2008. augusztus 4.

Olvasztótégely

Az egyik kolléga, akivel együtt dolgozom Sri Lankáról származik. A tamil kisebbséghez tartozott, tizenegy éves kora körül menekültek a növekvő erőszak elől a szüleivel az Egyesült Államokba. Mostanra gyakorlatilag tökéletes amerikai angolt beszél, egy egyetemen dolgozik kutatóként, PhD-je van. Mára z egész családja elmenekült az országból, az idén volt otthon ahol az utolsó ottmaradt családtagját temették el.

A csapatunkban a vezető eredetileg kolumbiai (akinek szülei eredetileg magyarországról költöztek oda), van egy magyar (én), egy mexikói, egy tamil és 3 bennszülött amerikai. Én vagyok az egyetlen, aki nem állampolgár.

Az kutatóintézet, ahol dolgozom, magyar vezetésű, a bennszülöttek kisebbségben vannak.

Az USA-ban hihetetlen potenciál van arra, hogy bárki, bárhonnan jön, villámgyorsan asszimilálja a többségi társadalomba. Maximum egy generációba telik, de sokszor kevesebb. Legyen mégoly idegen is valakinek a neve, durva az akcentusa, nincs elzárva az előmenetel előtt, gyakorlatilag ugyanúgy nyitva állnak előtte a lehetőségek, mintha itt született volna.

Európának is el kéne ezt az olvasztótégelyesdit tanulnia, mert különben komoly gondjai lesznek a következő évtizedekben.

2008. augusztus 1.

Angol nyelvlecke: attribute

Mai angol nyelvlecke:

Sosem tanulom meg ezt a nyelvet.

2008. július 29.

Földrengés, tinilányok a Facebookon

Ma a telefonos értekezleten a Los Angeles-i kollégáknál földrengés volt, úgyhogy szünetet kellett tartani. (Nem lett volna jó, ha 10 nappal a végleges határidőnk előtt a csapatunk fele elsüllyed az óceánban...)

Közben a munkatársam megmutatta, "mire jó az internet": ma már ugye a kiskorú tinilányok fent vannak a Facebookon és bőszen posztolják a legutóbbi bulik képeit: hogyan/kivel söröztek, hova pisiltek, melyik betépett csávó karjaiban voltak éppen. A Facebookban az a csavar, hogyha Évi feltölt Katiról egy képet és bejelöli, hogy Kati van rajta, akkor Kati ismerősei látni fogják úgy, hogy Kati nem is csinált vele semmit.

És a még nagyobb csavar: Kati szülei is...

2008. július 22.

Oreós pizza


Domino's Scientists Test Limits Of What Humans Will Eat

Vicces, de ilyen oreós pizza tényleg van. Engem még a gondolatától is kiráz a hideg. Az Oreo egy majdnem 100 éve gyártott csokis keksz vaníliakrémmel. Szerintem már helyből sem finom, ahogy a legtöbb amerikai édesség sem. A fagyikat kivéve.

2008. július 13.

Kelet-Magyarország

Számomra a hét idézete: "Hát ugye ez Kelet-Magyarország: csípősebb, erősebb, odabaszósabb."

Pólóra kéne nyomtatni.

2008. július 10.

Komolyabb olvasnivalók: végső búcsú a Slashdottól és a Diggtől

Legalább 10 éve olvastam a Slashdotot hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Gyakorlatilag mióta webet használok. Hosszú ideig kocka (és linuxista, open source-ista) identitásom fontos sarokköve volt, a hőskorban az érdekesebb bejegyzéseknél végigolvastam akár ezer kommentet is. Emlékszem, még a modemes időkben a Palm M100 asomra töltöttem le és olvastam online hazafelé a metrón. Kezdetekben nyelvtanulásra és szakmailag is hasznos volt -- ha másképp nem, inspirációt adott, hogy új, főleg open source technológiákat próbáljak ki és tanuljak meg. Segített képet kapni arról is, hogyan gondolkodnak szakmájukról és a világról az angol nyelvterületeken élő szoftverfejlesztők.

A moderációs rendszerét -- ami a szemem előtt fejlődött ki szépen lassan -- a mai napig a legjobbnak tartom. Nem láttam egyetlen hasonló forgalmú siteot sem, ahol akár csak megközelítően hatásos szisztémát sikerült volna kifejleszteni arra, hogy sokszor négyszámjegyű hozzászólásból hivatásos, fizetett moderátorok nélkül rendszeresen kiszűrjék a 10-20 legértelmesebbet (vagy legviccesebbet -- egyéni beállítások szerint).

A feedreader előtti időkig az sem zavart különösebben, hogy a közben felnőtt gyorsabb vetélytársak mögött a publikus verzió le van maradva egy nappal. Később is azt mondtam magamnak, hogy a hozzászólások miatt (immár csakis a maximálisra (5-ösre) értékelteket olvasva) érdemes ránézni akkor is, ha magáról a hírről már máshol értesültem.

Később az "ifjú" riválist, Digg-et is megnéztem néha, ami jóval gyorsabban hozta a híreket, de a kommentek a Slashdothoz képest mindig is idióták voltak és a mai napig nem látom, hogy valóban ki lenne szűrve a krém annyira, hogy megérje az időmet.

Ahogy teltek az évek, egyre kevesebb lett a szabadidőm, jöttek a használható feedreaderek és ami a legfontosabb, azt hiszem az igényeim is végleg megváltozak. Mostanra annyira zavarnak a szenzációhajhász, pontatlan hírösszefoglalók, az egyre kevésbé informatív, sokszor maximálisan megjósolható hozzászólások, hogy már nemcsak többhónapos szüneteket tartok, hanem egyszerűen azt mondom, itt az ideje a búcsúnak. Nyenyec, a Slashdot 35643. sorszámú felhasználója ezennel végleg kiveszi a Google Readerből az oldalt. (A Digg-et eleve bele sem tettem, csak mikor végképp kell valami diverzió, akkor nézek rá.)



Az olvasott blogok listáját is alaposan kipurgáltam a Google Readerből az utóbbi időben. A nem szűk szakmai weblapok közül az Ars Technica az, ami beszámol azokról az általános kocka témákról, amik érdekelni szoktak és olyan színvonalon, amit a Slashdot vagy a Digg a következő 10 évben úgysem ér el. (Vagy akkor már inkább Reddit.)

Közben megint a New York Times lett a favorit a napi hírekben (újra felváltotta a BBC-t). Érdekes, hogy volt idő, amikor a külpolitikai szekciót néztem elsősorban, később aztán főleg az amerikai dolgokat, most pedig már szinte kizárólag csak az üzleti rovatot olvasom. Az öregségnek tudom ezt be. :)

Közlekedés közben még mindig az Economist MP3 változatát hallgatom (a nyomtatott cikkek teljes szövege).

Mostanában pedig az új szerelmem a The Atlantic nyomtatott változata. Tartalmas, érdekes, alapos (és webes világunkban kifejezetten hosszúnak számító) cikkek, amik mellett a fent említett közösségi siteok (és az onnan linkelt lapok) egyszerre olvashatatlanul amatőr bohóckodásnak tűnnek.

Akárcsak a Time magazin, amire az Asszony kapott ajándék előfizetést, amit követően majdnem egy évtized után lemondtam a Newsweek-et. A Time egy hígított, langymeleg, töketlen szemét, ráadásul gennyláda neokon seggfejek publikálnak benne, akiktől hánynom kell. Belelapozok néha (nem mindig) aztán megy a szemétbe. A Newsweekben legalább volt egy értelmes szerző (Fareed Zakaria) aki miatt értelme volt kinyitni.

Átmenetileg jár a Business Week is, de inkább felejtős kategória (repülőn lapozgatni még ok).

Ja és tudatosan szoktatom magam vissza, hogy komolyabb és hosszabb cikkeket olvassak végig, de erről alkalomadtán írok még külön.

2008. július 9.

Dan Gilbert: Miért vagyunk boldogok

Az utóbbi években az egyik kedvenc könyvem a már korábban említett Stumbling on Happiness volt. Szerzője, Dan Gilbert többek közt pszichológiai kísérletek segítségével azt kutatja, hogy az emberek mikor, mitől és mennyire boldogok, valamint hogyan tudják megjósolni, hogy egy jövőbeli esemény (finom vacsora, lottónyeremény, válás, gyerek, költözés, hozzátartozó halála) mennyire hosszú ideig és milyen intenzív hatással lesz a boldogságukra vagy boldogtalanságukra.

Számomra rendkívül érdekesek az eredményei, jó sok blogbejegyzést meg lehetne tölteni a könyvben ismertetett okosságokkal. Jegyzeteltem is, mikor olvastam, alkalomadtán majd feldolgozom. Addig is itt van ez a 20 perces TED videó, amiben a kutatási eredményeinek több fontos pontját ismerteti.



Pl. az emberek

  • túlbecsülik, hogy pl. egy lottónyeremény, vagy személyes katasztrófa után mennyire lesznek boldogok vagy boldogtalanok (pár hónap után alig van különbség)
  • képesek maguknak "szintetizálni" boldogságot, azt a választást értékelik többre utólag, ami mellett döntöttek
  • a fenti effektus akkor a legerősebb, ha a továbbiakban nincs lehetőségük, vagy nagyon nehéz a döntést megváltoztatni
A videót figyelve eszembejutott, hogy ha ilyen professzoraim lettek volna, akkor jó eséllyel más irányt vesz az életem. Én a 90-es években emlékeim szerint 2 tanárral találkoztam az egyetemen, aki ilyen beleéléssel és színvonalon tartott előadásokat, mindkettejük töltött időt az Egyesült Államokban. Az USA-ban sokminden egy kalap sz*r, de a legjobb egyetemek itt vannak.

2008. július 8.

FriendFeed: az egyik ok, ami miatt ritkábbak a bejegyzések

Februárban még kiváncsian, de kicsit értetlenül figyeltem, hogy mi is ez a FriendFeed dolog. Mostanra rájöttem, hogy hasznos a számomra.

Több oka is van annak, hogy megfogyatkoztak ebben a blogban a posztok. Ezek közül az egyik, hogy mostanában, mikor találok egy érdekes linket, videót, vagy websiteot, azt inkább csak Google Readerben megosztom, vagy YouTube-on, Diggben, Redditben bejelölöm kedvencnek. Ha megtetszik valami (film, könyv stb.), vagy eszembejut valami gondolat (ez elég ritka) akkor inkább a Twitter-be írom.

Mindez és még sokminden más, testreszabhatóan, kommentelhetően, szűrhetően össze van gyűjtve a FriendFeed oldalamon azoknak, akik az ilyesmit szeretik.

Maradna ez a blog a fenti keretekbe bele nem férő, hosszabb gondolatok megosztására, de erre meg a négybetűs élet enged aktuálisan kevés időt.

Akiknek ez kevés, azoknak ajánlom tehát a FriendFeed-et, a többiektől pedig türelmet kérek, amíg a fejem fölött összecsapó hullámokon úrrá leszek és alkalmam adódik, hogy hihetetlenül mélyenszántó bölcsességeimet, egyedülállóan izgalmas élményeimet blogposztokba formáljam.

2008. július 2.

Pólóhajtogatás másodpercek alatt

A mai sikerélményem, hogy 3 próbálkozásból megtanultam pólót hajtogatni ezzel az ultragyors módszerrel. Egyáltalán nem nehéz.


How To Fold A T-Shirt In 2 Seconds - Explained

Most, hogy nincs itt az Asszony, a rengeteg pólóm a kinn volt a szoba közepén egymásra rakva, mint egy torony palacsinta. Most meg már szépen beférnek a szekrénybe.

Éljen a zinternet!

2008. június 30.

Kezünkben a sorsunk (egy darabja)





Ritkán adatik meg, hogy tökéletes korreláció legyen a saját egyéni teljesítmény és a végleges siker között. Dolgozunk keményen aztán mégsem érjük el a célt, mert kifogunk egy ratyi feladatot, vagy morcos vizsgáztatót a felvételin, nyelvvizsgán vagy állásinterjún, esetleg a munkahelyen megszüntetik a részlegünket az igazgatóváltáskor, leállítják a projektünket, amibe hónapokat, éveket áldoztunk a fiatalságunkból stb. Visszatekintve konstatáljuk, hogy kár volt izzadni, hajtás helyett akár Aknakeresőzhettünk is volna az utóbbi pár hónapban, most ugyanott lennénk.



Ha az ilyen gyomrosok és a sikerélmények közti arány nagyon leromlik, akkor az emberen eluralkodhat egyfajta tehetetlenség/hiábavalóság érzés: nem számít, hogy én mit csinálok, hiába tekerem a pedált ezerrel. Könnyen cinikusak és demotiváltak leszünk, ami aztán könnyen rányomja a bélyegét nemcsak az adott projekthez való hozzáállásunkra, de az általános közérzetünkre is.



Mikor magamon veszem észre ezt a dolgot, akkor kitalálok egy kis személyes mini-projektet, ahol a játékszabályok tökéletesen ismertek és a siker csakis rajtam múlik. A fogyókúra pl. ilyen.








ui: Most már vicces visszaemlékezni, hogy tinédzserkoromban hosszú ideig akartam írni erről az érzésről egy novellát, amiben egy fiú hajt egy lányért és nagy dráma/küzdés van, meg minden és a vége az, hogy az egész várost fiúval/lánnyal, mellékszereplőkkel együtt elpusztítja egy atombomba az utolsó oldalon. :)




ui2: Az megvan, hogy a Hope is Emo-ban az ajakpiercingje néha máshol van a vágások után?





2008. június 17.

A fogyókúra első fele megvan



Pearls Before Swine (köszi Szónak a képet).

A megcélzott 30 font fele (6,8 kg) 60 nap alatt lement. Átlag napi 875 kalóriás deficitet kellett hozzá generálnom. Az úszógumim így már csak ülve látszik.

Megnéztem egyébként és 1 éve voltam ugyanekkora súlyú. Stresszes időszak volt és én az a fajta ember vagyok, aki nyomás alatt zabálni kezd.



Külön örömmel tölt el, hogy az üzleti úton is sikerült leadnom 1,5 fontot 6 nap alatt. Azt, hogy az ingyenkajától sem híztam el, valószínűleg nemcsak az acélos akaraterőmnek, de a masszív alvásdeficitnek és a csutkára feltekert légkondinak is köszönhetem.

Onwards.

2008. június 8.

Róma, New York

Elmegyek Rómába holnap egy hétre. Nem az Örök Városba, hanem egy New York államban található nagyon kicsibe. Most először lesz alkalmunk tesztelni a szoftverünket terepen, ha jól vettem ki, akkor az ott található korábbi katonai repülőteret fogjuk játszótérnek használni.

A város pici és nincs a közelében sem semmi érdekes semelyik irányba. Számomra a következők a személyes kihívások:

  • Megkalapálni a szoftvert, hogy tényleg menjen: ez várhatóan az utolsó pillanatig fog tartani, vagy még annál is tovább.
  • Lehetőleg tartani magamat a diétámhoz. Ez azért nem lesz könnyű, mert az étkezéseket megtéríti a cég és ilyen alkalmakkol nagyon mohó szoktam lenni. Plusz nem lehet szokásosan antiszociálisnak lenni és elvonulni, amikor mindenki más eszik, mert munkaebéd, munkavacsora van általában.
Arrivederci.

2008. június 7.

Döbbenetes magyar árak

Az Asszony olyan döbbenetes híreket mesél a telefonban az óhazáról. Hogy pl. fizetni kell a McDonald's-ban a ketchupért 80 forintot. Itt nálunk ingyen van és praktikusan korlátlan mennyiségben.

A másik, amin ledöbbentem, hogy 200HUF egy miskolci helyi buszjegy, sőt, ha a sofőrnél veszi az ember, akkor 300. Ez már több, mint amennyibe itt kerül. Sőt, én pl. ingyen utazom a buszon az egyetemi igazolványommal.

Azt hiszem masszív sokk lesz, mikor egyszer hazamegyek...

2008. június 5.

Hacker diéta (Hacker's Diet) jegyzetek 1. rész

Évekkel ezelőtt találtam rá a Hacker's Diet (Hacker diéta) című ingyenes elektronikus könyvre, de sosem olvastam végig. John Walker, az Autodesk szoftvercég alapítója írta, aki egész életében dagi volt, aztán egyszer elunta, és lefogyott úgy, hogy sosem jött vissza. Megközelítése mérnöki, egyszerű és vajákosságtól mentes. A könyvhöz mellékelt, Excel táblázatok segítségével könnyen figyelemmel lehet követni az étrendünket, testúlyunkat és nagyon jó kis elemzéseket, előrejelzéseket kapunk arról, hogy az aktuális trendek alapján merre kell változtatnunk. Véleményem szerint ez a fajta okos visszacsatolás adja a módszer erejét.

Van jópár dolog, amire még olvasás előtt ismertem máshonnan, vagy felfedeztem magamtól. Ezekből egy találomra összeállított lista:

  • Alapdolog, hogy minden reggel evés előtt megmérjük magunkat és feljegyezzük egy táblázatba. Ennél többször értelmetlen. Lehetőleg pontos mérleget és konzisztens ruházatot használjunk.
  • Egyszerű a szabály: ha több kalóriát égetsz el naponta, mint amennyit megeszel, akkor fogysz, különben hízol. A többi csak vudu.
  • Fogyás szempontjából mindegy, hogy brokkolit vagy szalonnát eszünk, csak a összesített kalória számít. Észnél kell lenni viszont. A kedvenc mogyorómból, amivel egy vödörrel itt tartok az asztalon, egy marok 240 kcal. Ha minden nap észrevétlenül bemajszolok ennyit, az évente 8 kg zsír pluszban!
  • A testsúlyunkból rajzolt görbéket ki kell simítani pl. mozgó átlagokkal, különben a harci morálunk megszenvedi a hullámvasutat, ami abból adódik, hogy éppen mennyi víz, vagy kaka ragadt bennünk aktuálisan, és nem azt méri, hogy mennyi zsírt égettünk el.
Pl. az én görbém így néz ki most: (fontban)



A végefelé lelassult a fogyás, ezt a kocsmázásnak (a sör és a Bloody Mary rengeteg kalória!) és a komolyabb odafigyelés nélkül vásárolt amerikai cukros kenyérnek tudom be. Szóval ha az ember az összevissza ugráló nyers adatokat nézi, amik igaziból a bennünk lévő víz mennyiségének hullámzását mutatják, akkor az egyik nap hamis önbizalom tölti el, a következő nap meg pofára esik és elmegy a kedve az egésztől. Ehelyett a mozgó átlagot kell figyelni, az sokkal valósabb képet fest a valódi testsúlyunkról. (Pl. az alapgörbéről úgy tűnik, mintha én a múltkor 2 nap alatt híztam volna 2 kg-ot, pedig frászt.)
  • Fontos észben tartani, hogy egy kg zsír kb 7600 kcal. Ha van rajtunk mondjuk egy 15kg-os "úszógumi" az 114000 kcal. Eltüntetéséhez ennyivel kevesebbet kell enni (könnyebb) vagy ennyivel többet elégetni (nehezebb). Ez 211 Big Mac vagy 322db Túró Rudi. És megfordítva, ha minden nap pont megfelelően eszünk plusz még bedobunk egy extra Túró Rudit, akkor év végére hízunk több mint 16kg-ot...
  • Fogyás szempontjából mindegy hányszor eszünk egy nap, csak a bevitt kalória és a leadott kalória különbsége számít.
  • A sportolás jó dolog, de fogyásra alkalmatlan, legalábbis az átlagemberek számára. Ha minden nap lemondunk a kedvenc Túró Rudinkról, az 7 * 354 = 2478kcal egy héten (0,3 kg zsír). Tegyük fel, hogy hetente 3x megyünk el sportolni. Ekkor alkalmanként 826kcal-t kell elégetnünk, amihez kb. 70 percet kéne megállás nélkül kocognunk. Minden héten 3x. Ez hosszútávon meghaladja a legtöbb ember akaraterejét, arról nem is beszélve, hogy honnan vesszük el rá a szükséges időt? Hát akkor már nem könnyebb nem megenni azt a napi 1 rudolfot?
Science. It works, bitches.

2008. június 1.

Cigányélet, barátságok

Jó dolog járni a világot, kipróbálni milyen más országokban, különböző helyeken lakni. De ha bevállaljuk ezt a "cigányéletet" és/vagy a körülöttünk lévő embereknek is hasonló nomád viszketegségük van, az azzal jár, hogy nagyon nehéz igazi, valóban mély barátságokat kialakítani.

Megismerkedünk emberekkel és érezzük, hogy van bennünk sok közös, jól megértjük egymást. Aztán elválnak az útjaink, ők elköltöznek, mi állunk odébb, vagy mindkettő. Még a mai Skype-os, Facebook-os világban is nagyon nehéz megtartani a kapcsolatokat, maroknyi kivételtől eltekintve szépen elkopnak.

Először diákkoromban, a németországi gyakorlatomon éltem át ezt. Nagyon jó barátságba kerültem egy ciprusi sráccal meg egy finnországi svéd és egy francia lánnyal, együtt főztünk, ittunk, bandáztunk, turistáskodtunk. Aztán bumm, vége a nyárnak, nem láttuk többet egymást. Kerestem őket az interneten, ment pár email, aztán megváltozott a postafiókjuk és végleg elvesztek. Még évek múlva is gyakran eszembe jutnak. (Az volt a legjobb nyár a világon, akkor határoztam el, hogy külföldre akarok menni mindenképpen.)

Ahol most lakom és dolgozom, ott is nomádélet van: jönnek az emberek dolgozni, PhD-t csinálni, 1 évre, 2 évre, 5 évre, aztán továbbálnak. Eleinte meglepően megviselt a dolog, meggyászoltam minden távozót. Aztán az évek során azt a védekezési mechanizmust alakítottam ki, amit a háborúban a veterán katonák, akik mellől folyton kihalnak az újoncok: inkább igyekszem nem barátkozni, távolságot tartani, begubózni és -- főleg korábbi önmagamhoz képest -- maximálisan antiszociális lenni.

Aztán persze a legjobb igyekezet ellenére sem megy 100%-osan, mégiscsak becsúszik egy két barátság-féle. Ma búcsúztattam el a sensei-t, aki felnyitotta a szememet peak oil vonatkozásában. Szintén ma búcsúztam el egy amerikai sráctól, akivel ugyan (köszönhetően az antiszociális, társaságkerülő attitűdömnek) csak viszonylag kevés alkalommal találkoztam, de ezalatt valahogy annyira megértettük egymást, hogy az nagyon ritka (másoknak is feltűnt). Benne volt a levegőben, hogy ha másképp alakult volna a világ, ebből is lehetett volna egy életre szóló, komolyabb barátság.

Magyarország előnyösen kicsi ilyen szempontból: nem olyan nehéz megtalálni egymást alkalmanként, de pl. itt az USA-ban sokkal mobilabbak az emberek és nagyobbak a távolságok. Nem az van, hogy megvan a pesti lakás, aztán jövő héttől nem egyetemre, hanem dolgozni vagy egy másik munkahelyre járok, de attól még a szokásos sörözőben ezután is találkozhatunk, hanem odébbköltözik a cimbora egy kontinensnyit, mert ott van jó állás/iskola.

Nincs tanulság, csak ezt ki akartam adni magamból. Hiányoznak a régi barátok, Magyarországról is, innen is. Most pedig megyek és nyitok egy sört az emlékükre.

Prost, daß de Gurgel net verost!

2008. május 30.

kuruc.info gmail spam 2.

A kuruc.info a múltkori bejegyzésem óta is nyomatja nekem a nemzrad spamet egyszerhasználatos gmail címekről. Kb. talán heti 1 landol az inboxomban. Mostanra már megnyitás nélkül felismerem ezeket egyébként és egy "x!" billentyűkombinációval már küldöm is a péniszkenőcsök közé.)

Erre a fajta tömeges GMail postafiók gyártásra vannak sajnos célszerszámok, ilyen pl. a Jiffy GMail Creator. Képernyőkép:



Innen üzenem a kedves nemzetféltő spammereknek, a Jiffy GMail, illetve a konkurens szoftvercsomagok alkotóinak és valamennyi kedves felhasználójának hogy szopjanak lovat. Ezt követően gépeljenek be 1 captchát és aztán megint szopjanak le egy lovat usw.

First against the wall when the revolution comes.

Az illusztráció a Reakció blogról való. A Jiffy GMailről a Coding Horror posztjában olvastam.

Agglegénység, Nashville

Kivittem a repülőtérre a családot, 6 hétre mennek Magyarországra. Én 2 éve voltam utoljára, ha jól emlékszem, nem tudom mikor megyek legközelebb. Esetleg ősszel...

Közel hat év után mostanra már Nashville ugrik be, mikor arra a szóra gondolok, hogy "otthon". Megszerettem a várost, bejönnek az udvarias emberek, a jó idő, a lakópark (vadlibákkal), a dombok, a rengeteg erdő (őzekkel!) és mostanra megtaláltam azokat a városrészeket, amik annyira jól néznek ki, hogy elég rajtuk keresztülmenni , hogy jól érezzem magam. Sokáig nem vettem észre, mennyire más hangulatot jelent, ha az ember a gettón, az autópályán, vagy a gazdag negyeden keresztül közlekedik a gyár és az otthon között. Gyakran eszembe jut a Sims nevű játék "room rating" paramétere: ha szép cuccokkal vesszük körül az emberkénket, akkor vidám lesz, és jól működik a mindennapokban. Viszont, ha lepukkant gagyival, mocsokkal (és nem igénytelen típus) akkor depi lesz.

Visszatérve. Most, átmeneti agglegényként az lesz a kihívás, hogy ne csússzak szét és rendben tudjam tartani a lakást meg magamat. :) Tudtátok, hogy a házasemberek tovább élnek?

2008. május 29.

Kocka: JavaScript, Greasemonkey

A modern JavaScript és a Firefox GreaseMonkey pluginja tetszik mostanában. A kiváló Better GMail extension kapcsán kezdtem felfigyelni rá. Az a meggyőződésem van kialakulóban, hogy a Greasemonkey korunk Emacs Lisp-je.

Már régóta tervezgettem, hogy írok egy szkriptet, ami a blog.hu-s blogokban lehetővé teszi a feketelistázott hozzászólók kommentjeinek alapértelmezés szerinti elrejtését. Pl. Tóta W. blogjában szoktak néha informatív, vagy érdekes hozzászólások lenni, de akkora a zaj, hogy nem éri meg kimazsolázni őket a több mint komment 1000 közül. És persze a zaj 80%-át a hozzászólók 20%-a generálja.

Wikipédiában kísérleteztem hasonló ötlettel és ott már félkészen is nagyon üdítő élmény.

A kevés szabadidőn kívül az tartott vissza, hogy igazából nem olvasok annyi blog.hu-s blogot, hogy visszahozza a ráfordítást.

Aztán az jutott eszembe, hogy az Ikariam-hoz írok okosító szkriptet, de naná, hogy már van több is. A legnépszerűbbnek ráadásul magyar a fejlesztője.

Még gondolkozom, hogy mi lesz az a JavaScript projekt, ami eléggé izgalomba hoz. Talán valami egyszerű, de hasznos Wikipédiás cucc Google Gears-szel? Meglátjuk.

Ja, meg még az Android platformot várom, szeretném én megírni rá, az 5000-ik to-do alkalmazást. :) Android demó videók.

2008. május 26.

Ikariam - webes játék




Totál szét voltam csúszva most a hosszú hétvégén, úgyhogy értelmes dolgok helyett kipróbáltam az Ikariam nevű, böngészőben játszható, ingyenes stratégiai játékot.

Egy erősen leegszerűsített Civ-re emlékeztet, városfejlesztéssel, kutatással, kereskedelemmel, kémkedéssel, diplomáciával, amelyik csak az ókorban marad (+ retró harci robotok). Ha jól értem, összesen asszem 13 városunk lehet max és nem lehet egymás városait véglegesen elfoglalni, csak fosztogatni, blokád alá vonni, vagy rövid időre megszállni.

Emiatt nem is lehet végleg "elveszíteni" a játékot, a legrosszabb, ami történhet, hogy némileg lemaradunk a fejlődésben. Az igazi cél, az, hogy a ponttáblázatban minél feljebb küzdjük magunkat.

Érdekes az üzleti modell: reklámok helyett a játékosok pénzért jobb áttekintést engedő felhasználói felületet bérelhetnek, vagy átmenetileg kereskedelmi, termelési bónuszokat vásárolhatnak maguknak.

Számos nyelvre le van fordítva a felület, köztük magyarra is. A fiamat is érdekelte, úgyhogy csináltunk neki is egy accountot. (Az angol verziót kérte.)

A kedvencem a játékban az, hogy lassú, kezdetben percekig, később órákig tart megépíteni egy épületet, felfedezni egy technológiát vagy lefolytatni egy hadműveletet. Így elég naponta kb. 2-szer ránézni a városunkra, ha nem vagyunk megszállottak. Ilyen szempontból kicsit olyasmi, mint a teve club (volt sok éve mikor utoljára néztem).

Már nagyon régen (97?) is voltak ilyen webalapú, MMO "stratégiai" játékok, az igazi különbséget elsősorban a grafikában és némileg a bonyolultságban látom.

Viszont 7-8 éve játszottam egy fantasy play by mail stratégiai játékot, egy magyar szerveren, az teljesen szöveges alapú, az Ikariamnál bonyolultabb, időigényesebb és brutálisabb volt. (Ha az akkori szövetségesem emlékszik a nevére, akkor légyszi írja meg.)

Az Ikariamhoz van IRC csatorna, fórum több nyelven (pl. magyarul) és viszonylag jó wiki is. Én jelenleg a 13276-ik legjobb játékos vagyok a szerveren. :)

2008. május 23.

Olajcsúcs vegyes 1.

Öt éves szolgálat után, ma búcsúztatta a cég olajcsúcs-értő magyar kollégámat, Gyuri bácsit, aki búcsúajándékként kapott kézzel és napelemmel is működő elemlámpás rádiót, zsebbe dugható, legyezőként kinyitható, mobil eszközök töltésére használható napelemet és egy kanna benzint, amire a kollégák a ráírták az aznapi benzinárat. Az óhazába visszatérve passzívház építésére készül.

Közben a felfelé menetelő olajár (tegnap 135$) miatt az olacsjúcs-elmélet kezdi elérni a mainstream sajtót. Pölö CNBC videó, Index cikk, interjú stb.

A nap vicces híre, hogy itt, Tennessee-ben a magas benzinárak miatt egy farmer átállt a traktor használatáról öszvérekre, mert olcsóbb: állítólag 70 dollárt spórol meg így naponta. A videó jó szövegértési gyakorlat angolul tanulóknak, aki megérti a nyilatkozó papát, annak nincs mitől félnie a szóbelin. Bátyja ezzel kapcsolatos idézetével zárnám mai olajcsúcs-híradónkat: "It's the way of the future."

2008. május 21.

RPG (ihletésű) fogyókúra

Aki játszott pl. World of Warcraft-et, Final Fantasy-t vagy más, számítógépes RPG-t, az tudja mennyire addiktív bír lenni az ilyesmi (mármint az erre hajlamos milliók számára). Az a vicc, hogy maga a tevékenység, amit egy WoW játékos végez, hogyha kivesszük belőle a jutalmazást (jobb felszerelés, erősebb karakter) akkor többnyire egy unalmas, szinte végtelenül ismétlődő, mechanikus dolog, effektíve egy mókuskerék (grind). A trükk az, hogy mindig megcsillantunk valamifajta jutalmat a játékos orra előtt: ha befektet még egy fél órát, akkor közelebb kerül hozzá, ha befektet 2 órát, akkor meg is kapja és akkor erősebb lesz. Persze a mókuskereket is ugyanannyival nehezebb lesz hajtani majd, de ezt még nem érzi, mindig bele tudja élni magát, hogy a következő dűne mögött már ott lesz az oázis.

Pár hete azon törtem a fejet, hogy hogyan tehetném a sportolást és a fogyást az RPG játékokhoz hasonló módon addiktívvá a magam számára. Az eredmény egy egyre növő Google Spreadsheet lett, amibe feljegyzem mennyit sportolok, mennyi a testsúlyom minden reggel és ezekből kiindulva (menet közben egyre bonyolódó exponenciális képletek alapján) pontokat ("kreditet") adok magamnak, amit, ha elegendő összegyűlt, átváltok dollárra és megveszem majd belőle a jutalmat.

Most, hogy a térdemet széttrancsíroztam (jelenleg is be van jegelve), a sportban szünetet vagyok kénytelen tartani, de a fogyis részt azért folytatom közben. Pl. tegnapelőtt kiegészítettem a táblázatomat és a grafikonjaimat mozgó átlagokkal. Az alábbi grafikon pl. azt mutatja, hogy hogyan alakul az utolsó 10 nap átlagának súlyváltozása (kék), illetve ennek az értéknek a 10 napos mozgó átlaga (piros). Látszik, hogy átlagosan kb. 0,35 font (0,15 kg) az, amit leadok naponta.



A Warcraft-ben volt egy olyan addon, ami kiírta a képernyőre, hogy mennyi XP-t gyűjtöttünk átlagban óránként, és ezzel a tempóval mennyi idő még elérjük a következő szintet. Valahogy így nézett ki:



Tegnap egy ehhez hasonlót készítettem én is Mostantól a táblázatomban egyből látom, hogy a jelenlegi tempómat és súlyomat (pontosabban ezek mozgó átlagait) figyelembe véve mikor érem el a megcélzott súlyt: nagyjából július vége.



A motivációs részt sikernek könyvelem el. Minden nap ráállok a mérlegre és tényleg kiváncsian várom, hogyan alakulnak a számok. A mozgó átlagok használata óta nem keseredek el pár deka pluszon, mert ha izé, az anyagcserém ritmusa esetleg nem úgy alakult aznap, hogy kisebb az érték, mint az előző mérés, az átlagok attól még lefelé tendálnak. A konditeremben is mindig kihívás, hogy egy icipicivel tovább nyomjam a futógépet (a négyzetes függvény miatt nagyon megéri).

Sportnál feljegyzem az időt, az átlagpulzust, és hogyha mérhető, akkor a lefutott távot. Ezenkívül egy-egy SMS-nyi összefoglalót írok a táblázatba arról, hogy miket eszek, mi van a térdemmel, mennyire bírom a tempót stb. Így pl. látom, hogy a múltkor 10 nap szünetet tartottam mikor eldurrant a lábam, most ezt duplázom majd 20-ra (bináris exponenciális visszalépés).

2008. május 20.

Internet addikció kezelésének technikái

Nem új, de mégsem igazán megoldott probléma, hogy tudásmunkásként a gépet nyomjuk, ami meg rá van kötve az internetre és a fejünkben dolgozik a kisördög, mindig újabb módját találva ki, hogy miért ne dolgozzunk. Személytől függően Digg, Redit, Slashdot, Fórum, IM, IRC, email, hírsiteok, Twitter, Facebook, feed reader, Amazon, eBay, blogok, webes játékok stb. Közben ezek miatt a munka nem megy, vagy állandóan megszakad, megtörik a flow.

Több kísérletet is ismerek. Egyik jóbarátom pl. Leechblockot használ, amivel egy testreszabott órarend szerint produktivitásölő siteokat, mint pl. Youtube stb. Persze a függő kisördög kikapcsolná és tovább böngészne, de a felettes én berak egy extra jelszót, amivel a kikapcsolást is meg tudja akadályozni a kritikus időszakokban... :)

Egy másik a Rescuetime, amivel vizualizálhatjuk, mivel is csesszük el pontosan az időnket. Ezt használom magam is egy ideje. Az fő bajom vele, hogy nem kezeli azt az esetet, mikor felállunk a géptől és elmegyünk ebédelni, számlázza az időt az utolsó nyitva hagyott alkalmazáshoz, ha elfelejtjük kézzel kikapcsolni. Ez végül torz eredményekhez vezet.

Én személyesen egy olyan technikát alkalmaztam már korábban is sikerrel, hogy egyszerűen kikapcsolom a WiFi-t és kihúzom a hálózati kábelt a laptopomból. Így, teljesen offline jobban megy a munka.


Paul Graham
erre talált egy olyan variációt, hogy két gépet használ. Az egyiken dolgozik és a másikon van csak internetkapcsolat, ezért ha webezni, emailezni stb akar át kell ülnie. Így, fizikailag elkülönítve könnyebben tudja kontrollálni a netezéssel töltött időt.

2008. május 15.

A Boldogságos Szűz Mária a garázsajtón

A Boldogságos Szűz Mária minden este megjelenik ezen a garázsajtón. Majdnem olyan jó, mint a banán.


via videosift.com

2008. május 14.

Mégsem élénkítem a gazdaságot

Írtam korábban a gazdaságélénkítő csomagról (szórjunk pénzt a nép közé léghajóról). Most kiderült, hogy mégsem vagyok jogosult rá, mert a feleségemnek nincsen társadalombiztosítási száma (hiába tartózkodik itt legálisan) és közösen adtuk be az adóbevallásunkat.

Nemcsak én szívom meg, hanem pl. sokezer külföldön állomásozó amerikai katona is, akiknek külföldi felesége van.

Így jártunk, nem veszek sem jüant, sem olajopciókat, sem PS3-at.

Chicago Tribune: Married a foreigner? Kiss that tax rebate goodbye

Térgyem kalácsa 3.: placebo az ízületekre

Nagyon durván megfájdult mára a térdem, muszáj voltam jeget tenni rá. Pedig 18 napja nem kocogtam, csak egyszer gyalogoltam és utána elliptikus gépet használtam háromszor. A futótérdre ez utóbbinak elvileg nem kéne, hogy hatása legyen. A fájdalom igaziból most 24 órával a gép használata után jelentkezett.

Totya ajánlotta a múltkor kommentben a Proenzi 3-at, megnéztem mi van benne:

  • glükozamin-szulfát
  • kondroitin-szulfát
  • MSM
Találtam amerikai kiszerelésben is ilyet, de az a helyzet, hogy jobban utánaolvasva az egész kissé homeopátiás hangulatú, a klinikai tesztek szerint az összetevők nem igazán tudnak többet a placebónál (pölö).

Most már viszont annyira fáj a lábam, hogy mégiscsak fogok venni ilyet, akár placebo, akár nem.

2008. május 13.

Angol nyelvlecke: we talked...

Mai angol nyelvlecke. Az, hogy "beszéltünk erről [korábban] Kevinnel" nem fordítható úgy, hogy: we talked about this with Kevin, abban az esetben, hogyha csak én meg Kevin beszéltünk. Mert a we itt azt jelentené, hogy "én és még valaki más beszéltünk Kevinnel".

Tehát hogyha csak én beszéltem Kevinnel, akkor a helyes forma:

  • Kevin and I talked about this
vagy
  • I talked to/with Kevin about this
Számításaim szerint még kb. 220-260 évbe telik felszámolni a Hunglishemet és nagyjából kétszer ennyibe végleg eltüntetni az akcentusomat.

Ájvillnatbáj disz rekord. Itiz szkrecsd.

Kapitalizmus oktatása a 2. osztályban (2. rész)

8 éves fiam arra a tényre is rávilágított otthon, hogy csak 1 millió dollárt kell összegyűjteni és utána már meg lehet élni a kamatokból.

2008. május 12.

Kapitalizmus oktatása a 2. osztályban

A fiamék az iskolában tanulják a kapitalizmus alapjait: kereskedelmi vállalkozásokat indítanak az órán játékpénzzel, beszerzik az árukat, eladják, kifizetik az alkalmazottaknak a bért, eldöntik, hogy elköltik-e a jövedelmüket, vagy befektetik, hogy kamatozzon stb. Még reklámvideót is készítettek a boltnak.

Talán ez is ér annyit, mint az, hogy melyik növény a lágyszárú meg a zárvatermő.

2008. május 9.

Bérautó: Dodge Avenger

St. Andrew's State Park
A következő paraméterek érdekeltek autóbérléskor: mennyire férünk bele, mennyibe kerül, mennyit fogyaszt.

A kategóriában PT Cruiser és Dodge Avenger között lehetett választani, utóbbi lett a nyerő, mert nagyobbnak tűnt.

Mikor megálltunk egy alabamai kisvárosban Hardee's Jalapeno Thickburgert enni, megkérdezték tőlünk, hogy milyen kocsi ez, merthogy nagyon jól néz ki (2008-as). Nagyon amerikai autó, nem kevesebb, mint hat nyolc kólatartót számoltam össze benne.

Pl. a kesztyűtartó fölé be van építve egy ilyen zárható rekesz, amibe befér 4 kólásdoboz és úgy van kialakítva, hogy a légkondi átfúj rajta, lehűtve az italokat.

Soda holder in the Dodge Avenger (open)

Később rájöttem, hogy honnan volt ismerős. Az egyetem, ahol dolgozom használ ilyesmi modelleket rendőrautósdi céljára.

IMG_0718

Nem fedeztem fel azonnal, de volt benne Sirius műholdas rádió. Ennek az az előnye hosszabb útnál, hogy nem kell folyton keresgélni, állítgatni az FM adókat és nincs reklám. Régebben mindig CD-ket hallgattunk autós kirándulásokon, de azt nem lehet, hogy bejárva az Amerikai Dél-t folyton Cranberries, Rebuplica meg Propellerheads szóljon, merthát nem illik a hangulathoz.

Végre most volt rengeteg autentikus Amerikaner csatorna, többek közt olyan ami kizárólag bluegrass dalokat, egy másik csakis Elvist, egy harmadik meg pl. csak Sinatra-t nyomott. Sokkal jobban illettek ezek a látványhoz.

2008 május Florida

2008. május 8.

Szexi tánc / olajcsúcs (peak oil) ismeretterjesztő mix

Ez is egy sikeres módszer lehet a virális videókészítésre. A néni előadja a figyelemfelkeltő mondókáját a bal oldalon, miközben a jobb oldalon tekergőzik, remélve, hogy legalább a férfi netezők nem kattintanak tovább.

Ügyes.



Oilrelease.com via Digg

Személyes kiadásaink követése

Re: Personal finances (intro)@plastik media

Én fogalom nélkül szeretek élni. Azt vettem észre, hogy ha folyton nézegetem a kiadásokat, akkor depressziós leszek. Hátránya a módszernek a "penny wise, pound foolish" effektus, amikor azon töltök kitudjamennyi időt, hogy megspóroljak pár dollárt a kaján, vagy egy könyvön, miközben szemrebbenés nélkül elköltök nagyságrendekkel nagyobb összeget elektronikai cuccra, vagy méginkább utazásra...

Néha rámjön, hogynadeakkormostantólmár nem agyatlanul költünk bele a világba, hanem szépen optimalizálunk mindent. Mikor legutóbb rámjött, a MoneyDance nevű multiplatform (Win, Mac, Linux) szoftvert használtam (korábban Quicken).

Olyan országokban, ahol a költségek nagy részét bankkártyáról/hitelkártyáról költi el az ember, elég jól működnek ezek a programok, nem kell egyenként bepötyögni a kiadásokat, leszívja mindet a banktól és meg is tanulja, hogy melyik a benzinkút, melyik az ebéd, aztán automatice kategorizálja is őket.

A főnököm még ennél is egyszerűbb módszert választ. Van vagy 5 hitelkártyája, amit a különböző kategóriájú kiadásokra használ, pl. alapvető dolgok, számlák, jelzálogtörlesztés, kicsi luxus, nagyonluxus mittomén. Hónap végén aztán szépen látszik, melyik kategóriában költött a legtöbbet.

2008. május 7.

Térgyem kalácsa 2.: futótérd



Kis utánaolvasás után kiderítettem, hogy a futótérd tünetei illenek rám a leginkább. A magyar nyelvű leírás is hasznos, én először angolul, runners knee formában találtam meg.

A gyenge kvadricepsz mellett, a futás közben kifelé vagy befelé álló lábfej és a túl agresszív edzésterv is okozhatja. A jó hír, hogy gyakorlatokkal szép lassan lehet erősíteni a térdkalácsot helyén tartó izmokat és a még jobb hír, hogy pl. az elliptikus gépeket addig is bátran lehet használni, ugyanis nem veszik igénybe a térdet. Azt hiszem kénytelen leszek megbarátkozni a gondolattal, hogy ilyen girlie cuccon kell bohóckodnom egy darabig.

Pár éve, mikor racquetballoztam, a könyököm gyulladt be hasonlóan fájdalmasan. De nem adtam fel, jegeltem ezerrel, szüneteket tartottam, változtattam a technikámon, tán még valamit súlyzóztam is hozzá és később már tudtam játszani megint (amíg volt kivel).

Térgyem kalácsa

Az Asszonynak egy csomó nőismerőse van, akik naponta lefutnak 5 mérföldet (8 km). Nemrég elhatároztam, hogy én is el akarok jutni arra a pontra, hogy ez sikerüljön.

Szép lassan haladtam is, de sajnos a jobb térdem megvétózta a dolgot, emiatt kb. 10 napra rehabilitációs céllal felfüggesztettem az ügyet. Visszatérve teljesen visszavettem a tempót, vettem új cipőt és kocogás helyett gyalogolni kezdtem, odafigyelve, hogy szüneteket is tartsak. Sajnos még így is kezd visszatérni a fájdalom, úgyhogy elkezdtem utánanézni, hogy akkor hogy is van ez az egész.

A helyzet az, hogy a kocogás közben terhelés nehezedik a térdre és nálam valószínűleg az történik, hogy nem elég erős az azt körülvevő izomzat, úgyhogy széttrancsírozódik a térdizületem, meg a sok izé, ami még ott van. Igaz, valamiért csak a jobb lábamban -- lehet, hogy inkább gördeszkáznom kéne? :)

Elvileg az is probléma lehet, hogy egyenetlenség van az izmokban, így a térdemet oldalra húzzák menet közben.

Mikor ebbe az egészbe naivan belevágtam, azt hittem, hogy az egyetlen igazi akadály, az elhatározás és az akaraterő, hogy az ember rendszeresen rávegye magát a dologra. Közben meg rá kellett jönnöm, hogy mindenféle titokzatos erők dolgoznak itten, nem is olyan egyszerű a dolog.

Könyvet is vettem, ma kezdek bele.

Ha a térdem továbbra is bohóckodik, akkor kénytelen leszek szobabiciklizni, vagy azt a lépcsőzős szarságot használni. Azért ódzkodtam tőlük, mert számomra nem az akaraterő-t szimbolizálják, hanem azt, hogy "öregedő újgazdag vagyok". Az én szememben csak kicsit jobbak, mint a bokamelegítős aerobic.

2008. május 6.

Brilliant Cover of "You Gotta Fight"


via videosift.com

"It is actually the first time the Beastie Boys have ever approved the usage of a cover of one of their songs."

2008. április 30.

Angol nyelvlecke: impedance, impotence

Munkatársam megjegyezték, hogy úgy ejtem ki az impedance-et, mintha impotence lenne.

Felírtam ezt is a gyakorlandók közé. Hónapok kitartó munkájával sikerült rábeszélni benszülött kollégámat, hogy javítson ki ha nyelvtani hibát, vagy durva kiejtésbeli hibát ejtek és nagyon örülök neki, mikor megteszi, mindig megköszönöm.

2008. április 29.

Amikor két autó sem elég

Az autót, mint intézményt szükséges rossznak tartom. Nem izgatnak fel, nem találom őket érdekesnek (sőt!). Ami a legfőbb dolog, utálok rájuk pénzt költeni. Olyanok is, az egyiknek pl. szigetelőszalaggal van megminőségbiztosítva a hátsó ablaka... :)

Hétvégén kiruccanást tervezünk déli irányba és az öregebbik járgányunk fura hangokat ad ki, a hátralévő 2 nap alatt már nem tudom megszereltetni úgy, hogy magabiztosan vághassak neki az útnak. (Sajnos az olyan megbízható, szerelő, akivel elégedett vagyok és úgy érzem nem nyúl le, itt is hiánycikk...)

A másik autó, amit én szoktam használni jól megy a maga módján, kivéve, hogy a légkondi nem működik benne (mindig). Így azt az Asszony vétózta meg.

Úgyhogy inkább bérelek kocsit erre a pár napra és nem fogok félni a a fekvőrendőröktől.

2008. április 28.

Shirky: Honnan van az embereknek idejük Wikipédiázni?

Magyar Wikipédia Magazin: Honnan van az embereknek idejük wikipédiázni?

MacBook Pro: aksi, trackpad problémák

További feketepontok az Apple-nek:

Pár hete valami gebasz van a MacBook Pro-m aksijával. Azt hiszem nem tudja jól megbecsülni, mennyi nafta van benne, emiatt bár azt írja ki, hogy 10-20-30 perc van még hátra, kifogy és kikapcsol az egész. Nem sleep, hanem power off. Elég idegesítő, vagy mindig bedugva tartom, vagy állandó terrorban vagyok, hogy mikor lesz áramszünet.

A másik gond az a trackpad alatti egyetlen egérgomb. Beragad. Olyan, mintha mindig nyomnám, pedig nem. Szerencsére van olyan beállítás, hogy ne foglalkozzon a trackpad-del, ha egér is be van dugva, de akkor is gáz.

Így lett a mindenhova hordozható laptopból, hajkitépés nélkül csak hálózatba kötve és egérrel használható gép.

Szervizelést nemcsak a turbulens idők miatt hanyagolom egyelőre, hanem azért is, mert nincs kéznél asztali gépem, ez az egyetlen és elsődleges munkaállomásom, most pedig szorít a határidő. (Mondjuk ahhoz nem eléggé, hogy ne menjünk következő, négynaposított hétvégén Floridába...)

2008. április 25.

Kocogás: kezdő hibáim

Naiv kezdőként a következő hibákat követtem el.

  1. Túl gyors tempót diktáltam magamnak. 6 mph = 9,65 km/h nem alkalmas arra a célra, amit én szeretnék: túl hamar kifulladtam. Most már figyelem a pulzusomat és ahhoz igyekszem igazítani a tempót, hogy az átlag ne menjem 160 fölé.
  2. Az 5 éves gagyicipőmet ki kellett volna cserélni.
  3. Nem tartottam szünetet. Minden este mentem az utóbbi tíz napban, folyamatosan, 1-2 perccel növelve az adagot.
Sajnos megfájdult a jobb térdem. Nem tudom, hogy a fentiek miatt-e és van-e rá egyáltalán esély hogy hosszabb távon nekem való ez a sport. Kár lenne, ha nem jönne helyre, mert már kezdtem belelkesedni. (Régebben is a térdem miatt hagytam abba...)

2008. április 24.

Véges a napi önkontroll-mennyiségünk?

A Torontói Egyetem pszichológusai szerint véges mennyiségű az az önkontroll, amit naponta "elkölthetünk". Pl. ha vasakarattal tartjuk magunkat a diétánkhoz, lehetséges, hogy nem marad a nap további részében elegendő "mennyiség", hogy rászánjuk magunkat a kemény tanulásra.

Science Daily

2008. április 23.

Economist angol szókincs

Két szó, amit az Economistból tanultam az utóbbi napokban:

  • crypto-European
  • Luxembourgeois

Már alig vártam, hogy hétköznapi szituációban is használhassam őket, úgyhogy bekopogtattam bennszülött munkatársamhoz szóba elegyedtem vele, de kiderül, hogy egyik kifejezést sem ismeri...

Így legyen az ember entellektüel.

iPod upgrade

Az Asszony nem igazán használta évekig a 20GB-os iPodját, hiába reklámoztam neki, hogy mekkora jóság házimunka végzése közben morálnövelő zenéket hallgatni. (Én mostanában Economistet szoktam.)

Most, hogy végre rászánta magát és elkezdte volna hallgatni, megnyekkent szegény. Mivel jógyerek volt, kapott helyette egy iPod Nano-t, amin már videó is van. Imádja. (Pedig eléggé a bögyömben van az Apple, csak vonakodva adtam nekik megint pénzt...)

Old 20GB iPod vs 4GB iPod Nano

Reklámoztam neki a Podcastokat, úgyhogy most azokat teszteli a híradóktól, a food science-en át a viccesekig. A képernyője is egész használható: nagyon pici, de gyönyörű. Régebben, mikor várta a sötét szobában, hogy elaludjon a kislányunk, Picross-t nyomott a Nintendo DS-en, most viszont már az iPod lett a kedvenc.

Mikor a családban kisgyerekek vannak, akkor ritkán marad elég idő és energia napközben, vagy akár a nap végén, hogy az ember végignézzen egy egész mozifilmet.
Ilyenkor ideálisak a rövid pörgős Podcastok (pl. CNN 5 perces villámműsor, vagy egy 10-20 perces TED Talk).

Tegnap kipróbáltam milyen méretű és minőségű egy DVD és egész jó. A "History of Violence" 320 mega lett és nézhető.

Persze igazán akkor lehetne kihasználni a dolgot, ha lenne tömegközlekedés.

Én egyelőre megvagyok az iPod Shuffle-lel, bár kezd irritáló lenni, hogy nincsenek playlistek, így minden délután szinkronizálni kell, ha váltani akarok a napközben hallgatott Economist és az este kocogáshoz használt zenék között.

2008. április 21.

Kezdő kocogás, pulzus


Szép lassan, tyúklépésekben haladok előre az edzéstervemben. Tegnap először vittem pulzusmérőt is a futógépre (ócsóért rendeltem régebben a woot.com-on). Nos, kiderült, hogy azért nem bírok sokáig futni, mert kezdőként túl nagy tempót diktálok magamnak és hamar felmegy a pulzusom 170 fölé. Itt van egy informális kalkulátor, ami alapján inkább nagyjából 160 körül kéne maradnom, hacsak nem versenyre készülök. :)

Úgyhogy stratégiát váltok és lassan járj, tovább érsz módszerrel mindenképpen lelassítom az ütemet, amint felmegy a pumpa. Tudomány!


You can't control what you can't measure.

Sajnos a mellkasra erősített pulzusmérő és a nyakamban a póló alatt lógó, régi iPod Shuffle nem kompatibilisek. Menet közben össze-vissza kocognak egymáshoz, ami rendkívül idegesítő, úgyhogy az iPodot a kezemben kell fognom.

Közben továbbfejlesztettem a Google Spreadsheetemet, és integráltam a testsúlycsökkenést is. Erre is négyzetes függvény alapján adok magamnak kreditet, a cél 30 font mínusz.

Nashville: Föld napja, etanol

Szombaton kivittük a családot a Nashville Earth Day nevű rendezvényre, a város közepén található parkba. Ugyebár a környezetért aggódó helybeli polgárok ilyenkor beülnek a benga nagy SUV-be, bevezetnek 10-20 mérföldet az elővárosokból, kóvályognak fél órát, hogy parkolóhelyet találjanak. Közben a vásári büfékben (funnel cake, pattogatott kukorica, hotdog stb.) és a zenélős lerakatoknál megy az aggregátor egész nap.

Volt pár érdekesebb dolog, állatok, növények, energiaspórolós megoldások, helyi farmerek stb. Az élő zene 10 pontos volt, de ezt itt Nashville-ben (Music City) már szinte megszoktam.

Nem fotóztam eleget, de 2 képről azért beszélnék.

Nashville MTA bus with bicycle

Ez a helyi busztársaság busza, ilyennel szoktam járni, mikor nem vezetek. 2 biciklit tud szállítani az elején, szokták is használni a polgárok, okos dolog. Van tolókocsi beemelő liftje is, meglepő módon azt is sokszor használják, bár én nem tudom elképzelni, hova furikáznak annyit a mozgássérültek. (Ma reggel is volt egy féllábú, veteránnak kinéző bácsi elektromos tolószékben a buszomon, pólóján "Homeless Power" felirattal.)

Sajnos a buszmegálló kb. 30 perc a házamtól egy nagy hegyen keresztül, nincs járda és az 5 sávos úton 80-90-nel húznak el az autók mellettem a beláthatatlan kanyarban, úgyhogy kocsival szoktam járni. (A buszmegállóba.)

Corn ethanol SUV

Ez pedig itten egy emberiességellenes bűntett, a kukorica-etanol meghajtású SUV. Állítólag annyi kukoricából, amit egy ilyenbe tankolnak egy alkalommal egy személy 1 egész éven keresztül ehetne. Kb. állampolgáronként 150 dollárnyi dotációt nyom az állam a kukoricalobbinak etanolba itt, az Egyesült Államokban évente. Ami az energiaproblémákat nem oldja meg, viszont arra kíválóan alkalmas, hogy világszerte masszívan felnyomja az élelmiszerárakat és éhezésbe kergessen minden polgárt a Földön, aki 1 dollár alatti jövedelemből él naponta. 100 milliókról beszélünk. Emlékezzünk, hogy ha a föld összes élelmiszerét átalakítanánk biodízellé, akkor sem fedezne többet kb. a mostani nyersolajfogyasztás 15%-nál.

Ezen fel szoktam dühíteni magamat mondjuk. Ismét egy szép példa arra, mikor a létező demokrácia, mint döntéshozó mechanizmus csődöt mondott.

2008. április 16.

Kockafej majdnem sportolni próbál

Most éppen a hetente egyszer esedékes indiai ebédtől szuszogok és valahogy én is így érzem magam. :)

2008. április 15.

Önmotiváció kockafej módra

Adottak az alábbiak:

  • megdöntöttem súlyrekordomat az utóbbi időben
  • a dollárom folyamatosan veszti el az értékét
  • szeretnék megvenni egy elektronikai terméket, de lelkiismeretfurdalásom van, hogy már megint konzumerista birka vagyok és nemcsak az elhízásban amerikanizálódtam, de az azonnali kielégülés (instant gratification) igénye is megfertőzött itten
  • nagyon nehezen tudom magam motiválni, hogy rendszeresen testedzek bármilyen formában
A megoldás: Google Spreadsheets alapon készítettem egy rendszert, amiben századmérföld pontossággal beírom, hogy mennyi távot kocogok a futógépen. Már az egészen rövid távra is kapok kreditet, de az érték az egy alkalommal lefutott távolság növekedésével négyzetesen nő, ami arra ösztönöz, mindig egyre hosszabb távot próbáljak futni. Példa: 1 órányi folyamatos futás 18,5-ször ér többet, mint 10 percnyi, 2 órányi pedig már 72-szer.

Amint összegyűlik elég kredit, megveszem magamnak az elektronikai terméket, állóképességem alapján újrakalibrálom a képletet és elindulok a következő jutalomért.

Tegnap kezdtem, eddig a szükséges kredit 0,41025%-a van meg. Ha nem növelem a tempót, akkor kb. másfél év múlva gyűlik össze a kívánt összeg... Addigra már közben valószínűleg leesik a termék ára is, haha. :)

Egyfajta RPG a dolog, a futás benne a grind.

Lásd még: deferred gratification.

2008. április 9.

Darth Vader igazi hangja

Szerintem a magyar szinkronban jobb a hangja.


via videosift.com

Zuhan a dollár 3.



Látod, ez már pont az:
Zuhanórepülés
Leépülésből
Lefelé felépülés

2008. április 5.

Online adóbevallás

Nagyon egyszerű az adóbevallásom általában, viszonylag gyorsan elkészíthető. Bemenete egy űrlap kb. 10 számmal, kimenete egy 2 oldalas PDF file. Kinyomtatom, bepostázom oszt' jónapot.

Azért ilyen egyszerű a dolog, mert csak pontosan egy helyről van jövedelmem, nem tudok semmilyen költséget elszámolni a gyerekeken túl és Tennessee-ben nincsen állami szinten jövedelemadó (ami a szegényeknek szopacs ugye, mert pl. az ÁFA számukra fájdalmasabb).

A családi adózás nagy találmány egyébként.

Az idén mindezt elektronikusan csináltam és a változatosság kedvéért nem hagytam az utolsó napra. A TurboTax nevű könyvelő-szoftvernek mára már van online változata és ennek az egyszerűsített adóbevallásokhoz tartozó része -- pont, ami nekem kell -- teljesen ingyenes. Regisztráltam, szép sorban válaszoltam a kérdésekre, kiválasztottam, hogy küldje el elektronikusan, megadtam a bankszámlaszámomat, amiről levonhatják a különbözetet és kész.

Nulla papír. Kiváncsi vagyok, hogy elrontottam-e valami adatot, illetve, hogy kapok-e végül az idei szövetségi gazdaságélénkítő pénzosztásból.

2008. április 4.

The Colbert Report: Clay Shirky interview



Két aktuális kedvencem, Shirky és Colbert. Shirky a könyvéről próbál beszélni, persze elbohóckodják. Ez ennek a formátumnak az átka, van rá 5 perc és abba a házigazdának bele kell tuszkolni valahogy 5 poént.

Eredeti link (jobb felbontás) via BoingBoing

Az amerikai birodalom

Howard Zinn (amerikai mércével) balos történész írását az ilyesmire szerintem alkalmatlan Viggo Mortensen olvassa fel. Ettől még érdemes megnézni ezt a rövid kis animációt, az amerikai nagyhatalmi politikáról.


via videosift.com

Zinn könyve, a People's History of the United States már régóta megvan, egyelőre a hatalmas méretű "végigolvasatlan" kupacban. Előrébb kell vennem a listán.

2008. április 3.

Bugos házassági törvény Arkansas államban

Nemrég egy programozási hibákhoz nagyon hasonló bug csúszott egy törvénybe Arkansas államban. A házasságkötéshez szükséges alsó korhatárt kívánták szabályozni, de belekerült egy feleseleges "nem" szócska a mondatba. Így a programfutás törvény eredménye az lett, hogy szülői engedéllyel bárki megházasothat, akár újszülöttek is. [CNN]

A bug tavaly július óta benne volt az éles verzióban, mostanra patchelték meg.

Lottó és egészségügy Oregonban

Nos, Oregon államban már megvalósult a szerencsejáték és az egészségügy más formában, Magyarorországon is felvetődött kombinálása. 91000 polgár részvételével szerveznek lottósorsolást, ahol a szerencsés 24000 egészségügyi ellátást nyerhet. Nem vicc.

Az államban jelenleg 600000 embernek nincs semmifajta eü biztosítása, ők csak sürgősségi ellátásra jogosultak.

New York Times cikk


A Colbert Report-ban erről először.

2008. április 2.

Természetfeletti jelenségek

Emlékeztetőül:



A mostanáig kísérletileg igazolt és kísérletileg nem igazolt természetfeletti jelenségeket szemléltető ábra.

xkcd

2008. április 1.

SNL: házassági tanácsadó

Az amerikai Saturday Night Live műsort már akkor is szerettem, mikor még Mao-n laktam. Sajnos nagyon hullámzó a minőség, de a régi jobb részeket gyakran ismétlik és azért adta nekünk a Jóisten a Tivo-t, hogy áttekerjük a gyengébb jeleneteket.

Ez pl. nagyon bejött nekem.



Via: Amy Adams blog

TV2: A kiválasztott - Wikipédia kamucikk a kamuviperáról


No megvolt a magyar Wikipédiában is az első Wikiscanner-szerű ügy. Kiderült, hogy a TV2 nézhetetlenül gagyi Urigelleres külföldiből újramelegített showműsorához az állítólag mérgező vipera helyett egy nemmérgező boát használt, amit "dzsungelviperának" kereszteltek el. A szokásos Blikkes kampány mellett azonban ez esetben már a webre is odafigyeltek. Vélhetően mikor látták, hogy a beharangozó kampány közben panaszkodik a nép, hogy 0 találat van a "dzsungelvipera" kulcsszóra, csináltak egy kamucikket a TV2.hu domainből regisztrált userrel az adást megelőző napon este "dél-amerikai dzsungelvipera" címen a Wikipédiába.

Azóta ezen címszó alatt magáról a manipulációs kísérletről tájékozódhat a kedves közönség. (Meg kell jegyezni nem maguk a wikipédisták, hanem bloggerek szúrták ki először...)

Több szinten is ultragagyi a műsor egyébként:

  • Uri Geller egy ezerszer lejáratódott piti kókler a kilencvenes évekből, a legtöbb trükkjét rég leleplezték már. Pl. itt egy videó a természetfeletti iránytűforgatásról mágnessel.
  • A műsor annyira hatásvadász, hogy fizikai fájdalmat okoz a nézése. (Esetleg betépve lehet, hogy jó.)
  • A bemutatott varázstrükkök kínosan bénák, egyszerű összebeszéléssel, vagy megjelöléssel simán reprodukálhatóak, semmi érdekes nincs bennük.
  • A magyarizált változatban még ezek a gagyi trükkök sem újak, hanem a külföldön már lefutott sorozatokból vannak olcsósítva. Pl. kígyó + amfora + bögyösmaca műsorszám amerikai és magyar változat. Vegyük észre, hogy az amerikai 4x rövidebb és 3x annyi kígyó van benne. :)
  • Sokat elárul, hogy a kígyóérzékelő lófarkas parafenomén és Uri Geller alig bírják ki vigyorgás nélkül, mikor a hihetetlenül halálos kígyó marásáról beszélnek.
Körbenézve az angol Wikipédia cikkében volt egy rész az amerikai változatban, ami tetszett. Az ottani egyik zsűritag Criss Angel valójában szkeptikus és mikor az egyik halottlátó nagyon erősködött, hogy márpedig itten természetfelettiség forog fenn, akkor kivágott a zsebéből 2 borítékot, hogy banyek, ne bullshiteljél, akkor itt van: adok neked, vagy a Gellernek itt helyben 1 millió dollárt ha mondtok bármi tényszerűt arról, hogy mi van a borítékban. Uri mester később is csak mellébeszélni bírt, nem kellett neki a milka.

És ami az egészben legszánalmasabb: ezt az utóhígított trágyát másféllmillióan nézték honfitársaink közül.

Felkapta a dolgot jópár blog is:

2008. március 29.

Fitna: a szólásszabadság újabb próbája

Mióta az USA-ban élek sokkal fontosabbnak és hasznosabbnak ítélem a teljeskörű szólásszabadságot, mint korábban. A Mohamed-képregények után ismét érdekes próba elé került ez a nagyon jó kis találmány.

Nem is olyan régen az angol wikipédia Mohamed cikke kapcsán jött volt arról óriási vita, hogy engedni kell-e az aláírásgyűjtésbe kezdő muszlim olvasóknak, akik azt panaszolták, hogy a Prófétát (áldás és béke legyen vele) ábrázoló képek sértőek, azonnal távolítsák el őket, különben "gebasz lesz, robbantunk, az lesz!"

Most meg itt van Geert Wilders iszlámellenes propagandafilmje, a Fitna. 15 perc az egész. Végignéztem, nem annyira borzasztó. Iszlám radikálisok erőszakra szólító idézetei és híradókból ismert erőszakos cselekményei (9/11, kivégzések) vannak összeollózva és melléjük betéve pár odaillő, tömeggyilkosságra szólító Korán-idézet.

Most nem megyek bele abba, mekkora veszélyt jelent egyáltalán Európára és az európai kultúrára az iszlámosodás. Valószínűleg hasonlóan felkavaró filmet lehetne összevágni bibliai idézetekből, Abu Ghraibos, iraki háborús képsorokból, meg mondjuk pár keresztényfundi prédikátor uszító beszédéből.

Engem most nagy hirtelen az érdekel, hogy mi lesz a film sorsa a szólásszabadság szempontjából. Az erőszakkal fenyegetőző muszlimok, elérik-e amit akarnak és eltávolítja-e a Google a videót.

A Liveleek videómegosztó már bedobta a törölközőt. Úgy döntöttek, a munkatársak testi épségét kockára tenni már nem éri meg: a filmet eltávolították, a helyén csak ez a nyilatkozat maradt, miszerint ők megpróbáltak kiállni a szólásszabadság mellett, de "az ár túl magas volt":





Jelenleg a Google Video-n és a YouTube-on még fent van az anyag. Ha fügét mutat a hőbörgő, erőszakkal zsaroló vallásos faszkalapoknak, akik azzal, amit éppen csinálnak, pont a róluk a filmben festett képet igazolják a külvilág számára, akkor kap tőlem a Google egy nagy piros pontot. Kezd majdnem olyan hányingerkeltő lenni ez, mint a Szcientológia.



Az angol Wikipédia cikke a filmről és a szerzőről.

Magyar nyelvű a Wikipédia tízmilliomodik szócikke

Magyar nyelvű a Wikipédia tízmilliomodik szócikke

2008. március 26.

Tennessee: piabolt-liberalizáció

Itt Tennessee-ben, történelmi okokból (prohibíció, vallás) nem lehet sörnél töményebb alkoholt kapni az ábécékben, csak külön erre szakosodott boltokban (liquor store). Most tárgyalnak a törvényhozásban egy javaslatot, hogy sok más államhoz hasonlóan itt is tegyék lehetővé a szupermarketek számára, hogy bort is árusítsanak.

Persze ezt a piaboltos lobbi hevesen ellenzi.

Ismerős? :)

Shirky: Here Comes Everybody


Születésnapomra leptem meg magam Clay Shirky Here Comes Everybody című könyvével ami az online közösségekről szól. Azt terveztem, hogy írok róla összefoglalót, de lehetetlen. Vannak könyvek, amiknek egy oldalban el lehet mondani az alapgondolatát és a teljes könyv csak ennek az egy ötletnek a kifejtése, de Shirkyé nem ilyen. Ugyanígy nehéz dolgom lenne röviden összefoglalni Mérő László Észjárások című művét pl.

Több félbehagyott blogposztom is van a könyvről, pontosabban annak bizonyos érdekesebbnek vélt részleteiről. Addig amíg nem jut időm befejezni őket, íme a könyv témáiról a Harvardon tartott ismertetője videón: Here Comes Everybody: The Power of Organizing Without Organizations (via BoingBoing).

2008. március 25.

Lyánygyerek

A lányom az igen-t és a nem-et is úgy mondja, hogy "nem", csak az utóbbit mérgesen. A fejét is mind a kettőre csóválja, úgyhogy amíg nem elég indulatos csak találgatni lehet, hogy akkor mi is éppen a válasz.

A múlt heti innovációja, hogy néha már szól, hogyha bilire kell menni. Annyira új és izgalmas még az élmény, hogy ilyenkore ráül mind a két bilire, biztos, ami biztos.

2008. március 22.

A vallás tudományos szemmel

Economist: The science of religion

Heh, a szkepticizmus evolúciós hátránnyal (is?) jár, mert pl. az értelmes emberek nem hisznek a homeopátiában, így nem működik náluk a placebo-hatás.

2008. március 19.

Túl vagyunk-e már az olajcsúcson?



Az ábrára nézve úgy néz ki, még nem. Ha majd elindul lefelé és soha nem éri el a korábbi maximumot, majd akkor.

Az más kérdés, hogy az olajár ettől még emelkedhet tovább. Az opciók alapján a következő években nem lesz 100 dollárnál olcsóbb.

Ami akár jó dolog is lehet, mert ösztönzi az alternatívák fejlesztését. Ugyanakkor, ha túl meredeken emelkedik, akkor olyan méretű válságot idézhet elő, ami lehetetlenné teszi, hogy igazán komoly erőforrásokat fordítsanak kutatási/fejlesztési célokra.