékosoknak szobrok csúszós talajon tologatásával kellett megoldani. Közven persze erőtér, több hullámban támadó ellenség stb. Végül úgy oldották meg, hogy tologatás helyett összetörték őket.

Elhagyott alkímiai laboratóriumban talált naplójegyzetek. Kávéval átitatott, sütőben kiszárított lapokon, Hobbiton betűkészlettel.

Itt kezdett nagyon megtetszeni a kvázi 3D terep.

Menekülés a bányákon át. Zombik, hobgoblinok között kellett volna a csilléket begyorsítani, beleülni és letolni, de a játékosoknak sikerült ehelyett lemészárolnia mindenkit.

Menekülés a törpe zombik között. A kis koponyák legyőzött zombik, akiket társaik a fertőzött vízbe húzva újra tudnak éleszteni. Az élőhalottak lassan csoszogtak, de ha elkaptak valakit, megpróbálták bevonszolni a vízbe, zombifikációs céllal.

A teljes csata. Vagy 30 zombi volt összesen. Némelyikük járműveken tolt több holttestet az utánpótláshoz, azokat kátrányos hordó segítségével felrobbantották, felborultak és eltorlaszolták az utat.

Készítem a várost. Egy ház 1 emeletét kivágni és összeragasztani kb 1 óra volt.

Pálmafákat készítek egy trópusi szigetes csatához. Darabja 2 óra. Csata időtartama: 45 perc. Közben sorozatot néztem. Pontosabban hallgattam.

Ez egy palackpostában talált segélykérő üzenet, szintén kávébamártós technológiával. Kulcspozíciókon lyukakat elhelyezve lehetett még titokzatosabbá tenni. Betettem egy lecsupaszított borospalackba, bedugaszoltam és úgy adtam át.

A város. Ez már igazi 3D. Minden moduláris épület szétszedhető emeleletenként, belül a falak a padlóra festve vannak jelképezve
A toronyban kis harang meg minden. Nem látszik innen jól, de a szökőkút egy sárkányszobor.

Ennél a résznél már kezdtem kiégni. Talán 3 héten keresztül építettem ezt a cuccot (nem látszik az összes épület) és vagy 3 óráig játszottuk az itteni csatákat.

Lángok a máglyához. 5-20 dollárért vettem különböző PDF-eket, azokból nyomtattam keményebb papírra és ragasztottam össze az ehhez hasonló elemeket. Az éleket filctollal kellet kiszínezni mindig, különben nagyon világított a fehér, elrontva az összképet.

Warhammer 40K

A tavalyi évem a Dungeons and Dragons jegyében telt. Egyre őrültebb kellékeket csináltam hozzá, majd talán írok erről egy külön posztot.

Azt vettem közben észre, hogy élvezem a szöszmötölést a kis modellekkel, vagdosást, ragasztást a technikórát, az analóg világot, meg hogy az egész végeredmény jól néz ki.

Aztán most télen felszippantott a Warhammer 40K. Ez egy terepasztalon, játékkatonákkal játszott teljesen analóg játék. Az első kiadása 87-ben jelent meg, azóta rengeteget fejlődött és drágult.

Először őrültségnek gondoltam:

• A katonákat, egységeket magunknak kell összeragasztani és kifesteni. 
• Meglehetősen drágák a figurák, pl. egy csaptszállító mostani áron kb. 6600 HUF (persze Svájcban minden drágább). Egy teljes hadsereg ára szerintem kb. egy laptopéval vetekszik.
• A figurák picik, megfelelően kifesteni őket meglehetősen trükkös.

Ha bevásároltunk magunknak a katonákat, speckó festékeket, szerszámokat, ragasztókat, pirinyó mágneseket, tereptárgyakat (azok is festetlenek) akkor kezdődhet a munka. Hetekig, hónapokig tarthat míg kifestünk egy teljes sereget. Aztán persze még kell pár speciális párnázott szállítótáska is, mert a pici figurák törékenyek (50-100 USD per táska).

Aztán jöhet a megfelelő terepasztal is. (Hivatalos méret 8x6 láb, kb: 244x183cm)

Ami engem megfogott az az, hogy maga a játék is érdekes (a seregek méretétől függően egy csata tipikusan kb. 1,5-2,5 óra). Nagyon sokan versenyszerűen nyomják bajnokságokon.

De főleg az tetszik benne, hogy mikor lefeküdtek a gyerekek, nem kapcsolom be a tévét, hanem sarat festek a kis tankjaim lánctalpára vagy homokot ragasztok a romok közé. Analóg.

Valahol a bélyeggyűjtés, a tojásfestés, a sakkozás és a Tóték féle dobozolás keverékeként kell elképzelni.

A Warhammer 40K fiktív univerzuma sokaknak ismerős lehet számítógépes játékokból. A Warcraftre és a Starcraftre is erős hatással volt pl. Sok tucat ebben játszódó regényt adtak és adnak ki folyamatosan. Gyerekkoromban én is a könyvekből ismertem meg ezt az egészet.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Francia meg svájci ismerősök is udvariasan megjegyezték az utóbbi napokban, hogy "fura" dolgok történnek Magyarországon.

Több otthoni embertől is hallom, hogy nem tetszik nekik az irány, amibe az ottani politika megy, külföldön próbálnak inkább szerencsét.

Én mostanra már a kívülállók nyugalmával tekintek az otthoni eseményekre.
Sőt, tulajdonképpen picit még könnyebb is elviselni a külföldre szakadásból adódó nehézségeket, ha arra gondolok, hogy otthon a nyugdíjam államosításán kéne pl. idegeskednem.

Köszönöm Viktornak és 2,7 millió támogatójának.